Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-21 / 67. szám
A kémkedés politikája a vádlottak Moszkvából jelentik (CTK) A Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma augusztus 17-én — moszkvai időszámítás szerint - 10 órakor a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában megkezdte Francis Garry Powers amerikai állampolgár ügyének tárgyalását. A padsorokban és páholyokban a szovjet közélet képviselői, a moszkvai vállalatok és intézmények munkásai és alkalmazottai foglaltak helyet. tA tárgyaláson 140 újságíró 30 nagy sajtóirodát képvisel. Jelen vannak továbbá számos külföldi közéleti személyiség, több ország parlamenti képviselője, a diplomáciai testület tagjai s Powers hozzátartozói is. A vádlott elővezetése után Viktor В oriszoglebszkij hadbíró-áltábornagy, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa katonai kollégiumának elnöke bejelentette, hogy az OSZSZSZK büntetőtörvénykönyve alapján a tárgyalást orosz nyelven tartják meg (a tárgyalást egyidejűleg angol, francia, német és spanyol nyelvre is lefordítják). Három tolmács áll Powers rendelkezésére, hogy anyanyelvén beszélhessen. Powers az elnök kérdésére kijelentette, hogy átadták neki a vádirat angol nyelvű szövegét s közölték vele, hogy bíróság elé állítják. A vádirat hangsúlyozza továbbá, hogy Herter, Nixon és Eisenhower amerikai államférfiak nyilatkozatai a felderítő repülőgépről „hivatalosan megerősítették, hogy a Szovjetunió ellen kifejtett ellenséges tevékenységről van szó, amely sok esetben abban nyilvánul meg, hogy amerikai repülőgépek felderítő szándékkal behatolnak a Szovjetunió légiterébe“. A vádiratott Alekszandr Seljepin, a Szovjetunió Minisztertanácsának állambiztonsági bizottságának elnöke írta alá, s Roman Rugyenko, a Szovjetunió főállamügyésze hagyta jóvá. padjáa A vádirat felolvasása után folytatódott a tárgyalás. Az elnök kérdése:- Vádlott Powers! Megértette az ön ellen emelt vádat? Beismeri, hogy bűnös ? — Igen, beismerem, hogy bűnös vagyok — válaszolta Powers. Powers a továbbiakban - a szovjet államügyész kérdésére - közölte, hogy Shelton ezredestől, alakulata parancsnokától kapta a feladatot. Megjegyezte, hogy ez az alakulat Adana (Törökország) városában állomásozik és a felszállásra Pesavarban (Pakisztán) kapta a parancsot. Arra a kérdésre, hogy mikor érkezett Pesavarba, Powers azt válaszolta, hogy nem emlékszik pontosan. Powers a főállamügyész kérdésére azt is megerősítette, hogy május 1-én az U-2 típusú repülőgéppel rajta kívül még másik két pilóta is készült hasonló feladatokra. Megjegyezte, hogy nem tudja, miért éppen őt bízták meg ezzel a feladattal. Az államügyész erre kijelentette, hogy hiszen Powers különleges kiképzést kapott ilyen berepülésekre. Powers azt válaszolta, hogy a 10-10 alakulatban minden pilóta egyforma kiképzést kapott. Arra a kérdésre, mi az U-2 típusú repülőgép rendeltetése, Powers azt válaszolta, hogy az ilyen típusú repülőgépeket nagy magasságban folytatott kémkedésre és felderítésre használják. Az államügyész kérésére a vádlott elé tették légitérképének épségben maradt részét. Arra a kérdésre, övé-e a térkép, igennel válaszolt. A vádlott megjegyezte, hogy repülőútjának végcélja a norvégjai Bodoré pülőtér volt. Arra a kérdésre, kitől származnak Az elmúlt hét külpolitikai eseményeiből jelentősen kiemelkedett az U-2 jelzésű amerikai kémrepülőgép pilótájának Powers kapitány bűnügyének a tárgyalása Moszkvában. A világsajtó nagy számban képviseltette magát, ami arra vall, hogy a Powers-ügy jóval felülmúlja egy általános kémper tárgyalását. Itt sokkal többről volt szó. A vádlott az amerikai imperializmus, s vele együtt az egész nyugati hidegháborús politika, a vádló pedig a Szovjetunió s ugyancsak vele együtt a békeszeretó szocialista tábor. Hogy a Powers-ügy tárgyalása mennyire kényelmetlen helyzetbe hozta az Amerikai Egyesült Államokat és hidegháborús politikájának szekértolóit, bizonyítja az a tény is, hogy a tárgyalóteremben az egyébként zsúfolásig megtöltött padokban csak azok a helyek maradtak üresek, amelyeket egyes nyugati diplomatáknak, köztük az amerikai nagykövetnek tartottak fenn. Tehát éppen azok, akik a tárgyalás előtt nagyon szerették volna látni Powerst, maradtak távol a tárgyalóteremből, mert amit a kémpilóta mondott, az nem szorítkozott csak az egyéni bűnösségére, hanem gazdái, az amerikai imperializmus ügynökeinek közös bűne. A nyugati sajtó már jóval Powers bűnügyének tárgyalása előtt rágalomhadjáratot indított a Szovjetunió ellen, s azt akarta elhitetni olvasóival, hogy szabálytalan a Powers elleni eljárás. Ez azonban nem változtat a lényegen. Powersszel együtt az egész világ előtt a levitézlett békeellenes, hidegháborús nyugati politika került a vádlottak padjára. Ezt a politikát, akárcsak Powersszet, egyszer utoléri a békére vágyók millióinak ítélete! ☆ A kongói helyzet változatlanul a világpolitikai események előterében áll. Lumumba, a Kongói Köztársaság miniszterelnöke sajtóértekezleten elítélte Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának kongói tevékenységét. Kijelentette, hogy a világszervezet főtitkára mellőzi a kongói kormányt és bojkottálja a Biztonsági Tanácsának Kongóra vonatkozó határozatát. A miniszterelnök leszögezte, hogy amennyiben az ENSZ-csapatok nem teljesítik küldetésüket, Kongó kormánya más úton szabadítja meg az országot a gyarmatosítóktól. A kongói miniszterelnök bejelentette, hogy ha Belgium nem szabadítja fel a Kongói Köztársaság tulajdonát képező aranykészletet, kormánya kénytelen lesz foglalkozni a kongói belga vagyon elkobzásának kérdésével. A kongói helyzet komolyságát bizonyítja az a bejelentés is, amely szerint a Kongói Köztársaságban fél évi időtartamra rendkívüli állapotot hirdettek ki. Az országban népbíróságokat szerveznek, amelyek a rend fenntartása és a bűnözők megfékezésére hivatottak. Legfrissebb jelentések szerint Lumumba miniszterelnök követelte, hogy vonják ki a svéd csapatokat Kongóból, mert — amint mondotta — nagyon jól ismeretesek a svéd és a belga királyi család közötti kapcsolatok. Hammarskjöld, amint ismeretes, néhány napos látogatást tett Csőmbe katangai miniszterelnöknél, hogy tárgyaljon az ENSZ-csapatok Katangába történő bevonulásával. A kiadott közlemény nem utal arra, vajon milyen eredményekre jutott a főtitkár, csupán azt bizonyítja, hogy Csőmbe és Hammarskjöld nézetei nagy vonalakban azonosak. Ez pedig csak aláássa az ENSZ tekintélyét és hátráltatja a kongói kérdés igazságos megoldását. a térképen látható bejegyzések, a vádlott azt válaszolta, hogy nézete szerint az alakulat navigációs tisztjétől. Az államügyész kérésére és a bíróság kérésére a vádlott elé terjesztették a fedélzet naplót. Powers beismerte. hogy útközben nála volt a napló. Elmondta továbbá, hogy azt Shelton ezredestől kapta. A főállamügyész továbbá megkérdezte, hogyan érezte magát Powers a repülés ideje alatt. Powers kijelentette, hogy fizikailag jól érezte magát, de ideges volt és félt, mert a Szovjetunió felett repült. A továbbiakban megerősítette, hogy repülőgépén különleges berendezés volt elhelyezve a rádiólokációs állomások zavarására. S megjegyezte, hogy az U-2 típusú gép farok-részében elhelyezett berendezés rögzítette azokat a rádiólokációs jelzéseket, amelyeket a vadászgépek és a földön elhelyezett rádiólokációs állomások sugároztak repülőgépe felé. Az államügyésznek arra a kérdésére adott válaszában, hogy miért készített feljegyzéseket, Powers azt válaszolta, hogy feladatává tették: mindent jelöljön be a térképen, ami nem volt feltüntetve. Powers „pilótaszokásként“ igyekezett jellemezni ezt a tevékenységét. Az államügyész erre megjegyezte:- Felderítő kémfeladatok teljesítése: szokás? Powers: Az USA területe fölött is végeztem ezt. Rugyenko: Ön azonban a Szovjetunió területe fölött repült, ahova kémkedési szándékkal repült be! Powers: Ügy hiszem, igen. Powers beismerése szerint a repülőgép egész berendezése arra vallott, hogy felderítő tevékenységet folytasson, majd azt is elmondta, hogy a földről nem láthatták, mi van a 20 ezer méter magasságban repülő gép fedélzetén. Az államügyész erre azt válaszolta, hogy bármelyik emelőkar meghúzásával atombombát is ledobhatott volna, ha lett volna a repülőgépben. A főállamügyész ezután megkérdezte a vádlottat, hogyan viselkedtek vele szemben a szovjet hivatalok. Powers kijelentette, hogy jól bántak vele. Kijelentette, őszintén bánja, hogy közrejátszott a csúcsértekezlet meghiúsításában, s elősegítette a nemzetközi feszültség fokozódását. A múlt hónap végén olyan hírek terjedtek el a világsajtóban, hogy Londonban Ghana hivatalos küldöttét ismeretlen tettesek orvul megtámadták, A rendőrségnek később sikerült a tettest kézrekerítenie, aki elmondotta, hogy tévedésről van szó: feletteseinek megbízásából Lumumba kongói miniszterelnök meggyilkolása volt feladata. Felvételünkön a londoni Ritzszállóda előtt Peter Dawson, az orgyilkos áll. (Fqto: CTK) Kitérő választ adtak a NATO-tagállamok kormányai a lengyel kormány jegyzékére A lengyel sajtóiroda jelentése szerint a NATO-tagállamok kormányainak javarésze a napokban átadta a lengyel képviseleti hivataloknak a választ a lengyel kormány ama jegyzékére, amelyben Adenauer nyugatnémet kancellár nyugtalanító kijelentésével kapcsolatban választ kért négy kérdésre. E kérdések: vajon a NATO keretén belül vagy kívül _ léteznek-e a NATO tagállamainak olyan kötelezettségvállalásai, hogy segítséget nyújtanak a Német Szövetségi Köztársaságnak a Lengyel Népköztársaság ellen irányuló követeléseivel kapcsolatban; vajon ezen államok és az NSZK között vannak-e olyan egyezmények, amelyek Adenauer kancellárt ilyen kijelentésekre jogosítanák; vajon Adenauer június Katanga a Kongói Köztársaság leggazdagabb tartománya. Mindezt jól tudják a belga gyarmatosítók is, akik a Biztonsági Tanács többszöri felszólítása ellenére sem hagyják el Katangát. Felvételünkön a katangai W at sy-aranybánya 10-i düsseldorfi beszédét az NSZK szövetségeseinek tudatával mondta-é; milyen álláspontot foglalnak el ezek az országok az NSZK revansista követeléseinek és akcióinak kérdéseiben. A NATO tagállamainak kormányai kitérő választ adtak a lengyel kormány kérdésére és csupán jogi véleményüket közük a német békeszerződéssel kapcsolatban. A lengyel kormány a NATO tagállamaitól nem kér jogi véleményt a nyugati lengyel határok kérdéseiben, mert e határok véglegesek. A lengyel kormány csupán fel akarta hívni a figyelmet arra a veszedelemre, amely a nyugatnémet revansizmus erősödéséből ered. Egyes jegyzékek igyekeznek mentegetni Adenauert a kancellár ama kijelentésére hivatkozva, hogy az NSZK a vitás kérdések megoldásában nem alkalmaz erőszakot. Ezzel kapcsolatban nyugtalanító az a tény, hogy a NATO-tagállamok nem akarják beismerni azt a veszedelmét, amely az NSZK kormányának revaftsista politikája miatt fenyeget. A lengyel sajtóügynökség kommentárjának befejező részében rámutat, hogy az USA válaszában azt állítja, hogy szakadatlanul Németország újraegyesítésére törekszik. A hírügynökség csodálkozását fejezi ki afelett, hogy éppen az a kormány állít ilyesmit, amely felelős a jelenlegi németországi helyzetért, mivel a német militarizmus felújításának politikáját folytatja. Az ébredő világrész Újabb öt afrikai állam vált függetlenné Egy kubai származású katona, név szerint Serafín Sanchez Sosa, megszökött az amerikai hadseregből, mert nem akart részt venni a Kubai Köztársaság elleni amerikai katonai agresszióban. Az említett katonát még Batista diktátor uralma alatt szervezték be az amerikaiak. . Most elmondotta, hogy nem tűrhette to-vább a Kuba elleni erikái hadsereget a fiatal köztársaság rágalmakat, amelyekkel az egész ám ellen uszítják. (Foto; Prcnsa Latina) A függetlenségi harc az egész afrikai világrészen viharos erővel tör előre, megvalósul a nagy cél, amelyet az afrikai független államok tanácskozásain így formáltak fő jelszóvá: „Legyen Afrika az afrikaiaké!“ A nyugati politikusok és kommentátorok nem tudják leplezni megdöbbenésüket az afrikai függetlenségi mozgalmak viharos ereje láttán, s megoldatlan talány számukra, vajon mi ad erőt a vályog- és szalmaviskók elmaradott, írni-olvasni sem tudó lakóinak, hogy oly elszántan szállnak szembe a legkorszerűbb fegyverekkel felszerelt gyarmatosítókkal. A válasz egyszerű: az igazságos ügy győzelmébe vetett rendíthetetlen hit, a függetlenség vágyának olthatatlan tüze, ez ad az afrikai szabadságharcosoknak legyőzhetetlen erőt. A „fekete földrész“ majdnem minden sarkába bevilágít már a szabadság és függetlenség égő fáklyája. Az idén már 22-re emelkedett a független afrikai államok száma, amelyek közül az utóbbi öt az elmúlt napokban nyerte el szabadságát. Az alábbiakban röviden megismertetjük olvasóinkkal az újonnan függetlenné vált államokat. 1. Felső-Volta. A Niger folyó nagy kanyarulatáról délre elterülő magas felföldön, a volt Francia Nyugat- Afrika területén fekszik. Területe 274 000 km2, lakossága 3 és fél millió, főleg szudáni néger és néhány ezer európai. Az ország természeti viszonyai kedvezőek a mezőgazdaság és a feldolgozóipar fejlődésére. A lakosság kezdetleges eszközökkel műveli meg a földet, ipari létesítményekről pedig alig lehet beszélni. A lakosság életszínvonala rendkívül alacsony. A társadalmi gondoskodásra jellemző, hogy az iskolaköteles gyermekeknek alig 6 °/o-a tanul, és 77 000 lakosra jut egyetlen orvos. 2. Niger. Ugyancsak a .volt Francia Nyugat-Afrika területén fekszik. Területe megközelíti a 2 millió km2-t, lakossága 2 400 000 főre tehető, Az ország gazdaságának fő ágazatai a kezdetleges fokon álló földművelés és a nomád állattenyésztés. A külföldi monopóliumok több százezer hektáros ültetvényes gazdaságaiban dohányt, gyapotot és földimogyorót termesztenek. Ipari hálózata fejletlen, a természeti kincsek kiaknázása éppen csak hogy megkezdődött, 3. Dahomey. 115 000 km2-nyi területű, 1 700 000 fővel rendelkező állam. Az ország éghajlata forró égövi. Az év 8 hónapjában rendkívül bő csapadék esik. Lakosságának főfoglalkozása a földművelés, az állattenyésztés és •a halászat. Főbb termény a kukorica, a köles és a banán. Dahomeyben az ipart csak kisebb gyapottisztítók és olajsajtolók képviselik. A francia gyarmatosítók az országot beolvasztották nyugat-afrikai gyarmatbirodalmukba. Az elnyomás elleni küzdelmeknek nagy lendületet adott az afrikai szabadd ságmozgalomnak állandóan erősödő vihara. Dahomey lakosságának életszínvonala rendkívül alacsony. Főleg egészségügyi téren kell rövid időn belül nagy változásnak beállnia. 4. Elefántcsontpart Köztársaság. A Guineai-öböl partján terül el. Területe 322 000 km2, a lakosság száma felülmúlja a 3 milliót. Elefántcsontpart az egyik legfejlettebb gazdasággal rendelkező nyugat-afrikai ország. Különösen gyémánt-, arany- és mangánbányászata jelentős. Gazdasági életének főágazata a mezőgazdaság. Nagy mennyiségben termesztenek kakaót, kávét, banánt és' ananászt. Kávétermelésben ez az ország áll a harmadik helyen a világon. 5. Csád Köztársaság. Területe több mint egy millió km2. Az ország nevét a Csád-tőról nyerte, amelynek az esős évszakában 30 000 km1 a kiterjedése, de azután 18 km2-re apad le. A legelmaradottabb afrikai országok' közé tartozik. Főbb termékei az öntözéssel termelt gyapot, -rizs, búza, dió és földimogyoró. (ele)'
