Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-17 / 66. szám
Póroztató-telep jelentősége a nagyüzemi méhészetekben Közismert tény, hogy az állattenyésztésben elkerülhetetlenül fontos a jó tenyészállatok kiválasztása. Amennyiben az állatoknál, madaraknál s a rovaroknál is érvényesül az öröklés törvénye, nem engedheti meg magának valaki, hogy például a vadászvizsla nőstényét az iiiun pároztassa, mert így teljesen értékt on ivadékot kapna. Ha tehát az összes élőlényeknél fennáll az öröklés törvénye, a méhtenyésztésben is foglalkoznunk kell a kérdéssel, mert a jó tenyészauyag aranyat ér. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy e cikkünkben foglalkozzunk a pároztatótelep jelentőségével. A méhészek túlnyomó többsége még ma is figyelmen kívül hagyja, illetve a természetre bízza a fiatal anya megtermékenyülését. Ez igen helytelen eljárás, mert így az egyébként fejlett és jó tulajdonságokkal rendelkező fiatal anya tisztán a véletlenre van hagyatva, hogy megtermékenyüljön, holott ettől függ az egész nemzedék jövője. Nagyon könnyen meggyőződhetünk arról, hogy milyen hatással van a here kiválasztása a méhcsalád minőségére, ha például a nálunk meghonosodott Carnica-tenyészcsaláddal nevelünk nagyobbszámú anyát. Amennyiben ezek a fiatal anyák testvérek, azonos tulajdonságaik va..nak. Két csoportra osztjuk őket; az egyiket ugyanolyan fajtájú herékhez helyezzük, a másik csoportot pedig oda, ahol feketeherék (Apis mellifica) röpködnek. A párosodások után egy helyen telepítjük le a családokat. Megállapíthatjuk, hogy milyen eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Az első csoport ivadékai jellegzetesen szürke színűek és szelídek, míg az utóbbiak ingerlékenyek, támadók és sokszor igen nagy teljesítményűek. Kísérleti állomásunkon több ízben különféle méhcsaládokkal megismételtük ezt a kísérletet és ugyanerre az eredményre jutottunk. Ez a körülmény igazolja tehát, hogy a méhcsaládokat nemesíthetjük, ha a párosodást nem a véletlenre bízzuk, hanem tervszerűen, alapos gondossággal és körültekintéssel választjuk meg az anyákat és a heréket. Igaz ugyan, hogy a tenyészanyag kiválasztása semmiféle más állatnál sem ütközik olyan nehézségekbe, mint éppen a méhcknél. Gregor Mendel az átöröklés törvényének (mendelizmus) kimondója Brnóban már száz évvel ezelőtt oly módon kísérletezett a méhhel, hogy az anyákat ketrecekbe zárva kiválasztott herékkel akarta megtermékenyíttetni. Kísérletei azonban nem jártak eredménnyel. Már több országban is hasonló kísérletekkel rájöttek arra, hogy a természetes megtermékenyülést is lehet ellenőrizni. így született meg a pároztatótelep létesítésének szüksége. A pároztatő-telepek létesítésével kapcsolatban általános vélemény, hogy legalább 3,5 — 4 km távolságra legyenek egymástól, és minden más méhészettől. Különben lehetetlenné válna a pároztatás ellenőrzése. Gyakran megtörtént az is, hogy a 8 — 12 km távolságra — herék nélkül — elhelyezett fiatal anya megtermékenyült. Bebizonyosodott tehát, hogy a fiatal anya nagy távolságra elrepül, ha nincs közelében here. A herék röptávolsága körülbelül 2 km. Tavaly megtörtént nálunk, hogy a kísérleti állomásunktól 5 km távolságra elszállított herék 10 %-a visszatért eredeti helyére. Hazánkban, sőt egész Európában kevés az olyan hely (csak néhány hegy, völgy, sziget), ahol kizárt a nemkívánt megtermékenyülés. De sok esetben kisebb távolságra elhelyezett pároztatótelepen is nagy százalékban teljesen tiszta pároztatást értünk el. Természetesen a párosodás idejében nagyszámú herére van szükség. Ugyanis amikor a fiatal anya nászútra indul, sok here veszi körül. A párzás oly hamar megtörténik, hogy az esetleg ott levő idegen here „nem jut szóhoz“. Sok herére tulajdonképpen azért van szükség, mert az anya átlag nyolc esetben párzik. A herék számán kívül nagyon fontos körülmény a minőségük is, mert csak kiváló tenyészanyagból várhatók kiváló, értékes utódok. Hogy szükséges mennyiségű és minőségű herét érjünk el a pároztató-állomáson, erre nem elegendő egy herenevelő család, hanem több szükséges. Jelenleg az a követelmény, hogy a kisebb pároztató-telepen legalább két család legyen. A közepes pároztatótelepen, ahol körülbelül 100 anyát állítunk be, már legalább négy ilyen családra van szükség. Ha ezeknek a családoknak az anyái testvérek, mert ugyanabból az ellenőrzött tenyészcsaládból származnak, így a herék is egységes, jó tulajdonságokkal rendelkező ivadékokat biztosítanak. Ha a pároztató-telepeket olyan herékkel akarjuk ellátni, amelyek egy anyától származnak, akkor a következőképpen járunk el: A tenyészanya a családban marad. A családnak két hereiépet adunk. Ezeket az anya hamar bepetézi. A lárvák kikelése után e két herefiasílásos keretet egy erős tenyészcsalád mézűrjébe helyezzük. Az elszedett herefiasításos keretek helyett a családnak újabb két keretet adunk. Az így ellátott négy család annyi herével rendelkezik, hogy teljesen ellátja a pároztatő-telepet-Az ilyen elvek szerint berendezett pároztató-telep nagyban hozzájárul méheink nemesítéséhez. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a rossz pároztató-telep nemcsak hiábavaló munkát és kiadást jelent, hanem káros is. Nagy csalódást okoz azoknak, akik ilyen „nemesített“ anyát vásárolnak. A messze elkalandozó idegen herék megsemmisíthetik minden igyekezetünket, s az ellen'kezőjét érjük el annak, amit akartunk. (Dr. Friedrich Ruttner cikke nyomán) Kidobolt csaladok felhasználása A szélcsendes nyugalom szinte bódítóan kellemes összhanggá varázsolta az induló és érkező gyűjtőméhek zsongását. A levegőben ott remegett a nektár mézgőzös párolgása, amely jelezte a nap bőséges hozamát. Különös érzések lesznek rajiam úrrá, ha betévedek egy elősövénnyel körülvett, magába mélyedő és magának tündöklő kertbe, ahol a méhes deszkáin ott guggolnak egymás mellett a barna méhkasok. A tulajdonos idős ember, aki méhkasokkal méhészkedik. A fia azonban kaptárakkal akarja folytatni ezt a mesterséget. Éppen ezért hívott, hogy segítsek a méheket kidobolni. A méhesben kétféle kast találtam, a méhész tehát kétféle kezelési eljárást alkalmaz. Kis kasokkal rajzóméhészkedést folytat, amelyekben a családnak az egy nyár hozamának elhelyezésére sincsen helye, ezért kirajzik. A rajok az-1960. augusztus 17. után több kisebb kast kiépítenek, amelyekből ősszel a legkönnyebbeket és a legnehezebbeket lefogja, a közepes súlyúakat pedig megtartja anyatörzsnek. A nagy kasokkal barkácsoló méhészkedést folytat. Ennél az eljárásnál a család megmarad, s a méhész csak a mézfelesleget vágja ki a kasból. Hogy ezt elérhesse, gyűrűs kasokat használ. Mivel a mézfelesleg a kas csúcsában gyűl össze, ősszel a felső gyűrűt leveszi a kasról a mézzel együtt. A kidobolásra azt a kast választottam, amelyik azelőtt három héttel rajzott. Itt a fiasítás már kikelt, a lépek kiolvasztásba kerülhetnek vagy keretekbe szabhatók. Kétféle dobolási módszer lehetséges: a zárt és a nyitott dobolás. Én a nyitott dobolást szeretem. A kiszemelt kast tehát a nyílásával fölfelé fordítottam. A méheket enyhén megfüstöltem, azután a kas csúcsát kézzel megütögettem. Erre azért volt szükség, hogy a méhek szívják tele magukat mézzel. Azután a kast csúcsával a homokkal félig megtöltött kannába állítottam, úgyhogy a léputcák nyílásukkal felém mutattak. A kas túlsó szélére a lépek éleinél másik kast állítottam, az érintkezésnél szeggel összetűztem. Két kötővassal úgy erősítettem egymáshoz a kasokat, hogy a felső félig rákonyuljon az alsóra. A kasok széleinek érintkezéséhez kendőt is kötöttem, hogy nagyobb legyen a felvonulási felület. A doboláshoz két botot használtam, amelyek végére rongyból bunkót csavartam. Az ütéseket a kas két oldalára mértem, párhuzamosan a lépek hosszanti felületével. A léputcákból felvonuló méheket vizes tollal a felvonuló hely felé irányítottam. A dobolást időnként abbahagytam. Miután a méhek felvonultak, a felső kast elválasztottam az alsótól, majd deszkára helyezve, sötét hűvös helyre tettem. Másnap fiatal méhésztársam a műléppel ellátott kaptárt a kas helyére tette, majd a méheket ráütötte a lépekre. A méhektől megürült kasból a lépeket kiszedtem, azok mézzel telt felső részét levagdaltam és kipréseltem, a viaszt pedig napviaszolvasztón kiolvasztottam. A megmaradt lépeket beszabtam az üres mézűrös telepekbe. A kidobolás útján értékesíteni lehetett' a kas teljes tartalmát. Csepy András
