Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-10 / 64. szám
A nyári szántások ápolása A tarlóhántással, s annak hengerezésével és boronálásával még nem ért véget a nyári talajápolás. Ugyanis a növényi takarójától megfosztott termőtalaj teljesen ki van téve az időjárás káros hatásának és az elgyomosodás veszélyének. A hosszú, meleg nappalok növelik a talajnedvesség párolgását, a talaj kiszáradását. A zivataros esők talajszerkezeti rombolással és eliszaposodással járnak. A kiszáradt talajban a mikroorganizmusok működése fokozatosan csökken, végül megszűnik. Ahol nincs víz, ott nincs élet. A mikroorganizmusok víz hiányában eleinte mélyebb, nedvesebb rétegbe húzódnak, végül beszüntetik életműködésüket. Ezzel a talaj beéredése, ami a növénytermesztés sikere érdekében elengedhetetlenül szükséges, megszűnik. Az ilyen talaj biológiailag tétlenné válik. A helyes agrotechnika végső célja pedig épp a biológiailag tevékeny talaj létrehozása, amely a magas termés biztosítéka. A talaj élettani tevékenysége legélénkebb a talaj felszíne alatt, a gyökérzóna felső rétegében. A nap sugárzó és fényhatása a baktériumok és gombák működésére nem kedvező, miáltal a talaj felszínén elpusztulnak. A gyökérzóna felső rétegében viszont kellő hő-, levegő- és nedvességviszonyok mellett int^izív mikrobális élet alakul ki, amely a talaj beéredéséhez vezet. Növénytakaró esetén a talajbaktériumok felhúzódnak, így a talaj egészen a felszínig beéred. A talajérés szempontjából tehát Jó hatással van a másodnövény, illetve a köztesvetemény termesztése. Ha a talaj a gabona lekerülése után üresen, takaró nélkül marad, úgy gondot kell fordítanunk a hántott talaj megfcletö gondozására, hogy elősegítsük az ún. agrotechnikai beéredését. Az agrotechnikai beéredés a talaj ismételt fogasolásától, hengerezésétől, kultivátorozásától. vagy sarabolásátől függ. Csakis felületi művelésről lehet szó, amelynek mélysége az 5 — 6 cm-t nem szabad, hogy meghaladja. Eme ápolási munkából ki kell zárni a talaj forgatását, mert a szántás forgatja, tehát szárítja a talajt. Az ilyen talajápolás vízveszteség nélküli gyomirtást és talajbeéredést eredményez. Az ápolási munkák száma mindenkor az időjárási és talajviszonyoktól függ. Az ápolást nem szabad túlzásba vinni, viszont ha a talaj cserepes, azonnal porhanyítani kell, nehogy a talajbaktériumok levegő hiányában és a széndioxid felhalmozódása folytán elpusztuljanak. A nyári talajápolás eszközei: a tárcsás borona, fogasborona, kultivátor, saraboló és a henger. Ha csillagborona vagy rotációs (küllős) kapa áll rendelkezésünkre, ezek bevetése igen eredményes lehet. Első képilnkön az ekével 10 cm mélységben végzett tarlóhántást mutatjuk be a talaj boronálása után, második képünkön pedig tárcsás tarlóhántást láthatunk. Elv az, hogy minden porhanyíló eszközt a talaj hengerezése fejezzen be, vagyis minden talajnyitást talajzárásnak kell követnie. A talajzárás történhet sima vagy gyűrűs hengerrel. Ahol a talaj cserepesedésre hajlamos, a gyűrűs henger végez jó munkát, egyéb talajokon pedig a sima henger alkalmazható. Azokon a területeken, ahova őszieket vetünk, a talajápoló műveleteket kössük össze a műtrágya, esetleg a komposzttrágya bizonyos hányadának bedolgozásával is. A nyári felületi talajápolást a vetés előtti középmély keverő- vagy nyári mélyszántás fejezi be. Az így kezelt talaj nemcsak aprómorzsás magágyat biztosít, de megakadályozza a nedvesség elpárolgását és lehetővé teszi a nyári csapadék befogadását is. A nyári talajápolás elpusztítja a kelő gyomokat és ezzel jelentős mértékben hozzájárul a talaj gyomtalanításához, ami semmi esetre sem marad el talajérleló jelentősége mögött. A felszíni talajápolást a keverő- vagy nyári mélyszántásnak kell követnie, amelyről ezúttal csak annyit, hogy azt legalább 3 — 4 héttel a vetés előtt kell végrehajtani. Az elkésett keverő- vagy mélyszántás nem biztosít kellő magágyat a vetőmagnak, a talaj ülepedése károsan hat a kelő növényzetre. Mivel a talaj mikroorganizmusainak a leggyorsabb szaporodása a nyári hónapokra esik és talajérleló működésük is ekkor a legnagyobb, a jövő évi terméshozamok növelése érdekében nagy gondot fordítsunk a talajápolási munkákra. Befejezésül még annyit, hogy a nyári talajápolás elengedhetetlen agrotechnikai követelmény, záloga a jó vetőágynak, amely bő terméssel hálálja meg a gazda gondosságát. ★ ★ * Húsz év legjobb almatermése A Zalaszentgróti Állami gazdaságban húsz esztendeje nem volt olyan almatermés, mint az idén. A 350 holdas gyümölcsös 500 vagon termést ígér. Már megérett a koranyári asztrahán piros- alma, megkezdték a szedését. Egy-egy fáról átlag három mázsa almát szednek. Az első vagonokban a fővárosba küldik a gyümölcsöt, s a továbbiakban a Német Szövetségi Köztársaságba. 1900. augusztus 10. Idejében vessük el a repcét Mindnyájan tudjuk, hogy az őszi repce legfontosabb olajnövényeink egyike. Az élelmiszeripar számára nagy jelentőségű nyersanyagot szolgáltat, ugyanis a repcemagból olyan értékes olajokat és zsírokat gyártanak, amelyek tápértéke nemcsak vetekszik a sertészsír értékével, hanem ezt fölül is múlja. Amíg a sertészsír 100 grammonként 060 kalóriát képvisel, a növényi zsiradék 100 grammja 870 kalóriát biztosít. Tehát az őszi repce termesztésével foglalkozó mezőgazdasági üzemek a repcemag értékesítésével magas jövedelemre tesznek szert, de ugyanakkor repcepogácsa formájában kitűnő takarmányhoz is jutnak. Ha a tehenek takarmányadagját repcepogácsával egészítjük ki, tejelékenységük szemlátomást emelkedik. A repce kiemelkedő terméshozamainak fontos előfeltétele: a jókori vetés. Kísérleti eredmények szerint körülményeink között az őszi repce vetésének legkedvezőbb agrotechnikai határideje augusztus 5-töl a hónap végéig tart. Az említett kísérletek eredménye azt igazolja, hogy amíg az augusztus 5-én vetett repce hektáronként 28,93 mázsát adott, a 19-i vetés eredményeként a hozam csupán 27,59 mázsa, sőt szeptember 2-án végrehajtott vetés után már csak 22,37 mázsát tett ki. Ugyanakkor a legkorábban vetett repce olajtartalma is a legjobbnak bizonyult. Ne halogassuk tehát az őszi repce vetését, hiszen késedelemmel mindenekelőtt magunknak okozunk kárt. Minden igyekezetünkkel azon legyünk, hogy az őszi repce vetőmagja legkésőbb augusztus utolsó napjaiban a földbe kerüljön. Irta: Dr. Fridecky Ákos gazdasági mérnök, egyetemi tanár
