Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
VADÁSZATI SZEMLE * A SZLOVÁKIÁI yADASZVEDECYESÜLETEK ORSZACOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE A nagyüzemi gazdálkodás és az apróvad Az utóbbi években a mezőgazdasági nagyüzemek rohamos fejlődésével és a mezőgazdasági kultúrák sokféleségével az apróvadjaink életfeltételei is megváltoztak, s éppen ezért a régi vadászvédelmi és vadászgazdálkodási rendszer alkalmazása ma már nem felel meg a követelményeknek. Az új létfeltételekhez igazodva kell tehát apróvadjaink mennyiségi és minőségi szaporulatát elősegíteni. Az erdő- és mezőgazdasági dolgozók sokat tehetnek apróvadjaink jelentős elszaporodása érdekében. A szárnyas apróvadak nemcsak kitűnő húst szolgáltatnak a közélelmezésnek, hanem határon túl is keresettek és értékes valutát kapunk értük. Éppen most van a tojásrakás és a költés ideje, amikor a nemtörődömség, tudatlanság, vagy éppen a virtuskodás fs, sok szárnyas vadunk pusztulását okozhatja. A heretáblák kasza alá kerülnek, s ilyenkor végződik sok-sok fogoly- és fácáncsalád élete. A múltban akadt olyan traktoros is, aki azzal dicsekedett, hogy 14 kis fogolynak elkaszálta a nyakát. Minden község határában akad olyan terület, ahol szárnyasvadjaink jobban szeretnek tartózkodni és itt is költenek. Ha nem áll módunkban a tojásrakás előtt az itt élő foglyokat és fácánokat más, kevésbé veszélyes területre zavarni, akkor a gépi munkák megkezdése előtt járjuk át ezeket a területeket, és a talált tojásokat adjuk át a keltetőknek vagy keltessük ki magunk kotlóstyúkok segítségével. A Vel’ké Kosihy-i szövetkezetben az anyagi érdekeltség segítségével nevelik vadvédelemre mind a traktorosokat, mind a mezőn dolgozó munkásokat. Minden fészekalja megmentett tojásért egy munkaegységet kapnak. A másik veszély, amely fenyegeti a fogoly- és fácáncsibéket: a kóborkutyák, kóbormacskák és a szárnyas ragadozók garázdálkodása. Ezek pusztítása a vadászainkra vár, s a vadászgazdák feladata, hogy ezt megszervezzék. A jó vadászgazdának azonban van még más feladata is. Nem szabad megengednie, hogy a szántóterületeken levő kisebbnagyobb, fákkal benőtt területeket kiirtsák, különösen ha ezek olyan Helyeken vannak, ahol nem akadályozzák a nagyüzemi termelést, a gépek kihasználását, s nem ártanak a mezőgazdasági kultúráknak. Az ilyen facsoportok nagyon jó búvóhelyeket biztosítanak szárnyas vadjainknak. Különösen, ha jó sűrű aljnövényzettel rendelkeznek. Az aljnövényzetet mindig hagyjuk meg, sőt ahol nincs, ott ültessünk is. Az árkos területeket ültessük be bokrokkal, mert az ilyen bozótot jól kihasználják a foglyok és a fácánok egyaránt. Különösen jó rejtekhelyét biztosítanak a galagonya, kökény, bodza, mogyoró, orgona stb. Ezek elég gyorsan is nőnek. Tartsuk mindig szem előtt, hogy apróvadjaink ma már nem a grófok és a bankárok lövőszenvedélyét szolgálják, hanem a mezőgazdák segítőtársai. Egy pár fogoly rovarfogyasztása évente 400 korona értékű terményt ment meg. Ha egy határban 60 fogolycsaládot számlálunk, akkor ez már 24 000 korona hasznot jelent. Kérjük tehát a mezőgazdasági dolgozókat, hogy védjék aprővadjainkat és munkájukkal járuljanak hozzá, hogy határukban minél több fogoly- és fácáncsalád tanyázzék. Molnár Ferenc Apróságok Megmeneküli a kipusztulástól a tengeri vidru A tengeri vidrák ragadozó emlősök a nyestek családjából. Bizonyos fokig hasonlítanak a folyami vidrához, de kétszer akkorák. Súlyuk eléri a 40 kg-ot, testük hossza pedig a 120 cm-t, sőt vannak 140 cm-nél hosszabb példányaik is. Végtagjaik rövidek, a hátulsók a fóka úszólábához hasonlítanak. A Szovjetunióban a tengeri vidrák főként a Kuruli-szigetek parti vizeiben találhatók, ezenkívül csak Észak-Amerika nyugati partjain fordulnak eiö. Éjszaka kijönnek a partra pihenni. Táplálékuk tengeri sün, lágytestüek, tarisznyarákok és halak. A tengeri vidrák már mintegy kétszáz év óta nevezetesek értékes szőrméjük miatt. Először a Boring-expedíció hozott néhány szőrmét, ezeket hamarosan mind Oroszországban, mind Kínában nagyra értékelték. A XIX. században a „kamcsatkai hód prémje" (a tengeri vidra) ismertté vált Oroszország arisztokrata és kereskedő köreiben és a nyugati országokban. Szőrméjük értéke egyre nőtt, s amíg 1760-ban 10 — 15 rubelért kelt él egy-egy szőrme, a XIX. század második felében a Kamcsatkában talált tengeri vidrák prémjét a helyszínen 300 — 400 rubelért árulták, az első világháború kitörésekor már 2000 rubelt is kértek a szebb példányokért. A húszas években egy londoni árverésen egyetlen tengeri vidraszőrméért több mint 1400 dollárt adtak. A nagy kereslet nyomán a tengeri vidra majdnem kihalt. 1924-ben a Szovjetunióban betiltották vadászásukat, s ennek eredményeképpen számuk néhány év alatt 250 — 8000 darabra nőtt Ma a Kurili-szigetek vizeiben 1500 vidra lehet, míg a teljes állomány — beleértve az Alaszka partjain és az Aleuti-szigetcsoporton tanyázó tengeri vidrákat — körülbelül 7000 db-ra becsülhető. * * * A világ legnagyobb állata A kékbálna hossza 27 méter. Húsának súlya 564 mázsa, míg zsírja 256, csontozata 226, nyelve 31, a szíve és tüdeje' 6 — 6 mázsát nyom. Mája 9 mázsa. Tehát a kékbálna a legterjedelmesebb és legsúlyosabb állat a földkerekségen. * * * A TEKNÖSBÉKA SORSA Szlovákiában kevés a teknősbéka. Csallóközben is ritkaságszámba megy, ha valaki lát egyet. Sokan az idősebbek közül is azt mondják, hogy teknősbékát csak cirkuszban láttak. A múlt év őszén Nagyiéi mellett mégis találtak egy teknöcöt. Zlatná na Ostrovera került, ahol azóta is egy pincében sínylődik. Súlya körülbelül 50 — 70 deka között lehet. Ifj. B o d o k Zsigmond ★ ★ * Vadászat piros sapkában Finnországban egyre gyakoribbak a vadász-szerencsétlenségek. Ezek okozói nem a felbőszült vadak vagy a felrobbant fegyverek, hanem többnyire maguk a vadászok. Az erdei félhomályban ugyanis nemegyszer előfordult, hogy a vadászok a rossz látási viszonyok miatt egymásra lőttek. Ilyen előzmények után a finn kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében mindenkinek, aki vadászterületeken jár, piros sapkát kell viselnie. 'WlítfiZ&'Shf! 175 I960, június 1.
