Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Meheszeh munkák júniusban E tavaszon hűvös időjárás uralkodott, emiatt a méhek nem használhatták ki a íűz, gyümölcs és a repce virágzását, etetni kellett őket. Sok méhcsalád elpusztult. A megmaradt családokban kevés a kijáró méh ahhoz, hogy az akácvirágzást jól kihasználja, mert a mezőről visszatért méhek nagy része megdermedve, a kaptár előtt hullott le és elpusztult. Egyszóval a méhcsaládok aránylag gyengék, de ennek ellenére is lehetnek olyan családok, amelyektől júniusban pergethetünk. Pergetés. Csak érett mézet pergessünk! Érett a méz, ha a lépnek több mint egyharmada már be van íedve. A pergetést zárt helyen végezzük, nehogy rablást idézzünk elő. A pergetőbői kifolyó mézet szűrjük. Erre a célra nagyon jól bevált a méhészeti boltokban kapható sűrű mézszűrő. A pergetőt óvatosan hajtsuk, mert erős hajtáskor a lépek szétszakadnak. A helyiség hőmérséklete legalább 20 fok legyen, hogy a méz könynyebben kiszökjék a sejtekből. RABLÁSRA NE ADJUNK ALKALMAT! A rablást könnyebb megelőzni, mint megszüntetni. Ezért lehetőleg hordásos időben szedjük el a fölösleges mézet, és az állományban ne tűrjünk gyenge vagy anyátlan családot, mert a rabló méhek először ezeket keresik fel. Ha mégis valamelyik családot megtámadnák, akkor a kaptár kijáróját szűkítsük le vagy az egész elejét vizes zsákkal letakarjuk. Ha ez sem segít, akkor a megtámadott családot vigyük le a pincébe egy-két napra, hogy megnyugodjék. A kaptár szellőztetéséről és a méhek itatásáról gondoskodjunk. A vizet rostaszöveten keresztül permetezzük be, naponta 1 — 2 dl-t. Ez a hónap a legalkalmasabb az anyanevelésre. Neveljünk anyákat az öreg anyák kicserélésére és tartalékolásra. Az EFSZ-eknek idejében adjuk oda a felajánlott rajokat, amelyek vagy természetes, vagy mesterséges rajok. Ennek a kötelezettségvállalásnak minden körülmények között tegyünk eleget, hogy minél több nagyüzemi méhészet létesüljön. idén a természetes rajzás elkésett; csak júniusra várható, mert a hűvös időjárás miatt a méhcsaládok rosszul fejlődtek. Gyenge rajokat ne tartsunk, egyesítsük vagy fedett fiasításos keretekkel segítsük őket. Hordástalan időben okvetlen etessük a rajt, mert különben az anya nem petézik és a család legyengül vagy elpusztul. A tartaléklépek kezeléséről ne feledkezzünk meg; ezeket jó) zárandó ládában 14 naponként kénezzük, mert a viaszmoly ebben a hónapban szaporodik a legjobban. Vándorlás. Tekintettel arra, hogy méheink állandó telepükön nem mindig gyűjtenek elegendő mézet, hordástalan időben keressünk nekik legelőt, ahol könnyebben megélhetnek, esetleg fölösleges mézet is gyűjthetnek. De legfontosabb a kultúrnövények megporzása céljából végrehajtott vándorlás. Méheinket főképpen a heretáblikra vigyük el és illatosított sziruppal serkentsük őket munkára, hogy minél több magot teremjen a növény. Luzsicza László méhésztanító A nagyüzemi méhészet fejlődése mind nagyobb szakértelmet és alaposságot kíván a méhészektől. A méhészeti munka eredményességét nagy mértékben befolyásolja a méhcsaládok helyes kiválasztása; az a körülmény, hogy csökkentsük a rajzó családok számát és növeljük a termelő családokét. Ezek a tulajdonságok az anyától függnek, nagyon fontos tehát az anyák helyes kiválasztása. Ehhez pedig első lépés az anyák megjelölése. Jelölés nélkül jó kiválasztást nem végezhetünk, mert a leggyakorlottabb szem is tévedhet. A zeliezovcei járásban 12 szövetkezet és 6 állami gazdaság méhészete közül csak egyben vezet a méhészmester nyilvántartást az anyák származásáról és koráról, és csak ő jelöli meg az anyákat. A többiek kezdetleges módon végzik feljegyzéseiket. Legnagyobb a hiba azokban a szövetkezetekben, ahol a méhész bérezését még nem rendeztek és sok esetben nem a legjobb méhész került az üzemi méhészet élére. Ezen a hiányosságon segítenek a szövetkezeti méhészek számára rendezett tanfolyamok, ahol megtanulják a legfontosabb teendőket. Az anyák megjelölése egyszerű dolog; különleges ügyesség sem kell hozzá. Nyolcvan fillérért anyajelző festéket vehetünk a méhészboltban. Négy színben árulják; idén a fehér színűt. A méhészek nagy része már a bölcsőből kibújt anyákat jelöli, de ezt a munkát a párzás után is el lehet végezni. A nem biztoskezű méhész a méhészboltban kapható szitácskával a léphez szorítja az anyát és vékony pálcikára vett festékkel az anya torára egy kis foltot mázol a megfelelő színnel. A gyakorlott méhész bátran bal kézbe veszi az anyát toránál fogva és jobb kezével fest. Azután az anyát a lépre helyezzük, megvárjuk, hogy a festék szaga elillanjon, majd visszatesszük a kaptárba. A dolgozók a szag miatt nem bántják az anyát. Aki ebben a munkában gyakorlatra akar szert tenni, legjobb, ha először heréken végez kísérleteket, hogy amikor az anyára kerül a sor, már izgalom nélkül dolgozhasson. Későbbi vizsgálatnál az anya színe elárulja korát, hiszen minden évben más színnel festünk. Azonkívül a festett anyát könnyű megtalálni. Még jobb a sztaniollal végzett jelölés, mert a kis sztaniollapon szám is van, tehát így még könnyebb a nyilvántartás. Ezt is négy színben árulják, a számozás 1-től 100-ig terjed. Hátránya, hogy ha rosszul ragasztjuk, leválik az anya toráról. Külföldön egy vasportartalmú festékkel kísérleteznek, amely a mágnestűt magához vonzza, és így a méhésznek megmutatja az anya tartózkodffsi helyét. Ennek különösen a kezdő méhészek és a gyenge szeműek vennék hasznát. Az anyajelölés egyik módja még a szárnycsonkítás is. Néhány méhész nálunk is használja. Egyszerű módszer. A második évben levágják az anya jobb szárnyának a felét, a harmadik évben a bal szárnyát csonkítják meg, a negyedik évben pedig kicserélik az anyát. A csonkításnak nincs hatása az anya petézésére. Előnye, hogy az első rajnál az anya földre hull, és ha a méhész jelen van, könnyen befoghatja a rajt. A lehullott anyát zárkába téve és rúdra kötve felemeli a röpködő raj közé, s a raj a zárka köré telepszik. Ha a méhész nincs jelen, akkor a raj anya nélkül visszaszáll a kaptárba. A luzanyi méhészek régóta így jelölik az anyákat: semmi hátrányát nem látják a szárnycsonkításnak Kívánatos, hogy áttérjünk a haladó módszerekre; szaporításra a legjobb családokat válasszuk ki. az anyákról vezessünk nyilvántartást, jelöljük meg őket. A fáradságot jobb eredmény fogja jutalmazni. Csernák Lajos méhésztanítő (Zeliezovce) Milyen színeket különböztet meg a méh Általános nézet szerint a méh három alapszínt különböztet meg; a kéket, sárgát és pirosat. Ezért méhészeink között elterjedt szokás a kaptárakat erre a három színre festeni, hogy a méhek könynyebben tájékozódjanak. A méhek azonban más színek esetében színtévesztők. Összetévesztik a citromsárgát, narancssárgát és a zöldet, továbbá a kéket, bíbort és ibolyát, valamint a feketét és pirosat. Viszont látják az ibolyántúli sugarakat, amelyek az ember számára láthatatlanok, s a fehéret is jól megkülönböztetik. Üjabb megfigyelések szerint a méh a három alapszínen kívül megkülönböztet még további három átmeneti színt: a lilát, kékeszöldet és a bíbort. Megkülönbözteti továbbá a „méhbíbort", amely az ibolyántúli és sárga szín keveréke. 167 1960. május 25. Jelöljük meg az anyákat
