Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Néhány mondat a vadászatról Az ősember kezdetben medve módjára gyökerekkel, növényekkel, gombákkal, erdei gyümölccsel és vadméhek mézével táplálkozott. Idővel étlapját csigák, madarak és apróvad húsával gazdagította. Ez a körülmény már a vadászat kezdetét jelentette. Az ősember vadászata nemcsak hússzükségletét, de az élete lehetőségeit is biztosította. Harcolt a ragadozókkal, állati bőrökkel védekezett a hideg ellen, csontokból készítette kezdetleges eszközeit. Mindez gondolkozásra serkentette, ami nagyban elősegítette testi és lelki készségét, illetve a kultúríejlódését. Az ember fejlődése arányában fokozatosan tökéletesedtek és szaporodtak az eszközei: vakarok, szúrók és más egyebek. Magasabb kulturális fejlődést jelentett már a balták, szigonyok és íjak alkalmazása. Az ásatások eredményei sejtetik velünk az akkori vadállomány különféleségeit, valamint az akkori vadászat módját is. A hűbériség korszakában a vadászat az urak kiváltsága és szórakozása volt. A népnek csak a vadállatok elleni védekezés jutott. A tőkések korában nem kímélték a vadat. A vadászterületeket időről időre, más és más bérlők és tulajdonosok teljesen kizsákmányolták. A vadászat később sporttá, sőt kereseti forrásá fejlődött. A vadászai nem egyéb, mint alkalom a természet sajátosságainak, külön féleségeinek. titokzatosságainak megismerésére és annak ésszerű kihasználására. Az igazi vadász természetbarát és annak védelmezője. Az erdők, mezők, vizek, dombok, földrajzi fekvés, éghajlat és a többi egyéb tényező megfelelő életfeltételeket nyújt vadállományunknak. A vadállomány is a természet egészének csak alkotórésze, amely befolyásolja a többi alkotórészt. Ezek kölcsönösen kiegészítik egymást. Hazánkban a szabad természet az apró, hasznos vadon kívül hatalmas, erős és ragadozó állatoknak is menedéket nyújt. Sőt olyanoknak is, amilyeneket sehol a világon nem találunk. Hazánk ma még mindig a leggazdagabb vadállományű országok közé tartozik. Igaz ugyan, hogy a túlzott vadállomány a mezőgazdaságnak mindig nagy károkat okozott. Éppen ez a körülmény kényszerítette a gazdálkodókat orvvadászatra. Ez, sajnos, vadállományunkban felmérhetetlen károkat idézett elő. Az urak vadászkiváltságának megszűnése lényegesen csökkentette az orwadászok számát. Vadállományunkon a második világháború pusztításának nyomai még máig is észlelhetők. A vadállomány szintje még ma sem olyan, mint a háború előtti. A lehető legjobbkor jelent meg a 225/1947. számú vadásztörvény, amely mezőgazdaságunk nagy és új feladataival egyszerre látott napvilágot. Ennek a törvénynek korszakalkotó jelentősége az, hogy a vadászat terén előnyt biztosít a dolgozóknak. Megjelenése óta a vadászatunk teljesen átszerveződött és eredményei is figyelemre méltók. Sajnos azonban, hogy nem minden vadász ismeri a' természetet. Akadnak olyanok is, akik a tilalmi időnek fittyet hánynak, nem veszik figyelembe, hogy a 88/1950. számú törvény ezt tiltja. A vadásztörvény 32. §-a kivételes esetekben lehetővé teszi a tilalmi idő megváltoztatását, ha azt a rezervátumok érdekei vagy egyéb tudományok kutatások kívánják. Az a valóság, hogy a mai vadász már nemcsak lövi a vadat, hanem neveli és gondozza is, nagy haladást jelent vadászatunkban. A vadászat legrégibb módja a vad fogása volt. A hosszabb időre tartalékba fogott állatok szüksége szülte meg a háziállatok nevelésének gondolatát. • A mostani vadfogásnak már egészen más a célja. Vadat fogunk ' vadszegény területek vadasltására, vérfelfrissítésre, de főleg kivitelre, hogy népgazdaságunknak segítségére legyünk a valuták beszerzésében. Idegen állatokkal ne kísérletezzünk vadászterületeinken. Ezek honosítása nagyon nehéz és nagy károkat is okozhat hazai állatállományunkban. A telepített idegen vad nem találja meg szükséges életfeltételeit. Természetes ellenségei hiányában nagyon elszaporodhat, s így természeti viszonyainkban kilengést okozhat. Ennek következményeit gyakran csak később vesszük észre, amikor már az orvoslás lehetetlen. Helyénvaló azonban a kihalt hazai állatfajok újratelepítése. Mindenesetre csak olyan helyeken, amelyeken az újratelepített vadfajta valaha élt. Neveljünk csak tiszta fajokat, s ne keresztezzük idegen vérrel. Az utóbbi időben e téren is javulást látunk, amit a természetvédelem hatásos mozgalmának köszönhetünk. A VADÄSZAT IRÁNYELVEI: 1. örül a vadász, ha sok és szép vadat lát. 2. Unokáinknak is hagynunk kell abból a vadból, amelyet nekünk elődeyik hagytak. •' 5. Ne lőjünk olyan vadat, amely nem szerepel vadállományunk névsorában. 4 Aki nem neveli a vadat, az ne is vadásszon! 5. Egész éven át gondozzuk és óvjuk a vadat, s főleg télen legyünk segítségére. 6. Ne javítgassuk a természetet a ragadozók teljes kiirtásával. 7. Kóborkutyát és macskát ne tűrjünk a határban. 8. Csak akkor lőjünk, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy mire lövünk. 9. A kezdő vadászokat oktassuk arra, hogy a vad lövése a legutolsó szakasza a vadnevelés folyamatának. 10. Tisztességes ember vadfogásra, mérget és hurkot nem használ. Forgalmi baleset Februárban egy nem mindennapi forgalmi baleset hozta izgalomba a kulcsod! kártszenvedett vadászokat meg a llydrostav autóparkjának a Duna-töltésen dolgozó sofőrjeit, akik február elején beosztásuk szerint rendes szolgálati útjukat végezték 10 tonnás, nagy teljesítményű autóikkal. Ezen az estén is 18 órakor ürítették le az állandóan együtt járó két Tatra 111-es autó terhét. Az egyre meredekebb falú töltés melletti alkalmi úton indultak visszafelé az éjszakai garázsolás helyére. A két jármű 50 — 68 m távolságra egymástól felgyújtott fényszórókkal igyekezett hazafelé. De a kulcsodi szivattyú közelében egy szinte elképzelhetetlen esemény megállásra parancsolta őket. Az első kocsi sofőrje hirtelen óriási zajt hallott, s az volt az érzése, hogy az égből méterkövek zuhantak az autóra. A vezetőfülke teteje betörött és egy magával, szinte tehetetlen test, erős rúgkapáiozással iparkodott megszorult helyzetéből kiszabadulni. A sofőr észrevette azt is, hogy valamit elgázolt. A lefékezett kocsi kerekei a szokottnál hamarabb állottak meg. Amikor a sofőr kiszállt az autóból, megoldódott a rejtély. A hullámtéri oldalról öt megriasztott szarvas igyekezett áthatolni a töltésen. Ügy látszik a második gépkocsi fényszórója teljesen elvakította őket, s így szinte pillanat alatt egyszerre ugrottak le a meredek töltésről, egyenesen rá az első autóra. Sajnos, ez a sofőrt egyáltalán nem terhelő baleset is halállal végződött. Egy nagyhasú szarvastehén pusztulásával és két lábtöréssel, amely — tekintve. Hogy szarvasról van szó — szintén a pusztulással azonos. A hátsó autó sofőrje a reflektor fényénél jól látta a szörnyű tragédia lefolyását, s mint tanú ezt el is beszélte. Tóle tudjuk, hogy a két egészséges és a két lábtörött szarvas elmenekült, illetőleg bevánszorgott a közeli paganvba, de amelyik a kerekek alá került, az dicstelen módon nem puskagolyótól tűzbe rogyva, hanem autógázolás által lehelte ki páráját. Aranyosi Pál A FEHÉR HOLLÓ Fehér holló természetesen van, de —i amint a közmondás is állítja — megles hetősen ritka. Ez a jelenség az albinizmus (fehéredés). Ez bármely más madárnál is előfordul. Az albinizmus nem betegség, hiszen csak arról van szó, hogy a tollazatból hiányzik a színezőanyag, a pigment. Bár kétségtelen, hogy ismeretesek betegség következtében fellépő fehéredések is. Előfordul részleges albinizmus is, tehát olyan, amikor csak bizonyos tollak fehérek. Ez utóbbi a gyakoribb. Az is régen ismeretes, hogy az albinizmus vagy legalább annak bizonyos esetei öröklődnek, mint azt a fent említett példa is bizonyítja. 143 1960. május 4. M. Gy. IZaMSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI .VADASZVÉDECYESÜLETEjC ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE f
