Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
1. a baltacimmal nagyon jő keveréket ad; 2. rendkívül szárazságtűrő tarackjaival a lejtőt kiválóan megköti; 3. amennyiben mint évelő takarmány bevált, a szövetkezet maga is megtermelheti a vetőmagot, mert csak nehezen pereg és ezért kombájnnal jól csépelhető, sőt így adja a legjobb minőségű vetőmagot (a szalma még zöld és a törek nem szennyezi a vetőmagot). Javaslom a legfontosabb évelőtakarmányok magjának kis mennyiségű beszerzését Lőcsemajorról, Radosnyáról és Diószegről. Kísérletképpen a szövetkezeti munkaiskola mellett vagy a kertészet sarkában próbaparcellákra elvethetik. Természetes, még jobb lenne, ha a határ valamelyik sarkában, ahol nincs útjában a talajművelésnek, többéves termelési kísérletet állítanának be, ez lenne a legjobb módja annak a megállapítására is, mely fűfajok a legalkalmasabbak. Vannak olyan füfélék, így például a nélkülözhetetlen rétiperje is, amelynek termesztésére az EFSZ-ben egyelőre általában nem vállalkozhatunk. Itt az a fontos, hogy az illetékes helyen idejében és hangsúlyozottan igényeljük e fűfajok vetőmagját. A palántázási javaslatok kiegészítésére megjegyzem: A tarackos füvek, így az árvarozsnok, rétiperje, réti ecsetpázsit és zöldpántikafű magjából kikelő növény nem rövid tarackokkal bokrosodik, mint az úgynevezett bokrosfüvek, hanem hosszabb tarackokkal terjed. így a magvetés útján telepített állományban egy-egy növény több négyzetméteres területet is elfoglalhat. Amikor a palántával történő felújítást fölhoztam mint lehetőséget, csak azt hangsúlyoztam, hogy a palánta kezdeti fejlődése gyorsabb, mint a vetésé, a gyökerek hamarabb beszövik a lejtő felületét és. hamarabb elejét veszik az esetleges talajpusztulásnak. A tarackosodási folyamat fajonként változik. így például ha gyeptéglát készítünk rétiperjéböl, tarackjai útján hamarabb terjed, mint a vöröscsenkesz. A füvesítést ne bízzuk a szélre. így túlsúlyba jutnak a gyomok és a francia per je. Jó gyepet csak úgy' telepíthetünk, ha magunk állítjuk össze a keveréket. Amelyik legelő növényzete kedvező, de termése gyenge, kellő trágyázást kíván. Komposzttal, hígított trágyalével, műtrágyával javítjuk. Ma már közismertek a szivattyús lajtok, kezelésük egyszerű. A legelő északi részén a vízmosások keletkezésének elejét kell venni. Fontos, hogy mindenekelőtt a víz sebességét csökkentsük. A kimosott árkokban fentröl lefelé haladva akadályokat létesítünk. Ez a lejtő esése és a vízmosás nagysága szerint különböző kivitelű lehet: fonás, töltés, tarackos füvek telepítése; stb. A vízmosások keletkezésének egyik előidézője lehet a jószág tiprása. A legelő használatára a legjobb mód a szakaszos legeltetés. A szakaszban első a növendék, második a tehén, harmadik a juh. A juhok távoztával elteregetjük a trágyát, s műtrágyával esetleg trágyalével kiegészítjük. (Ahol sok a rovar, drótféreg, sáska stb., a juhot a baromfi kövesse; sajnos Szádudvamokon ez a ragadozók miatt az erdő közelében kockázatos). A szakaszos legeltetés biztosítja a legelő tökéletes kihasználását, valamint a növényzet egyenletes fejlődését. A lelegeltetett szakasz a növényállomány felújulásáig pihen. A szakaszok kialakítására jó a legelőhatárok fásítása, mezei juharral és egyéb jól felújuló fával. Ezt természetesen kezdetben a juhoktó! óvjuk. A szélfogó fásítás talán seholsem annyira időszerű, mint éppen Szádudvarnok vidékén. Ugyancsak ma már nélkülözhetetlen a „villanypássjtor“. Szádudvarnokon és környékén a jó pásztor és a jó juhászkutya emellett is nélkülözhetetlen marad. A villanypásztornak nem az a küldetése, hogy ezeket helyettesítse. Villanypásztor nélkül nemcsak a legelő kihasználása és felújulása tökéletlen, de tervszerűtlen a trágyázás, kevesebb a takarmány és rosszabb a minősége. A villanypásztort a határnak legtöbb helyén használhatjuk, segítségével nemcsak a legelőn, de szántóföldi takarmányokon is legeltethetünk. Szádudvarnoki bevezetésével kapcsolatban kérem azonban az illetékes meteorológusok szíves hozzászólását. (Ugyanis az ottani gyakori zivatarokkal kapcsolatban.) Levelemben még erre szeretnék rámutatni: lehet gyengébb minőségű talajokon is jó eredményeket elérni, ha úgy a szívünkön viseljük minden talpalatnyi föld kihasználását, amint ezt Haczel elnök leveléből érezzük. Miért volt rossz tavaly a zabte^més? Az elmúlt esztendőben a magasabb körzetek zabtáblái nem adtak termést. Mi ennek az oka? Hiszen a növényzet szemre szépen mutatott, s a gazdálkodók joggal vártak bő hozamot, s aztán az egészből szinte semmi sem lett. Mezőgazdasági dolgozóinkat mindenesetre már tenyészidőben meglepte, hogy a zab toklászai túl hamar sárgultak, ugyanakkor a szalma még egészen zöld. volt. Ha az ilyen táblán kezünkkel megtapogattuk a zabkalászt, ez gyanúsan könnyűnek bizonyult. Aki közelebbről vizsgálta ezt a jelenséget, s a kalászban szemet keresett, termés helyett körülbelül 3 — 4 mm hosszú fehéres lárvát, esetleg már sárgásbarna bábot és rovarürüléket talált. Ezek a lárvák és bábok árulták el, hogy zabföldjeinken fritlégy (Oscinosoma frit) garázdálkodott, s a zab végzetesnek minősíthető rossz termését okozta. A fritlégy mindössze 1,5 — 2 mm hoszszú, fényes, fekete testű legyecske, amely körülményeink között évente két, esetleg harmadfél nemzedékben fordul elő. A kártevő két fajtáját különböztetjük meg; nedvesebb éghajlati-viszonyok között a szaporább Oscinosoma frit fordul elő, amely túlnyomórészt a zabot támadja meg, s lábai feketék. A másik fajta, az Oscinosoma frit var. pusilla kevésbé szapora, s jobban alkalmazkodik a szárazabb éghajlathoz. Tavaszutón jelenik meg, lábai sárgák, s inkább az árpát és a tavaszi búzát fertőzi. Gyakran megtörténik, hogy kedvező fejlődési körülmények között a gabona gyorsabban gyarapszik, s így a kártevő nem tudja magát átrágni a tenyészcsúcshoz, s a portokon kívül reked. Az idősebb növényzet és a zabfajták némelyike nem szenved annyit a fritlégytpl. Az áttelelő bábokból tavasszal bújnak elő a kis legyek, amelyek egész rajokban szállják meg a gabonatáblát, s tojásaikat a zsenge füvekre rakják. A második nemzedék körülbelül június végén jelenik meg, amikor a nőstények a fiatal kalászokra, a felső levelek portokjaiba és a fejlődésükben elkésett korcsabb növényzetre rakják tojásaikat. Ha a tojás a már fejlettebb kalászba kerül, a lárvák a mag lisztes anyagával táplálkoznak. Ennek következményeként a kalászok sápadtabbak, majd megbarnulnak. De a lárvák a tejérettségű maggal telt kalászokban is megélnek, úgyhogy azután léhaszeműség áll be. Egyébként a fritlégy minden gabonaféle számára veszedelmet jelent, de túlnyomórészt a zabot és árpát támadja meg. Az általa okozott kár kettős, mert részint a kisorolt gabonát, részint a már fejlett gabona bugáját és kalászait teszi tönkre. Körültekintéssel kell védekeznünk a fritlégy ellen. A tavasziakat jókor vessük, hogy mielőbb túljussanak a válságos fejlődési időszakon, s 2 — 4 levélnél már több legyen rajtuk, amikor a kártevő rajzik. A vetőmunkálatokat gondo-A mezsgyék száraz füveinek tavaszi égetése nagyon káros. Az állami természetvédelmi intézmények kísérletei igazolják, hogy a mezsgyék száraz növényzetének égetése nem emeli a terméshozamot, sőt ellenkezőleg: 50 %-kal csökkenti. Elnyomja fejlődésében a hasznos növényzetet, a gyomnövények szaporodását pedig segíti. Károsan hat a talaj szerkezetére, a szél és víz erózióját' fokozza, ugyanakkor sok hasznos rovar pusztulását is okozza. Hasonló károkat okoz ilyen égetés a bokros területeken (csenderesekben) is, mert ezek emiatt későn lombosodnak, san végezzük, s biztosítsuk a növényzet jó tápanyagellátását. Nagyon fontos a gyomtalanítás is, mert a kártevő a tarackbúzán telepszik meg, ahonnan a gabonára vándorol. Ha a kártevő erősebb méretekben fordul elő, vigyázzunk, nehogy gabona kövesse a vetésforgóban a gabonát. A szovjet mezőgazdasági dolgozók sikerrel szabadulnak meg a kártevőtől, ha tojásrakás idején DDT- és HCH-készítményekkel poroznak. Tavaly a fritlégy rendellenesen nagy mennyiségben fertőzte mezőinket, s szinte mérhetetlen károkat okozott. Nálunk, a Polomka-hámori Nemesítő Állomás gazdaságában a zabot 92 — 97 %-ban. míg a závatkai szövetkezet mezőin 69 — 70 %-ban semmisítette meg. Ebből is láthatjuk, hogy a fritlégy ellen rendszeresen, jól szervezetten és minden lehető eszközzel kell harcolnunk. J. Zahradník, a Polomka-hámori Nemesítő Állomás dolgozója s nem nyújtanak megfelelő búvóhelyet a madarak fészkeléséhez. M. Gy. Hónapos retek Átmérője 2—3 cm-nél ne legyen nagyobb, mert akkor már pudvásodik. Legkedveltebb a piros, majd kevésbé a lilásszínű fajták és legrosszabb a fehérfajták kereslete. 93 1960. március 26. Ne égessük a mezsgyék száraz füveit!
