Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Hozzászólás az anyásítás kérdéséhez A szakmelléklet méhészeti rovatában egy érdekes, tárgyilagos és amellett a méhészeket mindig érdeklő vita folyik, az anyásítás kérdéséről. Rövid hozzászólásommal szeretném a vitát kiegészíteni. Az anyásítás minden méhészt érdekel. Minden esztendőben sokezer értékes anya pusztul el az anyásítás alkalmával. Természetes, hogy minden méhész igyekszik behatolni az anyásítás titkaiba, meg akarja menteni a beadott anyát, el akarja érni az anyásítás célját, éspedig az anyátlan család megmentését, az értéktelen anya kicserélését és ezáltal a család nemesítését, vagy pedig a fel nem használt anyák tartalékolását. Az anyásításnak igen sek módja van, amit a méhészeti rovatban áthaladó vita is bizonyít. De valamennyi mód eredményessége szorosan összefügg az anyásítás alapelveivel, amelyek minden anyásítási módnál ugyanazok, és amelyek biztosítják az anyásítás sikerét, vagy pedig azok hiánya sikertelenséget eredményez. A hozzászólók közül főleg Csurilla Gábor és Nagy Júlia méhésztársak nemcsak az . anyásítás technikai részével foglalkoztak, de kitértek részben az anyásítás eredményességének alapfeltételeire is. A tárgyilagos megfigyeléseken, tapasztalatokon aiapuló értékes és érdekes vitához ezeknek az alapfeltételeknek tekintetében akarok hozzászólni. Tapasztalataim, a sokszáz anya eredményes beadása, ugyancsak a legkülönbözőbb anyásítási módok technikai keresztülvitelénél előfordult sikertelenségek, a legváltozatosabb kísérletek eredményei és sikertelenségei is teljesen meggyőző alapot szolgáltatnak a következő megállapításhoz. Minden anyásítási mód sikerrel járhat, ha a környezet, amelybe az új anya kerül, megfelelő, vagyis ha a méhcsalád, természetes raj, söpraj — helytelenül, de a megértés kedvéért emberileg kifejezve — biztosítja azt a „hangulatot“, amely szükséges az anya kifogástalan, hibátlan és veszélymentes beadásához, elfogadásához. A FIATAL MÉHEK TÖMEGE A DÖNTŐ A helyes környezetet és így a megfelelő „hangulatot“ elsősorban a sok fiatal méh jelenléte biztosítja. Az új anya veszélymentes környezetét csak a fiatal méhek tömege képezheti. A fiatal méhek tömegének mindig előnyös a hangulata az anya elfogadásához. Az új környezetben az anya ellenségei: az idősebb méhek, a röpméhek. Ezeknek távoltartása, elkülönítése az új anyától biztosíték az anya sértetlenségére. A hordás, az elegendő méh és virágportartalék, a serkentő etetés anyásítás előtt és után, mindez természetesen csak fokozza a jó környezetet. Az időjárás, az évszak ugyancsak hozzájárul a jó" környezet kialakulásához, de mindig a fiatal méhek tömege a döntő. . Az ily módon előteremthető környezet az anyásítási módok sikerének feltétele, amely biztosítja az eredményt. Irta: Dr. NOVACZKÍ KÁLMÁN Ennek a kívánatos környezetnek a biztosítása, kialakítása a méhész kezében van. Fiatal méhek közé kell az anyának kerülnie. Ezt kell elérnünk mind a törzscsaládban, mind a természetes vagy a mesterséges rajokhoz történő beadás alkalmával. A természetes rajok minden neme, a nyílt fiasításos keretekről söpört mébekből alakult söprajok elsősorban alkalmasak a veszély nélküli anyásításra. AJörzscsaládokhoz viszont, ha a család kétségkívül anyátlanított, nincs anyabölcsője, nem álanyás, úgy adjuk be az anyát, hogy helyes beavatkozásunkkal biztosítsuk a kívánatos környezetet. Ez legegyszerűbben úgy történik, ha a kicserélendő anya eltávolítása után egy keret elvételével, egy keretre való léputcát nyitunk a költőtér közepén. Itt rövid időn belül, már egy óra múlva, sok fiatal méh tömörül, hogy ezt az üres helyet beépítse. Ebbe a csupa fiatal méhhel megtelt léputcába helyezzük az új anyát kalitkában. Az utolsó évtizedekben a legalkalmasabbnak találtuk a háromszögletű kalitkát. Ezt egy üres keret felső lécére erősítettük. Oldalain lépkezddt számára bevágások vannak. A felső keretlécen és a kalitka felső keretén szintén lépkezdetek erősíthetők fel. A kalitka alsó részén hely van a cukormézpép elhelyezésére. A kalitka rácsozata 3 mm-es szemekből áll. • A meganyásított családot 8 — 9 napig nem háborgatjuk. Az anyásítás rendszerint sikerül. A fiatal méhek hamar kiszabadítják az új anyát, amely ebben a veszélytelen környezetben 2 — 3 napig A méhek tavaszi fejlődését meggyorsítja a méhek etetése virágporpötló anyagokkal. De csak olyan anyagokat használhatunk, amelyek összetétele hasonlít a természetes virágporhoz. Tavasszal a méhek gyűjtőösztöne olyan nagy, hogy sok mindent behordanak a kaptárba, aminek nem veszik hasznát. Behordják a búzalisztet, paprikát és a finom fűrészport is. Igaz, hogy a gabonalisztek elősegítik a fiasítást, de a kísérletek azt bizonyítják, hogy kevés bennük a méheknek szükséges fehérje és vitamin. A paprikában sok a C-vitamin, de nincs elegendő fehérjetartalma. Ezért a legalkalmasabb virágporpótló a szójaliszt, amely egymagában szintén nem elegendő. A nálunk forgalomba levő S o j a p y 1 olyan mesterséges anyagokat tartalmaz, amelyek a fejlődő fiasításnak szükségesek. A Sojapylt etethetjük a méhekkel a kaptáron kívül, bent a kaptárban tálcáról, vagy keretből mint szójatésztát. A szójatészta elkészítése: egy rész szójalisztet két rész mézzel szójapéppé gyúrunk és ezt öregebb lépekbe lapáttal a sejtekbe nyomjuk, a lapátot mindig egy irányba húzva. Virágporpótló anyagok etetésekor mindig nagy a tartózkodik, petézik, s a fiatal méhek érintkezésével a családot összpontosító anyatermék eljut a kaptár minden lakójához. A méhek az új anyát örömmel fogadják. Természetes rajokban és a fiatal méltókból összeállított söprajokban, ha nyílt fiasítás nincs, a röpméhek távozása után ugyancsak veszélytelen a környezet. Jordán mérnök, a Bécsi Méhészeti Kutatóintézet igazgatója legújabban a kicserélendő anya nemi illatával akarja biztosítani a környezet jő hangulatát, de a fent említet* alapfeltételek teljes betartásával. Ez az anyásítási mód nálunk sem új, de új a technikája. Méhészeink nagy része nehezen fogadja az aprócseprő munkát, amelyet ez az eljárás is kíván. Végezetül az itt említetteket azzal a tapasztalattal kell kiegészíteni, hogy az anyásítás minden módja különböző eredményekkel jár tavasszal, nyáron, hordás idején és ősszel. Jegyezzük meg azonban, hogy a fent említett környezet minden időben, évszakban, minden természeti jelenség, vihar, zivatar, eső, hideg időjárás esetén mindig biztosítéka a sikeres anyásításnak. Nem a mód technikai része eredményezi az anyásítás sikerét, hanem a környezet, s abban természetesen a méhek hangulata. Ezt pedig a méhész irányíthatja. Ragadjuk meg mindig ezt a lehetőséget, s ezzel biztosíthatjuk az anyásítás sikerét. (Ezzel a cikkel lezárjuk az egyszerű anyásítás vitáját, viszont új vitát kezdünk ennek folytatásaként az egyszerű anyanovelésről. Kérjük méhésztársainkat, Írják meg, hogyan nevelnek értékes méhanyákat. Szerkesztőség vízszükséglet, fontos tehát a méhek itatásának célszerű megoldása is. A szójatészta etetése már március derekán ajánlatos, amint az idő megengedi, főleg ott, ahol kevés a virágporkészlet. Germán János (Keszegfalva) ELADOK 30 erőteljes méhcsaládot. M i 11 i k Géza SELICE (okr. Safa) Rákos daganatok vizsgálata ultrahanggal Ukrán tudósok ultrahang-készüléket szerkesztettek rákos megbetegedések felismerésére és a szervezet lágy szöveteinek vizsgálatéra. Rákos daganat esetén a készülék képernyőjén világoskék foltok jelennek meg. A foltok elhelyezkedéséből és méreteiből állapítják meg pontosan a megbetegedés helyét. r1íímíjt^IxSÍÍ/í 87 1960. március 16. Virágpor pótlása
