Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Méhészeti munkák márciusban Az elmúlt két hónap alatt sok szép kirepülésnek voltunk tanúi. Megkezdődött a méhcsaládok lassú, de fokozatos fejlődése. Napról napra többet fiasít az anya. Ennek következtében nagyobb a mézfogyasztás, mint a téli hónapokban. A vízfogyasztás is fokozódik. A méhek minden kedvező időt felhasználnak vízszerzésre. De az idő még hűvös és sok méhecske megdermed, ha hideg vagy hűvös helyről szerzett vízzel kénytelen szükségletét kielégíteni. Állítsunk fel meleg itatókat! Ennek sok és nagyon egyszerű módját ismerjük. Legcélszerűbb, ha ebben az időben minden méhcsaládot saját kaptárában látunk el vízzel. De erre nem minden méhésznek nyílik alkalma, tehát külső itatókról kell gondoskodni. Az itatást a lehető legjobban oldjuk meg, mert a méhek a kaptáron kívül ürítkeznek és nozéma esetén elsősorban is a röpirányban 200 — 300 méteres területet fertőznek meg a legerősebben. Az itatókat napos, szélmentes helyen, a méhes közelében helyezzük el és gyakran tisztítsuk. Amikor a hőmérséklet árnyékban elérte a 14 — 16 fokot, okvetlenül nézzük át méhcsaládainkat. Ez alkalommal munkánk gyors legyen, de végezzük el a legfontosabb feladatokat: 1. a kaptár kitisztítását: 2. vegyünk ki minden felesleges és penészes keretet, vagyis a családot ismét leszűkítjük, mert ezáltal gyorsabban fejlődik; 3. ellenőrizzük az anya petézését, vajon milyen terjedelmű a fiasítás; 4 nézzük meg, mennyi a méz- és virágporkészlet. Ha ezeket mind feljegyeztük, akkor későbben csak azokat a családokat kell bolygatnunk, amelyek segítségre szorulnak. Ha a mézkészlet nem haladja meg családonként a legalább 4 — 5 kg-ot, akkor etetnünk kell; a serkentő etetés nem elég. Hiába van azonban bő mézkészlet, ha a fehérje hiányzik. Gondoskodni kell tehát elegendő virágporról is. Ha a méhek A méhek második tisztuló kirepülése az első után rendszerint három-négy hét múlva következik. Az első tisztuló repülés után lerakott petékből már kelnek a fiatal méhek, tehát nagyobb óvatosságra van szükség. A családok átvizsgálását gyorsan végezzük, hogy a kaptárt mielőbb bezárhassuk. Ha kutatóméhek jelennek meg, a vizsgálatot be kell szüntetni mindaddig, amíg a repülés meg nem szűnik. Nekem az első vizsgálat fontosabb, mint a második. A második vizsgálat alkalmával megbecsülöm az élelem mennyiségét és a fiasítás terjedelmét. A kaptárt bezárom, a rostaszitára ráteszem a meleget tartó filcet, amelyen az etetőtányérnak lyukat vágtam. A fiiere kintről még nem gyűjthetnek, akkor tartalék virágporos lépeket vagy ennek hiányában virágporpótló anyagokat adunk a családnak. Nagyon jól bevált a nálunk kapható Sojapyl nevű szójaliszt, amely különböző vitaminokat és élesztőket is tartalmaz. írásbeli rendelésre is kapható: „Vcelachov" vSelarské a chovatel'ské vyrobni lidové druzstvo, Brno tr. Kpt. Jarose, c. 13. Ne várjuk meg, amíg a természet nyújt virágport és nektárt méheinknek. Előzzük meg ezt, és akkor méheinket a kellő időre felszaporíthatjuk erős mézelő családokká. A méhcsaládok kora tavaszi fejlődését elősegíti a kamarázási módszer is. A családot leszűkítjük a hőgazdálkodás céljából, s a válaszfal mögé mézeslépeket helyezünk el, úgyhogy onnan a méhek a szükséges mézmennyiséget bármikor áthozhassák. Ha télen nem is takartuk elég vastagon a méhcsaládot, az nem nagy hiba, csupán többet fogyasztott a család, de most. amikor a méhek a fiasítást ülik, s a hőmérséklet nagyon ingadozó, fontos a fészek takarása. Ezzel lényegesen csökkentjük a fogyasztást és elejét veszszük a fiasítás lehűlésének, amely részben vagy teljesen a fiasítás pusztulását vonhatja maga után, vagy* pedig hibás méhek kelését eredményezi. A tavaszi kirepülés után nem minden anya kezdi egyszerre a petézést. Ha tehát átvizsgáláskor nem találunk fiasítást, ez még nem teszi indokolttá két család egyesítését. Először, győződjünk meg arról, hogy a család tényleg anyátlan-e? Ennek egyszerű módja, hogy a másik családtól petés, Illetve fiasításos lépet teszünk a kétes családba. Három nap elteltével megnézzük, s ha ott bölcsőket húztak a méhek, akkor a család anyátlan. Márciusban már egyes helyeken megindult a természetes virágpor- és nektárgyüjtés, tehát sürgősen lássunk minden munkához a méhészetben. Germán János (Keszegfalva) helyezem a mohás mézűrt, és családonként kétszer egy-egy liter sűrű cukorszirupot, ennek kiürítése után pedig 3 dl sósvizet adok, annyiszor, ahányszor elfogyasztják. A második tisztuló repülés után, ha az időjárás kedvezd, a mogyoróról, égerfáról virágport hordanak a méhek és ez még jobban fokozza a fejlődést. Mikulás Lajos A szigetelő szellőztetése A kaptárban annál tovább marad meg a hideg levegő, minél jobban be van szigetelve. Ez ellen a legjobb ellenszer, ha meleg időben a kaptárt kiszigeteljük és a szigetelő anyagot a napra tesszük. Ä méhek visszatérése fészkükbe A Szovjetunióban kísérleteket végeztek, hogy milyen távolságról térnek vissza otthonukba a különböző korú munkásméhek. A kísérletezők öt, tíz, tizennyolc és harmincöt napos méheket vittek el lakásuktól 100, 200, 500 és 2000 méterre és megfigyelték, hogy visszatérnek-e a kaptárba. A 100 m-re vitt 5 napos méhek a kiengedés után kis ideig köröztek a levegőben, azután viszszatértek a kísérletezőkhöz. Ezek közül egy sem repült vissza a kaptárba. A tíznapos méhek közül 100 méterről tízből nyolc talált vissza a kaptárba, de 200 m-ről már egy sem. A 18 napos méhek már nagyobb távolságokról is visszatértek, 100 méh közül 100 méterről valamennyi, 200 méterről 86, 500 méterről 57 jött vissza, de 2000 méterről már egy sem. A 35 napos méhek 200 méterről mind visszatértek, 500 méterről már csak 80, 2000 méterről pedig 47, végül 4000 méterről egy sem. A következő évben olyan helyen ismételték meg a kísérletet, ahol a méhészet közelében sok mézelő növény virított. Itt a 18 napos méhek már 500 méterről sem repültek vissza, 1000 méterről pedig a 35 napos méhekből is kevés talált haza, míg 2000 méterről egy sem tért vissza. Ha a méheket 1500 méterre levő etetőre szoktatták és azután ott kiengedték, mind hazataláltak. Ugyanilyen távolságról, de más irányból már nem találtak vissza. E kísérletek azt bizonyítják, hogy a méhek helyismerete korukkal növekszik. Hogy milyen távolságról képesek visszatérni, attól függ, mennyire ismerik környezetüket. A jő legelőjű területen az öreg méhek is csupán a kaptár közeli környékét ismerik, viszont rossz hordási viszonyok mellett messzebbre elrepülnek. A méhészet a Szovjetunió hétéves tervében R1 b i n közli, hogy a szovjet élelmezési Intézet vizsgálatai szerint az emberi szervezetnek évente 1,8 kg mézre van szüksége. A szovjet nép évi mézszükséglete tehát 380 000 tonna. A jelenlegi termelés körülbelül 90 000 tonna, tehát nagynjérvü fejlesztésre van szükség, éspedig 100 ha művelt területre 4 méhcsaládnak kell jutnia és az általános mézhozamnak el kell érnie a 20 kg-ot. Jelenleg 2 család esik 100 ha-ra és az évi átlagos mézhozam 9,2 kg. Ahhoz, hogy a Szovjetunió utőlérje Amerikát a méztermelésben, minden szocialista mezőgazdasági üzemnek méhészetet kell létesítenie és az áruméz-hozamot hárem-négyszeresére kell növelnie. Kimagasló eredmények mutatják, hogy még sok a kihasználatlan lehetőség. Javítani kell a méhlegelőt, növelni kell a termelékenységet (gépesítés, villamosítás, helyes szervezés). De fokozottan kell felhasználni a méheket a keresztezésben és a megporzásban is. *Wzft!kzdhShf} 7i I960, március 2. Második vizsgálat
