Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-03 / 1. szám

Vezetnek a liptómiklósi gépjavítók

Kezdeményezéssel tovább érsz

Szavak és lettek

Mint malomra a víz, olyan volt a Liptómiklósi Mezőgazdasági Gépjavító és Gépszerkesztő Üzem számára az a verseny, amelyet a Fölművelésügyi Megbízotti Hivatal hirdetett meg a legjobb újító-üzem címének elnyeréséért. De ne is csodálkozzanak. Itt ugyanis már néhány éve feladataikat éppen újítási javaslatokkal oldják meg. És hozzáfűzhetjük, hogy igen eredményesen.

Zdena Sevcová az üzem egyik kezdeményező újítója.

— A csallóközaranyosi szövetkezet tagjai is válaszoltak a prerovi járás földműveseinek felhívására, amelyben leszögezik, hogy az 1960-as évben 17 %-kal emelik a termelési szintet.

B a g ó c s elvtárs, a Komáromi Nemzeti Bizottság dolgozója, ezekkel a szavakkal fogadott, majd a következőket tette hozzá:

— A válaszban foglaltak alapul szolgálnak az 1960-as évi termelési terv kidolgozásához.

Illés József, a szövetkezet könyvelőjét „lázas“ munkában találtam. Az év végi leltár elkészítésével foglalatoskodott. A jó gazda az év végén számba veszi mije van és milyen annak az értéke, hogy a pénzügyi terv készítésénél figyelembe vehessék. No persze, a közelgő zárszámadásnál is szükség lesz rá.

A prerovi járás földműveseinek felhívására adott válasz felől érdeklődöm. Az asztalba nyúl, papírokat vesz elő, s azok fölé hajolva mondja:

— Kezdjük a növénytermesztéssel. Az itt dolgozó csoport kötelezettségvállalása több, mint 64 000 korona. A hektárhozamok emelése az 1958-as évhez viszonyítva a következőképpen fest:

■É

k

Matej Tömőik, az tizem legeredmé- ' nyesebb újítója egy javaslatát beszéli 1 meg Ján Bohusaddal.

<

Nézzük meg az újítók érdekkörét, i Ez 36 újítót egyesít magában, akik 1957 kezdetétől napjainkig 231 újítási javaslatot nyújtottak be. A javaslatok közül eddig 133-at realizáltak. Azt mondtuk, hogy eddig, mert a felülvizsgálat és bizonyos módosítások után még továbbiakat valósítanak meg. Az üzem vezetősége ezt az újítómozgalmat hatékonyan támogatja.

S ez számára kifizetődik. Az eredményt az a kétmillió koronás megtakarítás bizonyítja a legjobban, amelyet az üzem a benyújtott és realizált újító javaslatok által ért el.

Tulajdonképpen 1956-ban kezdődött. Ebben az évben vették át a STAVOINDUSTRIÁ-tól a mostani üzem épületeit, amelyeket fel kellett építeni és meg kellett javítani. S éppen ekkor mutatkozott meg az üzem dolgozóinak legértékesebb kezdeményezése. Például az összes lakatosmunkát saját erejükből, maguk végezték el. S még nem is voltak annyian, mint ma. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy éppen ez az üzem lett a legjobb mezőgazdasági újító-üzem címért indított verseny győztese. Ma az alkalmazottak száma 135 körül van. Munkatartalmuk a kerekes traktorok javítása és szerkezetek gyártása. Négyféle konstrukció-típust készítenek, amelyek ma már nélkülözhetetlenek a mezőgazdasági épületek létesítésénél. Ezért érthető az is, hogy az újítási javaslatok zöme a traktorok javításának és az üzem termelésének

Egy iskola életéből

A szőlőskei magyar tannyelvű sző- ' lészeti és gyümölcsészeti mesteriskola ' 1962-ben alakult meg egy Tokajhegy- 1 aljához tartozó domboldal erdőkkel, gyümölcsfákkal és szőlőskertekkel szegélyezett „vadonéban“. Az iskolához 1954-ben 144 hektáros tangazdaságot csatoltak, amelyből 44 hektár elhanyagolt tőkehiányos (30 százalékos hiány) szőlőültetvény volt. Az ifjúság ezután a tanuláson kívül a gazdaságnak is gondját viselte.^ Munkájukat siker koronázta. Már 1956-ban elnyerték a mezőgazdasági iskolák versenyzászíaját, majd a CSISZ Központi Bizottságának versenyzászlaját szerezték meg, amellyel együtt külön elismerő-oklevelet is kaptak.

Munkájukról minden kitüntetésnél többet mondanak'azonban a következő számadatok:

A tangazdaságon élért hektárhozamuk őszi burgonyából 125,96 mázsa, tavaszi burgonyából 125,75 mázsa, rozsból 27,69 mázsa, őszi árpából 39.91 mázsa, tavaszi árpából 35 mázsa. A napi átlagos tejhozam egy tehéntől 7,8 liter tej volt.

Mindezek az eredmények a szakmára, az életre való felkészülés jegyében születnek.

Kása Mihály (Szőlőske)

Jratod

4 Földműves

1960, január 3.

Hozam (mázsa)

Termény--------------------~~

1958 1960

Búza.......................... 19,63 30

őszi árpa..................... 22,3 29

kukorica..................... 32,6 33,5

repce..........................10,82 16

cukorrépa .... 273 350

Martin Peroncik mester munkaközössége az üzem legjobbjai közé tartozik

De nem ez az üzém az egyetlen brigátd megtisztelő címért további versenyben álló munkaközössége. La- három munkaközösség is versenybe dislav Brázdil és Ferdinand Slany lép. S kell ennél szebb névjegy egy mesterek kiváló munkaközösségei üzemnek?

nemsokára követték példájukat, ver- Kép és szöveg: J. Sluka

Közben megérkezik Horváth Géza, a szövetkezet agronómusa is. Örömmel újságolja, hogy végeztek a mélyszántással.

— Mit tesznek annak érdekében, hogy a válászban foglalt vállalásukat valóra is váltsák? - teszem föl a kérdést a szövetkezet agronómusának.

Pár percig hallgat. Látszik rajta, hogy minden szót, mielőtt kimondaná, jól „megrág“.

— Elsősorban is kihordtuk az istállótrágyát. Ahogy aztán megszűnt a mezei munka, hozzáfogtunk a vízlevezető csatornák kitisztításához. Alagcsövezésre nálunk nincs szükség, de annál „égetőbb“ az öntözőberendezések megvalósítása. Legelőnkön nincs kút. A téli hónapokban kutat fúrunk, s ezáltal mintegy 50 hektár legelő öntözését tesszük lehetővé. Ugyancsak 30 hektáron lucerna, 20 hektáron pedig cukorrépa öntözését valósítjuk meg.

— Az önköltség csökkentéséről sem feledkezünk meg — toldja meg szavait a könyvelő. — A vállalások alapján több mint 200 0Ö0 koronát takarítunk meg.

Az állatgondozóknak sem kell szégyenkezniük. C s a j d i k Antal tizenegy társával vállalta, hogy az 1960-as évben eléri tehenenként a 2555 literes fejési átlagot. Bállá János sertésgondoző 266 malac terven felüli elválasztását, F ű s i László baromfigondozó pedig 31000 tojás kitermelését vállalta terven felül.

Az anyakocák gondozói az elmúlt évben egy kocától csak nyolc malacot választottak el. Vállalásuk alapján az 1960-as évben egy anyától 15 malacot választanak el.

— Rosszak voltak az istállók — mondja magyarázólag Aranyosi István zootechnikus. — De már segítettünk rajta. Megjavítgattuk a régieket és újat is építettünk. A hízósertéseknél pedig néhány nap múlva bevezetjük a szárazhizlalást. így akarjuk elérni a mostani 67 dekás súlygyarapodás helyett 1960-ban legalább a 80 dekát.

— Milyen terveik vannak a marhaállomány fejlesztéséből adódó feladatok megvalósítására?

— Január 1-től bevezetjük a gépi fejést. Megkönnyebbül a fejőgulyások munkája.

— Van-e elegendő takarmányuk?

— Egyedül heréből 30 vagon a készlet. Ezenfelül a széna és a többi szálastakarmány. Silót több mint 150 vagonnal készítettünk. Nyugodtan mondhatom, hogy a takarmány nagyobb részét az állatgondozók gyűjtötték be,

Ami azonban az «-»iitsűrűséget illeti, akad még bőven tennivaló. A szövetkezetnek jelenleg 434 darab szarvasmarhája van. A vállalás alapján ezt a számot 626 darabra kell emelni. S erről nem szabad megfeledkezniük: Számvetést kell készíteni, hogy menynyi lesz a saját neveléséből, a többit pedig meg kell vásárolni.

Amíg így beszélgettünk, a szövetkezet irodájában sem tétlenkednek. Kalmár Árpád, a Komáromi Mezőgazdasági Technikum diákja tanulótársaival és a zootechnikus segítségével a harmadik ötéves terv javaslatainak elkészítésével foglalatoskodnak. Még egy év van hátra a harmadik ötéves terv megkezdéséig, de hát — amint mondják — jól fel kell készülni és előre tudni kell, kire milyen feladat vár.

Egy másik asztalnál Kockás Erzsébet segédkönyvelőnő a tagok munkaegységének összesítését végzi, hogy amire elkészül a leltár, kész legyen a fizetés is, aztán jöhet az igazi ünnep, a zárszámadás.

— Túlteljesítették-e a bevételi tervet? — szólítom meg a segédkönyvelőnőt.

Kezében megáll a ceruza, a papirosok között keresgél, majd vidáman mondja:

— Ügy 500 000 koronával.

— Hogyan érték ezt el?

— A szövetkezet tagjai majdnem minden munkaszakaszon derekasan kivették részüket a közös munkából, így a bevételi tervet is túllépték, amiből természetesen 50 százalékot prémiumként visszakapnak. Például a dohánycsoportban minden munkaegységre 10 korona prémium jut. A cukorrépások 48 000, a fűszerpaprikások pedig 60—80 000 koronát kapnak öszszesen prémiumként.

— Mennyi a munkaegység értéke?

— Húsz korona. Ehhez jön még a természetbeni; értéke 4,20 korona. Előlegként 10 koronát fizettünk, de a mérleg úgy mutatja, hogy a másik 10-et is kifizetjük.

— Az alapok feltőltésére gondoltak-e ?

— Oszthatatlan alapra 12 °/o-ot, jóléti alapra 3-ot, közművelődési alapra pedig 1 %-ot adunk.

— Miért nem említette az üzembiztosítási alapot?

Csodálkozva rám néz, majd szemével a könyvelőt hívja segítségül.

— Úgy gondoltuk, hogy erre az alapra majd jövőre is ráérünk adni valamit.

Biz az elég nagy baj. Hiszen elfogadták és válaszoltak a preroviak felhívására, nem szabad, hogy erről a fontos tényről, az üzembiztosítási alapról megfeledkezzünk. A fejlődés megköveteli, hogy az üzembiztosítási alapot is évről évre gyarapítsuk.

NÉMETH JÁNOS

Lovák Ferencet csodálta a falu, mivel azelőtt sohasem volt szabad innia — az asszony fukarsága nem engedte —, most meg esténként oly alaposan berúgott, hogy hazafelé menet azzal ugratták a komák, egyszer még letapossa a saját kezét. Ennek a sűrű gégemosásnak az volt az előzménye, hogy régebben egy este azt mondta neki a felesége:

— Hallgas rám, Ferenc! Most nagy dolgot mondok, amiről te nem is tudsz. Nekem, meg Mátyusnénak, Csutorásnénak és a többieknek megjósolták, hogy az Isten nc»m tűri tovább az emberiség bűnét, s megbosszulja magát. Tudod-e hogyan?

Lovák nem tudta. De nem is érdekelte a dolog, mert éppen lefoglalta a komisz sár, amely a csizmájára tapadt. Csak odavetette a kérdést:

— Na?

— Ügy, hogy földünkön megszűnik az élet. Azt is hallottam, hogy mikor.

Lovák erre már felfigyelt.

— December 3-án — suttogta neki az asszony.

Lovák beborult világa

— Pont a névnapomon — döbbent meg Lovák, s dühében a földhöz vágta csizmáját. Az asszony felé meg odamordult, hogy ilyen marhaságok helyett inkább főzhetne rendes ételeket. Hiszen amióta az orvos megállapította nála a gyomorsüllyedést, évek óta nem evett rendes ételt, nem ivott egy pohár bort, pedig hol van már a betegségei... Dolgozik látástól vakulásig, ráadásul az asszony meg a világ végét jósolja. Lovákné erre magába roskadt.

— Egyél, igyál, amit akarsz — könnyezett —, ne mondd, hogy az utolsó percben is rossz voltam hozzád.

Ettől kezdve feloldódott Lovákné fukarsága, s főzött minden jót. Lovák pedig belenyúlhatott a szekrénybe, s kivehetett onnan annyi pénzt, hogy jutott a kocsmára is, meg nem is maradt semmi. Erre a falu azt hitte, Lovák letörte az asszony szarvát, mert rettenetesen „elázott“ nevének előestéjén, december 2-án is.

— Na, asszony — motyogta otthon amikor az ágyra dűlt —, reggelre vége a világnak!

Novákné virrasztóit. Várta, mikor alszik el a villany, mikor mozdul meg a föld. A rádió már elhallgatott, pedig még nem is mondta be a világ végét. Lovák pedig olyan veszettül hortyogott, mintha egy fűrészüzemet nyelt volna el. Lovákné is elszundított az asztalnál, s álmában a kocsmáros kiteregette elé az összes százast, amelyet a férje elivott a kocsmában. A doktor is megbökte az oldalát a töltöttkáposzták miatt és azt mondta:

— Reggel van! Etetni kellene az állatokat!

Lovákné erre felriadt. A férje bökte oldalba. Nem érzett a világ végéből semmit, csak azt, hogy nagyon fáj a dereka. Felpattant az asztaltól.

— Mit állsz itt? Menj, aztán etess!

Lováknak gyanús volt az egy hét

óta nem hallott hang. Aznap már

vékony, diétás étel párolgott az asztalon, este pedig Lovákot, amikor szokása szerint a szekrényben kotorászott pénz után, elrángatta onnan az asszony.

— Ennek, hallod, vége!

— Minek?

— Hát annak, hogy nyakra-főre eszel és iszol. Az orvos nem engedi!

— De hiszen a világ ... — nyögte Lovák.

— Látod, hogy még megvan és úgy látszik meg is marad! — csattogott a régi megszokott módon az asszony. — Mától kezdve visszatérünk a régi életre. Nem faljuk fel és nem isszuk el a házat. Beteg vagy, és kész!

Lováknak beborult a világ. Csupán az ő egyhetes jó sorának jött el a vége. Ezért aztán szerinte: megszánkázhatná az ördög azokat a „jósokat“, mert ha ilyen jól elbolondították az asszony fejét ezzel a világvégével, kitalálhattak volna hosszabb határidőt is.

Legalább addig is asszonyi engedelemmel öblögethetné a torkát...

Griff Sándor

negjavitásara irányul. Az első újítási avaslatot még 1957 elején, amikor z üzem éppen megkezdte működését, Idenek Sevca, az üzem igazgatója lyújtotta be. A legjobb és legkezdenényezőbb újítók közé tartozik. Minien javaslata a termelés megjavítáát szolgálja. Azok az acélszerkezeek, amelyeket most gyártanak, az ő ijító munkáját dicsérik. Eddig 29 ja'aslatot adott be. De Martin Peronük és Branislav Rázus mesterek, Ján Iheben gépész és Karol Divok gépervező is az élenjáró újítók közé artoznak. Minden javaslatuk a mun:ateljesítmény növekedését, a jobb ninőségű munkát, az anyagmegtaka•ít$st tartja szem előtt.

De ha már az újítókat említjük, lem feledkezhetünk meg Zdena Sev■ováról és Anna Dziroskováról sem. 5k, bár az adminisztrációban dolgozlak, eddig közösen vagy egyenként nár több újítási javaslatot nyújtotak be. S ez dicséretre méltó, látni »előle, mennyire szívükön viselik izemük termelését. Például Zdena levcová a vasszerkezetek kapcsának orozatgyártására adott be javaslant!

De majdnem megfeledkeztem alegöntosabbról, mondhatnám, az újítók .királyáról“, aki nem más, mint Maej Tömőik gépjavító. Peroncik mester nunkaközösségében a traktorok pótilkatrészei felújításának osztályán lolgozik. Eddig 72 újítási javaslattal licsekedhet. így joggal tölti be az ijítási javaslatokat bíráló bizottság ilnöki tisztségét. Javaslatai sokat sejtenek az elhasznált alkatrészek felújításánál.

Peroncik mester, Cheben gépész és tomcík gépjavítók azok, akiknek érieméből munkaközösségük Szlovákiaizerte híressé lett. Ugyanis ők vol:ak az elsők, akik a szocialista mun<abrigád címért versenyre keltek, -logy tapasztalataikat, újítási javasataikat az üzem érdekeivel jól hangolták össze, ez csakhamar megmu:atkozott.

senyre keltek és bizony nem sokkal maradnak az első mögött.

A munkaközösségek által elért eredmények rászolgálnak a mesteri címre. Sokat segítettek az üzemnek. Elsősorban az egyenletes tervteljesítéssel, a munkafegyelem javulásával, ä traktorok minőségi javításával, főleg a nehezen beszerezhető alkatrészek felújításával és a főjavítás idő;artamának nyolc napra történő csökkentésével. A munkaközösségek érdeme az is, hogy az üzem megszerezte s Földművelésügyi Minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség vándorzászlaját, amelyet elért eredményeikért és az idei év harmadik negyedévére kitűzött terv teljesítéséért kaptak. Hogy ez mennyire kihat a többi dolgozó munkaerkölcsére és öntudatosságára, azt az a tény is bizonyítja, hoov nemsokára a szocialista munka-