Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-04-13 / 30. szám
A szarvasmarha kiválogatásának jelentősége A gazdasági állatok tökéletesedését, vagyis termelőképességük növekedését, a növendékek megfelelő nevelésével, helyes takarmányozással, tartással és ápolással érhetjük el. Mindezek elősegítik a kívánt tulajdonságok megnyilatkozását. Az egyes állatok azonban nem növelik egyenlő mértékben termelőképességüket, ha életkörülményeiket megjavítjuk. Az állattenyésztő az állatok termelőképességének javítására a gyakorlatban kipróbált, régi tökéletesítési módot, a kiválogatást alkalmazza. Az állattenyésztő azzal, hogy tenyészállatokként csak a legnagyobb termelőképességű és legjobb testalkatú állatokat tartja meg, a nem megfelelőket pedig kiselejtezi, állandóan tökéletesíti az állatfajtákat. A kiválogatás a fajták javításának legfőbb módszere. — Teljes mértékben osztjuk azt a nézetet — írja Liszenko —, hogy a természetes és mesterséges kiválogatás a növények és állatok alkati alakulásának egyetlen tényezője. Ha az átlagos termelőképességtől csak némileg is eltérő egyedeket nemzedékről nemzedékre rendszeresen kiválasztjuk, ez az állat tökéletesítésére vezet. „Az állattenyésztő vagy növénytermesztő gyakorlott szeme egy-egy példányon gyakran vesz észre olyan irányú jelentéktelen módosulást, amely felé a tenyészetét irányítani kívánja. Ezeket a példányokat választja ki tenyészanyagnak. Néhány nemzedék alatt ügyes kezekben az eleinte alig észrevehető eltérések oly méretűek lesznek, hogy azokat már bárki észlelheti. Ez azt bizonyítja, hogy a kiválogatás eredménye: a sajátság vagy a bélyeg megerősödése, azaz kialakulása. Következésképp a természetes és mesterséges kiválogatás új állat- és növényfajtákat terem.“ (Liszenko: Agrobiológia 553. oldal.) A kiválogatás eredményei annál nagyobb mértékben mutatkoznak, minél kedvezőbb körülményeket teremt az állattenyésztő azoknak a tulajdonságoknak a kibontakozására, amelyeket fejleszteni igyekszik. Ezért a kiválogatáson kívül az állat számára kedvező körülményekről is kell gondoskodni. Kedvező körülmények híján még a leggondosabb és a hosszú éveken át végzett kiválogatás sem vezet semmilyen kézzelfogható eredményre. A KIVÁLOGATÁS MÓDSZEREI Az állattenyésztési gyakorlat arra vall, hogy a kiválogatás eredményei annál jobbak, minél többoldalúan tanulmányozzuk a kiválasztott állatokat. Legegyszerűbb, ha az állatot termelőképessége alapján választjuk ki. Ebben az esetben az állattenyésztő tevékenysége abból áll, hogy tanulmányozza az állomány valamennyi egyedének termelőképességét és továbbtenyésztésre csak a legjobb egyedeket hagyja meg. A juhtenyésztésben például figyelembe veszi a gyapjú mennyiségét és minőségét, a tejelő tehenészetben a tejtermelőképességet, a tej zsírtartalmát stb. A termelőképesség megállapítása után tenyészállatként csak a legjobb gyapjas juhokat vagy a legkiválóbb tejtermelő teheneket stb. hagyja meg. A termelőképesség alapján történő kiválogatás annyiban ütközik nehézségbe, hogy a legtöbb gazdasági állatfajta növendékei 116 11 %'mtj^ÍASh/j I960, április 13. még nem szolgáltatják azokat a termékeket, amelyek kedvéért az illető fajtát tenyésztik. Márpedig az állattenyésztőnek a tenyészállatokat fiatál korukban kell kiválasztaniuk, hiszen nagyon költséges lenne, ha minden egyes növendéket felnevelnének kifejlett korig és így ellenőriznék termelőképességüket. Ehhez járul, hogy egyes állatfajok fő termelőképessége a női ivarral kapcsolatos, így például a szarvasmarha tejtermelőképessége, a sertés szaporasága stb., tenyészállatul pedig mind női, mind hím ivarú egyedeket válogatnak ki. Az állattenyésztési gyakorlatban kidolgozták a származás alapján történő kiválogatás módszerét, amely bármely ivarú és fiatal korú állatra is alkalmazható. Kidolgozták továbbá a tenyészállatok megbírálását ivadékaik alapján; ezt a módszert rendszerint a hímek — bikák, mének, kosok stb. — kiválasztásánál alkalmazzák. Legmegbízhatóbb az ivadékok minősége szerint végbemenő kiválogatás. Azokat az állatokat, amelyek jó minőségű ivadéknak adnak életet, nagyon nagyra értékelik, mert éppen az ő révükön tökéletesedik a fajta is. Az orosz ügető-ménesek történetéből ismeretes például, hogy a Varmik nevű mént négyéves korában termete, fejlettsége és tetszetős küleme alapján 250 — 400 rúbelre értékelték. Fél év múlva jó versenyeredményei nyomán egymás után 3000, majd 5000 és 7000 rubelre értékelték, s amikor igen gyors ivadékok származtak tőle, 14 — 15 éves korában értéke 10 000 rubelre növekedett. Egy-egy fedezésért 250 rubelt kértek és így is teljesen igénybe volt véve. A gondosan kiválasztott és széles körben felhasznált tenyészhímek nemcsak javították egyes tenyészetek állományának minőségét, hanem igen kedvező hatást gyakoroltak a fajtára is. Az olyan kiválogatás, amelyet az állat több értékmérője — így termelőképessége; testalkata, származása, ivadékainak megbírálása — alapján végeznek, sokkal eredményesebb, mint bármilyen egyoldalú tanulmányozás. A tenyészállatok megbírálásának módszerét három szakaszra lehet felosztani. Az első szakasz: előzetes megbírálás az állat származása alapján; ez már egészen fiatal korában végrehajtható. A második szakasz: bírálat az állat küleme és termelőképessége szerint; erre akkor kerül sor, amikor az állat már többékevésbé kifejlődött és kezd termelni. Végül a harmadik szakasz arra az időre esik, amikor az állat más ivadékokat is hozott életre és ezeknek a termelőképességét is megbírálják. Egyes gazdasági állatfajok megbírálásának két szakasza egybeeshet. A karakul juhok prémtermelőképességét például 2 — 3 napos korukban bírálják meg, vagyis egyszerre származásuk megbírálásával. A közelebbi ősök nagyobb befolyással vannak az öröklődő tulajdonságok kialakulására, mint a távolabbik. Az utódok inkább hasonlítanak apjukhoz és anyjukhoz, mint nagyapjukhoz és nagyanyjukhoz, vagy dédapjukhoz és dédanyjukhoz, és így tovább. További ősei is gyakorolhatnak azonban bizonyos befolyást az állatra. Hogy a származás megbírálásakor valamennyi közelebbi ős tulajdonságai számba jöhessenek, származási lapokat szoktak készíteni. A származási lapot megszabott alakban szerkesztik, hogy könnyebb legyen felhasználni és áttekinteni. A származási lap jobboldala a hím-, vagy apai rész; ez az apa elődei (ősei) felől tájékoztat. A származási lap baloldala az anyai rész; ez az anya őseit mutatja. A származási lapon néha jelzik az ős és a megbírálandó állat rokonsági fokát, így az állat apját, az anyját, az apja apját, az apja anyját, az anyja anyját és így tovább. A származási lapon az ősök rendszerint 4 — 5 ízig szerepelnek; a további ősöket nem veszik figyelembe, mert azoknak a befolyása a gyakorlatban egészen jelentéktelen. A származási lapra rávezetik az állat ősének a nevét és számát. Külön megjelölik azokat az ősöket, amelyek esetleg mind anyai, mind apai oldalon előfordulnak; ez azt mutatja, hogy az állat rokontenyésztés eredményeként jött a világra. Ha az ősök közül valamelyik ismeretlen, annak a rovatát kitöltetlenül hagyják. Az állat származásának megbírálásánál elsősorban szüleinek termelőképességét, kivált pedig apai vonalon utódainak tulajdonságait veszik tekintetbe. De figyelembe veszik távolabbi őseinek értékmérőit is. A származás nyilvántartása lehetővé teszi nemcsak a származás szerinti kiválogatást, hanem azt is, hogy megszabott tulajdonságú és származású állatokat pároztassunk, végül azt is, hogy elkerüljük a közeli rokontenyésztést, mert az szükségtelen, sőt káros az úgynevezett haszonállat-tenyészetekben. Apróságok Mesterséges megtermékenyítés Az Állami Eajnemesítő Állomás moldavai fiókja példásan teljesíti feladatait. Az állomás kerületi igazgatósága már két ízben adta át vándorzászlaját a moldavai fióknak, éspedig a múlt év második és harmadik negyedében. A moldavai munkaközösség versenybe lépett a szocialista munkabrigád cím eléréséért. Az üszők megtermékenyítésének tervét 1959. április 1-től 1960. március 31-ig 100 % százalékra teljesítették. Andreas Sándor (Kosice) Jód hiányában meddők az állatok J. J, Szmirnovova, a biológiai tudományok kandidátusa kísérletei bizonyítják, hogy az olyan vidékeken, ahol a takarmány kevés jódot tartalmaz, ott a tehenek nagy része meddő. Kísérleti eredményeit igazolja az a körülmény, hogy a jódpótlásra adagolt jód tartalmú sókeverékek hatására jelentékenyen javult a tehenek megtermékenyülése. ÉRDEKES KÍSÉRLET Az éghajlati viszonyok miatt a Szovjetunióban keveset tojnak a kacsák. Most Viktor Boriszov szakember mesterséges klíma-berendezéssel olyan helyiségben végezte kísérleteit, amely a május és augusztus közötti időjárási viszonyokat biztosítja. A kacsák ez időben fejezik be a tojást. Ilyképpen 800 kacsát „kényszerített“, hogy a tojást januárban kezdje. Máris elérte, hogy egy kacsa évente 140 tojást tojik.
