Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-30 / 26. szám

Ä XIX. század végén, de főleg a bécsi nemzetközi kongresszus határozata alap­ján Közép-Európában nagy természet­védelmi mozgalom indult meg. Kormányrendelettel is védeni kezdték a természet emlékeit, értékeit és ritka szépségeit. Ilyenek például a pusztuló, kihaló növényzet, emlékfák, őserdőma­radványok, sőt a jellegzetes tájak is. Ebben az időben született a „madarak és fák napjá“-nak hivatalos ünneplése, amellyel a természet megismerését és szeretetét óhajtották a gyermekek lei­kébe oltani. Ez a nagyon szép és fontos mozgalom azonban az első világháború idején las­­san-lassan gyengült, s végre el is ma­radt. A Prágai Madárvédő Egyesület 1959- ben felújította ezt a gondolatot, amely az idén már országos jelleget öltött. Messze földről hazatérő madarak érke­zésekor ismét ünnepelve köszöntünk minden madarat. Április 1-én örömün­ket és hálánkat fejezzük ki azért a sok gyönyörűségért és vidámságért, amely­­lyel az embernek örömet okoznak. Az erdőn, mezőn, gyümölcsösökben és ker­tekben végzett segítségért ezen a napon rójuk le adósságunkat. Kísérletek igazolják, hogy például a cinke naponta 5 grammnyi rovart pusztít, a fecske évente 1000 000 rovart fog, a kis aranyfejű cinke naponta 15 000 petét szed föl a fákról, a vörösvércse évente 500, a réti fülesbagoly 1000, az egerész­ölyv pedig 2000 mezei pocokot és egeret fogyaszt. A füleskuvik rovarevö. Főtáp­láléka a cserebogár, ganajtúró, szöcske, lepkék és apró csigák. A jó vadász tudja, hogy nem minden görbecsőrű és karmoslábú madár kárté­kony ragadozó. Bár minden élőlénynek, tehát a ma­dárnak is joga van az élethez, mégis életéért örökösen harcolnia kell. A küz­delemből mindig az ügyesebb és erősebb kerül ki győztesen. Sok esetben látszólag egyenlőtlen küzdelem folyik támadók és megtámadott között, holott a természet bölcs elrendezése folytán mindkét félnek vannak jő fegyverei. Ha az egyiknek Madarak napja erőt és támadó fegyvert adott, akkor a másiknak az alkalmazkodás, alakoskodás és az éber figyelem képességét juttatta, s ezáltal kiegyenlítette az erőviszonyo­kat. Általában ennek az egyensúlynak a megtartására irányuló törekvés jellemzi a természet törvényeit. Az utolsó száz évben éneklő madaraink száma egytizedre csökkent, viszont a madarak némelyikének a száma szapo­rodott. Hogy a madarakat jól védhessük, is­mernünk kell életüket és fontosságukat a természetben. A madárvédelem alapfeltételei: a fé­szek védelme, fészkelők alkalmazása, bokrok és csenderesek telepítése, itatok és etetők elhelyezése és a madár vé­delme. Legfontosabb azonban, hogy ma­darat nem lövünk, nem fogunk és nem is kereskedünk vele. Hazánkban ma 370 madárfajta él. A legkisebb cinkefaj súlya alig 6 gramm, a legnehezebb madár, a túzok eléri a 14 kg-ot is. A vadkacsa 120 km-es se­bességgel repül, a támadósólyom eléri a 250 km-es sebességet. Tudósaink megfigyelése szerint a ra­gadozó madarak pusztításának arányában szaporodnak a verebek és varjak. Az utolsó két évszázad alatt nagyon sok madárfajta pusztult ki. Ilyen például a labradori és a dodom-kacsa, a moa strucc, nagyszalonka, vándorgalamb stb. Ezeket ma már csak múzeumokból, eset­leg hírből ismerjük. A kártékony apró rágcsálók mezőgaz­daságunknak évente egymilliárd, a kár­tékony rovarok pedig kétmilliárd korona értékű károkat okoznak. Védjük a madarat, mert nagy szüksé­günk van rá. Termesszünk cikóriát A cikória, akárcsak a cukorrépa, na­gyon fontos ipari növény; leginkább az élelmezési ipar használja fel. A cikóriával leggyakrabban a mindennapi reggelinél találkozunk, amikor a Melta, Ermila kávénkat megízleljük. Ezt a kávét a Szeredi Kávégyár készíti. Termesztése. A cikória az egyik leg­régibb növény Európában és Ázsiában. Hazánkban a ' XVII. században kezdték meg a termesztését. Jelenleg két fajtáját termesztjük. Elhelyezése a vetésforgóban. A cikó­riát, éppúgy, mint a cukorrépát, a gabo­nafélék után vetjük. Egyes termesztők húzódoznak a termesztésétől, s ezt azzal indokolják, hogy a betakarítás után sok gyökér marad a talajban. A helyes vetés­forgóban nem okoz akadályt. A cikória után ne vessünk őszieket, hanem egyéves takarmány féléket. A talaj előkészítése. Ez a növény a mélyen szántott és tökéletesen leülepe­dett talajt kedveli. A gabona után trá­loo ] i * I960, március 30. gyázzuk és középmélyen szántsuk le a földet. A fagyok beállta előtt elvégezzük a mélyszántást, s tavasszal első a simító­zás, ezt a boronálás és a kultivátorozás követi. A könnyű talajt vetés előtt hen­­gerezzük. Trágyázás: Általában t istállótrágyával trágyázzunk. A műtrágya csak póttrágya. A műtrágyának egyharmadát ősszel (mésznitrogén, Thomas-salak), a többit tavasszal, vetés előtt dolgozzuk a talaj­ba, vagy pedig nitrogénnel trágyázunk a levelekre. A trágyalevet mint póttrá­gyát 1:3 —1:5 keverési arányban hasz­náljuk. Vetés. Akkor vetjük, amikor a talaj 6 — 8 fokra felmelegedett. (A cukorrépa vetéséhez 5 — 6 fok is elegendő). Minél korábban vetjük el a cikóriát, annál job­ban kihasználja a téli csapadékot, de viszont az említettnél alacsonyabb hő­mérsékleten a mag sokat veszít a csíra­képességéből, s a talaj hamar elgyomo­sodik. A vetés 1 — 2 cm mélyen 28 — 32 cm sortávolságra történik. Hektáronként 5 kg magot számíthatunk. Vetés után könnyű hengert és boronát használunk. Rendes körülmények között a mag 8 — 14 nap alatt kicsírázik; hűvös időben a csí­rázás elhúzódik. Kelés után kapáljunk. Ezzel nemcsak a gyomot irtjuk, hanem a nedvesség elpárolgását is megakadályoz­zuk. Amikor 3 — 4 leveles, megkezdjük az-egyelést, éspedig 15 — 20 cm-es tő­távolságra. A második kapálást a vetés­től számított 14 nap múlva végezzük 6 — 8 cm mélyen. Azután minden kiadós eső után kapálunk, hogy a talaj ki ne cserepesedjék. Ezek a kapálások 11 — 15 cm mélyek legyenek. Betakarítás. A cikória tenyészideje tovább tart, mint a cukorrépáé. A cukor­répa vetésétől a betakarításig 180 nap, a cikória betakarításáig pedig 150 — 160 nap telik el. Ugyanúgy takarítjuk be, mint a cukorrépát, tehát szeptember vé­gén vagy október elején. Kártevők. Kisebb kárt a levéltetvek okoznak benne, nagyobbat pedig az ösz­­szes csigafélék és a hernyók egyes faj­tái. További kártevői a drótférgek. Leg­jobban jó agrotechnikával védekezhetünk ellenük. A vegyszerek közül pedig a HCH-t, Dinolt és a Ciklot használjuk. Mihálka Dezső (Oroszvár) IHeBBI9BBNBRaeSgiBHBUH A te lapod, a y/íraUae/ Földműves

Next

/
Thumbnails
Contents