Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-30 / 26. szám
Napjainkban a növénytermesztés s ezen belül a takarmánytermesztés növelését kell szorgalmaznunk, mert belterjes növénytermesztés nélkül nem lehet fejlett állattenyésztés. E célból olyan növények termesztését helyezzük előtérbe, amelyek mind mennyiségben, mind minőségben felülmúlják a többi takarmányféleséget, előállításuk olcsó, s — ami a legfontosabb —, termesztésük gépesíthető legyen. Ennek a követelménynek az évelő pillangósok felelnek meg a legjobban. Közülük elterjedt a kéklucerna és a vöröshere termesztése, amelyek magas fehérjetartalmuk mellett nagy tö»meget is biztosítanak. A fehérje mellett sok vitamint is tartalmaznak, ezért jó hatást váltanak ki az állatok fejlődésére, életműködésére és a termelékenységére. Mint szálastakarmány a szarvasmarha, juh, sertés táplálékának lényeges részét alkotja. Darált állapotban a sertések és a baromfi takarmányadagjának egy részét képezheti. Termesztése nem hagyható ki a zöld futószalagból, majd a silótakarmányok közé is besorolható. Ha magtermesztés a célunk, akkor is megtaláljuk számításunkat. A helyes agrotechnika és a kártevők elleni védekezés mellett szép jövedelem származhat belőle. A lucernatermesztés további előnye, hogy televényképző növény. Termelése tehát belterjes irányba tereli a növénytermesztést, mert nemcsak önmaga nyújt kielégítő hasznot, de az utána vetett növények is busásan fizetnek. A herefélék a felsorolt jó tulajdonságaik ellenére sem kaptak eddig méltó szerepet vetésforgóinkban. Számos nagyüzem szántóterületének még 10 %-án sem foglalnak helyet. Pedig harmadik ötéves tervünk irányszámainak valóraváltása a mezőgazdaság vonalán megköveteli az említett növények termesztésének mielőbbi növelését, a meglévők gondos ápolását és magtermesztését. A lucerna és vöröshere telepítésével több évre lerakjuk a takarmánytermesztés alapját. Készükre tehát több évre szóló talajelőkészítést és tápanyagot biztosítsunk. A talaj felületét is gondosan egyengessük, hogy a kaszálógépek munkáját ne akadályozzuk. Az említett takarmánynövények jól fejlődnek a mélyrétegü, középkötött és kötött talajokon, ha mészszükségletüket kielégítjük. Inkább a gyengén lúgos vagy közömbös kémhatású talajokat kedvelik. Vizenyős talajok vetésükre nem alkalmasak, mert rövidítik élettartamukat. Lucerna alá istállótrágyát közvetlenül ne adjunk, de annak előveteményét trágyázzuk. Mivel a lucerna sok tápanyagot igényel, a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat nagyon meghálálja. Lucernásainktól jó termést csak úgy várhatunk, ha azokat ténylegesen telepítjük, vagyis ha a szükséges előkészületeket a kijelölt táblán előre elvégezzük. A nem megfelelően telepített lucernásokat évenként műtrágyázzuk (foszfor, káli), s a műtrágyákat borona segítségével juttatjuk a talajba. A fiatalabb lucernások (1 — 2 éves) a nitrogénes fejtrágyázása sikerrel jár, ugyanis ezzel a fiatal növényeket fokozottabb fejlődésre serkentjük. A lucerna vetésének ideje nyár végén augusztus és szeptember, tavasszal pedig március és április. Nálunk a tavaszi védőnövénnyel vetett lucerna a leggyakoribb. Ilyen esetben a védőnövényt a szokottnál ritkábbra vessük, hogy elegendő teret, fényt és levegőt biztosítsunk a fejlődésnek induló gyenge aljnövénynek. Ezáltal elősegítjük a gyökérzet gyorsabb mélyrehatolását, s a nyár végi szárazság sem okoz komolyabb károkat a lucernásban. Főnövényként a kevésbé dúsnak mutatkozó őszi árpát, a ritkább búzát, árpát vagy zabot válasszunk. Az ősszel vetett gabonafélék talaját, ha a tél folyamán eltömödött, fogasoljuk fel, csak azután vessük rá a lucernamagot. Tavaszi főnöv'ények esetében a vetést a vetőcsoroszlyák terhelése nélkül hengerezett talajon végezzük árpa vagy zab sorolása után. A magot sekélyen, 1 — 1% cm mélyre vessük. A túl mélyre kerülő magvak csirát tápláló anyaga a csíra felszínre jutása előtt kimerül és elpusztul. A lucernafélék vetése után szükség szerint könnyű fogast és hengert alkalmazzunk. A vetést csak jól működő, pontosan beállított vetőgéppeT végezzük. A gépek pontos beállításának módját apró és nagyobb magvakhoz a Szabad Földműves szakmellékletének idei 8. számában (megjelent február 24-én) „A vetőgépek beállítása és a vetőmag használati értéke“ cím alatt ismertettük. • Gútai József Ne késlekedjünk a cukorrépa vetésével A cukorrépa a legfontosabb mezőgazdasági kapásnövények közé tartozik. Termesztésével nemcsak táplálkozásunk szempontjából fontos élelmiszercikkünk nyersanyagához jutunk, de állataink részére nagy tápértékű takarmányt is biztosítunk. Ezek a hasznos tulajdonságai késztetnek bennünket arra, hogy mégkülönböztetett gondot fordítunk termesztésére, az agrotechnika követelményeinek betartására. Mezőgazdasági kultúrnövényeink közül alig akad még egy olyan növény, amely annyira érzékeny minden talajmüvelési és ápolási hibára, mint éppen a cukorrépa. Ugyanis a rosszul előkészített talajban különösen a későn vetett répamag vontatottan, szakaszosan kel, esetleg elfekszik és áldozatul esik a kártevőknek vagy a gombabetegségeknek. A nagy termés érdekében tehát napjainkban legsürgősebb feladatként álljon a talaj előkészítése és a répa vetése. A gondos simitózás előfeltétele a jó talajelökészílésnek. A tavaszi műtrágyázást minden esetben csak a simitózás után végezzük, különben a simító egy helyre, a mélyedésekbe húzza össze a műtrágyát. A műtrágya kiszórását gépekkel végezzük,, mert azok végeznek egyenletes, jó munkát. A répa minden esetben tömött vetőágyat kíván, amelyben egyenletes mélységre helyezzük a répamagot, úgyhogy a mag eső nélkül is biztosan, erélyesen és zártan keljen ki. Ez a talajelőkészítés és a répavetés igazi művészete. Ezt nem lehet az irodából előírni, csak kint a földön lehet irányítani. A mezőgazdászok tehát legyenek ott a talajelőkészítésnél és ne sajnálják az időt a vetés beindításától sem. A vetést egy pillanatig se halogassuk; ha a talaj megfelelő, nyomban tegyük a földbe a magot. A kísérletek azt mutatják, hogy minden napi késlekedés legalább 2 — 4 mázsa terméskiesést jelent hektáronként. A vetőmaggal nem szabad túlzottan takarékoskodni, mert zárt állományt csak úgy kaphatunk, ha az előírt vetőmagot utolsó szemig el is vetjük. Számos kísérlet és megfigyelés világosan mutatja, hogy nagy répatermést csak zárt állomány esetén kaphatunk. Gyönge terméseink oka pedig legtöbbnyire az egyenetlen kelés, a ritka állomány. Rendkívül fontos a vetőgépek pontos beállítása. Sajnos, gyakran azt tapasztaljuk, hogy a sorok nem egyenletesek, s ez nehezíti a gépi sarabolást. ősszel pedig a répaszedó-kombájn munkáját. Ha a vetést elvégeztük, sorhengerek hiányában háromtagú sima vashengerrel járassuk meg a vetést, hogy a földet a maghoz nyomjuk. Ezáltal a gyors, biztos kelést eső nélkül is biztosíthatjuk. Mihelyt azonban a répa sorol, sarabolni kell, bogy a párolgást megszakítsuk. A sorokat pedig szükség esetén újból hengerezzük, mert a kicserepesedés ellen ez a legbiztosabb orvosság. A pillangósvirágú növények nitrogéntárolását jelentékenyen növeli a Miltrazon szerves vegyszer alkalmazása. Ennek oltásával a mag, a szalma és a széna terméshozamát 10 %-kal növeljük. De szaporítjuk a televény mennyiséget és javítjuk a talaj szerkezetét is. A Csehszlovák Tudományos Akadémia a növénytermelési osztályának Ruzynban végzett összehasonlító kísérletei szerint ez a szerves oltőszer a lucerna terméshozamát 10 %-kal. a szójáét pedig 47 ,%-kal emeli. Az oltószer gyártása igen egyszerű és olcsó. Az említett kísérleti osztály ebben az évben a pillangósvirágú növények termelésének 15 %-án kísérletezik ezzel az oltóanyaggal. Nagy érdeklődést bizonyít az a körülmény, hogy az idei oltóanyag-megrendeléseknek mennyisége meghaladja a tavalyi kétszeresét. Az eddigi kísérletek célja egyelőre a pillangósvirágú növények oltásának népszerűsítése. 98 I960, március 30. Mitrazon, a pillangósvirágú növények oltószere A ni 1 lanrins v i ráníi nnuÁnupk nifr/wién- A7 nllncTor nuár+Sca inon AmrcTorn
