Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

OÍVCISOÍZ CS fcvcfczőfz CtíO CVCS Szóltad Földmüve %-rőí PQmmnQDaDamDaixiaDDaDmDnDmamaanmnHjmmmiximanmmniTinnnnnnmmnnnnnnnnnnnnnnnnnnnrTinnnnnnnnnnnnnnnnnnnnniTnnnnnnnnnn Egy évtizede ol­vasom, öt éve pe­dig levelezője va­gyok a Szabad Föld­művesnek. Szere­teti, mert sokat ta­nulok belőle. Nem­csak szakmai vo­nalon nyújt taná­csokat, de a kül- és belpolitikai ro­vatai is jól tájékoztatnak, továbbá a kultúra terén is széleskörűen támo­gatja olvasóit. Elmondhatom, hogy a lap, de különösen a szakmelléklet, a szívemhez nőtt. A Virágzó Mezőgaz­daság megismertet az új vagy kevés­bé ismert módszerekkel. Eddig leg­többet nyújtottak számomra a méhé­szeti és kertészeti rovatokban, vala­mint a kutatók és kísérletezők rova­tában megjelent szakcikkek. Értékes cikkeket olvastam Szarnák István, Veneny Lajos, Gutái József, Rákóczi Lajos, Bartalos Menyhért, dr. Novacky Kálmán, Juhász Árpád és dr. Fridecz­­ky Ákos tollából. Továbbá nagyon ér­dekesek Jurán Vidor vadászelbeszé­lései és Sándor Gábor szakriportjai. Szarnák elvtárs, bár a Diószegi Nö­vénynemesítő Üzem dolgozója, már két ízben a mi vidékünk termelési problémáival is foglalkozott. Egyik írása a búzatermesztésünket taglalta, másodszor pedig a rétjeink és lege­lőink állapotával foglalkozott. Nagy áttekintése lehet az ország egyes vi­dékeiről, mert úgy odatapintott a fá­jós pontjainkra, mintha itt született volna. Igaz, hogy nyolc évvel ezelőtt járt errefelé, s nemesítés céljából tájfajta búzát vitt Diószegre. Visszatérve a vadászrovathoz, meg kell mondanom, hogy nem vagyok va­dász, mégis szívesen olvasom az ott megjelent írásokat. Az az érzésem, hogy a vadászrovat a szakmelléklet kultúrrovatául is szolgál. A Virágzó Mezőgazdaság méltó he­lyet ad az állattenyésztésnek is, de még jobban kellene vele foglalkozni, mert állattenyésztésünk nagyon le­maradt a növénytermesztés mögött. A tejátlag országszerte jóval maga­sabb lehetne a mostaninál, a hízóálla­tok súlygyarapodása sem kielégítő, a fertőző betegségek pedig, főként a gümőkór, még mindig terjednek. A hibák eltávolításának módjaival töb­bet foglalkozhatnának, mert az olva­sók szívesen tanulnak a hozzáértő emberektől. Vidékünkön többször elő­hozzák dr. Izsói Zoltán és dr. Patus Sándor írásait. Azt hiszem jó lenne, ha több állatorvos is megszólalna a szakmellékletben. Sok lenne fölsorolni azokat az írá­sokat, amelyeknek hasznát vettük éveken keresztül. Éppen ezért nem ártana, ha bővülne a lap oldalszáma, de még jobb lenne, ha naponta fel­keresne bennünket értékes és tanul­ságos cikkeivel. Az újság 10. évfordu­lója alkalmából az a kívánságom, hogy bővüljön a levelezőtábora, s váljék napilappá a Szabad Földműves. Csurilla Gábor (Szádudvarnok) Apraja-nagyja tanul belőle Amilyen fontos a nap a növénynek, úgy befolyásolta községünk paraszt­jait a közös gazdálkodás megkedve­lésére a Szabad Földműves. Az újság egyik vezércikkének címét 1952-ben jelszavának tűzte ki falunk népe: „Egész községi szövetkezetét!" Az­után pedig még nagyobb szükség volt az újságra, mert a dolgozók nem ismerték eléggé a szövetkezeti gaz­dálkodást. Legszorultabb helyzetük­ben azonban mindig megérkezett a segítség, a Szabad Földműves. Dolgo­zóink örömmel fogadták, mert min­den termelési ág problémájával külön foglalkozott és mások tapasztalatait ismertette, amelyekből sokat tanul­tunk. Útbaigazítást adott például az állattenyésztésben: ennek köszönhető az is, hogy jelenleg az állatállomá­nyunknak csak 2 %-a gümőkóros, de azt külön istállóztuk. Az újság mindenkinek tanácsadója. Községünk legkisebb gazdái, a Mi­­csurin-követők is a legszükségesebb tudnivalókat a lapból merítik. Külö­nösen a gyümölcsészeti szakcikkeket kedvelik. A szövetkezeti dolgozók szaktudásának növekedését tények bizonyítják. Az is annak tudható be, hogy határunk humusztartalma a Kassai Talajvizsgáló Intézet megálla­pítása szerint 1959-re 1,4 %-ra emel-Kösz önjük a jó tanácsot Ezen a jubileumi évfordulón — mint jó gazda az év végén — egy kis szám­adást, visszatekintést végzünk. Elért eredményeinkről, esetleges hibáink kiküszöböléséről beszélegtünk nagy családunk tagjaival lapunkban, s első­sorban az olvasóközönség jut szóhoz ezen az ünnepi évfordulón. A hárskúti szövetkezet vezetőitől például ezt hallottam: Nagyon hálásaknak kell lennünk azért a segítségért, amelyet az el­múlt tíz év alatt a Szabad Földműves­től kaptunk. Főleg a rétek és legelők javításában és a műtrágya helyes al­kalmazásában volt segítségünkre. El nem felejthető buzdítást kaptunk a „Meddig lesz még így Hárskúton?" című bíráló cikken keresztül. Ennek hatására még abban a hónapban — vagyis az elmúlt év decemberében — elkészült a vízvezeték. A rozsnyóiak is hasonlóképpen vé­lekednek: A lap nagy segítségünkre volt a munkacsoportok megszervezésébe/n, annak vezetésében. Az állattenyész­tési teremlésben is szép eredményeink születtek. A jó tanácsért a jubileum alkalmá­ból mondunk köszönetét. Rédvay Aladár (Rozsnyó) 8/mW Földműves ______ I960, március 26. kedett az 1956-os 0,7 %-kal szemben. Ezt az istállőtrágya helyes kezelésé­vel és szakszerű műtrágyázással ér­tük el. A Szabad Földművesben meg­találjuk a pártoktatáshoz szükséges alapanyagot, az újság tájékoztat a kül- és belpolitikáról, s a mezőgaz­daságban alkalmazott legújabb mód­szerekről. A család minden tagja talál benne valamit; az asszonyoknak tanácsot ad a sütéshez, főzéshez, el­látja őket orvosi tanácsokkal és egyéb apróságokkal. Ismerteti a lap a leg­újabb törvényeket, segít a falu kul­turális fejlődésében. Sokat okulhat­nak belőle a szövetkezeti munkaisko­lák tanulói. A Szabad Földműves heti kétszeri megjelenése szövetkezetünknek olyan volt, mint a bimbó virággá feslése. Nincs nap, hogy valakitől ne halljunk újdonságot, amelyet a Szabad Föld­művesből olvastak. Gubáni Imre (Galábocs) Kedves elvtársak! Ez év márciusában ünnepli a Szabad Földműves fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alka­lomból köszöntőm kedves lapunkat és külön a szakmellékletet, a Vi­rágzó Mezőgazdaságot, amelyből olyan sok hasznosat tanultam, amire a földmüvesembernek szük­sége van. Nagy segítség ez szá­munkra, különösen most, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útjára tértünk. A lapban kiváló szakem­berek írnak; útmutatásuk, taná­csuk nagyon hasznos számunkra. Szakvéleményük foglalkoztatja a falut, megbeszélés tárgyát képezi. A lap minden sorát élvezettel ol­vassuk mindnyájan. Most, amikor hazánk felszaba­dulásának 15. évfordulóját is ün­nepeljük, ezen a kettős évfordu­lón szeretettel üdvözöljük a Sza­bad Földművest jubileuma alkal­mából. Agárdi János (Pereszlény) Bíztat, nevel, utat mutat Egy évtized suhant el azóta, hogy a Szabad Földműves, az első magyar nyelvű, szocialista tartal­mú földműveslap megjelent ha­zánkban. Ez az újság kezdettel tanácsolt, szervező, politikai, fel­­világosító és népszerűsítő tevé­kenységet fejtett ki. így jelentősen hozzájárult a mezőgazdaság szo­cialista átépítéséhez. Nagy érdeme ennek a lapnak, hogy tág teret ad a levelezők és olvasók írásainak. Ha kiragadunk egy-egy esetet a falu életéből, s vizsgálgatjuk, nyomban észrevehető e földmü­­veslap közvéleményformáló hatása. Például, ha megjelent valamilyen bíráló írás a lap hasábjain, vita keletkezett... A vélemények több esetben megoszlottak: az olvasók javarésze hamar felismerte a cikk javító szándékát, mások meg a munkájuk dicséretét tartották he­lyénvalóbbnak. Erős támásza a Szabad Földmű­vesnek a Virágzó Mezőgazdaság című szakmelléklet, amely a me­zőgazdasági munkák mikéntjét, hogyanját szakmai szempontból válaszolja meg, s így a szakkép­zettség megszerzéséhez is hozzá­segíti az olvasókat. Nekünk, tanu­lóknak aranyat érő gyakorlati ismereteket nyújt. Esek József (Párkány) Minden munkában segít Nyolc éve olvasom rendszeresen a Szabad Földművest. Azóta levelezője is vagyok a lapnak. Amikor munkairányítói beosztásomba kerültem, a gép­állomás dolgozói közül alig néhányan ismerték az újságot. Az egyik napon a műhely dolgozóinak egy cikket olvastam fel a lapból. A cikk a téli gép­javításokkal foglalkozott. Dolgozóinknak ezen a sajtó-tízpercen úgy meg­tetszett a lap, hogy ezután már követelték cikkeinek olvasását. Az üzem vezetősége, amint látta a lap közkedveltségét, minden brigád­központ részére megrendelte. így üzemünkben több mint 400 dolgozó ol­vasta a lapot. Hogy mit nyújtott a Szabad Földműves a termelés szakaszán, azt nehéz részletezni. Egy bizonyos: sokat segített. Sokszor született nem várt ered­mény a terv teljesítésében, a gépjavítások menetében; stb. A sok jó példa közül érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt év őszén a rendkívüli nagy szárazság megnehezítette a szántást, vetést. A lap cikkei azonban hajtómotornak bizonyultak, s nagyban hozzájárultak a munkálatok jókori elvégzéséhez. Gépállomásunk dolgozói elhatározták, hogy versenyezni fognak a szán­tás és vetés időbeni elvégzése érdekében. Traktorosaink minden héten az első helyre kerültek. Erről a versengésről többször jelent meg tudó­sítás az újságban. A cikkek még jobb munkára serkentették a traktoroso­kat. Ennek köszönhető, hogy a Párkányi Gépállomás nyerte el a kerületi nemzeti bizottság és a kerületi szakszervezet Vörös Zászlóját. Jóleső érzés tölt el bennünket, hogy a Szabad Földműves minden mun­kánkban segít, irányít. Varga József (Párkány) Egyszerre indultak Tíz éve annak, hogy a Szabad Föld­műves első száma eljutott a mi fa­lunkba, Zsélybe. S kerek tíz eszten­deje annak is, hogy megalakult a zsélyi szövetkezet. Tehát egyszerre indultak. Mindjárt kezdettől megsze­rették ezt az újságot a szövetkezeti tagok... Örömmel tudatom, hogy ma már közel 100 családhoz kopogtat be a postás hetente kétszer, újsággal a kezében. A Szabad Földműves tíz esztendő alatt nagy segítséget nyújtott a föl­det közösen művelő zsélyieknek. Fő­­leg a munkaszervezéshez, a jó ter­méseredmények eléréséhez és a ne­hézségek leküzdéséhez adott sok hasz­nos, jó tanácsot riportok, vezércikkek és elemző írások közlésével. Értékes tapasztalatokkal gazdagított bennün­ket, ami az új termelési módszereket és az új technológiát illeti. A Virágzó Mezőgazdaság című melléklete pedig segítette — és segíti ma is — szö­vetkezeti tagjaink szaktudásának gya­rapítását. Háziasszonyainkat több sütés-főzési recepttel ismertette meg ez a lap, amiért azok ezúton mondanak köszö­netét. Remélem, az olvasók és a szerkesz­tőség közötti kapcsolat még jobban kibővül, ami nagyban hozzájárul majd a lap színvonalának további emelésé­hez, s ahhoz, hogy a Szabad Földmű­ves napilappá váljék. A zsélyi olvasók nevében további sikereket kívánok az ünneplő Szabad Földműves szerkesztőségének! KAJTOR PÁL (Zsély) A betű a kultúra lámpása Tíz éve jelent meg először a Szabad Földműves, hogy hozzájárulhasson a falud ember tudásának fejlesztéséhez. A jubileum előtti napokban fel­kerestem egy falusi boltot, amely már nem a tíz év előtti petróleumszagú szatócsbolt, hanem korszerű, önkiszolgáló üzlet. Valamennyiünknek az a célja, hogy az anyagi jóléttel párhuzamosan emelkedjék falcainkon a kulturáltság is. Az emelkedést sokféle szemszög­ből lemérhetjük. Nézzük meg például azt, hogy ennek a boltnak az utóbbi hét év alatt mennyivel emelkedett a forgalma: 25 %-kal! De az anyagiakon kívül szellemileg is sokat fejlődött dolgozó parasztsá­gunk. Legékesebb bizonyíték erre éppen az, hogy a falusi ember életében egyre fontosabb szükséglet a könyv. Ezen a téren sokat segített a Szabad Földműves is az eltelt tíz esztendő alatt. A betű a kultúra lámpása! S a Szabad Földműves igen sok falusi házban gyújtotta lángra ezt a kis lámpást. Köszönet illeti érte! Reméljük, a lap továbbra is szolgálja majd a kultúra ügyét, mint az eddigi tíz év folyamán. Vígh Rózsa (Konrád) A levelező Nagy kitüntetés az, ha valaki írás­ban közölheti gondolatát, de ez egy­úttal nagy felelősséget is jelent. Kü­lönösen nagy dolog olyan lapba írni, mint a Szabad Földműves, amely az élet legbonyolultabb munkaszakaszát öleli soraiba, ahol a termelés külön­féle problémáival kell megküzdeniük az embereknek. Ennek a lapnak az a feladat jutott, hogy a parasztembert segítse, magasabb szellemi és szak­mai színvonalra emelje, kiszlesítse látókörét és megszabadítsa a maradiságtól. Hogy mennyi fáradságot és tudást követel a szerkesz­tőségtől az az igyekezet, hogy színvonalos újságot adjon a falusi ember kezébe, azt csak az tudja, aki maga is tollat ragad. Akkor döbben rá, milyen nehéz úgy írni, hogy a betűk ne csak díszesen sorakozzanak egymás mellé, hanem segítséget is nyújtsanak az olvasóknak. Ha egyszer az ember írni kezd legyen az földműves, gyári munkás vagy tanító, hamar ráeszmél hogy nem elég csupán a tollat a kezébe venni. Hogy valaki helye­sen feltárja mások előtt, amit meglátott, ahhoz tudásra, sokoldalú műveltségre van szükség. Gyakran elő kell vennie a tudomány forrását, a könyvet. A Szabad Földműves szerkesztősége nagy elismerést érdemel azért, hogy számos levelezőt nevelt falvainkon. Jelenleg több mint 500 a levelezője. Közülük sokan ne­hezen vették kezükbe a tollat, de a szerkesztőség báto­rította és tanáccsal látta el őket. Ezek az emberek nem­csak levelezőkké, de a szocialista eszmék bátor hirde­tőivé is váltak. Ilyen nagy évforduló alkalmával az embernek fontolóra kell vennie, hogy akiről ír, mivé fejlődött? Vajon az olvasók szívéhez nőtt-e egyik vagy másik írásával? Ha csak az utóbbit mérlegelnék, nem mindig az író javára dőlne el a mérleg, mert a leleplezett alany nem szívesen áll a nyilvánosság elé, hogy megveregesse az író vállát; „íme neked köszönhetem, hogy megjavultam, mert meg­mutattad hibáimat és megtanítottál hibáim leküzdésére." Ha felelősség terheli Is a cikk íróját, igazat kell írnia harcolnia kell a szocialista eszmék győzelméért. Ez pedig ellentétbe ütközik a maradiság eszméjével, ami vissza­tartja az embert a fejlődéstől. Aki írásaiban a boldog életre törekvő embert igyek­szik szolgálni, bátran vallja és hirdeti a kommunista párt politikáját és a szocializmus eszméit, az teljesíti azt a feladatot, amelyet a mai kor rábízott. Meggyőző­désem, hogy a Szabad Földműves is azért nőtt annyira a falusi emberek szívéhez, mert így írt és így ír ma is. Vegyük csak például azt a nagy igyekezetei, amelyet e lap az EFSZ-ek megalapítása és megerősítése, a cseh határmenti övezet betelepítése, a szövetkezetek fiata­lokkal történő felfrissítése, a talajjavítási munkák meg­valósítása érdekében tett. Tény, hogy a lap a parasztság útmutatója. Cikkei nyomán számos dolgozó megtalálta helyét a közösben, boldog az otthona, megműveltek a parlagon heverő földek, s több kenyere lett a népnek. Ma már elértük a fejlődésnek azt a fokát, amikor az ember nem fél a természeti jelenségektől, hanem min­den akadályt leküzd és uralkodik a természet fölött. Ide tartozik a folyók, patakok szabályozása, a mocsarak lecsapolása, a száraz földek öntözése, stb. Ezeknek a nagy feladatoknak az ügyében számos cikket közölt a Szabad Földműves, s így sokáig sorolhatnék azokat a példákat, amelyek a falu legfontosabb kérdéseit igye­keztek megoldani. A felaprózott kisparcellák nagytáblák­ká nőttek; az ökrösfogatot traktor, a kézi kaszát arató­cséplő gép váltotta fel. Megszűnt a látástól vakulásig tartó robot. Ma már van ideje pihenésre és olvasásra a parasztembernek Megszűnt az a kor, amikor falun vagyona szerint értékelték az embert. Ma azt becsülik, aki példás munkát végez a társadalom érdekében és akit a közös cél a nagy családba kovácsol. így közelítettük meg azt a kort, amelyet a költő meg­jövendölt nekünk: Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mindenki egyaránt foglal helyet, ha majd a szellem napvilága ragyog minden' ház ablakán, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már Kánaán — De addig nincs megállás — folytatja a költő, s mi nem is állunk meg' Bátran megyünk előre, cseh és szlo­vák. magyar és ukrán, munkás és paraszt, szilárdan összefogva, hogy erős akarattal építsük a hazát, s mi­előbb kitűzhessük a kommunizmus'dicső zászlaját Le­gyen e nagy cél harcosa mindenki, aki tollat vesz kezébe! MAJOR ÁGOSTON Az új módszerek népszerűsítője A Szabad Földműves már 10 éve ismerteti földműveseinket a bel- és külpolitikai eseményekről, szaktaná­csokat nyújt a hektárhozamok növe­léséhez: gyakorlati példákat közöl az állattenyésztés fejlesztésével kapcso­latos kérdésekről. Földműveseink ezért szeretik és kedvelik saját lap­jukat. Számos példát hozhatnánk fel, hogy az EFSZ-ek tagjai a lap cikkei nyomán vezették be és alkalmazzák az új technológiát. — Talán még ma is a régi utat járnánk, ha nem segít barátunk, a Szabad Földműves — mondja Ciké elvtárs, a martinovi szövetkezet el* nöke. — Olvasás közben jöttünk rá, hogy jobb munkára, többtermelésre csupán az érdem szerinti jutalmazás serkenthet. így mind az állattenyész­tésben, mind a növénytermelésben érdem szerint jutalmazzuk a dolgo­zókat. Hasonlóképpen vélekedik C s é p e Ernő, a dobócai EFSZ tagja is. — Aki a Szabad Földművest olvas­sa; az rossz gazda nem lehet — mondja határozottan. Beszélgetés közben kinyitja táská­ját és előveszi az újságot. Belelapoz, s kíváncsian kérdi: — Olvastad? — Mit? — Az illésházai szövetkezetről írott cikket. — Igen. — Mit szólsz hozzá? — Tanulságos! — Én is azt mondom. S mindjárt el is határozták, hogy meglátogatják az illésháziakat, még jobban megismerkednek az érdem szerinti jutalmazás problémáival. Adamec József (Rimaszombat)' Fejlődjék tovább a Szabad Földműves

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents