Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

Országunkat gyümölcsöskertté varázsolhatjuk Tanácsadónk, se­it gítötársunk, út­mutatónk a Szabad Földműves. Fontos nevelőmunkát vé­gez, ismereteinket, tudásunkat gyara­pítja. Megjelenése óta kitartóan har­col a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás megvalósulásáért, feltárja a hibákat. Boldogulásunkban, szebb éle­tünk kialakításában nagy szerepet tölt be. Megjelenése óta előfizetője és tá­mogatója vagyok a lapnak. Boldog voltam, amikor a gyümölcstermelésről írt szakcikkeimet közölte. így lehe­tővé vált, hogy a gyümölcstermesztés iránt nagyobb érdeklődést keltsek. Arról írtam, hogy országunkat gyümölcsöskertté varázsolhatnék, ha a kihasználatlan területekre vadgesz­tenye, szomorúfüz és egyéb díszfák helyett gyümölcsfákat ültetnénk. Milyen nagy volt az örömöm, ami­kor a lapban megjelenő cikkem és hasonló írások hatására a kassai já­rásban, de az egész kerületben is tömegesen megindult a gyümölcsfák telepítése. Amíg azelőtt járásunkban 10-15 000 gyümölcsfa került kiülte­tésre, az utóbbi időben 35 —50 000-nél is több fát ültettünk. Egyes EFSZ-ek A családhoz tartozik T r e s o János jól em­lékszik gyermekkorára. Apja az illési uradalom cselédje volt. Nyolcán voltak testvérek. Sokat szenvedtek, nélkülöztek. De Treso bácsi feje fö+ lőtt is tovaszállt az idő, haja megösziilt. Felesé­gével boldogan, békesség­ben élnek. Fiai márfnind megházasodtak, lánya is férjhez ment, az unokák szépek és egészségesek. A hatvanéves ember arca. vidám, mosolygós. Nem is csoda, hiszen ta­vaszra új ház építéséhez készül. Azt mondja: — Régi tervem a ház­építés. A múltban nem sikerült, de ma van pén­zem, hát miért ne építe­nék? Treso bácsi szövetke­zeti tag. Már közel nyolc éve pénztárosa a szlo­vákgyarmati EFSZ-nek Munkáját pontosan, be­csületesen végzi. Ha bog­nárra van szükség a szö­vetkezetben, akkor is öt keresik föl. Lőcsöt farag, kocsirudat készít. Szük­ség esetén a mezőn is segít. Háza táját is rend­ben tartja. Van egy ház­­telke, amelyen jófajta almg-, körte- és cseresz­nyefákat nevel. A háztáji gazdaságában levő pár méhcsaládot hozzáértés­sel gondozza. E napokban bekopog­tam Treso bácsihoz. Ott­hon volt. Hellyel kínált, beszélgettünk. Az aszta­lon a Szabad Földművest pillantottam meg.- Maga is járatja? — Már régen. — Ez is a családhoz tartozik — szól közbe Treso bácsi felesége. — Mind a ketten ol­vassuk; előbb a felesé­gem, este pedig én — vette át ismét a szót János bácsi. — Mit olvas a legszí­vesebben? — kérdeztem.- Engem minden leírt betű érdekel. Legszíve­sebben azonban a szak­mellékletet tanulmányo­zom. Kedvelem a gyümöl­­csészettel, méhészettel kapcsolatos írásokat. Régi méhész vagyok, de a ro­vatban mindig ■ találok újat. Többször úgy leköt a napi munkám, hogy megfeledkezem a méhek gondozásáról. Olvasás közben azonban rájövök a fontos teendőkre. Ba­rátom, a Szabad Föld­műves, tehát tanít, a rendre és a munka sze­­retetére figyelmeztet. Szavai után pillanatnyi csönd következett, majd mindketten azt mondot­tuk: — Jó munkát és gaz­dag jövőt kívánunk ba­rátunknak, a Szabad Földművesnek! Rados Pál (Szlovákgyarmat) Mégis kezembe vettem a tollat Szilárdan elhatároztam, hogy nem írok többet a szerkesztőségnek, raivel két írásomat nem közölték. De meggondoltam, hiszen néha bizonyára lehetetlenség minden beküldött írásnak helyet adni a lapban. S ezért most ismét kezembe veszem a tollat, hogy arról írjak, milyen jelentős évfor­dulót ülünk. ezrével, sőt tízezrével telepítettek gyümölcsfákat a ki nem használt te­rületekre. Néhány év múlva abban mutatkozik meg majd az eredmény, hogy több gyümölcs kerül asztalunk­ra és kevesebb behozatalra szorulunk. Jó lenne, ha a lap a jövőben még gyakrabban írna a gyümölcstermesz­tésről, hogy ez a fontos termesztési ág is a jelentőségének megfelelő he­lyet foglalja el termelésünkben. A Szabad Földműves sok értékes cikkét olvasva, kötelességemnek tar­tottam terjesztését, hogy mások is tanuljanak belőle. Szabad időben több szövetkezet elnökét és tagságát is­mertettem meg a lappal. Ezekben az EFSZ-ekben az újság segítségével nagyobb sikert és .jobb eredményeket értek el. A 10. évforduló alkalmából további sikeres munkát kívánva, a lap iránti megbecsülésemet azzal is kifejezésre juttattam, hogy újabb öt előfizetőt szereztem. Badonics Mihály (Kassa) Kapcsolatot Mindjárt a lap indulásakor mint kezdő méhész el­sősorban a méhé­szeti szakcikkeket kezdtem olvasni. Sokat tanultam ezekből, és főleg ennek köszönhe­tem, hogy megsze­rettem a m éheket. Később azután az egész újság lekö­tött« a figyelmemet, s nemcsak ol­vastam, hanem terjeszteni is kezd-Hasznosítsuk tanácsait Nagyölveden is nagy népszerűség­nek örvend a Szabad Földműves. Sok­szor tanulmányozzuk a cikkeket és az értékes tanácsokat'. Nagy szüksé­günk van rá, hiszen falunkban már közös gazdálkodás folyik. A lap a múltban is segítségünkre volt falunk szocializálásában és kulturális életé­nek előremozdításában. Reméljük, hogy nemsokára mint napilap még in­kább hasznunkra válik és betölti fon­tos küldetését!... Csömör Júlia (Nagyölved) Tízéves jubileumát ünnepli a Szabad Földműves, de ugyanakkor sok-sok szövetkezet is évtizedes fennállásáról emlékezik meg. E rövid tíz esztendő alatt szocialista mezőgazdaságunk megizmosodott, hatalmas fejlődésen ment keresztül. S hogy a szocialista mezőgazdaság nagyüzemi termelése hazánkban már túlsúlyba jutott, ebből a Szabad Földműves is jelentősen kivette részét. Tanítva szórakoztat, szórakoztatva nevel, oktat. Igaz, hogy ez ma már fel sem tűnik az olvasónak. De ha visszapillantunk az 1950-52-es évekre, amikor a szövetkezetek tapasztalatok híján nagy nehézségekkel küzdöttek, akkor jött segítségünkre az újság. Jó tanáccsal, néha bírálattal, sót személyes közbenjárással is segítette a fiatal szövet­kezetek vezetőségét és tagságát. Mindezért az odaadó, gondos tanításért, segítségért és támogatásért a lap fennállásának tízéves évfordulója alkalmából legőszintébb köszönete­­met fejezem ki és kívánok a további munkához sok sikert. Csada Ferenc (Csúz) Tíz év távlatából Tekintsünk csak vissza, be sok minden jut eszünkbe! Micsoda öröm volt a falvakon, amikor megjelent a Szabad Földműves első száma! Van már szakmellékletünk is, amelyben bízhatunk. Jó tanáccsal, szakmai tá­jékoztatással lát el bennünket. Na­gyon jó vélemény alakult ki a méhé­szek körében a méhészrovat iránt. Számos esetben a Szabad Földműves döntő befolyású volt, ha az olvasók táborában vitás kérdések merültek föl. A méhészek tömege többször már olyan problémákat vitatott meg a lap­ban, amelyekből az öreg méhészek is sokat tanultak. A „Higiénia óh!“ című cikk nagy derültséget okozott nálunk. Azt mond­ták az emberek, hogy van már a fa­lusi dolgozóknak olyan lapjuk, amely szívügyének tartja egészségvédel­münket. Ennek a cikknek a hatására nálunk 13 új előfizető lépett a fap olvasótáborába. Előre, így tovább a szocializmus betetőzése felé! A Szabad Földműves segítségével építsük szebbé, tegyük gazdagabbá hazánkat! DÄNÖ JÄNOS (Kéty) Segítőtársunk Forró üdvözletemet küldöm az ün­neplő Szabad Földművesnek, amely mögött eredményekben gazdag tíz esztendő áll. Ezt mi, . földművesek érezzük a legjob­ban. Szeretjük és becsüljük a lapot, mert minden kér­dés megoldásában a segítségünkre sietett. A sok eset közül csak egyet akarok említeni. Á mi falunk, Szodó 1955-ig csak két­naponként kapott postát. Sok kelle­metlenség, mulasztás származott eb­ből. de hiába fordultunk az illetékes szervekhez, a helyzet változatlan ma­radt. Abban az időben én voltam a község kultűrfelelőse. A munka meg­kezdése előtt a fiatalság körében saj­­tótízperceket szerveztem, amit min­denütt örömmel fogadtak. Csak azt kifogásolták, hogy amire az újság a falunkba ér, a hírek már elvesztik frissességüket és időszerűségüket. Gondoltam egyet és kérésünket cikk formájában megírtam a Szabad Föld­művesnek. Azóta a falunk minden nap friss postát kap. A földművesek lapjának további bé­kés, eredményes munkát kívánunk. Liska Ferencné (Szódó) Vincze József Lukács Béla Győri Boldizsár Kajtor Pál Koncz Ján*s Adamecz József teremt hazánk tem. A szakcikkeket közösen megvi­tattuk és rádöbbentünk, hogy az el­mélet terén lemaradtunk. Nem csoda, hiszen a múltban ritka volt az olyan mezőgazdasági munkás, aki az elemi iskola nyolc osztályát elvégezte. Nagy segítséget jelentett a lap a mezőgazdasági dolgozók számára, so­kat tanultunk belőle. A közös gaz­dálkodás feltételeit és előnyeit a Sza­bad Földművesből ismerte meg dol­gozó parasztságunk. A lapon keresztül kicseréljük egymás tapasztalatait, kapcsolatot teremtünk hazánk sokezer dolgozójával, s így azután mások eredményeiből tanulva, hibáiból okul­va, jobb eredményeket érünk el. Nem véletlen, hogy a lap olvasóiból kerül­tek ki a haladó munkamódszerek kezdeményezői és kimagasló ered­ményeket is ezek értek el. Levelezője lettem a lapnak, hogy egyes dolgozóink vagy üzemeink eredményeiről. munkamódszereiről beszámoljak. Ügy gondolom, helyes, dolgozóival ha példaképül állítjuk a kiváló dol­gozókat. A hibákról is azonban éppen olyan fontos írni, hogy azok máskor meg ne ismétlődjenek. Dolgozó népünk már megtanulta a közös munkát, de sajnos, nem tanulta meg ilyen jól a közösségi életet. A múlt szellemének káros hatása még sok esetben bizalmatlanságban, zár­kózottságban, gyűlölködésben nyilvá­nul meg. Elég szomorú, hogy néha még ifjúságunk körében is akad erre példa. Jó lenne, ha az újság a jövőben novellák vagy egyéb írások formájá­ban még fokozottabb mértékben fel­venné a harcot e káros maradiság ellen. A lap eddigi küldetését mezőgazda­ságunk fellendítésében, falvaink szo­cializálásában betöltötte. Olvasótábo­rán keresztül összeköt bennünket, hogy így együttesen építhessük a boldogabb jövőt. Obert János (Málas) Nekünk szól minden sora Öröm tölt el, ha visszagondolok arra a tiz év előtti napra, amikor megje­lent a Szabad Földműves első száma. Már akkor megértettem, hogy ez nem a gazdagokhoz szóló régi Földműves Újság, hanem a mezőgazdaságban tényleg dolgozó emberek lapja lesz. S valóban. A Szabad Földműves segí­tett nekünk a közös gazdálkodás elő­nyeinek megértésében, értékes cik­kekkel gazdagította szaktudásunkat és tanított minket a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás ésszerű irá­nyítására. Most, a lap megalapításának 10. év­fordulóján sokezer szövetkezeti dol­gozó gondol hálával a lap munkatár­saira, akiknek cikkeiből sok szakmai tudást merítettünk. Ennek eredménye ma már sok szövetkezet termelésében és megszilárdulásában mutatkozik meg. Szövetkezeti dolgozóink az el­múlt évben megkülönböztetett figye­lemmel kísérték a szövetkezetek or­szágos konferenciájának a vitaanya­gát. Ennek meg is mutatkozott az eredménye. Már 1959-ben mindenütt nagy gondot fordítottak az oszthatat­lan alap, valamint a társadalmi és közművelődési alapok feltöltésére, s ezzel a szövetkezetek gazdasági alap­jának megszilárdítására. Reméljük, hogy a Szabad Földműves, amely he­tenként kétszer példákkal és taná­csokkal siet a segítségünkre, csak­hamar napilappá válik. KÜCS GYULA (Alsószecse) Holnapunk iránytűje A közművelődési alapból minden szövetkezeti tagnak megrendeltük a Szabad Földművest. Szeretjük ezt az újságot, mert mindenki talál magának benne valami hasznosat. A múlt éven a szakmellékletben megjelent egy cikk: „Fél év alatt több mint 300 000 koronás jövedelem zöldségből", ez az eredmény tagsá­gunk figyelmét nagyon lekötötte, mert nálunk is minden feltétel meg­van a sikeres zöldségtermesztéshez. Öntözőberendezésünk addig is volt, de szakember hiányában nem sokra mentünk vele. A szövetkezet vezető­sége megnyerte Rendek András magánkertészt, s az ő vezetésével még a tél folyamán elkészített japán ágyakban szépen zöldell a korai zöldség. Idén bizonyára nálunk is szép jövedelem lesz a kertészetből. A nyitott istállók építéséről is a szakmellékletben sorozatosan megje­lenő cikkek hatására döntött a taq­­ság. Az 1958. november 16-án megjelent „Holnapunk iránytűje" című vezér­cikk nyomán több taggyűlésen meg­vitattuk a kukoricatermesztés növe­lésének kérdését, s ez a vita szép eredményt hozott. A múlt nyáron pe­dig az SZLKP KB irodája és a Föld­művelésügyi Megbízotti Hivatal ara­tási felhívására az aratást, valamint a beadást tíz nappal határidő előtt teljesítettük. Az idén február 17-én megjelent „Havi fizetések a szövet­kezetben című cikk is igen nagy visszhangot váltott ki tagságunk kö­rében. Különösen az állatgondozók érdeklődtek az új fizetési módszer iránt. Szövetkezetünk zootechnikusa részletesen ismertette a cikket; min­denki helyeselte a készpénzben tör­ténő jutalmazást, de azt is megálla­pították, hogy ehhez nálunk még meg kell teremtetni a feltételeket. Nem győzném felsorolni azokat a cikkeket, amelyek sokat segítettek falunk dolgozóinak. Ezt a néhányat is csak azért említettem meg, hogy mások is lássák, mi mindent ad ne­künk az újság. A lap 10. évfordulója alkalmából azt kívánom a szerkesztőségnek, hogy a jövőben még tartalmasabbá varázsol­ja a mi kedves újságunkat, a Szabad Földművest. Lukács Béla (Tornaija) ' '/íratod — _____ Földműves / I960, március 26. A Szabad Földműves j 10. ÉVFORDULÓJA j Szép ez az út, amelyen megyünk; i Ki úgy érzi, hogy társtalan, . J Sok millió társához vezetjük, S gyógyítjuk, ha fájdalma van. Szép ez az út, — tíz éve tapossuk, S a gondolatnak szárnya nőtt, ■ Szándékaink szekerébe fogjuk , Gyors paripának — az időt! j i X | S a mérföldkövek ahogy maradnak; i Terv és gondolat teljesül, i Már dús vetése sarjadt a magnak, . Mellyel asztalunk megterül. j Éhes és rongyos nincsen közöttünk, \ — Nem is lehet soha többé; i Csillagunk, csak te ragyogj fölöttünk, S vezess békén - és örökké! í CSONTOS VILMOS j i • .............................................................................................................................................★

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents