Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-06 / 2. szám

4 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1960. január 6. baltacím, lucerna és szarvaskerep. A pillangósok előnye, hogy száraz évek­ben a több méter mélyen található vizet hasznosítják, ugyancsak értékesítik a mélyebb rétegekben található, korábban leszivárgott tápanyagokat. 3. Legkevésbé alkalmasak a bokros füvek. A talajt nem kötik meg. Állomá­nyukban a tarackos füvek hiánya miatt idővel vízmosások keletkeznek. Tehát a műszaki célokat szolgáló töl­tések befiivesítésére legalkalmasabbak a tarackos füvek. Lényeges, hogy a töl­téseket minél hamarabb zárt gyep fedje. Ezt sokszor fonással, gyeptéglák ülteté­sével, stb. támogatják, aránylag igen nagy kiadással, miközben a tarackos füveknek nem juttatják a megérdemelt szerepet. Itt szeretném a műszakiak figyelmébe ajánlani, amit a fűnemesítésben széles­körűen alkalmazunk: a füvek ivartalan szaporítását, tösarjak segítségével. Ré­gebbi szóbeli javaslatomat ez ideig nem méltatták figyelemre. A gyökérsarjból hamarabb lesz erős partkötő növény, mint a vetett magból. így az árvarozsnok palántája 60X60 cm-es kötésben egy éven belül tökéletesen zárt gyepet ad. A tősarjültetés segítségével felhasznál­hatnék például a csillagpázsit (Cynodon dactylon) kiváló partkötő képességét is. A rozsnyói, szepsi stb. száraz, lejtős takarmánytermő területekre természe­tesen kellő mennyiségű pillangóst ter­vezzünk a keverékekbe. A lucerna, bal­tacím kezdetben legalább 60 °/o-át tegye a keveréknek. De hangsúlyoznunk kell. hogy a lejtőt csak tarackos füvekkel köthetjük meg és ezért ilyeneket te­gyünk a keverékbe. A tarackos füvek jobban alkalmazkod­nak a pillangósokhoz, tarackjaikkal fel­keresik az üres helyeket az állományban és csak a pillangósok kiöregcdésével foglalják el az egész helyet. A bokros füvek — a szerény és lassan alkalmazkodó aranyzab és tarajos búzafü kivételével — elszívják a tápanyagokat a lassú fejlődésü pillangósok elől. Az állomány foltossá válik, benne elszapo­rodnak a gyomok, a lejtőkön megindul a talajpusztulás. Munkámat a szepsi és rozsnyói járás állattenyésztőinek, valamint az illetékes műszaki dolgozók figyelmébe ajánlom. Nem szóltam a lejtők agrotechnikájáról, a kezelésről, a szakaszos legeltetésről, a töltések növényzetének elpusztításá­ról, amit leggyakrabban ludak okoznak, a trágyázásról, a kísérleti és gyakorlati hektárhozamokról. Egyben kérem az olvasó szíves hozzászólását. Újfajta mezőgazdasági gépek gépek nagy része viszont a hegyvidéke­ken és a síkságokon is egyaránt bevált. A brnói árumintavásáron számos új­fajta mezőgazdasági gépet mutattunk be, amelyek nemcsak hazánk dolgozóinak tetszettek meg, de nagy érdeklődést váltott ki a külföldiek között is, külö­nösen a lengyel szövetkezeti dolgozók Magánjáró hidralikus kaszálógép Harmadik ötéves tervünk nagy feladat elé állítja mezőgazdaságunkat. A mező­­gazdaság minden ágazatában növelni kell a termelést. Egyes EFSZ-ekben ez köny­­nyebben, másokban nehezebben megy. A régebb megalakult szövetkezetek már idén is olyan eredményeket értek el, amelyeket a harmadik ötéves terv irány­számai mutatnak. Nehezebb a helyzet az új szövetkezetekben, különösen azok­ban, amelyek a hegyvidékeken alakultak. Az ilyen szövetkezetekben a legtöbb szövetkezeti tag attól tart, hogy ahol csak lóval lehetett megművelni a földet, ott a gép nem nagyon érvényesül, ha pedig valamelyik traktoros mégis meg­próbálná a lehetetlennek látszó munkát, az élete is kockán forog. Pártunk és kormányunk jó előre látta a hegyvidéki EFSZ-ek nehézségeit, ezért idejébe gondoskodott megfelelő gépekről. A rétek és legelők műtrágyázását job­bára már eddig is repülőgéppel végezték, de annál nehezebb volt a kaszálás a hegyvidékeken. A traktorvontatású ka­szálógépek legtöbb helyen számításba sem jöhettek, mert a traktor könnyen eldűl a hegyoldalon, a kaszát pedig nem tudták megfelelően a változó talajszint­hez alkalmazni. Ezenkívül számos példát hozhatnánk fel arra, hogy a síkságon jól működő gépek közül mennyi nem felel meg a hegyvidéken. Az újfajta mezőgazdasági és az amerikai gépkereskedők érdeklőd­tek irántuk. Lengyelországban is a hegyvidékekre szánják ezeket a gépeket, s bizonyára az amerikai kereskedők is ezekkel tudják kielégíteni a hegyvi­déki farmerek igényeit. A sok mezőgaz­dasági gép közül leginkább a három kardántengelyes terepjáró tehergépkocsi tetszett meg a külföldieknek. Ez a teher­gépkocsi még a lánctalpas traktorokat is felülmúlja a mezőkön történő szállí­tásban. Nem dűl el könnyen, gyorsan mozog, s a meredek sáros, köves terepet jól bírja. Hasonló tetszést aratott a magánjáró hidralikus kaszálógép. Ez sem dűl el könnyen a domboldalon, mert széles, s a kasza közel van a meghajtott kerékhez, a traktorosnak nem kell hátra figyelnie miatta, mint a régi gépen, a kaszát pe­dig önműködő szerkezet igazítja a talaj­hoz. De nemcsak a terep fekvése okoz akadályt kaszáláskor, hanem maga a növény is. A trágyázott földben hamar megdül a termény, különösen ha a talaj lejtős vagy szél- és vízjáratnak van ki­téve. Az ilyen növények aratásához a kalászemelő villákon kívül forgócsigát is alkalmaznak az újfajta aratógépen, amely szétválasztja a learatott gabonát a lábon állótól. Ezek a gépek nemcsak megkönnyítik a munkát, hanem olcsóbbá és eredmé­nyesebbé is teszik. (Cs) Traktorvontatású forgócsigás kaszálógép

Next

/
Thumbnails
Contents