Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-22 / 93. szám
4 JiatHxd Földműves 1959. november 22. A szeretet jele a zselízi járásban Népünknek a felszabadító szovjet nép iránti hálája és szeretete az élet hétköznapjaiban ezer és ezer formában megnyilvánul, de legkifejezőbben mégis a hagyományos barátsági hónapban mutatkozik meg, hogy nem felejtettük el az áldozatot, a segítséget, hogy mindig hálatelt szívvel gondolunk a Szovjetunióra. így van ez a zselízi járásban is, ahol most a barátsági hónap alatt egymást érik az ünnepi előadások, kulturális rendezvények. A falvak tömegszervezetei az Iskolák versenyeznek egymással — melyikük tud jobb, szebb műsorral hozzájárulni a barátsági hónap sikeréhez, melyikük tudja legvilágosabban kifejezni a mély baráti érzést, mely hazánk dolgozóit a szovjet emberekhez fűzi. A 'november 7-i megnyitóműsor a zselízi tizenegyéves középiskola felkészültségéről tanúskodott. Szavalatokkal, zeneszámokkal, a „Lenini szó“ című jelenettel méltóképpen köszöntötték barátságunk hónapját. Ezt követően írói est rendezésére került sor Zselízen és Fegyverneken, ahol megismertették a közönséggel Solohov 'nagyszerű alkotását, az Emberi sorsot, majd bemutatták a regény kiváló film változatát is. S ez mégcsak a kezdet, a barátsági hónap első napjai. Hogy december 12-ig milyen előadásokra, rendezvényekre kerül sor? íme néhány adat a sokból: Csatán irodalmi vitaestet rendeznek, Polevoj Egy igaz ember című könyvéből, Damásdon a Kenyér című könyvet, Szakállason, Nagysallón és másutt az Emberi sorsot ismertetik. 53 könyvkiállítás mutatja majd be a járás dolgozóinak a szovjet irodalmát, a járás székhelyén Zselízen pedig zeneest ikeretében ismerkedhetnek a szovjet zeneművészettel. A garamgyörgyi, csatai, szakállas! lakosok pedig az orosz nyelv elsajátításával tanfolyamon való részvétellel kerülhetnek közelebbi kapcsolatba a szovjet kultúrával. A CSEMADOK szervezete különösképpen kiveszi részét a szovjet kultúra terjesztéséből. Mint Bartal elvtárstól, a járási instruktortól megtudtuk, a barátsági hónap záró nnepségelre készülnek mégis a legnagyobb gonddal. Azt szeretnék, ha az idei csehszlovák-szovjet barátsági hónap még jobban elmélyítené népeink testvéri érzéseit.-Iné ján Málepka - a fia Novemberben már tizenhatodszor emlékezünk a szlovák nép fasizmus elleni harcának egyik legjelentősebb alakja, Ján Nálepka kapitány halálára. A Szovjetunióban Ovrucs város felszabadításánál esett el, mint az 1. partizánegység parancsnoka. A szovjet nép nagyra értékelte a fasizmus feletti győzelem érdekében kifejtett tevékenységét, a harcokban kifejtett érdemeinek elismeréséül és jutalmául a Legfelsőbb Szovjettől a Szovjetunió legmagasabb kitüntetését, az „arany csillagot", a Szovjetunió Hőse címet kapta. Nálepka kapitány hősiessége nem a véletlen, vagy a pülanat müve volt. Rövid, de eseményekben gazdag, tartalmas élete telítve volt a szlovák dolgozó nép szabadságáért, boldogabb |életéért vívott öntudatos és áldozat - \kész harccal. E cél érdekében a legtöbbet, az életét áldozni sem sajnálta. Szülőföldjén Smizanyban és munkahelyein — Maríkován, Biela Vodán, Stupaván — mindenütt a dolgozó nép anyagi nehézségekkel, veszódéssel teli életét ismerte meg. A szüleitől örökölt urak, kizsákmányolok ellen táplált gyűlölet a fiatal Nálepkának lehetővé tette a szociális és politikai kérdésekben való helyes tájékozódást. Már fiatalon felismerte, hogy a szervezés megsokszorosítja az egyén erejét. Épp ezért korán jelentkezett a földművesfiatalság soraiba. Ogy gondolta, hogy ebben a szervezetben lehetősége nyílik a földművesek érdekeiért folytatott harcra. 1931-ben a szepesi ifjúság küldötteként résztvett a zvoleni ifjúsági nyilvános tüntetésen. A kizsákmányolok elleni harcra buzdító, gyújtó szónoklatát nem fejezhette be — a törvény emberei erőszakkal húzták le a szónoki emelvényről. Nálepka érezte politikai látóköre és tudása kibővítésének szükségességét, ezért szorgalmasan tanulmányozta a marx-leninizmust és az orosz nyelvet, az elméletet pedig egyesítette a forradalmi gyakorlattal. 1931-32-ben a vágbesztercei járásban levő Maríková elhagyatott, szegényes községben tanított. Már itt felismerte, hogy a munkások és parasztok kizsákmányolásában a burzsoáziának két hű segítőtársa van: az alkohol és a pap. 'A kettő közül a pap még annyival veszélyesebb volt, hogy a szolgai alázatra való neveléssel 's a halál utáni égi igazságszolgáltatás hamis eszméivel elvterelte a dolgozó nép figyelmét eredének felismerésétől, így annak a szociális felszabadulás érdekében történő felhasználásától is. És a jól felkészült Nálepka vállalta ellenük a harcot. Nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is ta útotta. A munkásfiatalokat beszervezte a Munkások Testnevelési Egyesületébe és az énekkarba. Egyidejűleg újságcikkekben is leleplezte a nép szegénységének és elmaradottságának okait. Arról is vannak adatok, hogy Maríkovában Nálepka megpróbálta megszervezni és egyesíteni a földműveseket a kizsákmányoló adótörvény ellen. A burzsoázia ezért a kerületi bíróság elé állította. Később az elmaradott Biela Voda faluban - ahová büntetésből helyezték át - sem szűnt meg a nép védelméért harcolni. Megszervezte a rászoruló lakosság segélyezését, a fiatalokból színjátszó csoportot és énekkart szervezett, de emellett a helybeli pap farizeus arcát is leleplezte. Harcolt az összes iskolák államosításáért és azért, \hogy az egyház befolyását kizárják az ifjúság neveléséből. Ezzel kiváltotta a papok, gárdisták, ludákok és általában a burzsoázia gyűlöletét, de egyúttal a dolgozó nép forró szeretetét is. Az 'ún. Szlovák Állam alatt a ludákok mindenáron el akarták tenni láb alól. Lerombolták házát, megfosztották tanítói állásától, majd bevonultatták, hogy állandó parancs és felügyelet alatt legyen. A sok üldözés sem törte meg Nálepka lelkét. Világos cél állt előtte: szabad Csehszlovákiát teremteni, mely egyenjogú népek hazája. Szovjetunióbeli tartózkodása idején — ahová a \ludák kormány testvérgyilkos harcba küldte a szlovák fiatalságot — megkezdte szervezni a XXIII. — A réten vagy — igazított el kárörvendően a gazdám és epésen még hozzátette: — Lehevertél a kaszálásban. Szégyeld magad! 1 Haragot lobbantott bennem a gazda gúnyos véleménye, keserű méreggel és lázadó hangon feleseltem: — Szégyelje magát az, aki a másiknak az egészségére tör! — Fogd be a szád, mert betömöm valamivel - fenyített meg az ellenségem, de én nem ijedtem meg. — Nem fogom be. Eszem ágában sincs 'befogni. Jól mondták a faluban, hogy magánál nem tart ki a szolga. Érti a módját a megkínzásának. — Hallgass és szedd össze magad, mert a szádra csapok! — Ha már elszédített, ráérek — dacolt bennem valami. A gazda nem tűrte a feleselésem, megkapta az ingem gallérját és felrántott a földről. De még idejében kiszabadítottam magam a fogásából és visszaültem tüntetőén a helyemre. Erre megint hozzám nyúlt és hogy ne legyen kedvem a huzakodáshoz, lekent egy hatalmas pofont. — Na gyerünk, gyerünk! — tette a pofonhoz. Rettenetes düh szállt meg, a kaszámért ugrottam és felemeltem rá, hogy most rögtön agyon vágom. Megijedt a gazdám, arcához kapta a karját védőpajzs gyanánt és elszaladt előlem. Jobban is tette. Az életét így is csak a józanabbik eszem mentette meg, amelyik hallhatóan súgta a fülembe: — Gondolkozz, Bálint, édesanyád van, testvéreid vannak! Az ösztönömre hallgattam, eldobtam a kaszát és .kereket oldottam. Pillanatok alatt határoztam, hogy nem közösködöm többé a gazdával. Nem adja ingyen a kenyeret, a hajlékot sem, ne emelje rám a kezét. Ogy .‘.'utottam haza, mint a nyúl, a gazda meg szidta a fajtámat és kiabált utánam, hogy elvitet a csendőrökkel. A sarkamat mutattam neki. Magamban, acsarkodj a fatalpú bakkancsomra! Egyenesen a kertnek vettem az irányt, onnan pedig be az udvarba, beledőltem az anyám vetetlen ágyába. De a szívem jobban megijedhetett, mert az még akkor is sebesen dobogott, amikor már feküdtem. És nem nyugodott meg azután sem. Riasztgatott mindenféle vad elképzelésekkel, hogy a gazda majd gyilkossági szándékkal vádol, vasba verve hurcolnak el á falunkból. Ez a gondolat fel is rántott az ágyról és a szökés lehetőségét bújtatta a fejembe. Igen ám, a szökés mögé viszont szorosan felzárkózott a felelősség, amelyet anyám és testvéreim irányában vállaltam, s ez úgy megbéklyózta a lábam, hogy mozdulni sem tudtam. A tehetlenség emésztő tüzén vergődtem aztán. így nyitott rám anyám. Hírét vette a verekedésünknek, hát a testvéreimmel hazarohant. Persze lerítt az arcáról, hogy semmi közösséget nem vállal velem, még fiának sem ismer el ebben a pillanatban. Szikrákat pattintott a szeme, amint rámmordult. — Mit tettél, haszontalan? — Nem öltem embert. — De a kaszát ráemelted a gazdádra! — Azt nem tagadhatom. — Oszt mi okból, mondjad? — Megütött. Tenyerébe merítette az arcát, leroskadt az asztal sarkához és fülbántó jajgatásba kezdett, amivel boldogabb inaskoromra emlékeztetett. Akkor torzult ilyen nagy veszélyt sejtővé a hangja, amikor részeg fiát a korcsma udvaráról cipelte haza. Nagy bánat sütött a szemrehányásaiból és leplezetlen gyanúsítás:, szándékosan a család békességére fasiszta erők elleni harcot. Fokozatosan felvette a kapcsolatot az illegalitásban dolgozó szovjetekkel és rajtuk keresztül a szovjet partizánokkal. Ugyanakkor egy nagyobb műveletbe is fogott. Szervezte az egész szlovák ezrednek a szovjet partizánokhoz való átállását. Előkészítette a 101. ezred főerejének átállását. Az árulás megakadályozta a terv teljes kivitelezését, de így is a szlovák katonák százai mentek át teljes felszereléssel 'a szovjet partizánokhoz. A Nálepka vezetése alatt harcoló csehszlovák partizánok új történelmünk legszebb oldalait írták. Az ő példájuk — Ján Nálepka alakja p— világító fáklyaként és a harci lelkesedéi erőforrásaként áll a Szloóák Nemzeti Felkelés Harcosai előtt. Ján Nálepka kapitány a Szovjetunió hősének neve a szlovák nép fasizmus elleni harcának a csehszlovák és szovjet nép testvéri barátságának jelképévé vált. Tibor Rudník Voltaire A kultúrvilág S napokban emlékszik meg Voltaireról, a XVIII. század legnagyobb hatású írójáról, a felvilágosodás egyik legszenvedélyesebb harcosáról. Voltaire, saját nevén Fransois Márie A r o u e t, 1694-ben született egy jómódú francia családban. Már ifjúsága hajnalán foglalkozott az irodalommal. Munkásságára a sokoldalúság jellemző. Bölcsészeti és történetírói művekkel, versekkel, regényekkel, drámákkal, hőskölteményekkel, röpiratokkal, harcolt a hűbériség ellen. Nem volt hajlandó eltűrni a feudális rendszer zsarnokságát, s egyenlő jogokat és kötelességeket követelt a társadalom minden tagja számára. A feudalizmus legerősebb bástyájaként az egyházat tekintette, s ezért engesztelhetetlenül harcolt ennek befolyása ellen, kérlelhetetlenül leplezte le bűneit bemutatván igazi arcát. írásait maró, szellemes gúny jellemzi, s a korabeli értelmiségre gyújtóhatással voltak. A hatóságok üldözték, sőt tizenegy hónapra bebörtönözték Bastilleban. Kiszabadulása után kitiltották Párizsból, s így éveken át külföldön élt. Voltaire leghíresebb műve a Candide című regény, melyben merészen és élesen bírálja az uralkodóosztály tétlen élősdiségét és önelégültségét. A nagy klasszikus író születésének 265. évfordulóján őszinte elismeréssel adózunk annak a bátor írónak, kinek írásai a feudalizmus sötét korszakában fényt gyújtottak az emberek gondolkodásában. Kultúresf Farnadon A CSISZ mellett működő Magyar Népművészeti együttes Farnadra is ellátogatott a barátsági hónap elején. Újlaki László, a helyi iskola tanítójának üdvözlő beszéde után megkezdődött a műsor: először az énekkar, majd a tánccsoport lépett fel. A bemutatott „A csodafurulyás juhász", „A feketekői kástély“, „A póruljárt legények“, „A szálkái lakodalmas“ és a „Martosi pillikézés" a közönség nagy tetszését nyerte el. A tartalmas és értékes műsor a helyi iskola igazgatójának zárószavával végződött. Reméljük, hogy Farnad lakossága a jövőben több hasonló élményben részesül, s nem csupán a vendégek, de a helyi csoportok is gyakrabban szórakoztatják majd. Bánovszky Miklós, Párkány török. Azt akarom viselkedésemmel elérni mindenáron, hogy a gazda kiseperjen udvarából. Mondhattam én akármit a mentségemre, pártomra nem állt. Pedig igazán sok komoly érvet soroltam fel igazam megtámasztásához. Meg akar ölni a munkával. Üldöz állandóan, mint vadat a kutya. Igazságtalanul rám emeli a kezét. Anyám mégse hajolt felém. Azzal intézte el a mosakodásomat, hogy nem haltam bele a pofonba. Jobban kinyitottam hát a szám, hogy nyomatékat adjak szavaimnak. És egyenesen a szíve felé törtem. — Szereti-e még a legnagyobbik fiát? — mondtam. Meglepődhetett, mert tompított a hangja élén. — Ezt meg mért kérded? — Csak azért, mert ha szeret, akkor másképp beszéljen velem. Ha az édesanyám sem .hisz az ártatlanságomban, akkor tessék, álljon a gazda mellé ... Anyám súlyosnak tarthatta a szavaimat, elhallgatott. Pedig én csak azért említettem a gazdát, mert az ablakból megpillantottam, hogy jön be az udvarba két kaszával a vállán. Anyám is észrevette Forgácsot s szaladt elébe máris, hogy bocsánatot kérjen a történtekért. A gazda azonban nem állt szóba vele, beakosztotta a színbe a kaszákat és sietett ki a kapun, anyám meg mindenütt a sarkában. Sokáig nem mutatták azután magukat, delet harangoztak éppen, amikor megszaporodva besorakoztak az udvarba. Péterfi Andor főjegyző úr járt elől, nyomában egy hatalmas torzonborz csendőr, az őrsparancsnok, akinek olyan kemény volt az ökle, hogy akár az ökröt is le tudta volna teríteni. Persze nem ökröket, terített le, hanem szegény szerencsétlen csavargó embereket, akik szép számmal kószáltak a vidékünkön. i Besorakoztak, mondom, és megálltak a hajlékunk előtt. Nevemen szólítottak. — Gyere csak ki, Bálint! A szívem a torkomban vert, meggémberedett a lábam. — Gyere ki, fiam! — szólt anyám is. Kimentem aztán nagy nehezen és remegve pislogtam a vendéglátóim szemébe. Szidalmazni, pocskondírozni kezdtek sorban. Először a főjegyző úr teremtett össze, aztán az őrsparancsnok emelte ki táskájából a bilincset, aztán a gazdám következett. — Tudd meg, hogy csak anyádra és testvéreidre való tekintettel tűrlek meg az udvaromban — mondta. — Ezért nem tesszük a bilincset sem a csuklódra — jegyezte meg mogorván az őrsparancsnok. — Csak dorgálják a haszontalanját, megérdemli — bátorította leckéztetőimet anyám és én nem győztem csodálkozni elpártolásán. Dolgozom, keresek, mióta apámat eltemettük, és íme a hála érte: uszít ellenem. Péterfi főjegyző úr elintézettnek tekintette az esetet, hogy a fenyítő szavak elhangzottak és kíséretével bevonult a gazda lefüggönyözött házába. Én meg igazságérzetemben megbántva sompolyogtam be a házunkba. Anyám is utánam jött, de nem szóltunk egymáshoz. Nagyon a lelkemre vettem az uszítását, elfordultam tőle. A közénk feszülő csendet azután egy megkönnyebbülést kifejező sóhajjal riasztotta fel anyám. — Hála istennek, hogy ennyivel megúsztuk! - mondta és beszólította a testvéreimet, hogy mehessen velük a mezőre. — Édesanyám szigorúbb büntetést kívánt volna? - szóltam daccal s érezhető gúny vegyült a hangomba. (Folytatás.)' ö^utturális híreké Az Ukrán Állami Népi Együttes óriási sikerrel vendégszerepeit Nyugat-Németországban. Düsseldorfban viharos tapssal és virágözönne! hálálta meg a közönség a bemutatott tánc és énekszámokat. . Grigorij Csuhraj, a kiváló fiatal szovjet filmrendező — a „Negyvenegyedik“ című film alkotója — befejezte a „Ballada a katonáról“ című új művét, amely visszavezeti a nézőt a második 'világháború nehéz napjaiba. Egyre több szovjet vonatkozású könyv jelenik meg Franciaországban. Például a francia konzervatív liberális tőkés körök hangadó hírlapírója nagy elismeréssel adózik könyvében a Szovjetunióról és zárófejezetében a békés együttélésbe vetett reményét fejezi ki.
