Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-05 / 62. szám
248 VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 1959. augusztus 5. A nyárvégi serkentés a jó telelés alapja A nyárvégi, augusztusi serkentést sokan őszi serkentésnek nevezik. Ez félreértésre adhat okot. Ősszel — nagyjából szeptember derekától — már nincs helye a serkentésnek. A nyári serkentés mindenkor helyénvaló, amikor a nyár folyamán — leginkább közvetlenül az akác után — nincs hordás. Célja a népesség megtartása, esetleg növelése a bekövetkezhető hordásra. A nyári serkentés egyben az augusztusi, nyárvégi serkentésnek az előkészítője is, mert népes méhcsaláddal minden serkentés eredményesebb, mint a kis népességűvel. A nyárvégi serkentés célja fiatal, telelő méhek nyerése. Ez két szempontból is fontos. A tavaszi fejlődés enélkül botladozik, ezenfelül a noszéma (gyomorvész) fellépésének egyik megelőző intézkedése is. A noszéma a hordástalan nyarat követő tavaszon lép föl leginkább. A nyárvégi serkentés fiasításnövelő hatásáról hazai kísérleteink nincsenek. Annál több a gyakorlati megfigyelés. A hordástalanság miatt beszüntetett petézést a serkentés hatására az anya ismét megkezdi. Még késő ősszel is tapasztalható, amikor a természet rendje szerint a fiasítás már szünetelni szokott, hogy egy-két liter póteleség beadása után a már nemkívánatos petézés megindul. Egy szovjet kísérlet (Burtov és Kasakova) a nyárvégi serkentő etetés hatásáról a következő eredményt hozta: Fiasításos sejtek száma a serkentés befejezésekor: Etetés nélkül . 556 = 100 % Serkentéssel . . . 2083 = 379 % Hogyan és mikor végezzük a nyárvégi serkentést? 1. A serkentés megkezdése. A szeptemberi kelésü méhek jelentős része már áttelel. A serkentést tehát ennek megfelelően kell megkezdeni. Ahhoz, hogy szeptemberre sok kelő fiasítás, illetőleg fiatal méh legyen, az augusztus második felétől kezdődő nagy terjedelmű fiasítás mennyisége a döntő. A serkentést tehát augusztus 10—15 körül helyes megkezdeni, hogy az anya a hónap második felére a peterakást erősen kiterjessze. Az augusztusi fiasítás és a telelő népesség közötti összefüggés többek megfigyelése szerint a következő: 2 — 3 keretnyi augusztusi fiasítás 4 — 5 keret, 5—6 keretnyi 7 — 9 keret telelő nép. Tavaly ősszel végzett saját megfigyeléseim szerint az augusztus derekán 4 keret fiasítással rendelkező családok 5 — 6 léputcán, a 6 — 7 kerettel rendelkezők 8 — 10 léputcán teleltek be. A lényeg azonban nem is annyira a léputcák számában hanem a fiatal és öreg méhek kedvezőbb arányában van. 2. Mikor serkentsünk? Csupán akkor, ha hordás nincs. Augusztusban az etető legyen készenlétben a családoknál. Ha a hordásban szünet áll be, ne halogassuk sokáig a serkentést. A csodavárásnak gyakran az a következménye, hogy mire a méhész észbekap, kifogyott az időből. 3. A serkentés tartama 3 — 4 hét. Augusztus végére, szeptember első felére fejeződjék be. Késői megkezdése és elhúzódása káros. Szeptemberi kelésü méhek ne ápoljanak már nagy tömegű Hasítást. A méhek fiatalsága szoros összefüggésben áll a fiasítás táplálásával. Sikerült például nyári méhek életkorát hónapokkal meghosszabbítani azzal, hogy mentesítve voltak a dajkálástól. Gyakorlatban is tapasztalhattuk, hogy az anyátlan család népei sokáig megvannak. A fiasítás táplálása elöregíti a méheket. 4. Az eleség napi adagja. Általában 2 — 2,5 dl-nyi cukros szörp. Olcsóbb, mint a méz és helyesebb azért is, mert kevésbé váltja ki a kutatást. Az etető fölötti rostaszövetet takarni kell, hogy az illat ne szűrődjék ki. Ha a családnak jelentős élelempótlásra van szüksége, a serkentést összekapcsolhatjuk a téli föletetéssel. A serkentési időszak második felében a napi adagot jelentősen emeljük, a szükséghez képest fél vagy egy liternyire. A serkentő eleség sűrűsége nem hagyható figyelmen kívül. Tavasszal a hígabb eleség is megfelelő, sőt a meleg víz is megteszi hatását. A nyárvégi serkentésre a sűrűbb szörp hatásosabb. Leginkább az 1 kg cukor: 1 liter víz aránya általános. 5. A serkentés feltétele — a tavaszihoz hasonlóan — a megfelelő méz- és virágporkészlet. Az utóbbiban ritkán van hiány, ha a nyár folyamán nyugton hagyjuk a fészket és az erőltetett pergetéssel nem kerültek onnan ki a jó virágporos lépek, amelyekben rendszerint jócskán van födött méz is. A mézkészlet a serkentés megkezdésekor legalább 3 — 5 kg legyen, különben a hiányt pótolni kell. 6. A serkentés módjai. Legáltalánosabb a híg eleséggel végzett serkentés. A naponkénti etetés sokak .számára megoldhatatlan, mert méheiktöl távol vannak. Okkal-móddal azonban ilyenkor is megoldható. A hetenkénti nagy adaggal (egy-másfél liter) végzett etetés szintén hatásos. Egy-egy félkeretnyi födött méz hetenkénti felkarcolásával is meg-A méh mindenkinél jobban tudja magát betelelni, illetve ösztönétől hajtva mérnöki pontossággal végzi ezt a munkát. Csakhogy bizonyos számítását keresztülhúzza a méhész. Elveszi a méhcsaládtól a mézet, meggátolja a rajzásban és abban, hogy hordástalan időben az erős család legyőzze a gyöngét, és vagyonát magához kaparítva természetszerűen fenntartsa faját. A méhek nagyon jól értik az élelem elrendezését a fészekben. A nekik legjobban megfelelő helyre raktározzák el a mézet és virágport. A peterakást is ott kezdi vagy fejezi be az anya, ahol a család a legsikeresebben gondozhatja a fiatal méheket, vagyis a fészek közepén. Ellenben ha mézgyűjtéskor beavatkoztunk a méhek életébe, akkor nem hagyhatjuk magukra őket olyankor sem, amikor hiányt szenvednek. Hazánkban változók a mézhozamok vidékenként és méhlegelő szerint, ugyanúgy a betelelési teendők is. Néhol hordástalan a nyárvégi idő, viszont olyan hetek is akadnak, ahol ilyenkor többet gyűjtenek a méhek, mint föhordáskor. A harmadik pedig az arany középút, ahol fölösleget nem gyüjtnek, de betelelésre elegendő a nyárvégi, esetleg a kora őszi hordás. A beteleltetésnek nemcsak az a célja, hogy méhcsaládainkat r>T,'im»ntsök a oldható. Egybekapcsolható a serkentés a fészek rendezésével is. A fészket elhatároljuk a mézkamrától, úgyhogy a méhek a mézkamrába is átjárhassanak. A fészekből kiszorult mézeslépek a mézkamrába kerülnek. A nyitott mézet a méhek lassan áthordják a fészekbe, ami serkentőleg hat. A födött mézet csak felkarcolás után ürítik ki. A felkarcolást este végezzük, így nem kell rablástól tartanunk akkor sem, ha másnapra nem ürítik ki a sejteket. Nincs örömrepülés, ami a méheket ingerelné. A méz illata miatt azonban a kereteket hézagmentesen takarni kell. Pótolhatjuk a serkentést szilárd eleség hetenkénti, két hetenkénti beadásával is. Számításba jöhet a kristálycukor, (tapasztalatom szerint a por- és a kockacukor is), valamint a méz és porcukor összegyúrásával készült cukorlepény. A cukrot az etetőkeretbe vagy a fészek fölé helyezett etetőedényhe tesszük, de a fészekre helyezett bőrlemezre is önthetjük, feljárót hagyva a méheknek. A gyorsabb elfogadás céljából a cukrot beadáskor meglocsoljuk. A cukor csak serkentésre szolgálhat, vele az élelem pótlást megoldani nem lehet, mert fölhasználása lassú. Egy kg cukor körülbelül 10 — 12 napi serkentésre elég. A gyúrt cukorlepényt szívesen fogadják a méhek. Körülbelül olyan keménységű legyen, mint a levesbe készítetttészta. így az elhordása lassú ugyan, de a bőrlemezre helyezve nem terül szét' annyira. Kutatást, rablást nem idéz elő. Egy kg lepényt körülbelül egy hét alatt fogyaszt el a méhcsalád. Illa István téli éhhaláltól, hanem az is, hogy jó erőben átteleltessük őket, hiszen főképpen ezen múlik a következő évi siker. Főhordáskor rendszerint a fiatalanyás családok gyűjtenek a legtöbbet. De a nagy munka megerőlteti a családot, így az anyát is. Az idén kiváló anya a jövőre a legrosszabb lehet, vagy el is pusztulhat. A jó teljesítményt elért család anyját inkább ősszel cseréljük ki idei kelésü kölyökcsalád anyjával, ne várjunk vele tavaszig. Ahol hordás nincs, etetni vagy serkenteni kell. Még ahol jó a hordás, ott is bekövetkezhet az etetés vagy a serkentés szüksége, mert nem mindegy, hogy miről gyűjtenek a méhek. A napraforgó és a mézharmat méze igen megviseli a méheket. Az agyondolgozott méhek nem érik meg a tavaszt, azonkívül a mezharmat-méz még a fiatal egészséges szervezetű méhet is nagyon lerontja, ez a legtöbb hasmenésnek az okozója, így tehát a nyárvégi etetés majdnem minden méhészetben szükséges, s minden méhészetben csak jót tehet. Serkentsük azokat a családokat, amelyek főhordáskor legyengültek és serkentsük majd azokat is, amelyek most sokat gyűjtenek és éppen ezért legyengülhetnek a nyárvégi hordásban. Cs. J. Olvasd*ér terpeszd a„ Jzatfadföldművest "! Augusztusi gondok
