Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-29 / 60. szám
234 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. július 29. Augusztus az istállótrágyázás legkedvezőbb időszaka Az istállótrágyát a vetés, illetve ültetés előtt annyival korábban kell a talajba bemunkálni, amennyi idő szükséges ahhoz, hogy a talajélet az istállótrágya szerves anyagának nagy részét humuszszá alakítsa át és a növények részére elegendő tápanyagot tárjon tel. Tapasztalatok igazolják, hogy a nyári istállótrágyázás eredménye felülmúlja a más időszakban végzett trágyázás hatását. Nyáron ugyanis nagyon élénk a talajélet, s ennek következtében gyorsabb a trágya kedvező átalakulása. A baktériumok ugyan a trágya tápanyagait — különösen annak nitrogéntartalmát — kezdetben igénybeveszik testük felépítéséhez, később azonban gyarapítják és a növények részére könnyen felvehetővé felhasznált szervestrágya hektáronkénti mennyiségét csökkentjük és nem a trágyázott területet. Gyenge termőerőben levő talajon az őszi gabonák alá is eredményesen alkalmazhatunk istállőtrágyát hektáronként 100 — 150 mázsa mennyiségben. Az ősszel 'elvetésre kerülő növények alá érett Istállótrágyát alkalmazunk. A tavaszi vetések alá nyáron a friss istállótrágya is eredményesen felhasználható. Ily módon a gondos kezelés esetén is előálló veszteségeket csökkenthetjük. A trágya nyári alászántását követően a ásványi tápelemek csak akkor érvényesülhetnek a termésben, ha a felhasználás során is nagy figyelmet fordítunk a veszteségek elkerülésére. Ennek érdekében az istállótrágya-felhasználás fontosabb irányelvei a következőkben foglalhatók össze: a) A trágya kihordása után azonnal következzék a szétteregetés és a talajbamunkálás. Átlagszámítások azt igazolják, hogy az istállótrágya annál többet veszít értékéből, minél többet hever beszántatlanul. b) Az istállótrágya alászántásának mélységét úgy kell megállapítani, hogy a talajban továbbmenö bomlások káros hatással ne legyenek a termesztett növényekre. A levegőt kedvelő aerob baktériumok jelenlétében (tehát főként a sekély bemunkálás esetén) a trágya további bomlása heves és így a növényi tápanyag képződése élénk. Az anaerob körülmények között (mélyebb bemunkálás esetén) lassúbb a bomlás, a tápanyagképződés is gyengébb, de huzamosabb ideig tart. Kötöttebb talajokon 12 — 14 cm, lazább talajokon 16 — 18 cm mélyre célszerű a trágyát alászántani. c) Nyáron a tavaszi vetések alá a friss istállőtrágyát is, ősszel pedig a még rendelkezésünkre álló istállótrágyát a mélyszántás befejeztéig maradéktalanul használjuk fel. Nagy kár származnék abból, ha az istállótrágya az ősz végéig felhasználatlanul maradna, mert egy évi kiesést jelentene az istállótrágyázást követően elérhető többlettermésnél. A trágya kifuvarozását nagyban elősegíti a trágyarakógép teszik a talaj tápanyagtartalmának nagy részét is. Az istállótrágyázás nyomán ugyanis szénsavtermelés is jelentkezik. Ennek hatására a talaj ásványi anyagaiból olyan vegyületek keletkeznek, melyekből a növények táplálkozni tudnak. Késő ősszel, télen, vagy kora tavaszszal a baktériumok életműködése lassúbb és a trágya kedvező bomlási folyamatait nem idézhetik elő. Mint a mezőgazdasági termelés minden munkaterületén, úgy a nyári trágyázás előnyeinek megállapításánál is vannak kivételek. Ugyanis az erősen tevékeny talajoknál (mint pl. a homok), ha a tavasziak alá nyáron vagy ősz elején adagoljuk a szervestrágyát, úgy az már a tél beálltáig annyira elenyészik, hogy abból igen sok értékes anyag kárbavész. Ez esetben tehát az őszi-, téli- vagy kora tavaszi aiászántás vagy a trágya átalakulását lassító mély bemunkálás fokozott mértékben megokolt. Időrendben az őszi takarmánykeverékek, cukorrépa, burgonya, takarmányrépa, tavaszi szálastakarmányok, kender, kukorica és napraforgó alá kell az istállótrágyát alkalmazni. A rendelkezésre álló trágyamennyiséghez igazodva a nyári időszakban a szántóterület 15 százalékának a trágyázásról gondoskodva érvényesíthetjük ez időszak adta kedvező lehetőségeket. Amennyiben nem áll rendelkezésre annyi szervestrágya, mely a kialakított hektáronként 250 — 300 mázsás felhasználáshoz éves viszonylatban a mezőgazdaságilag művelt területnek legalább egyötödére elegendő, úgy — az istállótrágya minőségét javítva — inkább a vetésig elegendő idő áll rendelkezésre a trágya megfelelő átalakulásához. Az éretlen — szalmás — istállótrágyának közvetlen vetés előtti alkalmazása azonban káros a termésre. Az elszaporodó baktériumok ez esetben a nitrogénszükségletüket abban az időszakban vonják el a talajból, amikor ez a növények részére is szükséges volna. Ugyancsak helytelenül járunk el az esetben, ha rosszul kezelt, illetve egyáltalán nem kezelt — kiszáradt — trágyát alkalmazunk vetés előtt. Amennyiben nem kerülhető el az ilyen trágya vetés előtti felhasználása, úgy azzal egyidejűleg nitrogén műtrágyát kell alkalmazni, mellyel elháríthatjuk a káros — pentozán — hatást. Az istállótrágya helyes kezelésével megmentett értékes szervesanyagok és d) Az istállótrágyázást össze kell kapcsolni a foszfát- és káliumtartalmú műtrágyák alkalmazásával az esetben, ha az istállótrágyát nem kezelték nyersfoszfátos erjesztéssel. Az ilymódon felhasználásra kerülő foszfát- és kálim műtrágyák mennyisége a helyi adottságoktól függően a felhasznált istállótrágya mennyiségének 2 °/o-a, de legalább 150 — 200 kg legyen hektáronként. A szerves- és műtrágyák együttes alkalmazásával mind a szervestrágyák, mind a foszfát- és kálium-műtrágyák kedvező érvényesülését fokozzuk. A kalászosok betakarításának nagy munkája idején gondoljunk a jövő év kedvező terméseredményeinek megalapozására is. Jó szervező munkával végezzük el már a nyári időszakban az istállótrágyázás tekintélyes részét, hogy a talaj élőlényei minél nagyobb segítséget nyújtsanak a termesztett növényeink bőséges táplálóanyagellátásához. A határban ugyancsak nagy szolgálatot végez a trágyaszórógép
