Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-22 / 58. szám
1969. július 22. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 231 Manasz, Kovács és a bodrogszerdahelyi EFSZ méze Bizonyára emlékeznek még olvasóink, hogy a Szabad Földművesben ezzel a címmel megjelent egy cikk. Az írás csak egy kis részben mutatott rá arra a sok hibára, ami a mézfelvásárlásnál előfordult. A bodrogszerdahelyi EFSZ még 1955- ben 406 kg mézet adott el Királyhelmecen a mézfelvásároló üzemnek, amit ott Kovács felvásároló vett át, de a mézért nem akart fizetni. A pénz után három évig jártuk a kálváriát. Legtöbbször Kovácshoz mentünk, de ő mindig azzal utasított el, hogy még ő sem kapta meg a pénzt Manasztől. Manasz volt akkor a MEDOS igazgatója. A sok meddő bíztatásra elfogyott a türelmünk, és a Szabad Földműveshez fordultunk segítségért. Bratislavában egy szerkesztővel elmentem a mézfelvásárló üzembe. — Vegyék úgy, mintha már a pénz a kezükben volna — bíztatott Horváth elvtárs, a mézfelvásárló üzem új igazgatója, aki Manasz helyébe került. — Kérem, hogy ha délelőtt jönnek, a pénzt még ma megkaphatták volna, de sajnos, már késő. Délután nem tudjuk kifizetni. Jöjjenek holnap! Másnapra megváltozott a helyzet. — Nem mi vettük át a mézet, hanem Manasz. Kérjék tőle a méz árát! Manasz Ptivigyére küldött a központhoz. Privigye vissza Manaszhoz. — Ott már voltunk! — közöltük a központtal. — Akkor menjenek Kovácshoz, elvégre neki adták a mézet. Mit akarnak tőlünk? Még nyugtákkal is igazolták, hogy nemcsak a királyhelmeci járásnak, de mindnek kifizették a méz árát, sőt még többet. Most a központ követel vissza pénzt a mézfelvásárlóktól, mert azok nem vásároltak elegendő mézet a rendelkezésükre bocsátott összegért. Ezek után kénytelenek voltunk odamenni, ahol elkezdtük. Kovács tovább dúdolta a maga nótáját: — Kérem, én még mindig nem kaptam pénzt Pozsonytól. Persze, a magánméhészek nagy része, meg akik közelebb álltak a húsosfazékhoz, azok nem panaszkodnak, mert idejében megkapták a méz árát. Ahogy a szerkesztő elvtárssal elmentünk hozzá, előszedett annyi iratot, nyugtát, jegyzőkönyvet, szállítólevelet, meg a nagy ég tudja, hogy mi mindent, csak éppen pénzt nem. Most pedig haragszik, mert bírósághoz fordultunk. A pénzt már megkaptuk, de 400 korona hiányával. Bizonyára zaklatási díj fejében tartotta visza magának. Azt mi is belátjuk, hogy sok időt vesztett el ezzel az üggyel, mert sokszor elmentünk hozzá, de mit tehetünk, ha annyira kérette magát De ha ő még ezért is megfizet magának, ki fizeti meg a szövetkezetünknek a költségeket? Hacsak az útiköltségeket számítjuk, az is sokra rúg. Ennél is visszatetszőbb, hogy Kovácsot ez ideig még nem büntették meg. Ez az elintézési mód, hogy a károsult szenvedjen tovább és az kapjon jóvátételt, aki a másikat megkárosította. Kovács úr volt főjegyzősködését juttatja eszünkbe. Szövetkezetünk kér! a szerkesztőséget, hogy az elmaradt hátralék elintézésében is segítsen nekünk. Hallottuk, hogy Manasz már néhány évre hősre került. Kovácsot és a hozzá hasonló kártevőket is részesíthetnék olyan Manasz-féle üdülésben. Balogh Béla, a bodrogszerdahelyi EFSZ elnöke Helyi normákat a méhészetbe A méhészeket nem lehet egységes norma szerint bérezni, mert legtöbb gazdaságban különbözők a termelési feltételek. Nemcsak a méhlegelők között vannak eltérések, hanem a munkaegységek értéke között is. Például a nyéki. EFSZ-ben hasonló a méztermelés mint nálunk, a méhészt az egységes norma szerint fizetik és keresete a méztermelés árának 50 %-át teszi ki. Nálunk az összes méz ára is kevés lenne az egységes norma szerint. A méhészek gyakran arra hivatkoznak, hogy a méhek nemcsak a méztermeléssel hoznak hasznot, hanem a virágok beporzásával is. Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy minden haszon a méhészeké legyen. Nálunk a munkaegységek értéke 38 korona, az eladott méz pedig ugyanolyan árú, mint másutt, 22,50 korona. Ezért helyi normát ajánlok a szövetkezetünkbe. 85 család méhnél 12 kg-os átlagos mézhozamnál a következőket: minden áttelelt család kezeléséért tavasztól a betelelésig 2 munkaegység, telelés 1 munkaegység, irányított beporzás 0,70, anyanevelés 0,30, 1 kg mézért 0,08, 1 kg viaszért pedig 0,70 munkaegységet. Ez évente 360 munkaegységet tenne ki, 13 794 korona értékben. Ezzel szemben a mézért 17 000 koronát kapunk, még így is szépen keres a méhész. A párthatározat azt mondja, úgy kell megállapítani a normákat és az árakat, hogy minden termelési ágazat jövedelmező legyen. BÁNTÁL LAJOS, ipoiyviski EFSZ elnöke Kevesellik az 50 családos méhészetet A bélai szövetkezetesek 640 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodnak. Szép sikerekkel, mert az elég magasra szabott bevételi tervet a múlt évben is túlteljesítették. Foglalkoznak — Nekünk Igen — magyarázza ő. — Persze nem az akácból. Olyan nálunk nincs, de nem is kell. Csodálkozásomra a következőképp ad rövid magyarázatot: — Magtermesztő szövetkezet vagyunk. Nézze ezt a hagymát. Minden fejen ott döngicsélnek a bogárkák. De éppen ezt ebben a kis szövetkezetben mindennel. Van 50 családos méhészetük is. Boros agronómus azonban ezt nagyon kevesli. — Legalább kevesebbet kell etetni a jövő télen — próbálok okoskodni, hiszen az idén úgy sem túlságosan mézeltek még az akácból sem. láthatná más növények virágzásakor is. S ha a magtermesztés besikerül, akkor nekünk jól mézeltek a méhek. A végén még azt is hozzáteszi: — Ha a magtermesztést bővítjük, akkor 100 család is kevésnek bizonyul majd.-ti-
