Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-22 / 58. szám

2 Jzafant Földműves 1959. július 22. (Folytatás az 1. oldalról) majdnem egyharmada felszólalt a vi­tában s egyben konkrét javaslatokat is tett. Pártunk és kormányunk arra vonatkozó Intézkedéseit, hogy a szö­vetkezeteket ellátták saját gépi esz­közökkel, hogy bevezették az új be­gyűjtési rendszert, az új begyűjtési árakat, valamint a tervezes elmélyí­tését olyan nagy horderejű segítség­ként üdvözöljük, amely hozzájárul a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági tékben tudatában vagyunk azonban tékben tudatában vagyon azonban annak, hogy a termelés tartós növe­lésének és a szövetkezeti parasztok, valamint a többi dolgozók életszínvo­nala állandó emelésének feltétele az, hogy döntő fordulatot érjünk el a mezőgazdasági termelésben. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a já­rásunkban működő EFSZ-eknek lé­nyegesen hozzá kell járulniuk a jövő évben a termelés növeléséhez. Teljesítsük a párt XI. kongresszu­sának tiszteletére vállalt ama kötele­zettségünket, hogy már az idén el­érjük a mezőgazdasági termelés 1960-as évre tervezett színvonalát. Ezzel megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy a jövő évben a termelés további növelését érhessük el. Ezért hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 15. évfordulója tiszteletére arra kötelezzük magun­kat, hogy növeljük a mezőgazdasági termelés teljes terjedelmét 1960-ban az 1959-ben feltételezett valósággal összehasonlítva 9,75 százalékkal, ebből a növénytermesztést 10,54 százalék­kal, és az állattenyésztési termelést 8,74 százalékkal. Ez a merész, de teljesen reális feladat a szövetkezeteinkben levő tartalékok és lehetőségek alapos fe­lülvizsgálásának eredménye. Az egyes EFSZ-tagok, munkakollektlvák és egész szövetkezetek kötelezettségvál­lalási alapján, aránylag valamennyi - EFSZ-ben elérjük az említett eredmé­nyeket mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztési termelésben. A 2800 hektáron termesztett cukor­répából átlag 359,6 mázsa hektárho­zamot, a 3188 hektáron termesztett sörárpából átlag 32,4 mázsa hektár­hozamot, a 2360 hektáron termesztett búzából átlag 33,4 mázsa hektárhoza­mot, a burgonyából átlag 196,3 mázsa hektárhozamot, a szántóföldön ter­mesztett takarmányfélékből átlag 83,2 mázsa hektárhozamot, a silókukoricá­ból átlag 554 mázsa hektárhozamot érünk el, lucernamagból minden hek­tárnyi szántóföldön 3,0 mázsát ter­mesztünk, húsból minden hektár me­zőgazdasági földre számítva 220,01 kg-ot, tejből minden hektár mező­gazdasági földre számítva 1019,8 litert termelünk, istállózott tehenenként 2530,0 liter tejhozamot érünk el és minden hektár mezőgazdasági földre számítva 846,6 tojást termelünk. A nagy hektárhozamok és a közös te­nyészetekben nevélt állatok nagyfokú hasznossága lehetővé teszi számunkra a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés és a, piaci termelés lényeges növelését. A tervben előirányzott mennyiséggel szemben 1960-ban dol­gozóinkat terven felül a következő termékekkel látjuk el: 124 ezer má­zsa cukorrépával, 853 mázsa hússal, egymillió liter tejjel és 500 ezer to­jással. Növeljük a talaj termékenysé,gét A termelés teljes terjedelme gyor­sabb ütemű növelésének alapja az, hogy tökéletesen ki kell használnunk, a mezőgazdaság legfontosabb terme­lőeszközét, a talajt és rendszeresen gondoskodni kell termékenységének további növeléséről. A növénytermesztés belterjességé­nek biztosítása szempontjából döntő fontosságú, hogy a beruházási eszkö­zöket elsősorban a talaj minőségének megjavítására fordítsuk. Ez jelenleg legfőbb és legfontosabb feladatunk. Ezzel válaszolunk a kelet-szlovákiai dolgozók felhívására, mert tudatában vagyunk annak, hogy a talajjavltási munkákat fontos tényezőnek kell te­kintenünk a talaj minőségének meg­javítása szempontjából. Ezért első­sorban önsegélyakciók keretében megkezdtük az eddigi talajjavítási berendezések karbantartását és fel­újítását. Kitisztítjuk a vízlevezető csatornákat, árkokat, mégpedig 10 ezer méter hosszúságban. Ezzel 300 hektárnyi talajon megjavul a vízgaz­dálkodás. Ezt az akciót 1960. május 9-ig, vagyis hazánknak a szovjet had­sereg által való felszabadítása 15. év­fordulójáig befejezzük. 'Ezenkívül to­vábbi talajjavítási szövetkezetét ala­kítunk. 1960-ban az önsegélyakciók keretében minden anyagigénylés nél­kül további 8000 méter Tiosszúságű vízlevezető csatornát tisztítunk ki és befejezzük az épülőfélben levő talaj­javítási építkezéseket, amivel további 1100 hektárnyi területet teszünk ter­mékenyebbé. 1960-ban megkezdjük a Beőva folyó árterületén szükséges talajjavltási munkák tervének kidol­gozását, valamint a járásban szüksé­ges öntözési rendszer távlati tervének összeállítását. Annak érdekében, hogy lehetővé te­gyük a növénytermesztés nagyobb­­fokú belterjességét, 1959. december 12-ig valamennyi EFSZ-ben meggyor­sítjuk a trágyázási tervek kidolgozá­sát, amelyek alapul szolgálnak majd a talaj további fokozatos megjavítá­sához. A talaj termékenységének nö­velése folytán az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a szerves trágyával, elsősorban az istállótrágyával való gazdálkodásra. Az egész trágyameny-A növénytermesztés növelésére Irá­nyuló döntő törekvést elsősorban a saját állatállomány részére szükséges jó minőségű termelésre kell összpon­tosítani, mivel ez az állattenyésztési termelés lényeges növelésének alapja. Az 1960-as év folyamán minden fejős­tehén számára gondoskodunk 110 mázsa silótakarmányról, 10 mázsa szénáról, 22 mázsa takarmánykapá­sokról, 100 mázsa zöldtakarmányról, 30 mázsa szalmáról és 8 mázsa sze­mestakarmányról. Hogy felhasználhassuk a növény­­termesztésben rejlő összes tartaléko­kat a takarmányalap növelésére és így fokozhassuk az állattenyésztési termelést, arra kötelezzük magunkat, hogy 3337 hektárnyi területen, vagyis az összes szántóföldek 20,2 százalé­kán évelőtakarmányt, elsősorban lu­cernát termesztünk. Rendkívüli figyelmet fordítunk ele­gendő mennyiségű lucernamag ter­mesztésére. Meg»»aporItásra 225 hek­táron biztosítunk parcellákat, s ezzel elérjük, hogy méoden hektár szántó­földre számítva 3 kg lucernamagot termesztünk. Követni fogjuk a troub­­kyl EFSZ példáját, mely 30 hektáron termeszt lóheremagot és a termesz­tett magvak 80 százalékát az állami alapba szolgáltatja be. 841 hektár területen — vagyis a szántóföldek több mint 5 százalékán - silókukoricát vetünk és olyan ag­rotechnikai intézkedéseket foganato­sítunk, hogy hektáronként legalább nyiség felét mezőkön elhelyezett trá­gyatelepeken fogjuk gondozni, másik felét közvetlenül az Istálló közelében egyszerű, de célszerű trágyadombo­kon kockákban érleljük. A talaj tele­­vénytartalmát ezenkívül zöldtrágyá­zással gyarapítjuk, hogy az istálló­trágyát elsősorban a cukorrépa ter­mesztésére kijelölt területek trágyá­zására használjuk. Járásunkban a talaj termékenysége növelésének további eszközét a kom­posztok képezik. A komposztozásra felhasználjuk a cukorgyári mészisza­­pot, amiből 24 ezer köbméter kom­­posztot készítünk, ezenkívül felhasz­náljuk a halastavak s a vízlevezető csatornák nyújtotta anyagot is. 554 mázsát érjünk el, amiből a tejes érettségű kukoricaszár 33 százalékot tesz ki. Ezt elsősorban négyzetes fészkes vetéssel érjük el. Kiterjeszt­jük az őszi keverékek termesztését, melyekből már ez év őszén összesen 990 hektárnyi területet vetünk be és 250 mázsányi hozamra számítunk. A takarmánykapások helyett 1960- ban 150 hektárnyi területen takar­mányozásra alkalmas cukorrépát ter­melünk. A réteket úgy fogjuk gon­dozni, hogy hektáronként 50 mázsa száraztakarmá'yt érjünk el. A széna teljes mérvű kiszárítására egyre na­gyobb mértékben a hideg levegőt fogjuk alka!m»zni. Ily módon 1960- ban 200 vagon szénát szárítunk ki az 1959-ben kiszárított 25 vagonnal szemben. Takarmánykeverékek össze­állítása céljából vitamindús lucernát 195 hektárról szárítunk és így bizto­sítjuk, hogy lucernalisztet keverhes­sünk a kocák, malacok és baromfi takarmányadagaiba. Az emészthető fehérjék részarányának növelése ér­dekében kiterjesztjük a lóbab és a takarmányhüvelyesek termesztését a szántóföldek 1,48 százalékára és hek­táronként átlag 23,5 mázsa hozamot érünk el. Az előállított takarmányok hatéko­nyabb kihasználása érdekében három vagon napi termelésre fokozzuk a ta­karmánykeverő berendezések teljesí­tőképességét, ami megfelel járásunk szükségleteinek. Növeljük a hús, a tej és a tojás termelését A nagy hektárhozamok segítségével elért döntő fordulat a növényter­mesztésben és a saját források igény­­bevételével biztosított takarmány­­alapok lehetővé teszik számunkra az állattenyésztési termelés lényeges nö­velését. EFSZ-eink közös tenyésze­teiben a fő figyelmet a szarvasmar­hatenyésztésre fogják összpontosítani, mivel ez minden mezőgazdasági üzem­ben az állattenyésztési termelés alapja. Ezért 1960-ban el kell érnünk 13 975 szarvasmarhát, vagyis minden 100 hektárnyi mezőgazdasági földre számítva 75,5 darabot, ebből 7347 te­henet, azaz minden 100 hektár mező­gazdasági földre számítva 40,02 dara­bot. A nagy szarvasmarhaállomány dönti el a nagymérvű hús- és tejter­melést, lehetővé teszi an állomány gyors kiegészítését és elegendő meny­­nyiséflü trágya előállítását a talaj termékenységének további növelése érdekében. A járásunkban szerzett tapasztala­tok megerősítik, hogy a szarvasmarha­állomány növelése a mezőgazdasági termelés nkgyfokú belterjességének Saját takarmány — az állattenyésztési termelés fejlesztésének feltétele egyik alapvető feltétele. A szarvas­marhaállomány növekedése és minő­ségének megjavítása lehetővé teszi számunkra, hogy egy hektár mező­­gazdasági földre számítva 70,1 kg marhahúst, 1019,8 liter tejet termel­jünk, ami azt jelenti, hogy istállózott tehenenként átlag 2530 liter tejhoza­mot érünk el. Minden 100 tehén után 93 borjút nevelünk fel. E feladatok reális voltát teljes mér­tékben alátámasztják egyes EFSZ-ek kötelezettségvállalásai. így pl. a pro­­senicei EFSZ arra kötelezte magát, hogy istállózott tehenenként 2971 li­ter tejhozamot ér el, ami azt jelenti, hogy minden hektár mezőgazdasági földre számítva a tejhozam 1523,1 li­ter lesz. Rendszeres gondossággal fogunk foglalkozni a tenvész- és egyéb álla­tok tenyésztésével, különösen az üszők nevelésével és a tehenek törzsállomá­nyának kiegészítésével. A tehénállo­mány feltöltésére szükséges 1250 üsző közül az 1960-as évtől kezdve legelte­téssel és legelőkön létesített kifutó­kon 570 darabot nevelünk fel és az eljövendő években növelni fogjuk szá­mukat. A szarvasmarhatenyésztés ke­retében a fajállattenyész^és színvona­lának emelése érdekében bevezetjük valamennyi EFSZ-ben a hasznosság gazdasági ellenőrzését, ezenkívül az első és másodfokú hasznosság, vala­mint az átöröklést 2050 tehénnél al­kalmazzuk. A fejőstehenek tenyész­tése keretében bevezetjük a szakaszos legeltetést a henőlovi, prosenicei és a pencicei EFSZ-ekben. A tehenek termelőképességének korhatárát nyolc évre hosszabbítjuk meg. 1500 növen­dékmarha számára szabad istállőzást vezetünk be. A sertéshús termelésének biztosí­tása érdekében a törzsállományból 2177 kitűnő minőségű kocát fedezte­tünk, vagyis minden 100 hektár me­zőgazdasági földre számítva 11,7 da­rabot. E kocáktól darabonként 15 ma­lacot nevelünk fel. Mivel a tavaszi hónapokban fokozott mértékű a ma­lacok szükséglete, egyszer búgatott kocákat fogunk istállózni. Búgatásu­­kat úgy szervezzük meg, hogy az egész malacszükséglet 60 százalékát az év első felében termeljük ki. A kocák jobb tenyésztésével biztosítjuk összesen 30 ezer malac kitermelését, úgy, hogy ezzel a mennyiséggel nem­csak a járásban levő EFSZ-ek és álla­mi gazdaságok® szükségletét fogjuk fedezni, hanem gondoskodni tudunk a járáson kívüli szállításokról is. Mélyalmozás alkalmazásával kiter­jesztjük a sertések önetetéses tenyész­tését. A takarmánykeverékek teljes mérvű felhasználásával darabonként és naponként 0,55 kg súlygyarapodást érünk el és egy kg-nyi élősúlyú ser­téshúst 5,5 kg zab egység feletetésé­vel érünk el. Minden hektár mező­­gazdasági földre számítva 144,6 kg sertéshúst termelünk ki. Járásunkban számos EFSZ még en­nél is nagyobb feladatokat tűz maga elé. Például a grymovi EFSZ kötele­zettséget vállal, hogy a mezőgazdasá­gi terület 1 hektárjára számítva 189,1 kg sertéshúst termel. A baromfitenyésztés terén fokoza­tosan bevezetjük a tyűkok mélyalmo­­zású tenyésztését és már az idén így 2000 tyúkot helyezünk ólakba és 20 ezer csirkét nevelünk fel. A termelés növelése érdekében hasznos keresz­tezést alkalmazunk. Minden tojós­­tyúknál 140 tojáshozamot érünk el. Ezenkívül 200 mázsa baromfihússal többet termelünk. A henőlovi EFSZ kötelezettséget vállalt, hogy műiden tojóstyúktól 180 tojást ér el. A beruházási építkezések fejlesztése Célszerű és gyors beruházási épít­kezések megvalósításával megteremt­jük a feltételeket EFSZ-eink állat­­tenyésztési termelésének rendszeres fejlesztésére. 1960-ban felépítünk hat új tehénistállót 549 tehén számára, alkalmassá teszünk négy tehénistállót 190 tehén számára, három új tehén­istállót építünk 180 növendékmarha számára, három istállót alkalmassá teszünk növendékmarhák számára. A sertéstenyésztés céljaira hat új kocaistállót építünk fel 175 darab szá­mára, nyolc istállót alkalmassá te­szünk 204 koca számára, két új istál­lót építünk 604 sertés etetésére, és két régit alkalmassá teszünk 360 ser­tés számára. Ezenkívül hat baromfifarmot épí­tünk 2000 baromfi befogadására, vala­mint további építményeket, mint siló­záshoz szükséges területeket szere­lünk fel, felállítunk hídmérlegeket, tejelosztókat, csatornákat és kocsi­­utakat építünk. Mindezeket az épít­kezéseket önsegély keretében valósít­juk meg az EFSZ-ek hatáskörében: a helyi források legnagyobb mérvű kihasználása és a saját munkaerők teljes mérvű igénybevételével. A já­rásunkban működő EFSZ-ek 180 dol­gozóval 28 állandó építőcsoportot lé­tesítenek. A gépesítés döntő mértékben be­folyásolja mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztési termelés bel­terjességét és gazdaságosságát. Te­kintettel arra, hogy az állami gazda­ságoktól és közvetlenül a termeléstől új nagy teljesítő képességű gépeket kapunk, arra kötelezzük magunkat, hogy ezeket a gépeket tökéletesen ki fogjuk használni a legcsekélyebb költségek ráfordításával és gondos­kodni fogunk rendes karbantartásuk­ról. Gépesltöinket, karbantartóinkat és gépjavítóinkat különleges tanfolya­mokra küldjük kiképzésre. A mezőgazdasági nagyüzemi terme­léssel szemben támasztott egyre na­gyobb követelmények az új techno­lógiai folyamatok meghonosítása, az állandóan nagyobbmérvű gépesítés megköveteli a szövetkezeti tagok po­litikai és szakképzettségének növe­lését, valamint azt, hogy megnyerjük az ifjúságot a mezőgazdasági munká­ra. Ezért kötelezettséget vállalunk, hogy 1960-ban 120 tanoncot nyerünk meg a mezőgazdaságnak. Ezzel egy­idejűleg biztosítjuk a kokoryi, dlu­­honicei és további kiképzési közpon­tokban az oktatási feltételek megjaví­tását. A mezőgazdasági műszaki isko­lák számára 33 hallgatót, az EFSZ elnökök számára rendezett kétéves anfolyamra egy hallgatót, az elnö­kök számára rendezett egyéves tan­folyamra három hallgatót, a mester­­iskolák számára 26 hallgatót, és a mezőgazdasági távtanulmányok foly­tatására két hallgatót nyerünk meg. Ily módon fokozatosan gondoskodunk a saját szakképzett káderekről. Járá­sunkban 1960-ban a falusi és üzemi munkaiskolák 36 központját létesít­jük, melyeket összesen 900 hallgató fog látogatni. Az oktatás ezen alap­vető módozatain kívül szaktanfolya­mokat rendezünk gépesítők. sertés- és marhagondozók, komló- és zöld­ségtermesztők számára. Ezeket a tan­folyamokat 120 hallgató fogja láto­gatni. A közös gazdálkodás — a szövetkezeti tagok jólétének alapja A termelés növelése és az életszín­vonal emelése fő forrásának a közös gazdálkodást tekintjük. Ezért őrködni fogunk az EFSZ-ek mintaalapszabály­zatának és az új szövetkezeti törvé­nyek betartása felett. Szüntelenül biztosítani fogjuk a szövetkezeti ala­pok, különösen az oszthatatlan alap javadalmazását. Az nyagi érdekeltség fokozása érde­kében gondoskodni fogunk a munka mennyisége és minősége szerinti he­lyes díjázásról és premizálásról. Az új könyvelési nyilvántartást bevezet­jük a járás 28 EFSZ-ben és valameny­­nyl EFSZ-ben elmélyítjük az elsődle­ges nyilvántartást, A kötelezettségvállalásokat teljes terjedelmükben az évi termelési ter­vekbe illesztjük bele és műszaki szer­vezési intézkedések foganatosításával hozzájárulunk teljesítésükhöz. Havonként rendszeresen valamennyi szövetkezeti tag jelenlétében végre­hajtjuk a gazdálkodás elemzését és így megteremtjük a feltételeket a szövetkezeteken belül az egyes sze­mélyek és kollektívák közötti szocia­lista munkaverseny további kibonta­kozására, E felajánlások sikeres teljesítésé­nek feltétele az pz év folyamán elért eredmények lesznek. Ezt azzal kezd­jük meg, hogy sikeresen elvégezzük az aratást, még pedig legkésőbb 17 nap alatt valamennyi rendelkezésünk­re álló gépi eszköz legnagyobbmérvű kihasználásával és a legcsekélyebb aratási veszteségek mellett. A siló­­kukorica rendes betakarításával, a ka­pásnövények és takarmányfélék vesz­teségnélküli behordásával elegendő mennyiségű jó minőségű takarmányt biztosítunk az állattenyésztési ter­melés fejlesztésére. Minden erőnket latba vetjük az őszi vetemények ide­jében és jó minőségben való vetésére, a mélyszántás elvégzésére, amivel kellőképp megalapozzuk a jövő évi gazdag termés elérését Azzal, hogy a mezőgazdasági ter­melést hazánkban a szovjet hadsereg által való felszabadítása 15. évfordu­lója tiszteletére növeljük, hozzájáru­lunk az egész dolgozó nép életszín­vonala emelésének biztosításához és megteremtjük a kedvező feltételeket a harmadik ötéves terv teljesítésének sikeres megkezdéséhez. A mezőgazdasági termelés növelé­sére irányuló hazafias mozgalom szo­cialista hazánk további felvirágoztatá­sára vezet! A mezőgazdasági termelés alapja a növénytermesztés növelésével a járásunkban működő egységes földművesszövetkezetek ta­karmányalapjai 17 950 mázsa gaboná­val többet kapnak, mint 1959-ben. Járásunkban a növénytermesztés terén továbbra is elsőrendű feladat­nak az ipari célokra alkalmas cukor­répa és sörárpa termesztését kel) tekintenünk. Annak érdekében, hogy a legnagyobb fokú hozamokat és mi­nőséget érjük el, a cukorrépával be­vetett egész területet istállótrágyával trágyázzuk meg az őszi hónapokban, hogy ne legyen szükség a tavaszi szántásra. A cukorrépát jól előkészí­tett talajba vetjük s május 25-ig kl­­egyeljük, úgy, hogy a betakarítás során minden hektáron legalább 70 ezer egyed legyen. A gondozást leg­alább ötször végezzük el és a második kapálást június 20-ig befejezzük. Póttrágyázásra a legnagyobb mér­tékben trágyáiét és ammóniákot fo­gunk használni. Az árpát gyomtól mentesített ta­lajba cukorrépa után vetjük és vető­magnak megfelelő sörárpa fajtákat használunk fel. Valamennyi vetés­­területen elvégezzük a gyom elleni permetezést. Az árpabegyűjtést az egyes válfajoknak megfelelően való­sítjuk meg, hogy a kivétellel foglal­kozó malátagyárak számára biztosít­suk a jő minőségű nyersanyagot. Ezek a felajánlások teljesen reáli­sak. Erről tanúskodnak a járásban elért eddigi eredmények. A vko§: EFSZ a múlt évben 140 hektáron ter­mesztett cukorrépából 484 mázsa hektárhozamot ért el. A dluhonicei EFSZ malátaárpából, melyet 61 hek­táron termesztett 31,63 mázsa hek­tárhozamot ért el. A falvainkon jelenleg fönnáló hely­zet nemcsak lehetővé teszi, hanem meg is követeli, hogy szocialista me­zőgazdasági üzemeink telje» mérték­ben a növénytermesztés növelésére összpontosítsák figyelmüket, mivel ez az egész mezőgazdaság sikeres fej­lesztésének alapja. A növénytermesz­tés növelése lehetővé teszi számunk­ra, hogy sokkal jobban gondoskodjunk a takarmányalapról és emellett olyan takarmányfajtákat is termesszünk, amelyek feltételeink között legelő­nyösebbek és gazdaságilag leghatéko­nyabbak állattenyésztési termelésünk szempontjából. A jövőben nagy figyelmet fordítunk majd az ipari növények termeszté­sének növelésére is. A talaj termé­kenységéről való alapvető gondosko­dás szabályainak betartása lehetővé teszi, hogy valamennyi agrotechnikai intézkedés teljes mérvű foganatosítá­sával, a növények helyes gondozásá­val, kártevők elleni védelemmel, a gyom elleni következetes harccal és a kellőképpen végrehajtott betakarí­tással magas hozamokat érjünk el. A téli kampány folyamán vala­mennyi EFSZ-ben rögzítjük a vetés­forgókat és állandósításuk során figyelembe vesszük az egyes szövet­kezetek termelésének szakosítását és a termények helyes váltását. Az elő­irányzott hozamok elérése érdekében járásunk valamennyi szövetkezetében a legtermékenyebb fajták vetómagvát és ültetőanyagát használjuk majd fel. Elsősorban a zöldtakarmánynak szánt búza vetőmagvárói van szó, mely faj­tából 1960-ban 1200 hektárnyi terüle­tet vetünk be. A takarmányozásra alkalmas szemes gabona termelésének

Next

/
Thumbnails
Contents