Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-19 / 57. szám
8 Jrab-ad Földműves 1959. július 19. Szovjet párt- és kormányküldöttség érkezett Varsóba A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására július 14-én a déli érákban Varsóba érkezett a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége, melyet N. Sz. Hruscsov elvtárs vezet. A kedves vendégeket a feldíszített varsói repülőtéren W. Gomulka, a LEM KB első titkára, A. Zawadski, az Államtanács elnöke, J. Cyrankiewicz miniszterelnök, a párt és kormány több magasrangú képviselője, tudományos és kulturális dolgozók, valamint a lengyel főváros dolgozói fogadták. Az államhimnuszok elhangzása után N. S. Hruscsov és VV. Gomulka elvtárs mondott beszédet. A katonai díszszemle után a szovjet küldtötség szállására vonult. Másnap megkezdődtek a szovjetlengyel tárgyalások. A genfi tanácskozások második szakasza A nyugati küldöttek kérésére történt háromhetes szünet után július 13-án újból összejöttek a négy nagyhatalom, valamint a két német állam küldöttei. Rögtön a tárgyalások félbeszakításakor a nyugati miniszterek ée a sajtó igyekezett az első szakasz eredményeit értékelni miszerint a hathetes tárgyalások során véleményük szerint nem értek el semmi haladást. Lloyd angol külügyminiszter kivételével a többi nyugati kollégái borúlátóan nyilatkoztak. De Murville francia küldött rádióbeszédében azt állította, hogy hat hét után éppoly szakadék van a keleti és a nyugati tárgyaló felek között, mint eddig. Hasonlóan nyilatkozott Herter amerikai államtitkár is, aki azt mondotta, hogy Németország kettéosztottságának ügyében és a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetésében semmi jelentős lépés nem történt. Bonn álláspontját pedig teljesen felesleges kömmentálni. A nyugat-német küldöttség a tárgyalások első pillanatától kezdve egy célt követett: meghiúsítani bármilyen megegyezés lehetőségét. Az angol külügyminiszter talán a legmérsékeltebb álláspontot foglalt el, amikor alsóházi beszédében annak a véleményének adott kifejezést, hogy a tárgyalások kedvező légkörijén folytak és a maga részéről bizakodással tekint a szünet‘utáni összejövetel elé. Hiába próbálták a nyugati küldöttek borúlátóan feltüntetni a tárgyalások eredményeit, Gromiko elvtárs június 23-i beszédében világosan rámutatott, hogy a szovjet küldöttség véleménye szerint a tárgyalások kedvező eredményeket hoztak már abban is, hogy jobban tisztázódtak az álláspontok, s bizonyos lépések történtek a vitás nemzetközi kérdések megoldásában. A háromhetes szünet eltelt. A külügyminiszterek újból tárgyalóasztalhoz ültek, hogy folytassák a tanácskozásokat. Vajon a nyugati küldöttek felhasználták-e a szünetet arra, hogy kormányaikkal megbeszéljék a további tárgyalásokhoz szükséges javaslatokat, s hozzájáruljanak a napirenden szereplő problémák megoldásához. Erre még most nem lehet választ adni. Az azonban a napnál világosabb, hogy Nyugat-Németország uralkodó köreit, főleg Adenauer kancellárt rendkívül aggasztja már az a tény is, hogy újból megkezdődtek a tárgyalások. Attól tart, hogy a mérsékeltebb angol álláspont, valamint a szovjet küldöttség állandó erőfeszítései végül is pozitív eredményekhez vezet. Hogy ebben zavart keltsen, Adenauer Angliába szeretett volna látogatni, hogy Macmillannal megbeszélje kormánya elgondolását az értekezleten követendő kérdésekben. Az angol körökben uralkodó nézeteltérések Bonnal szemben azonban felszínre kerültek és Adenauer jelenlegi angliai látogatását nem tartották ajánlatosnak. A második szakasz tanácskozásai megkezdődtek. Az egyes küldöttségek már nyilatkoztak kormányaik álláspontjáról. -Igen jelentős volt Gromikó elvtárs felszólalása, aki a hétfői összejövetelen előterjesztette a szovjet kormány új javaslatát a német kérdés megoldására. Gromiko elvtárs beszédére még visszatérünk. Etiópiái jegyzetek Etiópiái önálló alkotmányos királyság, amely a Vörös-tenger és az Indiaióceán között fekszik. Összterülete több mint másfélmillió km2. Lakosságának száma közel húszmillió. 2500 méter magas fennsíkon fekszik, s hatalmas magaslati erdőt képez. Etiópia földje igen termékeny, s a kezdetleges gazdálkodás mellett is biztosítja a nép megélhetését. Az ország különféle lemzetiségekből áll. Lakják amharok és tigreszek, szórnátok, gallok, danakiarok, szudáni négerek, zsidók és európaiak. A hivatalos nyelv az amhara és az angol. A legelterjedtebb a galla nyelv, melyet a lakosság többsége beszél. Az ország fővárosa Addisz- Abeba, amely a 2400 méter magas - tenger színe felett Ságban fekszik. Lakosainak száma• A főváros utcáintöbb mint félmillió, óriási az autófor- galom. A napilapok villanyreklámokon közlik a legújabb híreket. A város egyetemén évente négyezer fiatal orvos, mérnök, tanár és technikus végez. Etiópia a kávé hazája Etiópia kávét, dohányt, teát, gabonát, kukoricát, gyapjút, nádcukrot és kaucsukot termeszt. Legfőbb exportcikke a kávé. A kőolajtermelést ugyan amerikai monopóliumok uralják, de a részvények 50 százaléka már Etiópia államé. Az ország ezenkívül ércet, aranyat, platinát, mangánt, rezet, ólmöt, sót, ként és alumíniumot termel. Ne-Sorra összeomlanak a Glezosz elleni koholt vádak Külföldi hírek ■ A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint a szovjet ipari termelés félévi tervét 105 Százalékra teljesítették. ■ Bagdadi rádiőjelentések szerint átszervezték az iraki kormányt, melyben a közügyi tárcát Dulaimi asszony vezeti. Ö az első iraki nő, aki kormányfunkciót tölt be Irak történelmében. ■ Nyugati hírügynökségek jelentése szerint kormányellenes felkelés tört ki Hondurasban, a kormánycsapatoknak azonban sikerült a felkelőket leverni. H Nem lankad az érdeklődés a New York-i szovjet kiállítás iránt. Továbbra is ezrével özönlenek a látogatók, akik az ország távolabbi részéről is eljönnek, hogy megtekinthessék a kiállítást. ■I Nixon, az USA alelnöke, aki a július végén megnyitó amerikai kiállításra Moszkvába érkezik, kéthetes szabadságát is a Szovjetunióban akarja tölteni. H Zikmund és Hanzelka csehszlovák világjárók Isztambulba érkeztek, majd a jövő héten átkelnek a Boszporuson és megkezdik az ázsiai világrészen való utazásukat. Az évfordulókra rendszerint kétféleképpen gondolunk. Kedvezően, vagy kellemetlenül. A lényeg az, hogy számunkra mit jelent a soron levő dátum. Kétségkívül, hogy az idei július 14-e kellemetlen ízű egyéves visszaemlékezést jelentett a nyugati világnak. 1958. július 14-én ugyanis az Iraki Köztársaság megunta az évszázados elnyomást és lerázta magáról az imperialista jármot. Az ezzeljáró következményeket már nem szükséges külön latolgatni. A nemzeti függetlenség megszerzése, önálló gazdaságpolitika új korszakot nyitott Irak történelmében, másik oldalon viszont alapjában rázta meg a világimperializmus közép-keleti rendszerét. Az iraki forradalom a világ egyik legreakciósabb feudál-kapitalista rendszerének, az amerikai imperializmusnak csak Tajvanhoz hasonlítható előretolt bástyájának a végét jelentette. A hírhedt bagdadi paktum éppen Irak által történő felmondása nagy törést jelentett a nyugati gyarmatpolitika láncszemén. Irak népe idejében felismerte, hogy az arab világ elsőszámú ellensége éppen a demokráciáról oly sokat zengedező amerikai imperializmus. Az iraki példa azonban nem egyformán hatott az arab világ népeire. Még napjainkban is a gyarmati politika erős gyökereit találjuk meg a világ ezen térségében. A legutóbbi izraeli hírek arról tanúskodnak, hogy Ben Gurion továbbra is hű kiszolgálója marad a háborús politika követőinek. Kormányválság tört ki amiatt, hogy egyes miniszterek ellenezték az izraeli fegyverszállítást annak a nyugat-német hadseregnek, melynek gyilkosai 6 millió zsidót irtottak ki. A vaskos dollárok azonban úgy látszik nagyobb jelentőséggel bírnak, mint az ország függetlensége, a nép érdeke. Ezek a jelek is arra mutatnak, hogy Nyugat-Németország változatlanul az európai béke és biztonság legveszélyesebb tűzfészke. A napokban L. Bolz, az NDK külügyminisztere meghívta von Brentano nyugat-német külügyminisztert, hogy látogasson el a Német Demokratikus Köztársaságba és saját szemével meggyőződhetik, hogy a németek valóban együtt akarnak működni. Brentano azt -felelte, hogy ő csak a 17 millió kelet-német néppel szeretne tárgyalni, de vezetőivel nem. Szabad egy kérdést Brentano úr? Kérdezze meg a nyugat-német népet, hogy ő kivel szeretne tárgyalni! A potsdami egyezmény évfordulójára A hitleri Németország leverése után a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia vezetői 1945. július 17-én a Berlin melletti Potsdam városban egyezményt írtak alá, amely Németország háború utáni jövőjéről volt hivatott intézkedni. A potsdami egyezmény a következő főbb elveket tartalmazta: •fr a győztes hatalmak ünnepélyesen garanciát vállaltak, hogy Németország területén felszámolják a fasiszta elemeket és a háborúsbünösöket bíróság elé állítják. ■fa egyszer s mindenkorra megakadályozzák egy új háborúra való előkészítés lehetőségeit azzal, hogy Németország bármely katonai tömbe való belépését eltiltják, iz az akkori helyzetnek megfelelően a nagyhatalmak által feldarabolt Németországot az ország demokratikus erőinek győzelme után egységes, független, békeszerető állammá alakítják, amely többé nem veszélyeztetné Európa és a világ népeinek békéjét. Mi lett az egyezményben foglalt kötelezvények sorsa? A Szovjetunió által megszállt területen létrejött az önálló, független Német Demokratikus Köztársaság, amely Szocialista Egységpártja, s népi kormányával a potsdami egyezményben lefektetett elvek szellemében hozzálátott az ország háborúokozta sebeinek begyógyításához. Fokozatosan felszámolták a háborúsbűnösök garázdálkodását, s békés országépítésbe kezdtek. Ezzel szemben a nyugati nagyhatalmak által megszállt területen megalakult a Német Szövetségi Köztársaság, amely az első pillanattól kezdve lépten nyomon megszegte a potsdami egyezményeket. Újra á monopóltőlce jutott uralomra. A véreskezű gyilkosok enyhe büntetéssel, vagy teljesen büntetés nélkül bújtak ki a felelősségrevonás elöl. Mindezért a nyugati nagyhatalmakat terheli a felelősség, amelyek a potsdami egyezményekben kötött vállalásaikat sorozatosan megszegték. Szemet húnytak a hitleri gyilkosok, háborúsbűnösök szabadlábra helyezése előtt, Heusingerek, Speidelek foglalták el helyüket az újjászervezett Bundeswehrben, melynek tervei és ideológiája semmiben sem különbözik Hitler Wehrmachtjától. A nyugatnémet kormány Adenauerrel az élen a legbrutálisabb intézkedésekkel folytsa el az ország demokratikus erőinek működését, nem okult a háború szörnyűségeiből s újra lázas fegyverkezésbe kezdett. A nemzetközi fórumokon előterjesztett javaslatokkal szemben, amelyek Potsdam szellemében próbálták Németországot újra egyesíteni, a legcsökönyösebb elutasító magatartást tanúsított. Közben a nyugati imperializmus antikommunista politikája tovább szőtte hálóját, s 1954-ben az ún. párizsi egyezményekkel beleegyezett Nyugat-Németország atomfegyverzésébe. Ez a lépés egyik legcsúfosabb megszegése volt a potsdami egyezményeknek. Mindezek a fejlemények oda vezettek, hogy Nyugat-Németország Európa legveszélyesebb tűzfészkévé változott. Ismeretes, hogy a volt főváros ketté osztódott. A keleti része az NDK fővárosa lett, míg Nyugat-Berlin az imperialista, kém- és propaganda-hadjárat központjává vált a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió ellen. E tarthatatlan állapot megszüntetésére, amely egyre jobban veszélyezteti a világbékét — mint ismeretes — a szovjet kormány múlt év novemberében bejelentette a nyugat-berlini megszállási rendszer megszűntetésére vonatkozó tervét. A nyugati sajtó rögtön a potsdami egyezmények szovjet részről való megszegésével huzakodott elő. Azt állította, hogy a Szovjetunió ezzel meg akarja hiúsítani a háború után kötött közös nagyhatalmi szerződéseket. Ehhez az alaptalan állításhoz kommentárt fűzni teljesen felesleges. Ahová ma Nyugat-Németország helyzete fejlődött, nem más, mint a nyugati imperializmus világuralmi terveinek bizonyítéka a potsdami egyezmények nyugati aláíróinak részéről történt gyalázatos megszegése. A jelenlegi genfi külügyminiszteri értekezlet nagyban hozzájárulhatna a potsdami elvek megvalósításához, ha a nyugati küldöttek is a Szovjetunió példáját követve konkrét javaslatokat terjesztenének elő, a megegyezésre, s a világ békeszerető embereinek vágyát teljesítve elősegítenék az egységes, független, békeszerető Németország megteremtését. SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztősén Bratislava Suvorovova 16 - Telefon 359-41, 359-42, 359-43. - Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80 - Nyomja a Polygrafické závody, n. p„ Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-843129 — Nem, ezt nem tudom — mondja Argilopulosz — ma már nálunk nem ilyen a helyzet. Amíg a tárgyaló termekben a görög reakció véreskezü bírái halált készítenek elő az ország leghűbb fiai ellen, addig a görög hatóságok az egyszerű polgárok százezreit üldözik, akik elszánt harcot vívnak társaik életéért. Az egész világ tiltakozik! A burmai diákok, az angol képviselők, a budapesti kórházak dolgozói, az osztravai bányászok, a kínai földművesek, svéd hajósok, — mind, mind, névtelen milliók együtt kiáltják: „Nem tűrjük, hogy gyilkos kezek kiöltsák ártatlan emberek életét!“ soha sem voltam az. A bíróság elnöke erre ezt kérdezte a felszólalótól: — Tudja-e ön, hogy a kommunista párt erőszakkal akarja meghódítani a hatalmat? Az athéni katonai bíróság előtt tovább folyik a Glezosz elleni gyalázatos imperialista kirakatper. A bíróság tagjai a vádlottak védőinek felszólaláséit megakadályozzák. Glezoszt azzal vádolják, hogy titkos találkozáso■ • kon vett részt Koljanisszal, Görögország Kommunista Pártjájának elnökével. A rendőrség azt állította, hogy a találkozóra kiszemelt utca megvolt világítva. Amikor megkérdezték a városi tanács ; tagját, kijelentette, : hogy a szóbanforgó utcában sohasem , volt megvilágítás. A rendőrség tanúja azonban nem nyugodott bele a felsülésbe. Magabiztosan kijelentette, hogy tévedett és csak a hold világított. A védők a meteorológusok véleményét kérték, akik kijelentették, hogy akkor éjszaka még gyenge holdfény sem volt. így a hold okozta a rendőrség második fel, sülősét. íme, mit nem mozgat meg a görög rendőrség, hogy segítsen önmagán. A tárgyalás folyamán Glezosz magatartása, a vádak ellen felhozott ellenérveinek tárgyilagossága, népszerű modora igen bosszantja az ellenfelet. Közben a görög társadalom különböző rétegeiből szólalnak fel Glezosz mellett. Többenk között Arkilopulosz öreg politikus, aki soká volt külügyminiszter, ezt mondotta: „Engem is ötször neveztek árulónak, s A tárgyalás egyik szünetében Manolisz Glézosz édesanyjával beszélget. héz- és könnyűipara még kezdetleges, csupán élelmiszeripara jelentős. A jelenleg hazánkban ‘ tartózkodó Szelasszié császár elődje Menelik császár uralkodása alatt Etiópia a külföldi imperialisták eldorádója volt. Szelasszié a haladás útjára lépett és pozitív semlegességi politikát folytat. Etiópia résztvett a híres Bandungi értekezleten, magáévá tette a békés egymás mellett élés öt alapelvét és baráti kapcsolatokat teremtett több szocialista állammal. Az országban nagy jelentőségű reformokat hajtottak végre. Fokozatosan felszámolják a lakosság írástudatlanságát. Eddig a lakosságnak csak 5 százaléka tudott írni és olvasni. Etiópia semleges politikájával a békeszeretö államok nagy barátjává sorakozik fel, melynek élénk bizonyíték a császár Szovjetunióbeli és Csehszlovákiai baráti látogatása is.
