Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-19 / 57. szám

6 sízaU-ad Földműves 1959. július 19. Az „Édes Anna“ című magyar film főszerepében Törőcsik Mari, akit az embertelen városi család tragikus sorsba kerget. új szlovák film: „Tizenkettő után". Ezekről a filmekről még sokat fognak a nézők vitázni, s mérlegelni, mennyi­ben sikerült a filmrendezőnek és mii^ vésznek elérni a valóság igazi ábrá­zolását. Megvitathatják majd, hogyan sikerült a „Keresztút“-ban bemutatni az ifjúság körében előforduló kilengé­seket, s arra is fény derül, milyenné sikerült az átdolgozott Kohout-darab. Minden feltétel megvan arra, hogy hazai filmjeink elnyerjék a nézők tetszését, s új ötletekkel gazdagítsák a szerzők és rendezők terveit, szándé­kait. Eónod Zoltán A „Halálthozó felhő“ című japán film 23 japán halász tragikus sorsán keresztül szól az emberiséghez. A tízéves jubileum emlékét nemcsak az ünnepi szavak őrzik — s elsősor­ban nem azok! — hanem az a gazdag tartalom, mely évről-évre új vendég­ként kopogtat be a mozilátogató kö­zönséghez. Elmondhatjuk err"' — hogy a kulturális akciók legvonzóbb, legnagyobb töme­geket mozgató ren­dezvénye volt, ami­lyenre még nem volt példa. Az el­múlt évi filmfesz­tivált több mint másfél millió néző tekintette meg, s Gottwaldovban ez a szám 97 059 mozi­látogatóra rúgott. Sokhelyütt valósá­gos kulturális ün­nepséggé vált, mely mozgásba hozta nemcsak a várost, de még a környé­két is, A dolgozók ezrei ismerkedhet­tek tneg a világ különböző részéről hazánkba sereglő kiváló művészekkel S ez a találkozás túllépte az „ismer­kedés" keretét; nemcsak azt igazolta hogy népünk szereti a kultúrát, becsü­li a művészeket, de azt is, hogy egye­düli vágya békében élni, békességei teremteni a világ minden népével. Ezt a gondolatot tükrözi a fesztivál idei jelszava is: „Az örömteli életért a nemzetek barátságáért" jelszó. S mi­vel az idén Karlovy Varyban Nemzet­közi Filmfesztiválra nem kerül sor a Dolgozók Filmfesztiválja teljeser önálló kulturális esemény jellegét ölti A fesztivál szervezőit nem kisebbcél vezeti, mint a nézők széles tömegének bekapcsolása az egyes filmek és film­szerepek értékelésébe. Az érdeklődés középpontjában ért­hetően az ismert szovjet színész Szergej Bondarcsuk j filmje, „Az emberi ! sors" áll. Ez a film a szó legnemesebb értelmében úttörő jellegű és mélyér­­telmüen emberi. Annak ellenére, hogy témáját a háborúból meríti, mondanivalója a mához szól, mély élet ért elemmel, s az Bondarcsuk emberben való olt­­hatatlan hittel. Méltán tart érdeklődésre számot a másik szovjet rendező, Kulidzsanov filmje az „Otthon". „A ház, amelyben élek" című film alapján ismert rendező most is meghódítja a közönség szívét,' mert az új filmben mindenki saját problémáit, a városi és falusi élet kü­lönlegességeit láthatja. A szocialista országokat jónéhány' figyelmet igénylő film képviseli ezen' a fesztiválon. Különösen az „Elítéltek szigete“ című bolgár film lep meg, mely a forradalmárok életét ábrázol­ja, akik az 1925-ös sikertelen felkelés' után a Fekete tenger egyik szigetére száműzve töltik életüket. Bemutatja a forradalmárok harcát a törvény­telenséggel szemben, az emberi jogok­­kért, s szemléltetően igazolja az igaz emberek bátor harcát, a jobb élet igé­nyét. A magyar filmművészetet ebben az évben Fábri Zoltán Cannesben bemu­tatott filmje az „Édes Anna" képvi­seli. A főszerepet a Körhintából, Vas­virágból és a Szent Péter esernyőjéből jól ismert tehetséges fiatal színésznő Törőcsik Mari játssza. A másik ma­gyar film a „39-es dandár", mely a Tanácsköztársaságért folytatott drá­mai harcot eleveníti meg. Rendezője Makk Károly. A lengyelek „A sas ellenáll“ című tengerészfilmmel képviseltetik magu­kat, mely témáját a nácikkal szembeni ellenállás idejéből meríti. A kínaiak „Matrózbecsület“ című filmje a pol­Hírek a nagy megy éri járásból Jól működő zeneiskola Már négy éve működik Nagymegye­­ren a járási zeneiskola, amely évről évre nagyobb fejlődést mutat. Hely­szűke miatt csupán százhúsz nö­vendéket vehet fel, de ha megfelelő helyiséget kapna, a növendékek szá­ma megkétszereződne. Az évzáró hangversenyen tanúi vol­tunk annak, hogy az iskola tanítói szép és eredményes munkát végez­tek. S nemcsak ezt láthatta, aki meg hallgatta a szólisták, vonósnégyesei előadását, hanem azt is, hogy mindéi dolgozónk előtt nyitva az út gyermeki bármily irányú tehetsége kibontakoz tatásához. Oj egészségügyi központ Csicsói Csicsőn most készül el az új kör zeti egészségügyi központ. A körzet orvoson kívül fogorvost, majd gyér mekorvost kapnak. Állandó mentő­­szolgálatuk is lesz. Ezzel Csicsó, Füss, Kolozsnéma és az ÁG közelében fek­vő gazdasági osztályok dolgozóinak régi kívánsága teljesül. Kj CSEMADOK-nap a verebélyi járásban A verebélyi járásban most rendez­ték meg másodízben a járási CSEMA­­DOK-napot. Az első bemutató Felső Ahán volt, az utóbbi pedig Kalászon. Az egyes kultúrcsoportok most gon­dosabban készültek a CSEMADOK- napra, mint eddig. Jól kiválasztott műsorszámokkal szórakoztatták a kö­zönséget, amely hálás tapssal jutal­mazta őket. Legnagyobb sikere Dirigács Ilona népdalainak, Szénási Gyula népizene­karának és a bábindaliak. cigánytán­cának volt. A fiatal angol író, John Brain regénye nyomán forgatott film, a „Szoba a te­tőn“ egy jelenete. Boly aratási kultúrbrigádja Boly községben 15 fiatal CSISZ tag fogott össze, hogy az arató, szövet­­kezeteseket méltóképpen köszöntse. Minden este próbálják, gyakorolják a műsort, hogy vasárnap, 19-én a közönség elé léphessenek, hogy meg­köszönjék az új kenyeret, a paraszti munka gyümölesét. Vezetőjük, Bo­­csárszky Pál ügyes szervezéssel ké­szíti elő a műsort, s a fiatalok, De­meter Gizi, Balog Anna, Pekárovlcs Margit - akik napközben maguk is a mezőn dolgoznak — nagy szorga­lommal készülnek a bemutatóra. Köszöntjük őket, akik példaképül szolgálhatnak minden falu fiataljának, s köszöntjük az aratókat is, akiknek ünneplésére összefogtak a fiatalok. Molnár János, Boly ★ ★ ★ Szeretnék már a faluban lakni! Burdi Istvánnak hívják, 37 éves. Cigányszármazá3Ú, 1949-ben nősült, 6 gyermek apja. A zsigárdi ÁG dol­gozója, a péró lakója... Felszabadulás előtt az urak, nagy­gazdák bőgőse volt, emberszámba nem nagyon vették. Mióta az ÁG-ban dolgozik, több" ízben részesült pénzjutalomban. Bol­dog, öntudatos dolgozó. Szakbizalmi a gazdaságban. Tagja a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak is. A nö­vénytermesztésben dolgozik. Az idei májusi kiértékelés szerint 200 száza­lékra teljesíti normáját. Munkatársai becsülik, szeretik. Nincs is más baj, minthogy még mindig a péróban lakik a többi cigánnyal együtt. — Szeretnék már a faluban lakni! A HNB intézkedhetne, hogy mielőbb szűnjék meg a péró, az egészségtelen, piszkos kunyhók. Becsületesen dol­gozunk, jól keresünk, emberek va­gyunk — ott akarunk lakni, ahol a többi dolgozó, — világos, egészséges lakásokban. — mondja. Partunk és kormányunk határozatai alapján megoldást nyer ez a kérdés, csak arra van szükség, hogy a helyi illetékesek is szorgalmazzák, s szün­tessék meg a pérót! Deák István, Zsigárd QDODűnoDDDDDOODnonnnaDDC Mondd meg, hogy mitől félsz, és megmondom, ki vagy! * * * Derűre vágynak az emberek, de ki­nevetni jobban szeretnek, mint ne­vetni. * * * y Ne feledkezzünk meg arról, hogy az emberiség emberekből áll. Jelenet a „39-es dandár“-ból. gárháború időszakát eleveníti fel Sang­haj felszabadítása napjaiban. A kelet németek filmje egzotikus környezetbe vezeti el a nézőt, s történetét Viet­nam felszabadító harcából meríti. A késő délutáni hűvösebb levegő teljesen kitisztította a fejem. A két nagy hegy, amely szorosan a falu mellé feküdt, az alkonnyal beárnyé­kolta a házakat. A napáldozás felfris­sítette az embereket. Gyorsabban suhant a kasza a fűben, szaporábban fordultak a szénásszekerek. A lányok meg kiperdültek az útra és korsóval siettek az erdei forráshoz. Mindenkit boldognak láttam, csak magamat nyughatatlannak. Berozsdált pénzdarab lettem, kikerültem a szülői házból és hogy ez így történt, konok fejemnek köszönhettem. Ragaszkod­tam a mesteremhez és elveszítettem 'az édesanyámat. ' Mentem, sündörögtem az úton és 'mintha alig haladtam volna. Két, han­­'got hallottam viaskodni a lelkembe. 'Az egyik visszafordított a szülői 'házba, a másik meg szinte kiáltotta: — Ha kitették a szűröd, menj Bá­lint és ne torpanj meg! Gyalogosokat, bicikliseket köszön­töttem nem a legjobb érzéssel. Az emberek szeme megakadt rajtam, mintha pontosan tudtak volna az ese­temről. Szégyeltem a dolgot. Anyám kinyitotta előttem az ajtót, rám bízta a sorsom, felőle lehetek akár ország­világ csavargója. Két lehetőség feszítette a szívem. Vagy kóborolok a vándor bizonyta­lanságával, míg minden félelmével nem szakad rám az este, párnám a virágos mező lesz, takaróm a csilla­gokkal bélelt sötét éjszaka, ébresz­tőm a füttyös sárgarigó és az embe­rek korát kiáltó kakukkmadár, vagy kikötök megint a mesteremnél. Az első lehetőségtől hamar eláll­tam, mert láttam magam tarisznyá­­san, porlepetten, vándorbottal a ke­zemben. És keserű nyál gyűlt a szám­ba. A templomnál ráfordultam bajom­mal a szűk utcára, amely a mesterem házához vezetett. Lesz, ahogyan lesz, nála keresem továbbra is a boldogulásomat. De mit szól majd, ha nem készülődöm haza­felé, elfogad-e hálótársának, ad-e enni. vesz-e ruhát, ha ez a mostani házivászon lefeslik rólam, és otthon tartózkodik-e egyáltalán, vagy a korcsmában kóstolgatja a pálinkát, s én nem nyithatok be a házába, eset­leg leülhetek várni a tuskóra, vagy elfeküdhetek a küszöbön, mint a ki­vert kutya? Ahogy , távolodtam a szülői háztól, úgy nehezedett bennem 8 világ. Egy jó szó kellett volna, egy megértő pillantás és én sírtam volna keserűen De nem álltam meg beszélni senki­vel, a szemem emelgettem fel köny­­nyesen, a mestert kerestem az utcán. Egészen közelről meg is pillantot­tam a kűtnál. Felfújt belsőt nyomo­gatott a vályúba. Felderültem, mert bíztam a jóságában. Megkönnyebbül­ten guggoltam mellé és figyeltem az ezermester kezét. — Kiismerhetetlen vagy te, Bálint — mondta a foltot tapogatva. — Mért gondolja a mester úr? — Hát csak azért, hogy nem várlak és beállítasz. — Oszt ez baj? — Ne butáskodj gyerek. Örülök, ha mellettem vagy. Nagyon jól esett az én összetört lelkemnek ez a néhány emberséges szó. Megpirosodott az arcom, erőseb­ben dobogott a szívem, s ha eddig is jónak tartottam a tanítómat, ezután meg tűzbe tettem volna érte a kezem. Még a szándékomat is tudja. Csak rám néz és olyan megjegyzéseket tesz, amitől eloldalog a szorongásom. És anyám ettől az embertől tilt, aki soha nem emeli rám a kezét, nem ver, nem pofozkodik, türelmesen oszt­ja meg velem a tudását. Kicsit fel­bátorodva mondtam: — Annak is örülne, ha nem járnék haza? — Nem bánnám és azt se, Bálint Nem ér az semmit, örökké egyedül Az ember olyan esténként, mint fész­kében az árva madár. Gubbaszt senki sem szól hozzá, ő sem szólhal senkihez. — Fogadjon be akkor a fészkébe?- — Ne csacsiskodj, fiam. Ha a har­madik faluból járnál tanulni, az mind­járt más lenne. De így mit szólnának az emberek? Az otthont meg kell becsülnöd! — Csak azt becsülhetem, amim van. Lepattant a szorító kapocs a szi­vemről. Fenyő bácsit egyszerre megkomo­lyította a kijelentésem. Szemembe szúrta a tekintetét, úgy kérdezte: — Hogy-hogy? — Édesanyám sem járt el velem másképpen, mint annak idején a szü­lők mester úrral, — Kidobott? — Amint láthatja, nem akadtam meg az ajtóban. Ügy mondtam el az egész históriát, hogy a mester megmosolyoghassa. Mert azzal számoltam, hogy így köny­­nyebben jön a bíztatás, ne féljek semmitől. De nem az következett, amit oly epedve vártam. — Az okokat sorold fel, miért? — mondta komolyan. — Választottam. — Jól van, jól, választottál, az eshetőségeket mondjad! — Kettő volt mindössze. — Nos? — Egyik az anyám. — Másik? — A mesterem. Fenyő bácsi elnézett a házak fölé. Mintha ezer gondolatot indított volna útjára és most figyelné, melyik merre fordul, merre kanyarodik. Sokáig nem szólt. Bánthatta az esetem. Az én bajomon túl még magát is hibáztatta. — Kár volt téged korcsmába hívni. — Már ez megtörtént — szabadí­tottam a szomorúságtól. — Egyszer se töprengjen. Én vissza nem megyek édesanyámhoz, ha magánál fedelet kapok, de arra még nem felelt, hogy kapok-e? — Elférünk ketten, fiam. Majd jóra fordul aztán minden — mondta és férfiasán megölelte a vállamat. Sötétedésig maradtunk az udvaron. Elrakosgattuk a szerszámokat, a műhelyasztalt és a kerekeket be­­hordtuk a szín alá. Mint aki megta­lálta újra a helyét, jő hangulatban serénykedtem a mesterem körül. Amitől tartottam, nem következett be. Fenyő bácsi befogadott és eszébe sem jutott visszakényszeríteni édes­anyámhoz. Kilenc óra tájt kerültünk be a szobába. Nem volt sötét, lámpát nem gyúj­tottunk, a hold betáncoló fényében eszegettünk. Tízéves a Dolgozók Filmfesztiválja tőn“ című társadalomkritikai regénye, mely nyomán a mostani film készült. Annak ellenére, hogy a társadalom­kritikát tompították, kitűnő alakítást nyújt Simone Signorét neves francia színésznő. Társadalom-kritikai tárgyú a „Hordár“ című japán film, mely a kasztrendszer visszáságát bírálja. Egy szegény hordár el nem rebegett sze­relme (egy tiszt özvegyéhez) adja az alapot ehhez a bírálathoz. Hirosi Ina­­gaki rendező művészi módon dolgozta fel ezt az egyébként szentimentális témát, s ennek jutalmául tüntették ki a tavalyi velencei fesztivál Nagydí­jával. Komoly és elgondolkoztató tör­ténettel szól napjainkhoz a másik ja­pán film a „Halálthozó felhő“, mely 23 halász tragikus haláláról szól, akik a hidrogén-bombarobbanást követő rádióaktív-eső áldozatai lettek. Benne a művész tiltakozása találkozik a be­csületes emberek óhajával: örökre vé­get vetni az atommal űzött hazárd­játéknak. Az említett kapitalista országok filmjein kívül még indiai, olasz és hol­land filmet mutatnak be a fesztivá­lon. A szocialista országok filmjei kö­zül egy román alkotás is szerepel a programon: „Halló, ez tévedés“ cím­mel. Hazai filmgyártásunkat négy film képviseli: Jirí Trnka: Szentivánéji álom című bábfilmje, Blumenfeld: Ke­resztút, a filmre átdolgozott Kohout­­darab: „Ilyen nagy szerelem" és az A kapitalista országok filmművésze­tének termékei közül mindenekelőtt „Az én bácsikám" című francia, a „Szo­ba a tetőn“ című angol és két japán ; film a „Hordár" és a „Halálthozó fel­hő“ tarthat számot a közönség érdek- , Védésére. A Nagybácsi című film szer­zője, főszereplője és forgatója Jacques Tati francia művész. Azok a nézők, bi Tati-film („Hulota úr szünideje") akiknek tetszését megnyerte a koráb­­elégedettek lesznek most „Nagybácsi­jával". A szépirodalmat kedvelők körében ismert lehet John Brain „Szoba a te-

Next

/
Thumbnails
Contents