Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-30 / 104. szám

2 JzalHtd Földműves 1959. december 30. Sztálin elvtárs születésének 80. évfordulója A szovjet nép és az egész világ forradalmi munkásmozgalma emlék­szik meg J. V. Sztálinról, aki mint rettenthetetlen forradalmár, a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és a nemzetközi munkásmozgalomnak ki­magasló dolgozója egyszer s minden­korra beírta a nevét a kommuniz­musért vívott harc dicső történetébe. Joszif Visszárionovics Sztálin 1879. december 21-én született a tbiliszi kormányzóság Gori nevű városában. Már ifjú korában felismerte a dolgozó nép súlyos helyzetét a cári biroda­lomban. A tbiliszi ó-szláv papi sze­mináriumban hamarosan kezébe ke­rültek Marx, Engels és Plehanov mű­vei, amelyeket Tbilisziben a szám­űzött orosz szociáldemokraták ter­jesztettek. A marxizmus forradalmi gondolataival foglalkozott abban a marxista körben, amelyet néhány diáktársával együtt alakított. E miatt kizárták a szemináriumból. Az első grúz szociáldemokrata szervezet Mesame Dasi csoportja volt, amelybe 1898-ban Sztálin is be­lépett. Ezután mint propagandista és szervező dolgozott a tbiliszi vasúti mühelymunkások és a batumi mun­kások körében. Nehéz volt akkor az elhivatott for­radalmárok élete. Kénytelenek voltak illegalitásban élni, s szüntelenül ül­dözte őket a cári rendőrség. A forra­dalmi munkáért börtön és száműze­tés járt. Sztálint először 1902-ben tartóztatták le és vetették börtönbe, 1903-ban pedig száműzték, ahonnan már egy évre rá megszökött. Az 1917-es esztendőig összesen nyolc ízben tartóztatták le, hétszer szám­űzték, ahonnan mindig megszökött, hogy továbbra is minden erejét a forradalmi munkának szentelje. Az első orosz forradalom idején a vezető pártdolgozók egyikeként Kau­­kázusontúl terjeszti Lenin gondola­tait. Részt vett 1905-ben a párt tam­­mersforsi konferenciáján, ahol elő­ször találkozott személyesen Lenin­nel, majd 1906-ban a párt IV. kong­resszusának küldötte. Sztálin 1913-ban elméleti munkát Irt „A marxizmus és a nemzetiségi kérdés“ címmel, amelyet Lenin is nagyra értékelt és amely segítségére volt a kommunista mozgalomnak a nemzetiségi kérdés megoldása lenini elveinek megértésében. Az 1917. évi februári forradalom után, amikor Lenin elvtárs visszatért Oroszországba, Sztálin a közvetlenebb munkatársai közé tartozott, s így je­lentős mértékben részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom elő­készítésében és megvalósításában. Az intervenció és a polgárháború idején mint a forradalmi katonatanács tagja több fronton is gondoskodott a Köz­ponti Bizottság és a kormány felada­tainak teljesítéséről a megtámadott haza védelme érdekében. Mint a párt Központi Bizottságá­nak főtitkára a többi elvtárssal együtt harcölt Lenin hagyatékának megva­lósításáért, a szocializmus építése le­nini tervének következetes megvaló­sításáért. Tevékenysége szorosan ösz­­szefüggött a Szovjetunióban végbe­ment valamennyi szocialista átalaku­lással, az ország iparosításával és a mezőgazdaság kollektivizálásával. Ez­által nagy érdemeket szerzett a Szovjetunió, valamint az egész kom­munista és felszabadító világmozga­lom fejlesztésében, s nagy tekintély­nek Örvendett világszerte. 1941-ben kinevezték a Szovjetunió népbiztosi tanácsának elnökévé, s az ország fasiszta megtámadása után a Szovjetunió valamennyi fegyveres erejének élére állították. Ezt a fel­adatát a háború győzelmes befejezé­séig ellátta. Hazánknak a náci betola­kodók alól történt felszabadítása is egyszer s mindenkorra kapcsolatban marad Sztálin tevékenységével. A szovjet kommunisták pártjának és a szovjet államnak az élén állott akkor is, amikor a szovjet nép visz­­szatért békés életéhez és a kommu­nista társadalom alapjainak felépíté­séhez, amit félbeszakított a háború. Súlyos betegségben 1953. március 5-én halt meg. Sztálin nemcsak kiváló szervező államférfi volt, hanem kimagasló elméleti dolgozó is. Elsősorban a szo­cialista iparosításról és a mezőgaz­daság szövetkezetesítéséről, a kapi­talizmus általános válságáról stb. írt munkái jelentősek. Ismert cikkét „A dialektikus és történelmi materializ­musról“ 1938-ban irta, röviden meg­világította a marxista-leninista filo­zófia alapjait, a rámutatott ennek jelentőségére a párt gyakorlati tevé­kenysége szempontjából. A háború után írta „A marxizmus és a nyelv­­tudomány kérdései“, valamint „A szocializmus gazdasági problémája a Szovjetunióban“ című műveit, ame­lyek egyes helytelen következtetéseik ellenére is nagy hatást gyakoroltak a marxista-elmélet számos területé­nek fejlődésére. J. V. Sztálin életének utolsó évei­ben több, a marxizmus-leninizmus elveivel összeegyezhetetlen, súlyos hibát követett el. Megszegte a párt­élet és a szocialista demokrácia Le­nin által kidolgozott normáit. A szov­jet kommunisták és a többi testvérpárt azonban lenini egyenességgel és elv­szerűséggel felszámolták a sztálini hibát és a személyi kultusz következ­ményeit. Sztálin neve örökre bevésődött a nemzetközi munkásmozgalom törté­netébe. Sztálinnak, mint élenjáró for­radalmi harcosnak az emlékezetét mindörökre megőrizzük, mindig ér­tékelni fogjuk a Szovjetunió fejlesz­tésében és a szocializmus ügyében világszerte szerzett érdemeit. Irta: PETŐFI SÁNDOR* Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet, Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Süllyednek a pokolra, Az árboc és vitorla, Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre, Bőszült tajtékodat; Jegyezd fel az égre, örök tanúságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr! * 1823. január 1-én született a magyar irodalom egyik leg­nagyobb költője, Petőfi Sándor. Költészetének nagysága jelle­mének tisztaságán nyugszik: az igazság, a soha meg nem alku­­vás költője. Egy bálványt ismert, erre csak alázattal s megha­tódva tudott nézni, s ügyéért síkra szállt, majd életét adta: — a népet. UDOMANY és íechnik Beszámoló Tegerimi fiának agyműtétjeiről... Cél: A szocialista munkabrigád cím elnyerése Itt az év vége; a jó gazda előveszi ceruzáját és számonveszi, mit vég­zett eddig, mit kell a következő évben elvégeznie. Ugyanezt a számvetést végezték el a Nyitrai Állami Gazda­ság bodoki ifjúsági munkacsoportjá­nak dolgozói is. Az ifjúsági csoport Hogyan dolgozzunk és éljünk szocialista módon A szocialista munkabrigádok moz­galma nemrég keletkezett. Az érdek­lődés irántuk óriási az üzemekben és a falvakon. A fiatalok és idősebbek gyakran felteszik a kérdést, hogyan dolgozzunk és éljünk szocialista mó­don. Ezzel a problémával foglalkozott nemrég a mezőgazdaságban dolgozó szocialista munkabrigádok vezetőinek első szlovákiai konferenciája. A szám­vetés megmutatta, hogy Szlovákiában 163 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigádért. Ebből 42 kollektív az állami gazdaságokon, 7 a gép- és traktorállomásokon, 49 az erdőüze­mekben, 24 az EFSZ-ekben, 42 pedig más mezőgazdasági üzemekben. Ezek a kollektívák többfajta módon, egyesek helyesen, mások kissé formá­lisan értelmezik feladatukat. A szo­cialista munkabrigádok fő feladata, hogy az embereket neveljék. Ki kell alakítaniok a dolgozóknak a munkához való szocialista viszonyát. Enélkül nem lehetséges a kulturális élet ki­bontakozása sem. A szocialista mun­kabrigádokért versenyző kollektívák egy új életformának törnek utat. Eb­ből következik, hogy be kell vezetniük a legfejlettebb munkamódszereket, újításokat. Helytelen az, hogy a ver­senyző kollektívák, például a mező­­gazdaság nem kevésbé fontos szaka­szán versenyezzenek. Látnunk kell, hogy a mezőgazdaságban a döntő for­dulat eléréséhez elsősorban is a nö­vényi termelés és az állattenyésztés megjavítása szükséges. Ezzel szem­ben sok ifjúsági kollektíva Versenyez a kertészetekben, holott — főleg nap­jainkban - elsőrendű kötelességünk, hogy az áUat.tenvésztésben bevezessük az új te hnol'-'-iát. Helyesen fogta fe> küldetését a Liptovsky Mikulás-i kol­lektíva, melyben már 20 újító javas­latot nyújtottak be. Példájukat kö­vethetnék a többiek is, akik az egysé­ges földművesszövetkezetekben, vagy állami gazdaságokon dolgoznak. — Mi a fontosabb, szocialista mó­don dolgozni, vagy élni — teszik fel egyes helyeken a kérdést. Ha össze­gezzük a konferencián elhangzott fel­szólalásokat és az életből nyert ta­pasztalatokat, arra a megállapításra jutunk, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. A galántai mezőgazdasági gépjavító üzem munkásai például a következő sorokat tették magukévá: „Tudatában vagyunk annak, hogy jobb minőségű munkát csak úgy érhetünk el, ha állandóan emeljük szakképzett­ségünket.“ Svelka elvtárs például esti iskolára iratkozott be. Belovics, Kubo­­vics, Královics, Varga elvtársak pe­dig záróvizsgát tesznek az üzemi is­kolában. Hasonló elhatározásokkal, célkitűzésekkel találkozunk a szenei járás ifjúsági brigádjaiban is. A szo­cialista munkabrigád címért verseny­ző kollektívák tagjai tanulnak, olvas­nak, példás társadalmi életet élnek. Hogy a verseny még jobban kibon­takozzon a mezőgazdaságban, elen­gedhetetlenül szükséges, hogy a nem­zeti bizottságok minden községben felkarolják őket. A kollektívákat — főleg az ifjúsági brigádokat — lássák el tanácsokkal. Jól meg kell válasz­tani, hogy melyik szövetkezetben vagy más mezőgazdasági üzemben alakul­jon ilyen munkacsoport. Nem szabad megengednünk, hogy formális kötele­zettségvállalásokkal nevezzenek be egyes kollektívák ebbe a nemes ver­senybe. Inkább legyen kevesebb, de minden tekintetben jó minőségű ver­seny, amely megmutatja a többi dol­gozó előtt is, hogyan kell szocialista módon dolgozni és élni. még az év elején csatlakozott a szo­cialista munkabrigád cím elnyerésé­ért megindult mozgalomhoz. Hogy ezt mennyire komolyan vették, arról egész évi kitartó munkájuk beszél a legjobban. Ha tekintetbe vesszük, hogy a brigád tagjai mind fiatal, 18 — 19 éves lányok, akik naponta több mint 10 órát dolgoznak, igazán minden el­ismerést megérdemelnek. Lássuk azonban az eredményeket: Az évi terv 516 000 tojás kiterme­lését írta elő, Ezt a számot már no­vember 19-én elérték, s így az év végéig még több mint 35 000 tojást adtak be terven felül. Csibekeltetési tervüket is jóval túllépték; A terve­zett 40 175 csibe helyett 56 500 db-ot keltettek. Baromfihúsbeadási tervüket 100 százalékra teljesítették. Legszebb eredményeket a fajkakasok nevelésé­ben értek el: 700 darab volt a tervük, ők azonban ezt megduplázták, s ez­által 60 000 koronával magasabb jö­vedelmet értek el. Az év végi számadás alkalmával megtartott gyűlésen a fiatalok beszá­moltak arról, hogyan érték el a ter­melési költségek .csökkentését. Pél­dául egy tojás kitermelésének terve-, zett költsége 82 fillér volt, ők azon­ban 76 fillérre csökkentették. A csibe­nevelésben egy takarmánynap terve­zett költsége 14 fillér volt, a valóság­ban azonban 13 fillérbe került. Igaz, hogy ezek csak fillérek, de ha figye­lembe vesszük a több mint félmillió tojást és a több mint félmillió takar­mánynapot, ezek a fillérek ezresekké nőnek. A gyűlésen szó volt a harma­dik ötéves terv feladatairól is. Csak pár számot említsünk ezekből: a tojó­tyúkok számát 2000 db-ra emelik, s évente 3 millió tojást termelnek; ezen kívül 82 000 csibét keltetnek ki és ebből 50 000 darabot nevelnek föl. Politikai és kulturális téren is jól dolgoznak fiataljaink. Minden reggel sajtótízpercet tartanak. Két heten­ként üzemi iskolázáson vesznek részt, ahol politikai vagy szakmai előadást hallgatnak. Van főző- és sütőtanfo­lyam is, mégpedig a farmon levő üze­mi konyha vezetője tanítja a lányokat a sütés-főzés ismereteinek elsajátítá­sára. Csupán néhány szóban említettük a bodoki ifjúsági farm dolgozóinak munkáját. Ha továbbra is olyan ered­ményeket érnek el, olyan munkaszer­vezéssel dolgoznak, mint eddig, bizo­nyára megérdemlik majd a szocia lista munkabrigád megtisztelő címet. P. L. Immár harmadik esztendeje tartóz­kodik Afrikában az osztrák „transz­afrikai“ expedíció. Vezetője, M. R. Lersch, az Urania című, az NDK-ban megjelenő ismeretterjesztő folyóirat­ban beszámolt arról, hogyan talál­koztak Kenyában a „koponyanyito­­gatók szektájával". Értesültek arról, hogy a Viktória-tő partján élő aba­­bári törzs tagjai ősidők óta a kopo­nyaoperációk specialistái. Koponya­­lékelési (trepanációs) műtéteket vé­geznek több ezeréves, primitív mó­don s eszközökkel, s a halálesetek száma szinte a nullával egyenlő. E művészet leghivatottabb alakja a 80 éves Ondieg, aki a kisii fennsík egyik falujának, Itumbe-nek környé­kén él. Az expedíció tagjai heteken át próbálkoztak azzal, hogy Ondieg kö­zelébe férkőzhessenek. Egy napon végre jelentkezett egy férfi, ki nem­rég esett át a műtéten, s megmu­tatta az operáció helyét. A 10X30 centiméteres bőrnélküli koponyafel­szín egyik végén 3 cm átmérőjű, a koponyacsonton nyitott nyílásban hártyavékony varrat alatt lüktetett a rózsaszín agyvelő! Én, Tegerimi fia ... E férfi elvezette Lerschéket az operációt végrehajtó Ondieghez. Tö­pörödött, vén néger topogott elő a kunyhóból fogadásukra. Több napot töltöttek közelében. Lassan oldódott fel zárkózottsága, de végül is elme­sélte: „Én, Tegerimi fia, aki örököltem atyáim mesterségét, nagyon-nagyon sok embernek nyitottam fel már a fejét... Bemutatta gyógyult betegeit. Kü­lönböző korú és. nemű páciensein, különböző okok miatt (harcban szer­zett fejsérülések, idült fejgörcsök stb.) hajtotta végre az operációkat. Az expedíció tagjai látván a leg­fantasztikusabb módon összeforrt fejsebeket, megkérdezték, hogy mi­ként alkalmazza a kábítást, az érzés­telenítést. — Ilyen nálunk nincs! - rázta meg a fejét Ondieg. A hitetlenkedést látva, pár nap múlva engedélyezte, hogy végignéz­hessék egy harminc év körüli férfin végzett műtétjét. „Sterilizálás“ és operáció. Hat segéddel dolgozott. Az operá­ció előtt pár szóval ismertette a be­teggel, hogy mit fog csinálni. Ezután pontosan megjelölt helyen leborot­válták a koponyát, miközben Ondieg hideg vízben „sterilizálta" kezét s leellenőrizte a műszereket Majd alomágyra fektették a beteget Ondieg imába merült Bár keresz­tény — mellén a feszület - mégis Ngorohoz, a fény istenéhez fohász­kodott Ezután hat ember lefogta a bete­get. Ondieg pedig zsebkésszerű ope­rálókésével. villámgyors mozdulatok­kal lefejtette a fejbőrt, mire a pá­ciens melléből artikulátlan hörgés tört fel. Ülve, biztos mozdulatokkal lékelte a koponyát, s rövid fél óra alatt végzett. A beteg egyetlen han­got sem hallatott. Közben a vért fa­levelekkel törölgették, majd befeje­zésül hosszú, keskeny falevéllel bo­rították a borzalmas sebet. Nem lehetett megállapítani, hogy a beteg teljesen eszméletlen volt-e, mift'or műtét után a sátorba vitték. Itt két napig két ember éjjel-nappal távoltartotta tőle a legyeket és bo­garakat. A beteg nyugalma érdeké­ben a sátor környékét senki sem közelíthette meg. Két nap után tollal hideg vajat kentek fel az agyvelőn keletkezett vékony hártyára. Két hét múlva a beteg gyógyultan távozott. Az operáció díja: négy korsó kö­lessör (a segédeké) és egy kecske (Ondiegé). Hitelbe is dolgozik, de ingyen — elvből, soha! A. T, Megvalósult, amire vártunk... Gömörhorka község eddig vízhiányban szen­vedett. annak ellenére, hogy a falunak négy vízforrása is van. de mind a nyugati részen Az első köztársaság ide­jén többször is tervez­ték a vízvezeték építé­sét, de ez csak terv maradt. Sót a vízveze­ték felépítése a felsza­badulás után sem való­sult meg mindjárt. 1957-ben az újonnan választott helyi nemzeti bizottság vezetősége n lakossággal egyetemben hozzálátott a vízvezeté kék kiépítéséhez. Társa dalmi munkát szervez­tek, s így a falu 1959 ben vizet kapóit. Terv szerint 1960 májusáig a vízvezeték­rendszer még jobban kiépítik. Ezáltal a cel­lulózgyár és az EFsZ gazdasági udvara is víz­vezetékből kapja majd a vizet. Továbbá egy 100 mi-es víztornyot, valamint pumpaháza! is építenek. Berecz Sándor (Gömörhorka) Lakásépítés a galántai járásban Galántán is megalakult az első la elvtárs lett, az alelnöki tisztet pedic kásépítő szövetkezet, amely 12 tag Rrizlák Sándorra bízták A választás bői áll. A tagság soraiban tanítót (ize után újabb tagok jelentkeztek.' fel­mi dolgozót és szövetkezeti tagolta: vételre, ami újabb ! ’ csaiádt lakóház találunk. Már meg is választották a építésére ad alkalmat vezetőséget. Az elnök Vadovics Tibor Mészáros József, Taksony

Next

/
Thumbnails
Contents