Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-23 / 102-103. szám

1959. december 23. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 407 Egyszerű anyásítás (Hozzászólás az anyásítás leggyorsabb módjához Szeretnék hozzászólni a Virágzó Mező­­gazdaság 47. számának 376. oldalán meg­jelent ,Az anyásítás leggyorsabb módja“ című cikkhez. Én ugyan nem állítom, hogy ez az anyásítási mód nem kielégítő, de az biztos, hogy a mai korszerű méhé­szetben nem felel meg. Ugyanis a mé­hész nem mindjárt utazhat traktorral vagy gépkocsival a vándortanyára, hál­ván belőlük elég, és azt sem engedheti meg az ember magának, hogy oly cse­kélységért, mint a desztillált víz, faluról városba utazzék és ott pénzért vásárolja meg. S ha aztán meg is veszi az anyagot; vizet, poharat, csipeszt, még nem biztos az anyásítás sikere. Már magában az sem biztos, hogy a desztillált víz friss és szagtalan. Ha hosszabb ideig tárolták, megáporodhat. Hosszabb szaga és íze lehet, mint a friss kútvíznek. Másodszor pedig minden család anyásításához más és más anyagot kell készíteni, külön edényt, csipeszt; mindannyiszor kezet kell mosnunk, hogy a kéz újra tiszta és szagtalan legyen. Ez az, ami a munkát hosszadalmassá és bonyolulttá teszi. A korszerű méhészet megköveteli az anya­neveléshez a minél kisebb, gyorsabb és olcsóbb munkát. Nem akarom azt mon­dani, hogy száz százalékos legyen az anyásítási mód (hiszen az anya sem mind arany), de 98 — 99 °/o-os sikernek megfeleljen. Javasolni merem a következő módszert: A fölszerelés nem más, mint két hő­palack (termosz), amelyben meleg vizet szállíthatunk hosszabb útra, és egy da­rab 2 — 3 literes edény. Az anyásítás lényege a következő: a 2 — 3 literes edénybe 30 — 35 fokos meleg, tiszta vizet készítünk, majd kikeressük az anyásítandó családból az anyás kere­tet és úgy tesszük félre, hogy se az anya, se a méhek ne mászhassanak el a keret­ről. A fiatal anyás keretet is kikeressük a tartalékcsaládból, aztán az örf9 anyát kézzel kiemeljük kísérő méhei közül. Ha meghagyjuk, akkor langyos vízben jól megfürdetjük, közben párszor le­buktatjuk a vízbe. Körülbelül 5—10 má­sodpercig tart a fürdetés, hogy az anya szőrözete jól átázzék. De a víz 35 foknál melegebb ne legyen, mert az anyát meg­forrázza. Emiatt életét vagy petézőké­pességét is elvesztheti. A hideg víz is ilyen kárt tehet az anyában. Amikor az anya szőrözete jól átázott és az anya kissé kimerültnek látszik, ekkor tiszta, szagtalan pálcikát vagy tiszta ujjúnkat a vízbe mártva az anya elé tartjuk. Az anya fölmászik rá, s most rögtön a fiatal­anyás lépre tesszük. Azután pedig le­emeljük a fiatal anyát a keretről és vele is a fölsoroltak szerint cselekszünk. De nagyon óvatosak legyünk, hogy az anyát meg ne szorítsuk, mert ellenkező eset­ben, ha az anyacsere sikerül is, de az anya petézöképessége csökken. Nagyon vigyázzunk, hogy a száraz, fiatal anya miattunk meg no riadjon, mert könnyen elrepülhet. A vízből kiemelt anya nem repül el, mert vizes és kábult. Ez lehe­tővé teszi az anyásítás sikerét. Ezzel a módszerrel egyszerre több családot is meganyásíthatunk, de fontos, hogy tisztán és zaj nélkül dolgozzunk, tehát a családot fölöslegesen ne hábor­gassuk. Szagos szappannal sem mosa­kodhatunk meg és kölnivizet sem hasz­nálhatunk. Ha éppen úgy tetszik, műve­let után a családot egy kicsit megfüstöl­hetjük, de csak éppen annyira, hogy a szagkülönbözetet mérsékeljük. Szakértők esetében az anyásítás eredményének ellenőrzése majdnem fölösleges. Hordás­­talan időben csak estefelé anyásítsunk. Az anyásítás szakmunka és emellett szórakoztató is. Csicsay Aladár (Gelle) * » * Kérjük olvasóinkat, szóljanak ehhez a kérdéshez, mert az anyásításnak nagyon sokféle módja elterjedt a méhészek kö­zött. Jóformán minden méhész mást alkalmaz. „Az anyásítás leggyorsabb mód­ja“ című cikkünk nem vitaindítónak ké­szült, hanem kísérletről számol be. Jor­dán mérnök világ tekintély a méhészet­ben, s az anyásítás majdnem minden módját ismeri. Többi között a vizes anyásítási is. Cikkében éppen a vizes anyásítás legbiztosabb módját ismerteti. De mivel elég bonyolult, kockázatos le­het. Szemtanúi voltunk, amikor az egyik méhész éppen ezt a módszert alkalmazta, illetve a módszernek egy részét, s majd megjárta vele. Kifogta a régi anyát a lépről és szétnyomta, azután az új anyát bedörzsölte a régi anya testével, hogy az új anya átvegye a régi anya szagát. Az új anyát arra a lépre engedte a méhek közé, ahonnan a régi anyát kiemelte. Nagy idegesség, sürgés-forgás támadt a méhek között, de nem képeztek udvart az anya körül, hanem megtámadták. Egy méh mindjárt ráugrott, hogy leszúrja. Szerencsére a méhész elég ügyes volt és nyomban elcsípte a támadót. A megme­nekült anyát pedig zárkába helyezte. A zárkát műléppel beragasztotta, s úgy adta vissza a családnak; tehát kirágós módszerrel dolgozott. A méhész értel­metlenül nézett ránk magyarázatért. Az új anya a réginek nem eredeti illa­tát kapta meg, hanem halott szagát és ehhez vegyült a méhész kezének a sza­ga, ami még inkább fokozta a méhek felháborodását. Ez a módszer rosszabb, mintha az anyát egyszerűen bedobjuk a méhek közé. Igaz, akkor is többnyire megölik az anyát. Hogy az ilyen bajokat elkerüljük, még egyszer kérjük méhész­társainkat, szóljanak hozzá az anyásítás problémájához. (Szerkesztő) Mézesreceptek ■■■HMHHBBBB«SaSSgiSeKi’3RSaB«B (Közli NOVACKYNÉ GYÜRJÄK ILONA)' Közelednek az évvégi ünnepek. Együtt lesznek a fiatalok és idősebbek, hogy a családi körben elmélkedjenek az elmúlt esztendőről és örvendetes elhatározással vígan, teljes bizakodással lépjék át az óévet. Ilyen csendes, meghitt, vidám körben jól esik a kellemes ízű, egészsé­ges mézessütemény. Erre az alkalomra itt egypár recept, amelyek r.3gy0n be* váltak. Mézescukorka Hozzávalók: 20 dkg méz, 20 dkg cukor, 20 dkg v^i, 6 evőkanál édes tejszín, 6 evőkanál erős feketekávé. Ezt összeke* verjük és addig főzzük, amíg sűrű lesz. Aztán egy kevés vajjal megkent pléhré öntjük. Amikor keményedni kezd, kis kockákra vagdaljuk. Diósmézes Egy tálban kikeverünk 21 dkg cukrot 2 egész tojással, 7 dkg langyos mézzel, 7 dkg apróra vágott narancshéjjal, 7 dkg őrölt dióval, s a végén 30 dkg simalisztet keverünk hozzá. A keveréket két óráig pihentetjük. Az egész tésztát nyújtó­deszkára kiborítjuk, összegyúrjuk és egész vékonyra (kb. 2—3 mni-re) ki* nyújtjuk. Aztán pogácsaszúróval kivág* juk és megsütjük. A megsütött tésztát’ megkenjük lekvárral és kettőt-kettőt egymásra helyezünk. A tetejét cukros mázzal vonjuk be. Cukros máz: 2 evőkanál forró vizet 10 dkg cukorral kikeverünk. Mézes golyócskák Hozzávalók: 12,5 dkg vaj, 12,5 dkg cu­kor és 12,5 dkg őrölt keksz, 1 evőkanál rum, 1 evőkanál langyos méz és vanília. A vajat és cukrot habosra keverjük, hoz* záadjuk az őrölt kekszet és a többi kel* léket. Az egészet jól feldolgozzuk és kis golyókat formálunk belőle. A kész go* lyőcskákat őrölt dióban megforgatjuk. Formált mézes Hozzávalók: 50 dkg melegített méz, 45 dkg cukor, 5 tojássárgája és egy egész tojás, 1,5 kg simaliszt, 2 dkg ammóniák­­só, 0,5 dkg szegfűszeg és fahéj, 10 dkg apróra vágott narancshéj, 10 dkg apróra vágott mandula, egy citrom lereszelt héja, V* liter langyos víz. Ezt jól eldől* gozzuk. Az így készített tészta sűrű le* gyen. Ha nem lenne elég sűrű, lisztet gyúrunk hozzá. A tésztát pár órai pihen­tetés után % cm vastagságra kinyújtjuk és nagyobb formákkal kivágjuk. Sütés előtt egész tojással megkenjük. A meg­sütött tésztát mázzal bevonjuk. Máz: Cukrot, citromhéjat vagy rum­eszenciát forró vízzel összekeverünk. Ez­zel megkenjük a megsütött mézestésztát' és azután pár pillanatra sütőbe tesszük száradni.

Next

/
Thumbnails
Contents