Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-23 / 102-103. szám
408 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. december 23. Ladacsi bácsi gondjai rokban melyik család az erősebb? — kérdezem. — Mindig ez a jobbszélső — válaszolta Ladacsi bácsi és felvillant szemében a megértés jele. Könnyen megtörténik, hogy az ilyen sűrű sorban felállított kaptáraknái a szél hatására az öreg méh is idegen helyre kerül. Az ilyen méhek aztán megismerik az idegen család viszonyait. Tájékozódást szereznek, hogy melyik családban van elnéptelenedés, anyaváltás, anyátlanság vagy állanyás állapot, ami képtelenné teszi őket az erősebb védekezésre. Ezek ellen aztán megindítják a rablást. — Valóban túl közel vannak itt egymáshoz a családok — eszmélt rá az öreg méhész. — Bizony, nem egyszer mutattam a feleségemnek, hogy az egyik kaptárból a másikba hurcolkodnak a méhek. A rajjal is úgy jártam, hogy hiába etettem, egyszer csak átment a szomszéd családhoz, otthagyta a lépeket. A megismerés pedig elhatározássá érlelődött Ladacsi bácsiban. — Ezután nincs más választásom, minthogy tavaszra szétrakom őket. — Sokkal előnyösebb lesz azért is — helyeslem a dolgot, — mivel a kezelés alatt álló családok nyugtalansága csekélyebb, mint az ilyen zárt méhesben. Ellátogathat hozzám és megfigyelheti, hogy a családok kellő távolságban vannak egymástól elhelyezve. így a mozgalmas időszak bármely szakaszában is nyugodtan kezelhetem a méheket. Amint hazafelé tartottam, arra gondoltam, hogy nagy utat kellett megtennünk, amíg eljutottunk a tönk és köpű világából a mai méhészethez. De a méhésztudományt csak akkor tudjuk igazán felhasználni társadalmunk érdekéFöiöttcm az erdő fáinak kopaszodó ágai fürödtek az októberi nap delelő csendjében. Nesztelenül kiléptem alóluk, és megálltam a folyópart naptűzött homokszőnyegén. Lent, a folyam medrében a máskor oly zajos Nagy-Duna csendesen osont lova a felvillanó zátonyok között. elhelyezett magaszerkesztette kaptárait, az ősméhészt látom benne, aki csomóba hordva bekeríti az erdőből összegyűjtött vadméhek tönkjeit, köpűit, hogy meg tudja védeni a rablóktól. — A rablóktól ma már nem kell félni — mondja Ladacsi bácsi —, ámbár pár Ladacsi bácsi zártsorú méhese Bajcsiszigeten A túlsó part erdősége mozdulatlanul figyelt rám, majd a közeli templomtorony hangját dobta felém figyelmeztetőül, hogy betörtem a nagy folyam birodalmába. Pedig nem azért jöttem, hogy a csodálatos szép táj nyugalmát megzavarjam, hanem azért, hogy megtudjam, mi vonzza annyire ide méheimet. A magyarázatot rögtön megkaptam, amikor felcsillantak előttem a partmenti irtás buja növényzetének sárguló maradványai közt a csillagvirág apró fejecskéinek tarkázó foltjai. Közeledtemre az apró virágnyoszolyákról szálltak fel a lustálkodó vendégek, majd ismét letelepedtek. Ott voltak a virágporos lábú méhecske, a hozzá hasonló tömzsi méhmajmoló és a különféle színes légyfajták, amelyek öntudatlanul élvezték életük utolsó napjainak éltető melegét. Valamennyi rovar bambán lustálkodott, csupán a méhecske sietett dús rakományával hazafelé. Útiránya a méhes felé tartott, s csak néhány indult más irányba. Kíváncsi lettem az idegen méhekre, és elindultam utánuk. Rövidesen rájöttem, hogy Ladacsi bácsi méheivel találkoztam. — Ha már érre járok, megnézem az évvel ezelőtt még megúsztatták a csatornában a part mellett felállított kaptárakat az irigy, kapzsi lelkei?. öreg méhészt — határoztam el. Amikor vele találkozom, látom szemében a méhei iránti aggódást, és mindig elmeséli, hogy mit csinál velük. Problémája akad jócskán. Most is, ahogy kezet fogtunk, ez volt az első szaya: — Az etetőket nem vettem ám ki, hátha tavasszal szükség lesz rájuk. Nagyothalló figyelmességével már látja rajtam, hogy hibát követett el és sietve bontja föl az egyik kaptárt, hogy a mulasztást helyrehozza. — Bizony, három keret térségének levegőjét kellett volna melegíteniük egész télen — állapította meg ő is a hibát. Ahogy elnézem szorgoskodó alakját, a sűrű egymás mellé rakott U-alakban Erdőgazdasági — Akkor miért rakta oly közel egymáshoz a kaptárakat Ladacsi bácsi? Nézzük csak, milyen hátrányok származnak ebből. Megfigyelte már ügye a déli porzást. A fiatal méhek jönnek ki ilyenkor, hogy tájoljanak, megjegyezzék lakásuk helyét, annak környékét. A méhesben több család is tájol egyszerre; nem ritka, hogy egymás mellett. Ilyenkor az erős családok nagy mozgalma a szomszédos, gyengébb családok fiatal tájoló méheit is magával vonzza. Különösen a szögletbe szorított kaptáraknái tapasztalhatjuk ezt az eltájolást, ahol a családok röptére egymás előtt van. Itt a saméhészet Csicsón ben, ha teljes tudásunkkal és igazi szívvel közeledünk az olyan ősméhészekhez is, mint amilyen Ladacsi bácsi. — py MÉZES ZSERBÖ Hozzávalók: 50 dkg daraliszt, 16 dkg vaj, 3 kanál cukor, 2 kanál méz, 2 dkg tejben szétáztatott élesztő és annyi tej, amennyi a gyúráshoz elegendő. A tésztát három részre osztjuk, kinyújtjuk, lekvárral megkenjük és 16 dkg dióval meghintjük. A három részre osztást megismételjük. Ha a tészta kisült, tetejét csokoládéval bevonjuk.
