Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-23 / 102-103. szám
A szocialista faluért A BÉKE GYŐZELMÉÉRT Irta: PERL ELEMÉR Hruscsov elvtárs Amerikában egy egyszerű asszonykát kérdezett meg, hogy mi a legnagyobb kívánsága. A megszólított felelt: a béke. Ez az egyetlen szó, mely nemcsak a mi korunk, de a történelem minden korának legáhítottabb vágya volt. Békére áhítozott az egyszerű ember mindig és minden korban. Békéről énekelt a görög klasszikus költő, békéért könyörgött, rimánkodott a középkor nyomorult jobbágya és az újkor kapitalizmusának bérrabszolgája. A kereszténység terjedését is a szociális igazság és a béke hirdetésének köszönhette. A béke a legnépszerűbb fogalom volt mindig és ma is az. A béke mai ellenségei, az imperialisták, a béke alatt azonban a nyugodt, zavartalan kizsákmányolást értik, a kapitalizmus békéjét, melyet szeretnének kiterjeszteni az egész világra, a kapitalista járom alól felszabadult szocialista országokra is. De visszaélnek a demokrácia fogalmával is. Az egekig magasztalják „a szabad világ“ demokráciáját, de sztrájkellenes törvénnyel teszik lehetetlenné, hogy a dolgozók sikerrel harcolhassanak a nagyobb falat kenyérért. Ilyen a kapitalisták békéje, demokráciája és humanizmusa. Napjainkban azonban ezekre a szemforgató békepropagátorokra kezdenek rossz idők járni. Friss szellő fújdogál keletről, ahol a farkasok 42 évvel ezelőtt teljes és végleges vereséget szenvedtek. A kapitalizmus, mely az új és legújabbkori háborúk tápláló melegágya és élesztője, a dolgozók államában elvesztette a javak és a lelkek feletti korlátlan hatalmat. A dolgozó emberek a Szovjetunióban és a szocialista államokban a társadalom fejlődéstörvényeinek felhasználásával maguk irányítják országaik és népeik sorsát. Az emberiség történetében először nyert szilárd bázist az emberiség évezredes békevágya, először alakult ki olyan hatalom, mely tudatosan és őszintén tette magáévá a béke ügyét és indított harcot az egész emberiség boldogságáért. Ez a több mint egymilliárd lelket számláló tábor kommunista és munkáspártjai vezetésével napról napra vetkőzteti meztelenre az álszenteskedő háborús bújtogatókat és szorítja sarokba az igazság diadalmas logikájával a gyűlölethintöket. E harc eredményeképpen napról napra több ember ismeri fel, hogy a háború, melyet a haditudomány mai eszközeivel vívnának, semmilyen ellcnttéteket nem oldana meg, csak virágzó életünket pusztítaná el. „A lefegyverzés kérdése a nép kezében van. Az ember alkotta a pusztító fegyvereket, és csak az ember tudja azokat megsemmisíteni és kell, hogy meg is semmisítse“ — mondja a Legfelsőbb Szovjet kiáltványa, melyet 1959. október 51-én intézett a világ összes parlamentjeihez. Ki tudná megcáfolni ezt az acélkemény logikát? Ezt csak elhallgatni lehet, de azt is csak ideig óráig. Sokáig ezzel a taktikával és a rágalom mérgezett nyílvesszőivel harcoltak a béke ellenségei a béke hívei ellen. Vagy elhallgatták vagy propagandának minősítették a Szovjetunió békejavaslatait, és csapdának a feszültség enyhítését szolgáló konkrét intézkedéseit. A jelek azonban ma már mutatják, hogy ez az évekig jól bevált taktika mindinkább veszít hatékonyságából. A szocialista országokról terjesztett hazugságok napjainkban csak saját szerzőiket leplezik le, s a gondolkodó emberek a báránybőr mögül egyre jobban felismerik a farkas vészthozó ordítását. Ma már mind kevesebben hiszik el, hogy a szocialista országok népei rabszolgaságban és nyomorban élnek és hogy a kommunizmus véres háborúban akarja rákényszeríteni a világra saját rendszerét. Napról napra több ember ismeri fel a kapitalista országokban, hogy a szocializmus több kenyeret, nyugodtabb, gondtalanabb életmódot, az anyagi és kulturális színvonal páratlan emelkedését biztosítja a dolgozó embereknek. Százezrek döbbennek rá az igazságra, hogy a békés építőmunka sehogy sem egyeztethető össze a háborúval és más népek leigázásával. Mindig több ember ébred arra a tudatra, hogy a nemzetközi kérdéseket nem lehet elintézni háborúval, hanem egyedül egymás érdekeinek tiszteletben tartásával és a megértésre való közös törekvéssel. Hruscsov elvtárs a Szovjetunió és a szocialista tábor népeinek békevágyát tolmácsolta az Egyesült Államok népe előtt. Az amerikai nép olyan hálával és köszönettel nyugtázta a szocialista világ üzenetét, hogy azzal még az amerikai vezető körök sem szánhattak szembe. Eisenhower elnök Abiléne amerikai városban tartott beszédében így nyilatkozott: „Az államoknak nincs más logikus kiütjük, mint a rákényszerítést becsületes tárgyalással és együttműködéssel helyettesíteni.“ Üj hangok ezek abból az országból és annak az államférfinek a szájából, akibe a háború gyászos bajvívói a trumanok, maccartyk és adenauerek eddig minden reménységüket helyezték. Az már csak természetes, hogy erre a hangra a pillanatnyi megrökönyödés után ijedt ordítással felelt a farkasok kórusa. Dean Acheson az Északatlanti Paktum ülésén újra megvádolta a Szovjetuniót, hogy ki akarja terjeszteni hatalmát a keleti térségben. Adenauer lázas igyekezettel szorgalmazza a nyugat-német hadsereg fegyverkezését. De Gaulle az algíri nép szabadságharcának letörésére a NATO hadsereg segítségét követeli. A barbarizmus e megszállottái még mindig nem akarnak felébredni vérgőzös álmaikból. De bizonyosak vagyunk benne, hogy nincs messze az idő, amikor Adenauer minden intrikája ellenére megvalósul az államfők csúcstalálkozója és Eisenhower elnök viszonozni fogja Hruscsov elvtárs amerikai látogatását. Erre rtiutat Herter amerikai külügyi államtitkár kijelentése, aki szinte betűről betűre ismétli meg a Szovjetuniónak a békés együttélésre vonatkozó javaslatát: „Mi, amerikaiak üdvözöljük a békés versengést és készek vagyunk segíteni az út keresésében, mely biztosítja ennek a versenynek békés jellegét.“ Minden túlzott derűlátás nélkül megállapíthatjuk, hogy ha az elmúlt évben nem is történt döntő fordulat a béke ügyében, bizonyos, hogy a béke erői mérföldes lépéssel közelítették meg a végcélt, a béke győzelmét. A béke erőit növelték a szocialista országok, melyek töretlen fejlődésük folyamán újabb sikerekkel gazdagították népeik életét. Izmosodnak, gazdagodnak ezek az országok gazdaságilag és kulturálisan, a tudományban és a művészetben egyaránt. Köztudomásúak ma már a szovjet tudomány világraszóló sikerei. Ez a duzzadó erő nem a háborút, hanem a békét, az emberiség boldog jövőjét szolgálja. Minden okunk megvan arra, hogy megerősödjék bizodalmunk az emberiség békés jövőjében. Tudnunk kell azonban, hogy a vágyakozás, vagy a passzív félreállás és a kivárás taktikája nem segíti elő ennek a jövőnek valóraválását. Tömörítenünk kell az erőket és mindannyiunknak hozzá kell járulnunk a béke végső diadalához. Aki igazán békét akar, annak hozzá kell járulnia a szocialista haza erejének növekedéséhez, gazdaságának felvirágoztatásához. Tudnia kell, hogy a béke legbiztosabb záloga: épülő szocialista rendünk, a szocialista tábor állandóan növekvő ereje. A szocialista építés érdekében végzett munka a leghasznosabb hozzájárulás az emberiség évezredes vágyának teljesüléséhez, a béke diadalához. Hömpölygő diáksereg vonul végig az utcán. Arcuk piros, mint a rózsa. A szokottnál hangosabban beszélnek, s pionírkendöjük is mintha gondosabban lenne megkötve, mint máskor. Az ajnácskői nyolcéves középiskola osztályait ellepik a vidám gyerekek. Az egyik osztályban táncpróbát tartanak, a másikból dallam szűrődik ki az ajtónyíláson. A kis elsősök éppúgy, mint a nagyobb nyolcadikosok, ünnepségre készülődnek. Izgalommal telik el az egész nap... Végre eljött a várva várt perc. Az utcákon kigyulladt lámpák fényei harcba szálltak a decemberi esték ködös fátyolával. A kultúrház előtt felnőttek és gyerekek egyaránt izgalommal várják a fehérszakállú Télapó megérkezését. Fogadtatására a kis pionírok szép kultúrműsort készítettek elő. De ö sem maradt ám adós! Csizmáján messzi tájak havával jött el közéjük, s feneketlen zsákjából sorban kerültek elő a különböző ajáitdékok. Pistike könyvet, Bözsike csokoládét kapott, egyszóval mindenkinek jutott valami. Télapó azonban sokat nem időzhet, hisz mindenhol nagyon várják. A hazatérő, izgalomtól és élményektől hevült gyermekek azzal a tudattal hajtották álomra fejüket, hogy nagyon szép volt ez az est. Talán sosem felejtik el. Ahol Télapó még eddig nem járt, készülődjetek gyerekek, nem árulja el nektek, hogy mikor érkezik, de biztos elmegy hozzátok is. Ha megérdemlitek, sok szép ajándékot kaptok ti is tőle... Agócs Vilmos (Ajnácskő) FODOR J. Jéslai A népek közeledjenek, s a kontinensek, Nem álom Az egyetértés. Látom az angolt, a németet, franciát, S a szovjet fiát, s a többit szoroj közelben. Miközben acél pántokat fon a világ köré Az Eszme! Ö, Eszme, világ új képe, előkészítője, Add, hogy láncod a dúlt népeket egybeszője! 0, belátás, jöjj Immár, s lássa az Ember: Nem élhet , Nemzet s a nemzet Egymás ellen fondorkodva többé, nincs út más, Mert csak háborús, vészt hoz minden külön cél, számítás, Ö, Eszmény, te örök: népek testvérisége, Hass át, Hogy tűi fajon, színen, régi viszályon, Keljen a felnőtt Ember s a lét ne fájjon! » Ö, lebegj fönnen, Szocializmus! Ki tetté váltsz minden régi álmot a jobban, S minden valaha volt építő hév, hit, Fogj össze ebben: szív, elme, kar s dicső Találmány! S míg büszke szárnyunk a csillagba fölvet, Testvériség, egy cél s tett fogja egybe a földet. Gazdag karácsony Vajon mire gondol a képen látható kis Esztike? ... A gazdag karácsonyfa alatt Télapót rajzolt, most pedig távoli hegyek körvonalai felett jár messze a képzelete. Lehet, hogy mérnök, tanítónő vagy geológus lesz belőle. Ilyen boldog most a gyerekek karácsonya... A napokban mi is Télapó nyomdokában jártunk... A bratislavai Figaro-üzem már átadta az üzleteknek a sok jó csokoládét, édességet. Exporttervüket már 130 százalékra teljesítették. Küldünk a messze távolban élő gyermekeknek is édességet: Tanganyikába, Ausztráliába, Irakba, Jordániába, az Egyesült Arab Köztársaságba, Cyprusra, Luxemburgba, az Amerikai Egyesült Államokba, Angliába és még sok-sok országba. A Pionír-üzletben gyakori látogató Télapó. A múlt év hasonló időszakához képest 140 000 koronával nagyobb volt a forgalom a gyerekruhácskák és játékok osztályán pedig 30 százalékkal olcsóbb az áru. Kardos Győző, a Vágsellyei Egészségügyi Központ könyvelője éppen egy kis pioníringecskét vesz. — Meglepem Ildikót, még mást is veszek, de azt ne írja meg az újságba, meglepetésnek akarom .., Pór Piroska alig győzi kiszolgálni a vevőket. A Dunaj-áruházban is nagy a sürgés-forgás. Ki televíziót, ki mosógépet cipel. Az igazgató szerint 9 millió 100 ezer koronával adtak el már eddig több árut, mint tavaly ilyenkor. A Magyar Könyvesbolthoz sem hűtlen Télapó. Az elárusítók alig győzik a csomagolást. Naponta 70 — 100 csomagot küldenek a vidékre megrendelőknek. A forgaiom 100 000 koronával nagyobb, mint tavaly. Mindössze néhány képet rajzoltunk fővárosunk életéből. A jókedvű vásárlók azt beszélték, hogy sokkal gazdagabb lesz a karácsony, mint tavaly, -b-Bratislava, 1959. december 23. Ára 70 fillér I _____ X. évfolyam, 102-103. szám. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Télapó mindenkit meglátogat
