Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-20 / 101. szám

1959. december >?. \fzab-ad Földműves 3 Amíg a tervek elkészülnek — Kötelezzük magunkat, hogy emeljük a mezőgazdasági terme­lést ... — így kezdődött csaknem minden válasz a Csehszlovák Köztár­saság szovjet hadsereg általi felsza­badításának 15. évfordulója alkalmá­ból kiadott prerovi felhívásra. A szö­vetkezetek és állami gazdaságok ezáltal olyan feladatokat tűztek ma­ijuk elé, hogy az ez évi termeléshez viszonyítva lényegesen túllépik a jövő évi termelést. Mindezek a kötelezett­ségvállalások egyben a 1960-as terv részévé lettek, mert már most meg kellett teremteni a szükséges előfel­tételeket a jövő évi termelés emelé­sére. Magától érthető tehát, hogy az :L960-as termelési-pénzügyi tervnek ezek a kötelezettségvállalások szerves részei. Nem lehet elvégre más hek­tárhozamokat vagy állattenyésztési termékeket tervezni a jövő évi terv­ben és másokat határozni meg a kö­telezettségvállalásokban. Ilyen eset­ben az egyik vagy a másik valótlan lenne. TÉRJÜNK AZONBAN VISSZA a inunkafelajánlásokra és ahhoz, mit tettünk már eddig teljesítésük érde­kében. Helyes lenne, ha a Hradec Králové-i járásban levő Briza községi szövetkezet példáján hozzálátna a kötelezettségvállalások ellenőrzéséhez minden állami gazdaság és szövetke­zet. Nem egy esetben mutatkoznék meg, hogy a Vállalások magasabbak is lehetnének, s ha a jövő évi termelési­pénzügyi terv alapjául kell szolgál­niuk, jobban hathattak volna az állat­­gondozók és növénytermesztők kez­deményezéseire, hogy a tervet telje­sítsék, sőt túlszárnyalják. Megmagyarázhatjuk szemléletesen. A Sylvárúv Üjezd-i EFSZ-ben (hofi­­, cei járás) a prerovi felhívásra adott kötelezettségvállalásokat a vezetőség tagjai készítették. Aláírták, elküldték a járásra, de nagyon kevés szövetke­zeti tag tudott arról, hogy a szövet­kezet valamire kötelezte magát. Erre csak a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának már­ciusi és júniusi ülésén hozott hatá­rozatai teljesítésének ellenőrzése de­rített fényt. Csak akkor tudta meg minden tag, hogy a vezetőség hatá­rozott a munkájukról és a magasabb terméshozamokról — nélkülük. Meg­késve ugyan, de a tagok kérelmére a kötelezettségvállalások tartalmát megtárgyalták a tagsági gyűlésen. Az eredmény a vezetőséget meglepte. A tagok az eredeti kötelezettségvál­lalásokkal nem értettek egyet, hanem saját maguk javasolták megváltozta­tásukat és magasabb termelé­si feladatok kitűzését. Nem egy szövetkezet okulhatna ebből a példából. Főleg ott, ahol a kötelezettségvállalások alkalmával le­becsülik az emberek kezdeményezését és tapasztalatait, ahol a szövetkezet belső demokráciájában vagy az állami gazdaságok tanácsülésein nem vált még napi szükségletté a termelési feladatok teljesítése és túlteljesítése lehetőségeinek megvitatása az embe­rekkel. Érvényes ez természetesen azokra a szövetkezetekre és állami gazdasá­gokra is, amelyekben eddig még nem valósították meg a kötelezettségvál­lalások rendszeres ellenőrzését. Ahol ez csak „papírmunkának" számít, ott az emberek saját maguknak ártanak, s ugyanakkor tudatosan félrevezetik a felsőbb szerveket. Mindkettőre előbb-utóbb ráfizetnek. A kötelezettségvállalások rendsze­res ellenőrzésének szükségességét felismerték például a litohlavyi szö­vetkezeti tagok. Vállalták, hogy a ga­­bonaneműek átlagos hektárhozamát a jövő évben hektáronként 2 mázsá­val emelik, a szénáét 17 mázsával, a burgonyáét 40 mázsával; stb. S amit a kötelezettségvállalások teljesítése érdekében már az őszön megtettek, éppen ez lett a rendszeres ellenőrzés tárgya a munkacsoportokban és a szövetkezetben. A két mezei munka­­csoport kölcsönösen ellenőrizte, kel­lően trágyázzák-e a szántást, gondoz­zák-e a rétet, hogy a kötelezettség­vállalásokból ne maradjon megvalósí­tatlanul semmi. Hogy miért kell ellenőrizni a kö­telezettségvállalásokat, itt van a kö­vetkező ok: a felhívástól már csaknem egy félév telt el. Ez idő alatt már a munkacsoportok és a dolgozók is meggyőződhettek arról, hogy még nincsenek kiaknázva az összes lehe­tőségek, hogy a kötelezettségvállalá­sok magasabbak is lehetnének. Segítsük az emberek kezdeménye­zésének kibontakozását, éppen a kö­telezettségvállalások alapos ellenőr­zésével. Csak az ügy előnyére válhat, ha a kezdeményezések nyomán létre­jött javaslatokat és munkafelajánlá­sokat belefoglaljuk a jövő évi terme­lési tervbe. Az emberek a saját maguk által átgondolt vállalásokat sokkal jobban tudják majd teljesíteni és túlszárnyalni. (z. n.) Egyesített erővel... A bratislavai FIGARO üzemben az utolsó csomag is elindult útjára ... Teljesítették az erdősítés egész évi tervét A Bratislavai Kerületi Erdőigazga­tósághoz tartozó üzemek, amelyeknek a gyorsan növő fafajok ültetése sza­kaszán legnagyobb feladata van Szlo­vákiában, december 15-én teljesítet­ték a faültetés évi tervét. Az erdé­szeti üzemek dolgozói 5490 hektár erdős és erdőtlen területet fásítottak és több mint 32 000 000 facsemetét ültettek ki, ebből 3 235 000 nemesített nyárfát és füzet. A gyorsan növő fa­fajok ültetéséből jelentősen kivették részüket az EFSZ-ék, az állami gaz­daságok és a gépállomások dolgozói is. A csallóközi rónán, a dunaszerda­­helyi járásban egymással hatá­ros községek Nagy- és Kisudvarnok. Mindkét faluban közösen, kollektív módon a nagyudvarnokiak 291, a kis­­udvarnokiak 640 hektáron, azonos fel­tételek mellett gazdálkodnak. Mindkét községben tanulmányozták Novotny elvtársnak, köztársasági el­nökünknek a területi átrendezéssel kapcsolatos nagy jelentőségű beszá­molóját, összeültek a két község ve­zető emberei, megtanácskozták a dol­got, s elhatározták, hogy előkészítik a két szövetkezet egyesítését. Helyes gondolat ez, mert a két szövetkezet egyesítése után 931 hektáron fog gaz­dálkodni, s közös törekvéssel az eddi­ginél nagyobb eredményekre tesznek majd szert. A minap a dunaszerdahelyi járást róttuk, s mindkét szövetkezetei meg­látogattuk. Először Nagyudvarnokon voltunk, de a szövetkezet irodáján csak egy embert találtunk. Az elnököt kerestük. — Az egész vezetőség átment Kis­­udvarnokra értekezletre — adott út­baigazítást a kérdezett, így kerültünk Kisudvamokra. A helyi nemzeti bizottság irodája felé vettük az irányt, mert az ablakon ke­resztül már messziről láttuk, hogy ott vannak. Az irodában a két község ve­zetői tárgyaltak. A két szövetkezet egyesítésének egyik igen fontos kér­dését, az állatállomány elhelyezésének kérdését beszélték meg. Bizony, van erről mit beszélni, mert az egyesítés után 489 szarvasmarhájuk és több mint 1000 sertésük lesz; tágas férő­helyre van szükségük, gondosan kell Az ál! ami gazdaságok segítik a szövetkezeteket A besztercebányai kerület állami gazdaságai december 15-én teljesítet­ték a mélyszántási tervét, összesen 8720 hektárt szántottak fel. A trakto­­rospk és a „lánctalpasok“ azonban nem pihennek meg. Már december 16-án 18 lánctalpast adtak át trakto­rossal együtt olyan járásokba, ahol a ★ ★ ★ Jövőre még jobban... Nyolcéves az ozsgyáni EFSZ. Évről évre szebb eredményeket ér el, de a jövő évre jobbak a kilátásai: 550 hí­zósertés és 80 hízómarha van a szö­vetkezet istállóiban. Ezekből Sága Mihályné 190 sertést gondoz. A hízó­marhák példás gondozója Borics András, a fejőstehenekre Orosz József és fia fordít nagy gondot. Horváth Károly (Ozsgyán) mélyszántással lemaradtak. így pél­dául az Ipolysági Állami Gazdaságból a korponai járás szövetkezeti föld­jeire 7 traktort, a Füleki Állami Gaz­daságból a kékkői járásba 5 traktort irányítottak. Az állami gazdaságoknak (beszter­cebányai kerület) az őszi mélyszán­tásban összesen 45 lánctalpas traktora dolgozik majd az EFSZ-ekben. A kerület gépállomásai egymás kö­zött versenyeznek abban, melyik nyújt leghatásosabb segítséget a szö­vetkezeteknek. Szükség is van erre, hiszen a kerület EFSZ-eiben még 11 ezer hektár föld vár ekére. elhelyezniük az állatállományt a szö­vetkezet aranytartalékát, hogy az in­dulás jól sikerüljön. Mucska György elvtársat, a nagy­­udvarnoki EFSZ elnökét a má­sik szobában találtam, jegyzőkönyvet vett fel a legközelebbi teendőkről.- Hallom, elnök elvtárs - szólítom meg az elnököt -, hogy a két szövet­kezet egyesítésén dolgoznak.- így igaz - feleli kurtán, majd rámnéz és folytatja: — Tán nem tartja jónak? — adja fel a kérdést. — Már hogyne — felelem —, hiszen manapság számos kisebb szövetke­zetben az egyesítésről folyik a beszéd. Aztán összemosolygunk, tovább be­szélgetünk a részletkérdésekről. — Tudja, annyi most a dolgunk, hogy meghalni sincs időnk — mondja tréfásan, s folytatja: — Mindkét szövetkezetben alapos leltárt készítünk, hogy megállapítsuk a közös vagyon pénzértékét. Ez a jó indulás előfeltétele. — Mikor látnak a közös termelési terv kidolgozásához? — teszem fel a kérdést. — Mikor? — gondolkozik egy per­cig, s máris válaszol: — Január else­jéig készen kell lennünk a tervvel« Ez azt jelenti, hogy december köze­pén hozzákezdünk a terv állattenyész­tési részének kidolgozásához, a nö­vénytermesztési részt csak azután ké­szítjük el. Erre is nagy gondot fordí­tunk, mert mi úgy tudjuk, hogy a jő terv fél siker. Helyesen gondolkodnak és helye­sen cselekednek a nagy- és kis­­udvarnokiak. Nem hiába vitatkoznak az egyesítés előtt. Nem fölösleges szó­­cséplés ez. Ilyenkor, amikor két szö­vetkezet egyesítéséről van szó, kell az eszmecsere, kell az okos beszéd. Az induláshoz sok sikert és ered­­máfhyekben gazdag új esztendőt kí­vánunk a nagy- és kisudvarnoki szö­vetkezeti családnak! Hoksza István Aranylakodalom A szocializmus gyökeres változáso­kat hozott mind a fiatalok, mind az öregek részére Bésett is. Nem csoda, hogy a nehéz napokról is beszélt a meghitt ünnepélyen Sipos Jani bácsi, aki aranylakodalmát ünnepelte a na­pokban. Az ünnepeiteket Szabó Gyula köszöntötte fel, majd Pitka Péter régi magyar nótákat dalolt. A jó han­gulat és az emlékezés mellett az ün­nepség reggel öt óráig tartott. Az aranylakodalomhoz a szerkesztőség is jó kívánságát fejezi ki! Géczi András Nagykaposi tükör Hat évvel ezelőtt jártam először Nagykaposon. S őszintén szólva, ak­koriban nem valami csinos városka volt. Az utca semmivel sem volt kü­lönb, mint egy jól kezelt határút. A zsindelyes, nádfedeles házak falain is ott „ékeskedett“ még a múlt nyo­mora ... A nagykaposiak azonban büszkék voltak városukra. Tudták, hogy pár év múlva újjáépítik. Fejlődő szövet­kezetüknek is nagyon őrültek. A lelkesedés jogos volt, hiszen 1953-ban és 1954-ben még kevés egészséges EFSZ-t találtunk Nagy­­kapos környékén. Sőt jó néhány föld­műves — a Szabad Európa rekedt hangjára — hallgatván - teljesen hátat fordított a közös gazdálkodás­nak. De a nagykaposiak nem ijedtek meg a kezdeti nehézségektől: kitar­tottak. Kiss László, az EFSZ jelenlegi elnöke azt módja: — Örök hűséget esküdtünk szövet­kezetünknek! Elhisszük, hiszen saját szemünkkel látjuk a közöshöz való ragaszkodást, a szövetkezet iránti hűséget. Minden tag otthon érzi magát a szövetkezet­ben, s úgy dolgozik, mint a sajátjá­ban. A jó munkának, a megértésnek viszont meg is van az eredménye. Megszépült, megfiatalodott a város, új betonúton jutunk el az EFSZ iro­dájába is ... A tágas, nagy teremben serény munka folyik. Bodnár Antal mező­gazdász alig veszi észre, hogy vendég kopog irodája ajtaján ... Egyszer az­tán mégiscsak föltekint, s udvariasan befelé „tessékel". — Mi olyan sürgős? - kérdezzük. — A tervek ,a jövő tükrének be­fejezése! Sercen a toll, s megörökítünk egy­két beszédes számot. Először is azt, hogy a szövetkezeti vagyon mostani értéke 13 millió korona. Két évvel ezelőtt, vagyis 1957-ben 10 millió ko­ronára becsülték a közös tulajdont. S ezt az ugrásszerű gyarapodást csák is a termelés fokozása idézte eló. Lapozzunk csak az EFSZ krónikájá­ban, amelyet Kiss László elnök pon­tosan vezet... Például 1954-ben 1967 000 korona volt az EFSZ összbevétele. A tagság átlagos évi keresete pedig 4090 ko­ronát tett ki. Rá két évre, 1956-ban már 3 430 000 korona futott be a kö­zös kasszába. A tagok átlagos kere­sete 9370 koronára emelkedett. Ez a szép fejlődés, s a kereset állandó növekedése még jobb munká­ra serkentette a tagságot, úgyhogy 1957-ben már 4 658 000 korona össz­bevétele volt a szövetkezetnek. Egy­­egy tag átlagos keresete pedig 10 943 korona lett. Még többet mondanak a tavalyi és az idei eredmények. Pedig számos EFSZ-ben a „kedvezőtlen időjárás“ miatt nem érték el a tervezett hek­tárhozamokat, nem • teljesítették a pénzügyi tervet. Vegyük hát példa­képül a nagykaposiakat, ahol a múlt évben a tervezett 4 680 000 korona helyett 5 420 000 koronával púposo­­dott a szövetkezet „pénztárcája“. A nagy család tagjainak átlagkeresete pedig pénzben meghaladta a 12 000 koronát. Ez évben a növénytermelésből két millió 600 ezer korona bevételt ter­veztek. Nagy összeg ez: az 1800 hek­tár földterületen nem könnyű feladat összeszedni ennyi pénzt. A nagykaposi földművesek — mint jó gazdák — azonban azt mondták: — Ha minden munkát idejében és jól végzünk el, úgy a tervet teljesítjük! Mit cselekedtek tehát? Semmi kü­lönöset. Csupán annyit, hogy idejében és jól megkapálták, szakszerűen ápol­ták a növényeket. Cukorrépából a 60 hektáros területen átlagosan 589 má­zsás hektárhozamot értek el. A ter­vezett 120 vagon cukorrépa helyett 206 vagont adtak be. Több mint három vagonnyit pedig takarmányalapra hagytak. Magasan túlszárnyalták az egyes gabonafélék tervezett hektárhozamát is. Búzából a tervezett 22 mázsával szemben 23 mázsát takarítottak be egy-egy hektár földről. Az őszi árpa a tervezett 21 mázsa helyett 34 má­zsa lett, a tavaszi árpa 9 mázsával több. mint a tervezett, vagyis 28 má­zsa termett hektáronként! Ezek szerint természetesen a ter­vezett beadást is megtoldották. Még­pedig 6 vagonnal. így nem 35, hanem 41 vagon gabonát — s mind jó minő­ségű vetőmagot — adtak be. Érthető tehát, hogy a többért többet kapott a szövetkezet. S így nem 2 600 000, hanem 2 670 000 koronát jövedelme­zett a növénytermesztés. S mit hozott az állattenyésztés? Nem „sokat", idáig „csak“ 2 700 000 koronát! És honnan gurultak elő a koronák? A nagykaposiak nem tit­kolják, megmondják: — Több tejet fejtünk, több húst termeltünk, mint ahogy a terv elő­irányozta. Azt is elárulták, hogy mennyit. A terv szerint 600 000 liter tejet kel­lett kifejniük. November végéig 638 ezer litert fejtek ki. A tervezett 180 ezer liter helyett pedig 450 000 litert adtak be. Marhahúst 40 mázsával (a tervezett 290 mázsa volt), sertéshúst közel 100 mázsával (880 mázsa volt a tervezett) adtak be terven felül. Meg kel! jegyeznünk azt is, hogy a terven felül beadott tejért közel egy millió koronát kapott a szövetkezet! — Ennyi szám, ennyi adat! - mond­hatná valaki. — S miért kellett mind­ezt felsorolni? Bizony, jó néhány ezres „fordult meg“ kezünkben. Hát még mennyi a nagykaposiakéban! No de hát hadd örvendjenek az ezreseknek, százasok­nak, hiszen az övék, ők dolgoztak ér­te. Mi csupán azért „gurigázunk“ a koronákkal, azért morzsolgatjuk a számokat, mert ezt teszik a nagy­kaposiak is. Bodnár Antal mezőgaz­dász például így számol: — Ha idén 23 mázsa búza, 34 má­zsa őszi árpa, 28 mázsa tavaszi árpa termett egy-egy hektár földön, akkor miért ne tervezhetnénk jövőre búzá­ból 25, rozsból 22, őszi árpából 25, tavaszi árpából 22 mázsás hektárho­zamot? Hasonlóképpen tervezget Albert Sándor zootechnikus is. — Ez évben elég gyönge a tehén­­állományunk. Nagyobb része öreg és beteg. Jövőre 100 saját nevelésű te­hénnel növeljük a tehénállományt. Nem lesz tehát lehetetlen egy-egy tehéntől 3000 liter tejet kifejni!... A hízósertések 80 — 90 dekás napi súlygyarapodását is könnyen elérjük, hiszen január elsejétől bevezetjük az új takarmányozási technikát és tech­nológiát. A teheneket sem kézzel, hanem géppel fejjük a jövő évben, Azt mondotta Bodnár Antal mező­gazdász, hogy a terv a jövő tükre. S hogy a nagykaposiak gazdálkodásá­nak tükre teljes legyen, mondjunk el még egyet-mást... Most azonban ad­juk át a szót Kiss László elnöknek: — Amikor 15 évvel ezelőtt kezet szorítottunk a felszabadító szovjet hadsereg tagjaival, azt mondották testvéreink, hogy ezután már miénk lesz a város, a föld, és úgy fogunk élni, ahogy dolgozunk, ahogy gazdál­kodunk. Eleinte hittük is, meg nem is a jóslást. Most azonban azt mond­juk: Igazuk volt! Ezt tapasztalatból tudjuk. Éppen ezért még szebbé akarjuk tenni életünket!... — Azt hisszük nem kell különö­sebben hangsúlyozni, hogy mi teremti a szebb élettet? Valamennyien tudjuk: a szövetkezet gazdasági alapjától függ a tagság életszínvonalának állandó emelkedése! Téves nézet az, külö­nösen tervkészítéskor, hogy csak a papírra fektetett hektárhozamokra alapozzák a munkaegység értékét. Egyes EFSZ vezetők például azt mondják: Tervezzünk cukorrépából 450, bűzábó! 35 mázsás hektárhoza­mot, így „biztosítva lesz“ a 10 korona előleg kifizetése. Osztalékig még sok minden változhat!... — Mi nem így tervezünk. Jelenleg is a harmadik ötéves terv irányelvei­ből indulunk ki. Azt mondjuk, ha le­hetséges a vas termelését növelni, akkor mért ne lehetne a hektárok hozamát fokozni? Na és mit teszünk? Bővítjük az alapokat! Oszthatatlan alapra 550 000, jóléti alapra 180 000, közművelődési alapra 70 000, üzem­biztosítási alapra pedig 250 000 koro­nát helyezünk.. Itt meg kell jegyez­nünk azt is, hogy mi már 1957-ben és 1958-ban sem feledkeztünk meg az üzembiztosítási alap fel töltéséről. így már 340 000 korona képezi ezt az alapot!... — Az a tervünk — fejezi-be Kiss László elnök —, hogy jövőre a mun­kaegység értékének már a 80 száza­lékát fizetjük ki előlegként. És a 20 százalék is biztosítva lesz. Természe­tesen, nem arra támaszkodunk, hogy milyen lesz a tavasz és kedvező lesz-e a nyár? Annyi pénzt teszünk félre a „ládafiába“ s gabonát a raktárba, hogy még véletlenül sem szenvedjünk hiányt... íme a nagykaposi tükör. Tekintsünk hát bele és gondolkodjunk: hogyan lehetne még fényesebbre csiszolni?... Zatykó József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents