Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-13 / 99. szám

1959. december 13. yfzalrad Földműves 5 A barátsági hónap a szenei járásban Hagyományosan, a csehszlovák-szovjet barátság és kölcsönös segély­­nyújtási szerződés aláírása napjának emlékezetes évfordulójával zárult ha­zánkban a barátsági hónap. A városokban, falvakon egyaránt számos ünnepi összejövetellel, irodalmi és könyvvitaesttel, előadással, szovjet filmbemutató.va! méltatták dolgozóink a Szovjetuniót és annak népét. Ez alkalommal meglátogattuk a szenei járást, hogy áttekintést nyerjünk, milyen rendezvényekkel ünnepelték meg felszabadítóinkat — mindenkori ba­rátunkat és támaszunkat. A barátsági hónapban hazánkban számos nyelvtanfolyam indult. Népünk tudatában van, hogy a kommunizmust építő Szovjetunió sikereit úgy értiieti meg jobban, ha nyelvét is közelebbről megismeri. Az első gyermeklépések nehezek, de gyümölcse annál ízletessebb lesz, amikor a szovjet szaklapok, folyóiratok, könyvek oldalairól olvashatnak a szovjet nép hazáját építő eredményekről. — A Nagy Októberi Szocialista For­radalom előestéjén — tájékoztat Dana Kábová, a JNB iskola- és kultűrügyi osztály vezetője — majdnem minden faluban lampionos menet köszöntötte a barátsági hónapot, egybekötve a megnyitó ünnepségekkel. — November 7-én viszont — veszi át a szót Salkovic elvtárs tanfelügyelő — iskoláinkban ünnepélyes keretek között folyt le a pioníravatás. A beszélgetés során elmondták, hogy a tanulók irodalmi körökben folyta­tásos regényolvasást tartanak, Solohov Embersorsáról, s az alsóbb osztályok viszont Elbeszélések Leninről című könyvről.- Minden felolvasás után - jegyzi meg Kábová elvtársnő - a diákok megvitatták a hallottakat, így a szov­jet emberek hősi harca és élete még melyebben vésődött gyermekeink szí­vébe. Ezenkívül minden iskolában szovjet könyvkiállítást rendeztek, ahol nagyon sok könyvet adtak el, sőt 350 tanuló megrendelte a szovjet sajtót. A bratislavai Lenin-múzeum meg­látogatása és a staféta megszervezése szintén a tanítók és diákok jó mun­kájára vall. De nem csupán az isko­lák terén, hanem a népművelödési és kultúrotthonok is sok értékes műso­ros estékkel, színvonalas előadásokkal gazdagították a lakosság ismereteit a Szovjetunióról. Négy ünnepélyes matinét szerveztek meg a járásban a „Barátsági estek" címen, ahol a brati­slavai művészek és a szenei tanulók kiváló énekkara lépett fel. Úgyszintén minden faluban szovjet filmhetet tartottak, amelyeknek mű­sorában az Embersors, a Kalózok, a Csendes Don és más művészien igé­nyes film szerepelt. Megjegyzendő, hogy minden bemutató előtt vagy a HNB vagy az EFSZ elnöke rövid be­számolóban ismertette a Szovjetuniót. A műkedvelő színjátszó és tánccso­portok sem maradtak le a barátsági hónap rendezvényeiről, s ezen a téren elsősorban Szencet, Rétét és Magyar­­bélt illeti az elismerés. — Nagy súlyt fektettünk — mond­ja végezetül Kábová elvtársnö — a barátsági hónap záróünnepségeire, s arra törekszünk, hogy az ilyen kul­turális megmozdulások még a barát­sági hónap befejezése után továbbra is létesüljenek. (bsg) 1959 december 14-től december 20-ig A bratislavai rádió hétköznapi Forró könnycsepp hullott a kezemre Legutóbb a lévai aggok otthonában jártam. Megérkezésemkor rendkívül meleg üdvözlésben részesített az otthon vezetője, Ürge Katalin, s el­mondotta, hogy milyen jól érzik magukat itt a munkában, az életben megfáradt emberek. Megismerkedem közelebbről is ve­lük. A 22 lakó közül itt találkoztam a 94 éves Gregony Jánossal is, aki már 7 éve tölti napjait az aggok ott­honában. — Decemberben töltöm be 94. éve­met — kezdte a beszélgetést János bácsi — és szeme elakadt, amikor a falra nézett. Több rosszat értem meg az életben, mint jót, s csak öreg koromban érezhetem meg ennek az új életnek a szépségeit, a múlt har­cainak gyümölcsét. A mi unokáink fogják élvezni azt, ami nekünk hiány­zott. Csak annak örülök, hogy öreg korunkra ilyen szép és boldog életünk lehet. Ilyenkor már sok mindent el­feled az ember. Ha az idő le is jár, de még mindig a jövőbe gondolunk, mely egyre szebb lesz. Távozáskor melegen megszorítot­tam a kezét és még hosszabb és bol­dogabb életet, egészséget kívántam az aggok otthona öreg harcosának, s vele együtt a többieknek is. Ekkor éreztem csak, hogy egy forró könny­csepp hullott a kezem fejére. Kúcs Gyula, Alsószecse A naszvadi és a ladnóci fiatalság közös célja A téli estékre sikeres, színes mű­sort állított össze a naszvadi CSISZ szervezet fiatalsága. De némcsak a kultúra terén állják meg helyüket, hanem aktívan részt vesznek társa­dalmi munkával az új kultúrház fel­építésében, amelynek majd a gyü­mölcsét az egész falu élvezi. Csak így tovább naszvadi fiatalok! (Faluska András leveléből) Jobban igyekezzenek November végén a kerületi kikül­dött — Fedics elvtárs — jelenlétében tartották meg a CSEMADOK évzáró­­gyűlését Truksán. A „Z“ akción kívül, amit a kultúrház felépítésére szer­veztek, nem nagyon beszélhetnek komolyabb eredményekről, habár Szi­rénfalva szép kultúrális tradícióval is rendelkezik. Fedics elvtárs beszámo­lójában rámutatott a szlovák nyelv tanfolyamának hasznosságára, hogy a szlovák és a magyar dolgozók meg­értésben építsék a közös hazájukat. A falu minden CSEMADOK tagja el­várja az új vezetőségtől, hogy na­gyobb gondot fordítson a kultúra ápolására, mint a volt vezetőség. Gábor Lajos, Nagykapos A királyhelmeci kis Ladnőc község fiataljai sem maradnak el a hazánk élenjáró CSISZ szervezeteitől. Az új kultúrház felépítésében ők rakják le az „alapot“, amit a falujuk felszaba­dulásának 15. évfordulójára ajánlot­tak fel. A társadalmi munkával meg­takarított pénzösszeget a helyi nem­zeti bizottság sportfelszerelésben adja át a fiataloknak. (Troja Tibor leveléből) • rendszeres míisorszáinai: • 5,00 Hírek. 5,10 Reggeli zene. 6,00 • Hírek. 6,10 A falurádió műsora (hét­• főn sportjelentések) 6.15 Reggeli Storna (Hétfőn, szerdán és pénteken ;6,30 —6,35 Nyelvi tanácsadó.) 7,00 illírek. 7,10 Reggeli zene. 10.00 Hírek { BRATISLAVA: ; December 14. Hétfő: — 10,05 Szov­­•jet népek zenéjéből. 11,00 Asszonyok­énak. 11,30 Jó hangulatban. 12,40 A !.szófiai rádió zenekara játszik. 14,05 j Kellemes délután. 17,30 Énekeljünk • és táncoljunk. 18,00 Az orvos taná­• csői. 18,15 Kivánsághangverseny. 19,40 {Mindenki zenéje. • December 15. Kedd: — 10,15 Isko­lások műsora. 11,20 Jó hangulatban. ! 12,40 Katonáink énekelnek. 13,00 »Tánccal a világ körül. 14,05 Kellemes »délután. 15,30 Moszkva beszél. 17,00 I Tánczene. 18,00 Az új technika cso­rdái. 18,15 Kivánsághangverseny. 19,40 • Napjaink dalai. 19,50 Külpolitikai } kommentár. 22,50 Üj melódiák. J December 16. Szerda: — 10,05 Csaj­­íkovszkij zenéjéből. 11,00 Asszonyok­énak. 12,07 Hőseink emlékénél. 12,40 }A vers zenéje. 13,00 Melódiák világ­­; hírű operettekből. 14,05 Kellemes dél­­jután. 15,30 Szovjet hangverseny. 16,55 • Beszéljünk helyesen. 17,30 Táncoljon • velünk. 18,00 Üzemeink életéből. 18,15 S Kívánsághangverseny. 20,40 A szülők • iskolája. 21,30 Mindenki zenéje. i December 17. Csütörtök: — 10,15 •Az iskolások műsora. 11,00 A nemzet­­íközi élet eseményeiről. 11,20 Jó han- Sgulatban. 13,00 Népi muzsika. 14,05 I Kassa jelentkezik. 15,30 Barátaink • dalai. 17,00 Ifjú költők jelentkeznek. J18,00 Kívánsághangverseny. 19,50 •Külpolitikai beszámoló. 23,15 Éjjeli ; zene. • December 18. Péntek: — 10,05 A ! szülők iskolája. 11,00 A győzelmes {harcok nyomában. 11,30 Jó hangulat­­| ban. 12,07 Napjaink dalai. 12,40 Fil­­‘mek zenéjéből. 14,05 Kellemes dél­után. 15,30 Moszkva beszél. 16,55 Be­széljünk helyesen. 18,20 Kívánság­hangverseny. 20,00 A szocialista mun­kabrigádoknak játszunk. 22,15 Népi együtteseink énekelnek. December 19. Szombat: — 10,05 Úttörők híradója. 11,00 Üj elbeszélé­sek. 11,20 Jó hangulatban. 12,07 Nép­dalok. 13,00 Vígan fejezzük be a he­tet. 16,15 Szombat délután ... 17,00 A fiatalok világa. 18,00 Asszonyoknak. 18,20 Kívánsághangverseny. 19,30 Napjaink dalai. 19,45 Szocialista mó­don dolgozni és élni. 21,30 Tánczene. December 20. Vasárnap: — 9,00 Katonáink életéből. 10,30 Zenei apró­ságok. 10,50 Élő szóval. 11,00 Kiván­sághangverseny. 13,00 Földműveseink­hez szólunk. Í5,00 Kívánsághangver­seny. 17,00 Üti jegyzetekből olvasunk. 17.30 Tánczene. 18,00 Fiatalokkal be­szélgetünk. 22,15: Sporthíradó. 22,50 Tánczene. KOSSUTH-RÄDIÖ: December 14. Hétfő: — 7,59 Hang­verseny. 9.00 Riportmüsor. 10,10 Óvo­dások műsora. 12,10 Járóka zenekara játszik. 13,00 Operettek. 15,10 Polkák. 15.30 Úttörő-híradó. 17,15 ötórai tea. 18.00 Együtesek. 19.25 Versek. 20,30 Rádiójáték. ' December 15. Kedd: — 6,59 Szóra­koztató zene. 8,10 Operarészletek. 9,20 Gyermekrádió. 10,10 Válaszolunk hallgatóinknak. 11,00 Kínai kisregény. 12.10 Ajándékműsor. 13,00 Gazdatan­folyam. 14,20 Gyermekrádió. 15.10 If­júsági rádió. 16,10 Egy falu — egy nóta. 17,15 Szív küldi... 18,00 Szabó­család. 19.05 Gyári sziréna. 19,25 Tánczene. 21.00 Régi slágerek. December 16. Szerda: — 8,10 Szó­rakoztató zene. 9,00 Rádióegyetem. 10.10 Üttörő-híradó. 11,00 Pillantás a nagyvilágba. 12,10 Operarészletek. 13.10 Verbunkosok. 14,30 Napirenden. 15.10 Hangverseny. 16,00 Élő szóval. 18.00 Ifjúsági rádió. 19,20 Nagy gon­dolkodók a vallásról. 20,30 Jót nevet­tünk! December 17. Csütörtök: — 8,10 Külföldi zene. 9,20 Gyermekrádió. 10.10 Elbeszélés. 10,30 Csehszlovák operák. 12,10 Tánczene. 13,00 Gazda­tanfolyam. 15,10 Fúvószenekar. 16,05 Egy falu - egy nóta. 17,55 Lányok, asszonyok. 18,10 Szív küldi... 22,15 Operettek. December 18. Péntek: — 8,10 Dal­játékok. 9,10 Téli nap. 10,10 Hattyú­dalok. 11,10 Könyvismertetés. 12,10 Csárdások. 13,00 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13,15 Tánczene. 14,40 Operakórusok. 15,10 Könnyű zehe. 17,15' Szív küldi... 18,45 Tánczene. 21,15 Moszkvai mű­sor. December 19. Szombat: — 8,10 Lá­nyok, asszonyok. 9,00 Rádióiskola. 10.10 Óvodások műsora. 10,30 Operet­tek. 12,10 Népzene. 12,45 Könyvúj­donságok. 13,50 Szív küldi... 14,40 Tánczene. 15,30 Élő szóval... 18,30 Népzene. 20,30 Vidám irodalmi mű­sor. 22,20 Táncoljunk! December 20. Vasárnap: — 8,10 Melódiák. 8,55 Nyelvi tanácsadó. 10,00 Operettek. 12,55 Hétvégi jegyzetek. 13,40 Tudományos híradó. 14,00 Szív küldi... 14,45 Keringök. 15.30 Járóka zenekar. 16,30 Könnyű zene. 17.45 Kincses kalendárium. 18,45 Filmzene. 20,25 Zenés hétvége a Holdon. 22,23 Operarészletek. XXXI. Mennyire igaz, hogy ahol az ember tehetetlen, segítségre sietnek külsó körülmények. Tehetetlennek bizonyul­tam én is a gazdánéval szemben, az események zavarosabb alakulásának kellett tehát bekövetkeznie, hogy szabadulhassak a fertelem-tóból. Ősz elején — már javában szántó­gattunk - mozgósítási parancsot tett közhírré a kisbírónk. Ügy szólt a mozgósító parancs, hogy tizennyolc­tól negyvennyolc évig minden épkéz­láb embernek jelentkeznie kell had­kiegészítő parancsnokságán. Egészsé­ges embereket már nem talált itthon ez a felszólítás. Az épek elmentek, bevonultak mind. Csak leventék jö­hettünk számításba. A leventeparancsnok, Kalapos fiú intézkedett. Az iskolába doboltatta be a fiatalokat s ott a főjegyző, az őrs­parancsnok, a gazdám és egy öblös szájú tizedes jelenlétében tudomá­sunkra adta, hogy az oroszok átlép­ték a Kárpátokat, komolyan veszé­lyeztetik a magyar földet, nagy szük­ség van a fegyverfogó két kezünkre. Csomagottassunk hát édesanyánkkal és a templom előtt sorakozó! Hazaszaladtam az iskolából, hogy onnan majd tovább megyek a Verebes Lajos bácsi nyomán, de tehettem-e csak egy lépést is? Az udvarunkon legalább hat csendőr ácsorgott... Csomagoltattam édesanyámmal. Jaj, milyen kínos-keserves volt a csoma­golása. Kenyeret dugott a tarisznyá­ba, amit az apám halála után akasz­tott a vállamra, s a héját megpuhí­totta könnyeivel. — Sose látlak többet, Bálint — bo­rult a vállamra és olyan sírás fogta el, hogy azt hittem, a szíve szakad meg. Én meg vigasztaltam: — Ne féljen, előjövök a föld alól is. — Vigyázz magadra. Vagy tíz percig búcsúzkodtunk, még a küszöbről is visszafordultam megcsókolni anyámat és testvéreimet, mert nehezemre esett a szeretteimtől való eltávozás. Aztán elköszöntem a gazdától is, a feleségétől is, a leányá­tól is. Édesanyámék elkísértek a temp­lomhoz s ott beálltam a sorba. Vagy nyolcán alkottunk kettős oszlopsort a szelíd fényű őszi napon. Sokan eljöttek búcsút inteni gye­rekek, lányok, asszonyok. A Bogár bácsi arcát is megpillanthattam a sokaságban. Józsit kísérte, Józsinak súgott valamit, mielőtt hozzám lépett volna. Megszorította a kezem és hal­kan mondta: — Aztán legyen eszetek, Bálint. Lépjetek meg a kínálkozó alkalom­mal. — Lesz, csak bízza ránk — felel­tem a bíztatást. A Kalapos fiú vezényszavára elin­dultunk azután. Falunk szélső házáig gyakran hátra-hátra fordultam, ke­restem az anyám kedves arcát, de inkább rá se tekintettem volna. A Gyuri vállára hajtotta a fejét és úgy siratott, mintha nem is egyenes út, hanem temetőárok várna ránk. Én a Józsi oldalán lépegettem, s ta­lálgattuk a poros úton, hogy merre tartunk. Alig jártam még a faiunk határán túl, de sejtettem, hogy Put­­nok felé. Hogy miért arra, azt nem tudtuk kisütni sehogyan sem. Nem is firtattuk komolyabban az ütünk cél­ját, vártuk a fejleményeket. A legközelebbi vasúti állomásig gyalog mentünk, onnan pedig vonaton tovább. A vonat két "helyen állt meg Putno­­kig. Pelsőcön és Bánrévén. És ezeken a helyeken nemcsak vizet vett fel a mozdony, hanem leventéket is. Egy nagy zűrzavar, kavarodás és kiabálás volt az állomás! Józsival a vagon lépcsőjén gub­basztottam. Onnét néztem a tolon­gást, amelyet a mozgósítási parancs idézett elő. Pelyhesállú, leventesap­kás legények nyomakodtak fel a sze­relvényre, ruhájuk földszínű volt és foltoktól tarka. Bakkancsuk fatalpa olyan zajt csapott a peronon, mint a kereplő. Arcukon semmi nyoma nem volt a félelemnek. Nevetgéltek, ra­­koncátlankodtak, akár a csikók. És daloltak. Torkukszakadtáből fújták a nótát. Mintha nem is frontelőkészítőbe vonulnának, hanem a legszebb leá­nyok lakodalmára. Rá-rápislantottam Józsira, furcsá­nak tartottam a viselkedésüket. Ezek a szeleburdi legények nagyon szomo­rúak lesznek, gondoltam magamban. Józsinak is kinyilvánítottam ezt a véleményemet s ő helyeselte, mond­ván: — Víg péntek után, szomorú vasár­nap! Valóban az következett, szomorú vasárnap. Mihelyt Putnokra értünk - mert csak addig vittek bennünket — elröppent, elillant a legények jő kedve. Az állomáson altisztek sisera­­hada csapott ránk s még ki sem száll­tunk jóformán a vagonokból, máris veszettül szidták a jó édesanyánkat. — Ide állj te marha! — Oda állj te ökör! — Üssön meg a mennykö! De ez csak kóstoló volt, hogy meg­­ízlelhessük, mit főznek itt számunkra. Egy régimódi iskolában szállásoltak el bennünket s másnap reggel egy sereg altiszt vezette „pofa be" stí­lusban a kiképzésünket. Jó nagy udvara volt az iskolának és legalább tízszer futtatták velünk kö­rül napjában. Fegyvert, kézigránátot, nyomtak a kezünkbe: guggolásban, kúszásban öltöttük ki a nyelvünket. Egy percnyi megállásunk nem volt, futottunk, mozogtunk örökké, mint akiknek istennyila csapkod a sarkuk­ba. S ha valaki ellankadt, az altisztek gondoskodtak a felfrissítéséről. A Ka­lapos fiú otthoni harcászata gyerekes semmiség volt ehhez képest. Az erőltetett menetelések idején nappal is a csillagokat láttam s nem egyszer keseredtem odáig, hogy ki­lépek a sorból, lehasalok a földre és üssenek, vágjanak, rugdossanak, nem moccanok. Józsi azonban hamar észrevette a szándékomat és még idejében figyel­meztetett, hogy ne akarjam magamra a legrosszabbat. Vörös Pistát nem in­tette senki, ő kidőlt a sorból és az altisztek úgy megpofozták, hogy vért köpött.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents