Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-09 / 98. szám
1959. december 9. Jzafad Földműves Egy zootechnikus arcképe Nagy öröme van az embernek, amikor elvégezte iskoláit, megkapja a bizonyítványt... Rencsok Lászlónak, a sajószárnyai EFSZ zootochnikusának kétszer jutott már ki a kellemes, jóleső örömből. Dehát ne vágjunk a dolgok közepébe, kezdjük az elején ... Szentkirályon egy régi cselédházban született. Ahogy nőtt, úgy járta édesapjával a határt. A természet szépségében, a hullámzó búzatáblákban gyönyörködött. Amikor aztán elérkezett az „első öröme“, — kikerült az iskolából — édesapja nemegyszer megkérdezte: — Mi szeretnél lenni, fiam? — Földműves. — Te csak cseléd lehetsz. Az uraké a föld. Eredj inkább valamilyen mesterséget tanulni! így lett a mosolygós. göndörhajú fiúból kerékgyártó. Amikor pedig a párt szólt a fiatalokhoz, Laci beiratkozott a Kövecsesi Mezőgazdasági Mesteriskolába. Ez év tavaszán aztán meglett a „második öröme“ is. Elvégezte az iskolát, s a sajószárnyai szövetkezet zootechnikusa lett... Már az első évben szakmai gyakorlaton az említett szövetkezetben volt. Őszintén szólva akkoriban nem a leghíresebb volt az állattenyésztés. — Alig volt egy pár malaca a szövetkezetnek — mondja az újdonsült zootechnikus. — Tehenek sem voltak a legjobb húsban. A napi tejhozam 5, az év^i pedig 1500 liter körül mozgott. — S hogyan van mindez ma? — Felépítettük az istállókat. Megjavult a tejhozam is. Elérjük a 8 literes napi átlagot. Örömmel mondhatom, hogy már teljesítettük a tejbeadást. Terven felül még 15 ezer liter tejet adunk a közellátás részére. Az év végére elérjük a 2400 literes évi fejési átlagot. Ez 900. literrel több mint az 1957-es évben volt. Elhallgat, majd azt indítványozza, hogy nézzünk szét a szövetkezet „birodalmában". A sertésistálló felé tartva megjegyzi: — Aki két éve látta a sertésállományunkat, ma bizonyosan elcsodálkozik. Hisz nem kevesebb mint 236 sertésünk van. Ebből 25 az anya. A terv 12 malac elválasztását irányozza elő, de a mai napig anyánként 18 darab malacot választottunk el. Az év végére elérjük a 17-et. Hirtelen megáll, mosolygós arca elkomolyodik. Aztán csak ennyit mond: — Ez nem az én érdemem csupán, hanem a gondozóké. Becsületes és lelkiismeretes munkát végeznek ... — Hogyan készültek fel a harmadik ötéves terv teljesítésére? — Ez év végére elérjük az 1960-ra tervezett állatsürűséget. Vagyis 10 10 tehénnel és 10 anyasertéssel lesz több, mint ahogy azt a terv előirányozza. Amint az istállókat járjuk, tekintetét az állatokon pihenteti. Minden ketrecbe benéz, ahol rend és tisztaság honol. De erről nem beszél. Arról sem, hogy minden reggel ötóra tájban már az istállóban van. — A szövetkezet vezetőségétől milyen támogatást kap? — töröm meg a csendet. — Jól megértjük egymást. Az elnökkel mindent közösen megbeszélünk, és a lehetőségeket figyelembe véve megvalósítjuk. Az állatok száma szaporodik, így hát elegendő takarmányt kell biztosítanunk. Ezért a szövetkezet vezetősége úgy határozott, hogy jövőre a szántóterület 39 százalékán termelünk vetett takarmányt. Közben betér a marhaistálóba. Benéz a jászolba, hogy megkapták-e az állatok a szükséges takarmányadagot. S mikor aztán visszajön, egy új istállóra mutat: — Pár nap múlva ide helyezzük át a szarvasmarhákat. Jő helyük lesz és a gondozók munkája is megkönnyebbül. Ugyanis függővasúttal, önitatóval van ellátva! Közben a fejők munkához látnak. Csodálom, hogy még kézzel fejnek. — Csak májusban kapunk fejőgépeket. Pedig igazán kellene. Ha megkapjuk őket, bevezetjük az állatok egyedi takarmányozását és a teljesítmény utáni fizetést. A kűttal nincs kibékülve. Tizenkét méter mély, s csak vadvíz van benne. Ez pedig nem jó az állatoknak. S így minden itatáskor egy kilométert kell megtenniük az állatoknak. — A GTÁ ígérte, hogy hamarosan kiküldi a fúrógépet. Úgy volna jó, ha még a fagy beállta előtt rendbe tudnánk hozni a kutat.- Milyen tervei vannak a jövőre nézve? — Elsősorban is a 12 TBC-s telenet szeretnénk eltávolítani, s ezeknek a helyre sajátnevelésü, egészséges állatokat állítani. Úgyszintén a baromfiállományunkat is helyre kell hozni. Ha mindez megvalósul, mezőgazdasági B3PanHB3>aaa>a>a>j>»s Ma a szocializmus építésének befejezése előtt állunk. Előttünk a következő feladat: megteremteni a kommunizmusba való átmenet gazdasági alapjait. De úgy, ahogy a szocializmust nem tudtuk volna felépíteni parasztságunk nélkül, a szövetkezetesítés nélkül, úgy a kommunizmusba való átmenet korszakában is sok függ attól, hogy parasztságunk milyen lelkesedéssel és kezdeményezéssel lát hozzá a pártunk által kitűzött feladatok teljesítéséhez. Éppen ezért parasztságunk további anyagi jólétének és művelődésének ezek a ragyogó távlatai kel! hogy ösztönözzenek minden becsületes szövetkezeti parasztot, hogy teljes erejével harcoljon a még meglevő maradi gondolkozás ellen— mely fékezi szövetkezeteink gazdasági és politikai megszilárdítását. NEM LENNÉNK JŐ GA/.DÄK ha mindezen hatalmas eredmények mellett, és a nagyszerű távlatok fényénél megfeledkeznénk arról, hogy mindezen feladatok elvégzése érdekében még sok hiányosságot kell eltávolltanunk szövetkezeteink életéből. Elsősorban is sok szövetkezetben harcolni kell a jó munkaszervezésért, a fegyelmezetlenség és a tunyaság, nem utolsó sorban a közös vagyon megkárosítói ellen. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani a termelés minőségére, és a jövő évi termelési- és pénzügyi terv helyes összeállítására. Szövetkezeteink továbbfejlődése végett különös gondot kell fordítanunk arra, hogy szövetkezeteink oszthatatlan alapja szüntelenül növekedjen, mert ebben van a szövetkezeti parasztság jövő gazdaságának alapja. Fel kell venni a harcot, különösen a túlméretezett természetbeni juttatás ellen, mely káros a szövetkezetre és az egész társadalomra nézve. Arról van tehát szó, hogy olyan gazdálkodást. vezessünk szövetkezeteinkben, amely teljes mértékben megfelel a társadalom és a szövetkezet érdekeinek. EZ AZT JELENTI, hogy a szövetkezet anyagi javaival úgy kell gazdálkodnunk, hogy elsősorban az állam iránti kötelességeket mezőgazdasági 1965 teljesítsük. Biztosítva legyen a teljes vetömagalap és a takrmányalap, ami ugyancsak a szövetkezet gyors fejlődését segíti elő. Csakis a mezőgazdasági termékekkel való ilyen gazdálkodás tudja biztosítani szövetkezeteink rohamos előrehaladását. Az eddig elért eredmények feljog^sitanak bennünket arra, hogy teljes bizalommal tekintsünk parasztságunk felé a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra váró feladatok megvalósításánál. Hiszen parasztságunk a munkásosztály segítségével már megoldotta és győzelemre vitte a szövetkezeti gondolatot, a szövetkezeti gazdálkodást falvaink túlnyomó részében. Most az a fontos, hogy további lépést tegyünk előre a mezőgazdaság fejlesztésének területén, úgy ahogy azt pártunk XI. kongreszszusa kitűzte! technikumba szeretnék járni. Lehetőleg tévúton. A gondozók hazafelé indulnak, a zootechnikus azonban még végigjárja az istállókat, s megnézi, hogy megjött-e már az éjjeliőr. Aztán órájára tekint, s kezét nyújtva mondja: — Sietnem kell a színdarab-próbára. „A bor“-t tanuljuk, és nem szeretnék elkésni, nehogy a többiek rám várjanak. Megszaporázza lépteit. Alakját elnyeli az est homálya. Németh János Harc a víz ellen Az ozsgyáni határban sok hektár föld talajvizes. A szövetkezet tagsága azonban az őszi hónapokat helyesen, alagcsövezésre használja föl. A mintegy 30 embernek korszerű gépek segítenek a munkálatok elvégzésében. Horváth Károly, Oz3gyán A nagymegyeri járásban a nyárasdi EFSZ tagjai ez év ászén kezdték meg a cukorrépa öntözését. Jövőre már 27 hektár cukorrépát öntöznek. Az Öntözőberendezés létesítésével nagy segítséget nyújtottak nekik a budapesti Öntözési Kutatóintézet szakemberei. Képünkön a magyarországi szakemberek Hornyuk József szerelő és Berec Lajos gépkezelő az öntözőberendezés biztonsági szelepének szerelése közben Felv.: J. Vydareny 4==] Négy járás terven felül.,. A bratislavai kerületben a somorjai, pezinoki, szenei és a nagymegyeri járás földművesei már teljesítették egészévi tejbeadási tervüket. A szenei járásban vállalták, hogy az év végéig még 900 000 liter tejet adnak közellátásunknak. A többi 4 járásban is hasonló felajánlást tettek. Több jószágot — nagyobb hasznosságot A kassal kerületi pártbizottság plenáris ülése a napokban értékelte a jószágállomány növelésére és hasznosságának fokozására hozott határozatok teljesítését. Az ülésen Voj-ÚTTÖRŐK Afem mese, igaz történet, a Füleki-L' Állami Gazdaságban jegyeztem föl. Fiatal emberek, öszhajú bácsikák mesélték el. Elmondom, ahogy történt, ahogy hallottam .,. Borongás őszi délután volt. Csípős hideg szél táncolt a gazdaság istállói előtt. A gulyások a jószág körül tettek-vettek, közben dühösen mormogtak. — Hallottad FerencT- Mit r — Ogy látom, félnek, hogy több tehenünk lesz. Azt gondolják, hogy nem győzik majd a munkát? Pedig nem igaz! Kevesebbet fognak dolgozni, — Az meg hogy lehet? — Ogy hogy már nem kézzel, hanem géppel fognak fejni. Meglátják: fele munkájuk sem lesz. A gondozók hitték is meg nem is Hegedűs Gyula állítását. Ajkukat azonban egy árva szó sem hagyta el. Hallgattak, s gondolkodtak. Amikor Fedél alá kívánkoznak az arató gépek — Hát hogy több lesz az állomány. Mi? Az kell még csak... — Már pedig úgy van. Azt mondja a gazdaság vezetője, hogy már nem tíz, hanem tizenhat tehenet fogunk fejni. — Mondani sok mindent lehet... Csak legyen aki tönkretegye a kezét. En biztos nem vállalok tíznél többet. A heves vita közepette Hegedűs Gyula, a gazdaság vezetője váratlanul lépett az istállóba. Körülnézett, megsímogatta a fényes szőrű tehenek hátát, s azt mondotta: — Holnaptól kezdve 20 tehénnel gazdagabbak leszünk. — Honnan a menyköböl hozzák őket? — kérdezték pattogós hangon a gulyások. — Vásároltuk. Kevés az állomány, s a haszon sem valami rózsás... A „haszon" szó gondolkodásba ej-*■*- tette Kucsera Rudolf és Gondás János fejögulyásbkat. Eszükbe jutott, hogy bizony alig jönnek ki havonta 800 — 900 koronára. Pedig dolgoznak. 10 — 10 tehenet etetnek és kézzel fej-Az új, modern istálló, háttérben a silógödrök nek. Fárasztó, emberölő munkát végeznek. A haszon viszont kevés. Egy liter tej kitermelése több mint 2 koronába kerül. A pillanatnyi csendet Hegedűs elv- Varga János társ szavai törték meg. azonban a gazdaság vezetője búcsúzni akart, kíváncsian kérdezték: — Mikor hozzák a teheneket?- Holnap!- De aztán... a fejőgépekről se feledkezzenek meg. Eddig szól a történet egy része. A következőket már nem másoktól hallottam, hanem saját szememmel láttam. * * * I'Sora reggel volt; a gulyások fe-**■ jéshez készülődtek. Kutliák Ferenc a fejögépeket, Oravec Rudolf pedig a tejeskannákat készítette elő. Egyszercsak, hogyan hogy nem, elaludt a villany. Erre a gulyások dühbe gurultak, káromkodtak:- Hogy az ég ... Már megint kézzel kell fejnünk! — Ne fejjünk, várjunk egy kicsit. — Nem lehet, lelkesünk. — Akkor gyerünk megcsinálni a biztisítékot! - javasolta Filipiák Márton. A jó tanács meghallgatásra talált. S amikor az utolsó csöpp tej is a tejeskannákba került, szinte büszkén újságolták a fejők, hogy havonta 1600 —1700 koronát keresnek. Jövőre pedig már nem 134 — ennyi a jelenlegi állomány —, hanem 150 tehenet fognak fejni. A napi tejhozamot 12 literre emelik. A nővéniékállatokat nyitott istállóban nevelik.- Ogy csináljuk, ahogy jobb, ahogy könnyebb! - mondották a gulyások. Eddig szól a történet. Azt hiszem, érdemes volt feljegyezni. Zatykó József tech Babják, a kerületi pártbizottság titkára tartott beszámolót. A vitában a plénum tagjai az e téren végzett munkáról és a jövőbeni teendőkről tárgyaltak. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a szövetkezeteknek és általában a mezőgazdasági üzemeknek arra kell törekedniök, hogy lehetőleg minden téren önellátókká valljanak. Nagy súlyt kell helyeznlök a növénytermelés színvonalának emelésére. Ezért a kerületben belátható időn belül fel kell szántani 2500 hektár alacsonyhozamú rétet és legelőt, és 2400 hektáron el kell végezni a talajjavítási munkákat. Minden rendelkezésre álló eszközzel arra kell törekedni, hogy meg legyen a tervezett állatállomány. E téren még igen sok a tennivaló, mivel a kerületben csak a szepsi járás rendelkezik a tervezett szarvasmarhaállománnyal. A jövőben az állatorvosoknak és a zootechnikusoknak is nagyobb súlyt kell fektetniük a jószágállomány egészségi állapotára, nagyobb mértékben kell törődniük a szaporulat növekedésével, mert e téren még igen komoly hibák észlelhetők. Például ez évben kerületi méretben 100 tehéntől csak 47 bofjút nevéltek fel. Leletek az első bronzkorszakból A nyár folyamán a kicsindi EFSZ építészcsoportja a gödrök ásásakor értékes törött cserepeket talált. A leleteket azonnal továbbították az illetékes szervekhez, majd megkezdődött a további feltárás. Munkájuknak nagy eredménye volt. Mindjárt a második napon 'értékes tárgyakat találtak. Az első alkalommal a földből kisebb-nagyobb cseréptálakat emeltek ki, a továbbiakban csontok és emberi koponyák kerültek felszínre. A kiszállt vizsgálóbizottság megállapította, hogy a leletek az első bronzkorból valók, vagyis 3500 — 4000 évvel ezelőtt keletkeztek. A talált tárgyakat és emberi csontvázakat a csomagolás után az országos kutatóintézetnek küldik el Nyitrára, majd onnan tovább kerülnek Prágába. A leleteknek nagy értékük van, mivel ezzel is pontosabban megtudjuk állapítani az emberiség fejlődésének egyes történelmi szakaszait. Esek József, Párkány ★ ★ ★ Néhány szó a sportéletünkről Az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum diákjai a tanulás mellett gazdag sporttevékenységet fejtenek ki. Kedvelt sportágaik közé tartozik a labdarúgás és az asztalitenisz. Ezt igazolják a legutóbbi eredmények is, amikor a Korponai Mezőgazdasági Mesteriskola 4:1 arányú vereség után hazai pályán újból 2:1 arányú vereséget szenvedett a jó formában levő csapatunktól. Az asztaliteniszt úgyszintén mi nyertük 16:2 arányban. Iskolánkban az atlétika azonban kissé háttérbe szorul e két sportág mögött. Vannak azonban tehetségeink az atlétikában is, így pl. Kolnith András, aki bajnoki viadalokon is részt vesz és szép sikereket ér el. Am, mindemellett az iskola diákjai nem feledkeznek meg a II. Országos Spartakiáara való felkészülésről. Mintegy 40 diák gyakorol a tél folyamán is, hogy szégyent ne valljanak Prágában. Balázs László, Ipolyság 3
