Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-02 / 96. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLFTE Rétek és legelők gondozása a szepsi járásban Mint huszár a lóra, úgy pattant féllánctalpas traktorára Gumán Gyula traktoros. Abban a pillanatban megindult a traktor, de a lánctalpak nyikorgása nélkül. Csak gyenge suhanás hallatszik a gép után és ruganyos járása köti le az ember figyelmét. Ezt a fajta traktort eddig jóformán csak kiállításokon láthattuk, de nem a mezön. Ott az igazi lánctalpasok húzták az ekét. — Ezt sem szántásra használjuk — szólt Kacsmarik József, a szepsi gépállomás többszörös újítója —, trágyát sem rakunk vele a pótkocsira, hanem tőzeget bányászik. Most Somodiba indul a Bercsi-rétre. Itt is nyitunk tőzegbányát, mint Perényben, de nem is bánya lesz az, hanem halastó, csak előbb kiszedjük belőle a tőzeget. Perényben 25 000 m3 került ki a tóból. A tőzeg tehát az egyik haszon, a hal meg a másik. A Bercsi-tóban körülbelül 80 000 m3 tőzeg vár kibányászásra. Ilyen helyeken nagy hasznát vesszük ennek az újfajta féllánctalpas traktornak. Könnyen mozog és az olyan ingoványokra is eljut, ahol másfajta traktor nem érvényesül. A Bercsi-tó tulajdonképpen nem tó, mert fú terem rajta. De nem is rét, mert gyakran elönti a víz, rendszerint tavaszkor, vagy amikor a széna rendekben hever rajta. Bizonyára régen is ilyen kétéltű lehetett ez a terület, mert az innen kibányászott tőzeg 47 % szerves anyagot tartalmaz. Nagyon sok káka és bokor rothadhatott itt el, s keveredhetett össze a földdel. Azelőtt is sejtették a somodiak, hogy mit rejt a föld méhe, de sem elég pénzük, sem gépük nem volt a bányászáshoz. A rét tele volt televénnyel, mégsem termett, mert a víz minden jó füvet megölt rajta. A szántóföldek pedig tápanyag és víz után sóvároglak. A két szélsőséges állapot kettős csapást mért a földművesekre. Ma már más a helyzet, de még nem az, amit a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megkövetel. A szepsi járásban nagyban folyik a rétek és legelők javítása, illetve feltörése, de az új legelők létesítése terén nagy a lemaradás. Ezen azonban nem lehet csodálkozni, mert amíg az alacsony hozamú rétek és legelők feltöréséről, a talajvizek lecsapolásáról és a patakok szabályozásáról a gépállomás nehézbrigádja gondoskodik, amelyet Kacsmarik elvtárs irányít, az új legelők, illetve a legelős kifutók létesítése az EFSZ-ek gondja. Ott pedig akad elég hiba ezen a téren. Az egyik a régi legelőt védelmezi, a másik meg szántóföldi legelőt akar létesíteni. A szántóföldi legelőkre a fűféléket jobban meg kellene válogatni, mert nem olyan fajta kell a meszes talajra, mint a savanyúra, még akkor sem, ha a talaj hiányzó elemeit trágyázással igyekszünk pótolni. A legnagyobb baj pedig az, hogy a szántóföldi legelőket nem gondozzák eléggé, így hát vagy a gyom öli meg, vagy enélkül is elcsenevészedik a vetett fű. Az új legelők létesítésében a csécsi EFSZ jár az élen, de itt sem létesítettek jobb legelőt, mint amilyet feltörtek. Végeredményben azonban haszonnal járt, mert kiváló gabonafélék teremnek rajta, r ^ TARTALOM Csűr illa József: Rétek és legelők gondozása a szepsi járásban....................... 577 NÖVÉNYTERMESZTÉS Adatok a burgonyabogár irtásához ......................................374 Danis Ferenc agromérnök, az Ipolysági járási nemzeti bizottság dolgozója: A talajerő fokozásának kérdései az ipolysági járásban........................379 Tárolási tanácsok........................380 Állattenyésztés Az ellő koca gondozása . . . 381 KERTÉSZET, SZŐLÉSZET A szamóca trágyázása .... 382 VADÁSZATI SZEMLE Kelecsényi László: Küszöbön a tél, gondoljunk hasznos madarainkra . ...... 383 A vadász decembre...................383 A tigriscápa (elbeszélés) . . . 384 A társas vadászat íratlan törvénye ............................ 384 V_____________ csupán az a hiba, hogy az új legelő nem hozta meg azt, amit vártak tőle. Sem legelőnek, sem kaszálónak nem vált be. A legelő napjainkban is fontos, hogy a jószág egészséges, friss levegőhöz, éltető napfényhez jusson, és kedvére mozoghasson. A legelő fűve sokféle növényzetből tevődik össze, ezért fehérje-, mész- és vitamintartalma miatt egyaránt igen értékes, tehát nem egyoldalii takarmány, mint a kaszálásra vetett zöldtakarmány. A friss levegő a vér közreműködésével az emésztést is elősegíti. A nap pedig ibolyántúli sugaraival tevékenységre serkenti a bőr alatti szövetekben az angolkórellenes D-vitamint. A legelő állat ezt a fontos vitamint testében a téli időszakra is tárolja. Elegendő és rendszeres mozgással a legelőn, illetve nagyobb legelős kifutón a csontváz, az izmok erősödnek, szilárdulnak és a testalkat harmonikusan kialakul. Ez pedig a legjobb fegyver a betegségek elleni küzdelemben, különösen a gümőkór felszámolására. A legelő tehát minden gazdaságban nélkülözhetetlen. De a régi legeltetési módszerrel nem lehet jövedelmező állattenyésztést elérni, mert az állat arra kényszerül, hogy Iegeléssel szerezze be egész napi táplálékát. Májusban és júniusban talán haszonnak látszik az ilyen legeltetés, de azután napról napra kevesebb tejet ad a tehén, végül pedig leromlik. Sokkal többet ér az olyan legeltetési mód, amikor reggel és este a jászolból is jóllakhat a jószág, de mégis legtöbbet ér, ha délben is elegendő mesterséges takarmányt adunk neki és egy kevés abrak is jut hozzá. Erre azt mondhatná valaki, hogy könnyű így tartani az állatokat, ha elegendő a takarmány. A szepsi nehéz traktorosbrigád éppen a takarmány kérdését akarja megoldani. Idén 120 km hosszúságot kitevő csatornákat készített a járás különböző községeiben. Nagyon sok szántóföld, rét é# Tőzegbányászásra indul Guman Gyula traktoros III. ÉVFOLYAM • 48. SZÁM 1959. december 2.
