Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-25 / 94. szám
374 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. november 25 Számottevő hasznot hajt a fűzfa Amint tudjuk, a fűz a mocsaras, nedves terepek, a vízpartok kedvelt, igénytelen fája. Az Erdőktől távolabb eső körzetekben még ma is elterjedt tűzifa. A botolással évente nagy mennyiségű gallyat vágnak le, s ezt igen jól fölhasználhatják tüzelésre. Ez idő szerint azonban fűz helyett inkább kanadai nyárt telepítenek a vizenyős talajokra, mert erős lombozatuk, dús levélzetük nagyobb mennyiségű vizet párologtat. Ilyen esetben a gyorsan növő nyarak telepítése nemcsak a faanyag mielőbbi biztosítását szolgálja, hanem azt is, hogy ezeket a lápos, vizenyős területeket fölszámoljuk. De a folyók partja, a gátak mentén elterülő nedves területek, valamint a Vág, Garam, Duna és Kis-Duna berkei, hullámterei továbbra is jó talajt nyújtanak a füzeseknek. A fűz a tükelőn kívül egyéb hasznot is hajt. Bizonyára minden méhész örül, ha a kaptárok közeiében kecskefűz, babérfüz vagy fehérfűz virít. A fűz különböző fajtái márciustól júniusig virágzanak, s a legkoraibb virágporos és nektáros növényeink közé tartoznak. Ez a magyarázata, hogy a nagyobb füzesek közelébe gyümölcsvirágzás előtt a méhekkel vándorolni is szoktak. Noha ebből a mézből hordás után fölösleg nemigen marad, ez a méz mégis serkentőleg h<|t a szaporulatra. S vajon ki nélkülözheti a mezőgazdaságban, a gyümölcsészetben a könnyű, de erős kosarakat, amelyeket fűzveszszöböl varázsol elő a kosárfonók ügyes keze? A virágállványok, a fonott karosszékek. a karcsú kerti padok szépvonalú formáit, bár a műanyagok századát éljük, éppen a fűz vesszejéből alakítják ki. A múltban falvainkon mindenütt akadt, ha nem is hivatásos kosárfonó, de legalábbis olyan ún. ezermester, aki a kosárfonáshoz is értett. Ma is sokan űzik ezt a szép mesterséget. Több helyütt füzfonó-egyesületek működnek, amelyek tagjai telenként vagonokra menő vesszömennyiséget dolgoznak föl. így például a lévai fűzfafonók készítményeit messze környéken ismerik. Viszont nem minden füzfajta hajt fonásra megfelelő szép, sudaras vesszőt. Megmunkálásra a kosárfonó-fűz kinemesített fajtái legalkalmasabbak. Kifogástalan fonóanyagot nyújt a sárgakender-fűz, zöldkender-füz, az amerikai vesszófűz, a mandulafűz és az aranyfüz. Ismertek azonban a keresztezések útján előállított, fonásra kitűnően használható egyéb fűzfajták is. A nemesítésnek mindenekelőtt az a célja, hogy vékony, könnyen hajlítható vesszőt kapjunk. A gútai szövetkezet gyümölcstermesztői már 1952-től foglalkoznak a fűzvesszö termelésével is, mégpedig a Kis-Duna és az erősítő gát között elterülő hullámtereken. Ez idő tájt 8 hektárt telepítettek be, 5 ez a terület szüntelenül szélesedik. A gútai füzes 1958- ban már 30 ha-on terült el, s a dolgozók erről a területről 30 vagonnyi kifogástalan fonófüzet szállítottak Lévára 60 koronás mázsánkénti egységár ellenében. A telepítés és a füzes karbantartása nem követel nagyobb beruházásokat. Egyébként a fűzzel végzett fásítást főként ott ajánljuk, ahol a túlzottan nedves, rossz terepek, a tó- és folyópartok más termények termesztésére alkalmatlanok. Amint a Gután elért eredmények és tapasztalatok bizonyítják, az a legcélszerűbb, ha a telepítést megelőző ősz folyamán 40 — 50 cm mélyen megforgatjuk a talajt, éspedig hasonlóképpen, mint ahogyan ez szőlőtelepítés alkalmával szokás. Ahol ilyen mélyebb talajforgatásra nincs lehetőség, megelégedhetünk a sekélyebb forgatással is. A telepítést 20-25 cm hosszú vesszőkkel, dugványozással végezzük. A megeredés nedves, vizenyős környezetben biztosra, 100 % -osra vehető. A dugványozást, amelyre a ceruza- vagy kisujjnyi vastagságú vesszők a legalkalmasabbak, április elején végezzük 50 cm sor- és 25 — 30 cm-es tőtávolságra. A telepítés esztendejében sokat segítünk a fiatal füzesen, ha 2 — 3 alkalommal jól megkapáljuk, gyomtalanítjuk a talajt. Ez a munka körülbelül a kukorica kapálásával esik össze. Nehéz tehát erre időt szakítani, viszont a füzes megkapálását legföljebb még a második évben kell végrehajtanunk, mert később a telepítés besűrüsödése után erre már nincs szükség. Ha netán feltör a gyom, ez a sűrű fűzállományban napfény és megfelelő mennyiségű levegő hiányában befullad. Az első esztendő telén levágjuk a hajtásokat. A soron következő években sarjadás után már 5—15 vesszőt is kaphatunk tövenként. A legjobb, már értékesíthető vesszönagyság 2 —3 m között ingadozik. A második évtől a füzes már állandóan biztosítja a jó minőségű kosárfonófüzet, éspedig minden további kiadás nélkül. Az évenkénti vízáradás nagyon jót tesz a füzesnek. Tíz-tizenöt év elteltével a füzest szakaszosan kiírtjuk, majd a talaj páréves pihentetése után ismét fásíthatunk. Trágyát füzes alá nem adagolunk, mert a szakadatlanul ható nedvesség és az áradások a tápanyagot amúgy is kilúgoznák, kimosnák. Előnyös a fűzesítés azért is, mert a vágás ideje és a szállítás rendszerint decemberben történik, tehát éppen akkor nyújt munkaalkalmat, amikor a mezőgazdaságban kevesebb az egyéb feladat. Még annyit, hogy a kosárfonófüzet 18 — 20 kg-os kötegekben szokták a feldolgozó-üzembe szállítani. Juhász Árpád, szaktanító, (Gúla) Mennyi vizet párologtatnak a növények? Növényeink egy nyári nap 24 órája alatt levélfelütetiik mt-eként átlagban 100 gramm vizet párologtatnak. De például a dohány húsos levele ugyanennyi idő alatt m2-énként akár 1 liter vizet is párologtat. A megtermett nyírfa körülbelül 200 000 levelén keresztül 24 órán belül 38 liter víz párolog el, ami tavasztól őszig közel 10000 liter víznek felel meg. A fák közül a tűlevelűek párologtatása a legkisebb, ugyanis körülbelül csak tizedannyi, mint a lombos fák párologtatása. Atomenergiával tartósított zöldség Külföldön már hosszabb idő óta kísérleteznek azzal a céllal, hogy a tárolt zöldséget, burgonyát, gyümölcsöt stb. atomenergia segítségével tartósítsák. A kísérletek mindenekelőtt arra irányulnak, hogi/ korlátozzák a betakarított termékek további életfolyamatait és megakadályozzák a fonnyadást. Így például megállapították, hogy a gamma-sugarak hatásának kitett burgonya 10-12 hónapig is eláll csírázás nélkül. Nem maradnak el a külföldi kísérletek mögött a mi tudományos dolgozóink sem. akik sikerrel biztató kísérleteket folytatnák példáid a hagyma, lédús gyümölcsök, stb. besugárzásával. A szelíd gesztenye szaporítása Bár a gesztenye magról szaporítva nem tartja meg fajtatulajdonságait, ennek ellenére nálunk leginkább magról szaporítják. Ha a magfákat legalább gyümölcs minősége és érésidö tekintetében megválogatjuk, nagyobb annak a valószínűsége, hogy jobb gyümölcsöt termő utódokat kapunk. Az anyafák kiválasztásának egyik szempontja, hogy gyümölcsei nagyok legyenek és egy kupacsban lehetőleg csak egy, legfeljebb két termés (makk) legyen. A magnyerésre kiszemelt egyedekről a teljesen beérett gyümölcsöt ősszel begyújtjuk. Vetéshez esak a minden tekintetben elsőrendű nagy, súlyos, ép és egészséges- termékeket használjuk fel. Mivel a mag csírázóképességét csak körülbelül 6 hónapig tartja meg, ezért szedés után mielőbb elrétegezzük vagy elvetjük. Ha a magot csak tavasszal vetjük el, akkor télen át védett, fagymentes, de nem túl száraz helyen tároljuk. A legalkalmasabb tárolási mód, ha a makkot homokba, száraz lomb vagy szalma közé, ládába vagy nyitott, esetleg leföldelt árokba helyezzük. Bármelyik tárolási mód megfelel, ha a gesztenyét a nedvességtől, befülledéstől, a fagytól és a kártevőktől meg tudjuk védeni. A jól tárolt gesztenye csírázóképessége 80 — 90 %-os. A vetést gondosan előkészített talajba rendszerint áprilisban végezzük. • A magvakat a magiskolákban szokásos sortávolságra (25 — 30 cm) 5—8 cm mélyen, egymástól 6 — 10 cm-re vetjük. Egy-két évig a magcsemeték itt maradnak, majd innevt faiskolába kerülnek kiültetésre. Vetéstől a csírázásig 30 — 40 nap telik el, ezalatt az egerek könnyen elpusztíthatják a magvakat, különösen lakott helyek közelében. Ezért a magvakat vetés előtt nedvesen mínium-porban megforgatjuk, vagy pedig kvassziafőzetben áztatjuk. Ajánlják, hogy a magvetés közé szabályos távolságra üres üvegeket süllyesszünk a földbe olyan mélyen, hogy azok nyaka néhány cm-re a földből kiálljon. Az üvegek felett áramló levegő különös zúgást okoz, ami alkalmas a kártevők elriasztására. A kártétel veszélye nagymértékben csökken azzal is, ha csíráztatott magvakat vetünk. Az előesíráztatás szénporos homokkal töltött ládában történik; a rétegezett magvakat egész télen át 5 — 15 fokos hőmérsékletű helyen tartjuk. A magvetések gondozása rendszeres gyomirtásból, kapálásból és nagy szárazság esetén öntözésből álL
