Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-15 / 56. szám

Jzabgd Földműves 1959. július 15. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer — Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztő­ség Bratislava, Suvorovova 16 — Telefon 359-41, 359-42, 359-43. — Főszerkesztő és titkárság: 243-46. — Mezőgazdasági osztály: 356-80. - Nyomja a Polygrafické závody, n. p.t Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-843009 Rozsnyói epizód — Szóval nem hajtottad át a te­henet, azt mondod, ügye fiam? — szólalt meg csendes hangon. — Jól van, így is jól van. Apád majd meg­fizeti a kárt, mert a tehén jól össze­pocsékolta a maglucernát. Ez az igazság. Aztán meg az az igazság — emelte fel a hangját - hogy hazu­­dozol nekünk, mert Gergely bátyád látta, mikor suttyómba áthajtottad a tehenet. A gyerek összerezzent, de fész­­kelödni kezdeti az öreg Gergely is, mert fenét seriét ott ő, hiszen akkor szólott volna, Berke Dénes azonban csendet parancsolt rá a tekintetével. — Én nem hajtottam... szepe­­gett a fiú. — Elég a beszédből, nem érünk rá — mondta Berke Dénes határozot­tan és úgy tett, mintha menni akar­na. Hirtelen azonban visszalépett Megvidáthodott a hangulat, s a gyerek félénksége is felengedett kissé. Elmesélte, hogy miképpen ra­gadta meg őt a lemenő nap szépsé­ge annyira, hogy elfeledkezett ma­gáról, kicsúszott kezéből a tehén lánca, ő meg csak bámészkodott. Az arcokon látszott, hogy értik is, meg nem is, de azért elhiszik.- Hát akkor meghozzuk az íté­letet — szólott komolyan Berke Dénes. — Szabó Andrástól nem kö­veteljük már a megtérítést, de azt komolyan ajánljuk, hogy küldje a fiút iskolába. Hadd tanuljon, hadd fesse meg a világban levő sok szép­séget, hadd teljen benne gyönyörű­sége és hadd szerezzen gyönyörűsé­get másoknak is. Tgy ért véget a bíróság ülése­­zése. Azután mindenki elment munkáját végezni. Cs. Gy. Dynamo Praha—MTK 4:2 (1:1) Igen érdekes és gyorsiramú volt ez a KK visszavágó mérkőzés. Az MTK megérdemelten jutott az elődöntőbe. Partizán Belgrád— Bánik Osztrava 3:2 (2:2, 0,1) Slovan Moldava a divízióban A kassai kerületi L A-ban játszott csapatok közül a tavaszi fordulóban a Slovan Moldava vívta ki az első helyet. A mérkőzéseken . Kozmán 8, Benko 7, Szeles 6, Szeles II. 6, Tóth 7, Vávra 5, Tóth II. 4, Vaskó 3, Kocsik 3, Ilavsky 2, Takács 2, Zabo 1, Visika 1, Stefan 1, Szojka 1, Csizmár 1, összesen 58 gólt rúgtak. így fest a táblázat: 1. Moldava 24 18 1 5 58:30 37 2. Kosice 24 15 3 6 70:28 33 3. Roznava 24 15 1 88 85:33 31 4. Secovce 24 12 6 6 50:24 30 5. Svit 24 12 2 10 62:44 26 6. Smizany 24 13 0 11 50:44 26 7. Kos. N. V. 24 11 2 11 39:50 24 8. Poprad A 24 11 1 12 47:52 23 9. Kr. Chlmec 24 10 3 11 47:54 23 10. Jasov 24 9 4 11 33:55 22 11. Plesivec 24 9 3 12 55:73 21 12. Levoca 24 7 4 13 37:66 18 13. Poprad B 24 5 3 16 25:60 13 14. Krásna 24 4 1 19 37:77 9 Andrsán Küzdelmek a KK visszavágó mérkőzésein Az idei KK mérkőzései során az MTK, Bp. Honvéd, Partizán Belgrád, Vojvodina jutott az elődöntőbe. Je­lentések: Vienna—VojVodina 3:3 (0:2) A bécsi Hohe Warte-pályán a cseh­szlovák Galba vezetésével a második félidőben feljavult a Vienna, azonban csak 3:3 arányú döntetlent ért el, s ezzel a KK további küzdelmeiből kiesett. ♦ Jednota Kosice — Slávia Brati­slava I. 5:6 (1:1). ♦ A vízilabda-liga döntő mérkőzé­sét a bratislavai csapat érettebb tak­tikai tudása folytán megnyerte és továbbra is megőrizte veretlenségét. ♦ A Real Madrid labdarúgói dél­amerikai túrán vannak Bogatában Kolumbia válogatottja ellen 5:2 (2:1)­­re győztek. ♦ A Népstadionban nemzetközi at­létikai versenyt rendeztek, melyen a lengyel Sidlo 84 m-es dobásával új lengyel csúcsot ért el gerellyel. Kul­csár a második helyen végzett 76 m 51 cm-el. ♦ A Csepel labdarúgó-csapata a Torpedo Moszkva ellen 3:2 (1:1) arányban győzött Budapesten. ♦ Japán úszőbajnoksága során Na­­su a 200 m-es pillangóúszásban 2 p 21,3 mp-cel győzött. ♦ Slavoj Piestany —Kablo Topol'­­cany 3:1 (2:1). Góllövők: Rybarik 2 és Dani, illetve Turcek. Mint a legtöbb utas, ő is. felszállt a rozsnyói helyi járatú autóbuszra. Helyet foglalt, aztán beidegződött mozdulatával megpödörte összeku­szált bajuszát. Néhány perc múlva Lagzi Klára jegykezelő hangját hal­lotta: — Hová parancsol? — A Bányászok Terére — volt a rövid válasz, miközben jobb kezé­vel pénz után kutatott. Legnagyobb bosszúságára néhány papírdarabkát halászott elő. Hirtelen düh fogta el, s minden gondolkodás nélkül a sze­mét nélküli autóbusz aljára dobta. — Most söpörtem ki - jegyezte meg halkan a kalauznő. — Hát akkor kisöpör mégegyszer — válaszolta fölényesen az utas. — Igaza van. Tíz órakor majd sor kerül rá mégegyszer — mondta Lagzi Klára olyan higgadtan, mintha semmi sem történt volna. A jegykezelő példamutató visel­kedése gondolkodóba ejtette a bácsi­kát. — Hiszen hanglejtésében volt valami különös érzés, amiből kétel­kedés nélkül arra lehetett következ­tetni, hogy nem durva szemrehá­nyásról, hanem jóindulatú figyel­meztetésről van 'szó. A jegykezelő kedvessége a bácsi előbbi gőgösségét felolvasztotta. El­pirulva nyúlt a szemét után, és nagy illedelmesen csak ennyit mondott: — Gyere csak vissza a zsebembe! * * * Ez a hétköznapi életből kiragadott pillanatkép azt bizonyítja, hogy szép szóval néha többre vihetjük, mint durvaságtól hangos, meggondolatlan kiabálással. Sz. K. Belgrádban 15 ezer néző előtt 35 fokos hőségben került sor erre a mérkőzésre. A mérkőzés meghosz­­szabbítása után érte el a kiegyenlítő gólt a hazai csapat, s így az elődön­tőbe jutott. Bp. Honvéd—WAC 7:0 (3:0) Fölényes győzelemmel a magyar csapat kiérdemelten jutott tovább. A nagycsalomjai 8 éves középiskola diákjai a szünidőben is nagy szorga­lommal készülnek a II. Országos Spartakiádra. Varga tanítónő elmondotta, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a strahovi stadionban is sikerrel szerepeljenek. Góráz Ernő, Nagycsalomja Vízszintes: 2. öröm, vígság. 12. Fémmel van bekenve. 13. Nagy Gábor. 15. Más, szlovákul. 16. Mulatság. 17. Für peremei. 18. Orosz folyó. 20. Akart, keverve. 22. A macs­kát is így hívjuk. 23. Nem tompa. 25. I. R. L. 26„ Nemzet. 27. Kettő. 29. Leány név. 30. Gyermekköszöntés. 32. Hét­fejű. 35. Az izmokat tartja össze. 36. Hatalom. 37. U. A. 38. Ján peremei. 39. Leánynév. 40. Rét végei. 41. Állam. 43. Elem. 45. Algebrai szám. 47. fás terület. 48. GROP. 49. Az időjelző mássalhangzói. 50. OA. 51. Ajándékoz. 53. Cseh film. 58. Furcsa nevetés. 59. Szemével érzékel. 60. Kínai név. 61. Védelmező. 62. Haza. 63. Nem ül. (LL—L). 64. Állam. 67. Kínai név. 68. Nem. 69. Öreg em­berre mondjuk. 71. Nyíró. 73. Golyőtartő. 75. Vissza: láptó. (L-nélkül). 77. Fordítva: Lyuk. 78. Többen mint öten. 80. Görög levegő keverve. 81. Cipésszerszám. 82. Mulatság. 83. Bárány. 85. Papírra vet. 86. Kiköt — fone­tikusan. Függőleges: 1. Rejtvényünk első része. 2. Azonos be­tűk. 3. Szánt, szlovákul. 4. Hangszer (a-o). 5. Kevert rendi. 6. OZ. 7. Csomag. 8. Háló. 9. AVL. 10. Libahang. 11. Rejtvényünk második része. 14. Hálóban a labda. 17. Gyermeke. 19. Emberek, (é. f.). 21. Értékek. 22. Cár, keverve. 24. Növény. 26. És maguk? — szlovákul. 28. Rátelepszik. 29. Étkezni. 31. Nem jót tesz. 33. Fogoly. 54. Ä. J. N. 35. ... víz. 41. Alőal. 42. Elem. 44. Amit fize­tünk. 46. Időjelző. 52. Nóta. 54. Szalma. 55. Haranghang. 56. Építőanyagon. 57. Opera, dalmű. 58. Merre? 64. Ma­dár G nélkül. 65. Értéket. 66. Szülő. 68. H. L. R. 70. Idő­jelző. 72, LÉR. 73. Zoltat, keverve. 74. Indulás! 76. Há­rom, szlovákul. 78. Fa. 79. NUÉL. 82. B és két azonos betű. 84. Hámori Rég Vera. 86. PH. 87. Ő, szlovákul. 88. Éva peremei. Keresztrejtvény-fejtők! Ezzel a rejtvénysorozatunkat zárjuk. Beküldendő: a kövéren szedett sorok megfejtése, leg­később július 21-ig. A helyes megfejtők közül Budai J. 40, Drozdik I. 40, Horosz É. 30, Vámos G. 20, Simla G. 10, Raáb R. 10, Horváth M., Hegedűs F., Libárdy F., Takács Ä., Tömöri I., ötvös B., Hamerlik J., Vanda 3., Cseri B., Gottgeis E. 10—10 pontot szereztek. A következő rejtvényrovatban közöljük a nyertesek nevét. 0 hattagú rögtönítélő bíróság egy avas szalmakazal tövé­ben ülésezett, a szövetke­zet egyik tanyáján. Ki fel­húzott térdekkel, ki nyújtott lábak­kal, ki meg végignyúlva a szalmán, félkönyékre dőlve vett részt az ülé­sen. Abban azonban mind egyformák voltak, hogy komor arccal figyelték az előttük álldogáló soványka gyer­kőcöt. A gyerek Szabó Andrásnak, a . szomszéd tanyában lakó egyéni gaz­dának a fia volt, s azért állíttatott elő, mert tehenüket a szövetkezet lucernásában tartotta jól. Jelen volt az apa is, s a bíróság tagjaitól kissé elhúzódva kuporgott a kazal tövében és kemény szavakkal dorgálta a 10 — 12 évesnek tűnő legénykét. Andris azonban sem az apja dorgáló sza­vaira, sem a bíróság követelésére nem vallotta be bűnét, hanem kono­kul hallgatott, s egyre csak azt mo­tyogta, hogy nem hajtotta a tehenet a lucernásba, sőt ő maga nem is jött át vele.- Persze, hogy nem jöttél át - dünnyögte az alkalomszerűen alakult bíróság egyik tagja —, te nem is, csak a tehén. Hosszú láncra volt eresztve és átballagott. De éppen ez a baj. Ha te mégy a táblába, ezért nem szólunk, mert te biztosan nem legelsz. — Csak azt ne, a láncot ne említ­se, mert az meg odaveszett! — ki­abált közbe mérgesen az apa. — Pedig jó lánc volt, ismertem — jegyezte meg sajnálkozva az öreg Gergely Mihály, a szövetkezet kerü­lője. — Jó egy lánc volt, az biztos. Olyat manapság kapni se lehet. \ost egy hatalmas termetű csüngő bajszú ember szólalt meg, aki olyan elnökféle volt a bíróságban. Eddig nem beszélt, hanem szemére húzott ka­lapja alól tűnődve figyelte a konok gyereket. Az arcát sápadtnak talál­ta, a szeme kicsit törött volt s ez megöregítette. A nagybajuszú ember Berke Dénes volt, a szövetkezet egyik csoportvezetője. Látta már a gyereket máskor is, s mindig meg­fogta a fiú nagyon nyílt, értelmes arca. Hihetetlen, hogy a gyerek rossz szándékból tolvajlásra, vagy a szóban forgó tiltott dologra adná a fejét. De akkor mi történt? Mitől fél? Mert látszik rajta, hogy retten­tően meg van ijedve. egészen a gyerek elé, s két roppant tenyerébe fogta a fiú arcát. — Hát mond el, hogy volt kisfiam, mert ha nem hajtottad a tehenet, hanem csak elszabadult, az más. Akkor nincs baj. Ezért szeretnénk tudni. — Nem hajtottam — suttogta a gyerek, s könnybeúszó tekintetét a nagy emberre emelte. — Hanem? — Magától ment. Nem is tudom, hogyan. Mert én a napot néztem. A komorképű bírósági tagok, meg az apa is meghökkenve néztek a gyerekre. — A napot? — kérdezte az apja. — És minek? — Hogy le kéne festeni... Bércekig hosszú csend lett, majd valaki halkan düny­­nyögte: — A napba nézett és el­vakult. Aztán persze, hogy semmit nem látott. — Hát hiszen jó is az. A napba nézünk, hogy ne lássuk míg a tehén a máséban lakik jól — szólott egy másik hang. Volt, aki tréfálkozva, volt aki ko­moly hangnemben tett hasonló meg­jegyzéseket, az apa pedig kijelen­tette, hogy majd ö kiveri a fiúból az ilyen mániákat. Egyedül Berke Dénes állott töprengő arccal a fiú előtt. — Szeretsz festeni? — kérdezte szelíd hangon. Andris bólintott. — Én is szeretnék kínai császár lenni — mondta megint valaki. — Ha festő, hát bizonyítsa be. Azért vagyunk itt, hogy végére járjunk a dolognak. , Mindjárt előkerült egy kis gyűrött papír, meg egy ceruza, s ezeket az egyik bírósági tag Andris kezébe nyomta. — Na, rajzolj valamit.- Mit? — hüppögött a fiú. — Akármit. Egy szamarat. Andris kisímototta a papírt és le­rajzolt egy szamarat. — Csakugyan az! — csodálkoztak a bizottsági tagok. — Még a farkát is hogy csapkodja! Mást is tudsz rajzolni? Rajzold le Gergely bátyá­dat! Csak ne hasonlítson a szamár­hoz! 4___

Next

/
Thumbnails
Contents