Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-11 / 90. szám
VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 357 1959. november 11. próbálták a gyomtól megmenteni, ami sikerült is. A beköszöntött meleg hatására a növény erős fejlődésnek indult, s megbirkózott a gyomokkal. Becslésünk szerint a silónak vetett cirok körülbelül 400 mázsát ad hektáronként. A zöldtakarmánynak vetett növényt a csoportvezető állítása szerint már kétszer kaszálták. Ottlétünkkor úgy láttuk, hogy még harmadszor is érdemes lekaszálni. Ennélfogva valószínű, hogy a zöldtakarmánynak vetett cirok termése hektáronként meghaladja az 500 mázsát. Sajnos, Widerman elvtárs, a szövetkezet elnöke nem volt otthon, így nem jutottunk pontos adatokhoz, sőt a jövő évi tervükről sem kaptunk áttekintést. Háromból tizenkettő A felsöpatonyi szövetkezetbe már „késón“ érkeztünk. Ugyanis lesilózták a termést. Kalmár elvtárs, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy 3 hektáron termesztettek cukorcirkot. Május elején gabonatávolságra vetették. Hektáronként 400 mázsát takarítottak be. ami az ottani talaj- és tápanyagviszonyokat figyelembevételével jó termésnek számít. A jövő évben 10 — 12 hektárra bővítik a cirok vetésterületét. Gyenge táperejű talajon is 400 mázsával fizetett A síkabonyi szövetkezet földjein 22 hektáron termesztettek cukorcirkot. Kelés után itt is erősen felléptek a gyomnövények, de a sarabolás és a meleg idő átsegítette a cirkot a gyomveszélyen. A talaj gyönge erőben volt, mégis 400 mázsás termést elértek hektáronként. A zootechnikus szavai szerint olyan termést adott, mint a silókukorica.A jövő évben az ideihez hasonló területen akarják termeszteni. A ludak is szeretik az édességet A rossz hír lóháton nyargal! — így tartja a közmondás. Ez történt a nyékiek esetében is. Az ipolysági járásban nem titok, hogy a nyékiek cirokja nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Az őszi keverék után alaposan meghordták a területet trágyával, előkészítették a talajt annak rendje-módja szerint, mégsem dicsekedhetnek szép terméssel. Vajon mi az alacsony hozam oka? A sok eső, a nagymérvű gyomosodás vagy a kapálás hiánya? Azt is mondják, hogy a falu lúdjai rájártak a vetésre, nagyon megszerették az édes nyalánkságot és szeretettel legelésztek rajta. Kár, hogy ottlétünkkor nem volt odahaza Bornstein mezőgazdász, mert ő bizonyára megfelelően tájékoztatott volna bennünket a cukorcirok hogylétéről. Ez aztán az eredmény Deák Ferenccel, a szécsénkei szövetkezet elnökével az irodában beszélgetünk. A 3 hektáron vetett cirkot már betakarították, így sajnos, nem gyönyörködhettünk benne. Hogy gyönyörű volt, tanú rá az egész járás. Az országút mentén vetették, s a járókelők egész tenyészidőben figyelhették. Ahányszor az arra közlekedő autóbuszok elhaladtak a cukorcirok mellett, az utasok mindannyiszor feltették a kérdést: — Ugyan milyen növény lehet, honnan származhat? Nem akadt ember, aki feleletet adjon. Mi most eláruljuk. Az ismeretlen növény nem más, mint cukorcirok. A Szabad Földműves ajánlatára vetették a szécsénkeiek. Nem csoda az utasok kíváncsisága, hiszen a falubeliek véleménye sem volt egyöntetű. Ezt bizonyítja Deák István bácsi esete. Ugyanis ősz elején Deák bácsi egy ízben megszólította az elnököt, mondván: — Te, Ferenc! Mi lesz a méznáddal? Le kéne már vágni, mert veszít az értékéből. De mondd, hogy fogjuk kisajtolni? — tudakolta az öreg kíváncsian. Nem prés, de a silókombájn végezte ezt a munkát. Az elnök buzgón meséli, hogy silózáskor a pótkocsin dolgozó munkásoknak cukros lében fürdött a ruhájuk. Egész biztos, hogy a siló etetésekor a tej is vastagabban fröcsköl majd a sajtárba. A három hektár terméséből két hektárnyit lesilózott, egyet pedig magnak hagyott a szövetkezet. Ezen a hektáron mutatkozott be igazán a cukorcirok. Szemtermése 45 mázsa, kórótermését pedig 500 mázsára becsülték. Öröm tölti el a szövetkezet vezetőségét annak tudatában, hogy jövőre ők adhatnak vetőmagot a járás szövetkezeteinek. Eredményüket a jó talajelőkészítés, időbeni vetés, a fogatos és kézi gyomirtás biztosította. A felsoroltakon kívül még számos szövetkezet, állami gazdaság termelt cukorcirkot, de sajnos, nem tudtuk mindannyiukat meglátogatni. Ennélfogva kérjük a cukorcirokfejlesztő gazdaságokat, számoljanak be idei tapasztalataikról szerkesztőségünknek. A fentiekből megállapítható, hogy a cukorcirok termesztése egyre jobban érdekli szövetkezeteinket. De hogy minél gyorsabban terethódítson a takarmánynövények között, szükséges, hogy tapasztalataink alapjan a termesztésében mutatkozó hiányokat elkerüljük. Véleményünk szerint elterjedését leginkább a lassú kezdeti fejlődés gátolja, mivel ilyenkor könnyen elnyomják a gyomok, s ez kedvét szegi a termelőnek Ezt a hiányosságot gondos agrotechnikai intézkedésekkel könnyen orvosolhatjuk. A helyszíni látogatások alkalmával tapasztalatuk, hogy vetés előtt nem mindenütt készítették el a talajt kellőképpen. A gazdag termés érdekében elsődleges feladat legyen a jó talajelőkészítés, az időben történő vetés, mert e két tényező biztosítja a gyors és egyenlő kelést. ilyenkor azután a gyomokkal is sokkal kevesebb bajunk akad. Szükséges, hogy a gyomok elleni harcban bátran alkalmazzunk vegyszereket, amelyek biztosan hatnak A vetés módjában is történtek hibák. Egyes helyeken vetéskor nem a termesztési célnak megfelelő sortávolságot választották. Szerintünk zöldtakarmány céljaira a legalkalmasabb a sűrű állományú 20 cm-es sortávolság, míg silózásra 40 — 50 cm sortávolság felel meg. A cukorcirok felhasználásában is akad javítanivaló elegendő. Ha zöldtakarmánynak vetjük, feltétlenül bugahányás előtt kaszáljuk, amikor elérte az 1 — 1,5 m-es magasságot. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy takarmányozás esetén etetés előtt legalább hat órán át fonnyasszuk a takarmányt, miáltal az esetleges megbetegedéseket elkerüljük. Sok esetben silózáskor sem használjuk ki a cukorcirok által nyújtott lehetőségeket. Több helyen megtörtént, hogy a növényt tisztán silózták, ugyanakkor sok gyöngébb minőségű takarmány is rendelkezésre állt, például kukoricakóró A herefélék sarjúja, különösen esős ősz folyamán, cukorcirokkal keverve szintén kitűnő silótakarmányt szolgálhat. Végül még szögezzük le azt, hogy az idei év nem kedvezett különösképpen a cukorcirok termesztésének. Ugyanis ez a növény a száraz meleget kedveli, éppen ezért száraz esztendőkben mutatkozik meg az előnye a többi takarmánynövénnyel szemben. Ez az év meglehetősen hűvös, csapadékos volt, ami különösen a kezdeti fejlődésben gátolta a hidegre érzékeny cukorcirkot, míg az edzett gyomnak nagyon kedvezett. Az előforduló hibák javarésze mégis abból adódott, hogy a legtöbb helyen első ízben termelték a cirokot minden tapasztalat nélkül, s így nem csoda, ha némely helyen félresiklott a termelés menete. Reméljük, hogy a jövő évben szövetkezeteink vezetői megismerik a cukorcirkot, s mesterekké válnak termesztésében. Szerkesztőségünk pedig ígéri, hogy a kutató- és kísérleti állomásaink dolgozóival egyetemben segíteni fogja ebbeni törekvésükben. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. pákóczi Lajos és Sándor Gábor Kert a barlangban A kazahsztáni Csimkent város közelében, a Karatau-hegység egyik barlangjában kertet fedeztek föl. A barlang több mint 160 méter hosszú, szélessége 40-60 méter, kupola alakú boltozata pedig középütt 70 méternél magasabbra húzódik. Falait rózsaszínű márvány és fhészkő alkotja. Óriási bejáratán át délutánonként betűz a nap, mennyezetén keresztül pedig víz szivárog a barlangba. Ez tette lehetővé a többéves eperfákból, nebáncsvirágból. erdei iszalagból és egyebekből álló kert kialakulását. Silózzák a cukorcirkot a pozsonyeperjesi szövetkezetben
