Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-11 / 90. szám

354 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. november 11. A következő év bő cukorrépatermése érdekében A szép nyárutó és a talán még szebb ószelő is hozott gondot. Az őszi vetést csak megerőltetett munkával tudtuk folytatni, s a mag elég rossz ágyba ke­rült. Ez idő szerint is változatlanul az a legnagyobb gondunk, hogy befejezzük az őszi vetéseket. Az erre vonatkozó tanácsokat dr. Frideczky Ákos a Virágzó Mezőgazdaság hasábjain már megadta. Következő feladatként azt kell eldön­tenünk, hogy melyik tavaszi vetés alá végezzük el mielőbb az őszi szántást. Ebben a kérdésben a vélemények eltérők lehetnek. A magam részéről a cukor­répát tartom elsőnek, amelynek a leg­kedvezőbb talajszerkezetet és a legjobb biológiai talajérettséget kell biztosíta­nunk. Akadhatnak a gyakorlati gazdák közt, akik úgy tapasztalták a múltban, hogy a későn, sárosan-kenődősen végzett őszi, esetleg már téli szántás, miután átfa­gyott, tavaszkor morzsaiékosabb és köny­­nyebben elmunkálható volt. Ezek orgaz­dák tehát éppen a sárosán végzett szán­tást tartják a leghelyesebbnek cukorrépa alá. De ne feledjük el, hogy a sáros­­szalonnás őszi szántás a szétfagyás kö­vetkeztében csak fizikailag válik morzsa­­lékossá, ám biológiailag nem kedvező. Ha a szántott réteg túl nedves, a pórusok közt nincs levegő, s emiatt a talajbakté­­riumok különböző fajtáinak az a cso­portja szenved és nagyrészt el is pusztul, amely a levegőt megköveteli. Holott ép­pen ezek azok a baktériumok, amelyek már 4 fokos hőmérsékleten, sőt a mele­gítő hótakaró alatt is dolgoznak, az első tavaszi napsugár hatására pedig nagy­mérvű tevékenységbe lendülnek. Tehát cukorrépa alá, ha ennek nagyobb erőfeszítés is az ára, az őszi szántást november első felében hajtsuk végre. Most már egy eső olyan mély leszivar­­gására nem számíthatunk, hogy a föld jő morzsalékosan forduljon ki az eke nyomán. Ha a szántandó föld csupán arasznyira ázott be, ne várjunk a csapa­dékvíz mélyebb beszivódására. Az nem baj, hogy a szántás tetejére száraz han­tok kerülnek. Ezek felületét már az ősz köde Is napról napra nyirkosítja. Ha pedig beáll az esőzés, a nedvesség a föl­det egészen áthatja, viszont nem isza­­polja be a pórusokat, mint sárosán vég­zett szántás esetén. Cukorrépa alá a lehető legmélyebbre eresztett ekével szántsunk, még akkor is, ha a föld netán az előző években kapott mélyítő szántást. Ezzel nem azt mondom, hogy nyers talajt hozzunk föl. Mindössze azt akarom hangsúlyozni, hogy altalaj­­túrós ekét használjunk. Az élőhántót el­engedem, mert az csak elméletben dobja a barázda fenekére az általa lemetszett kis talajszelvényt. Az erre szánt erővel inkább az altalajtúrót vontassuk. öntözhető táblán a cukorrépa őszi szántás nélkül is sikerrel termeszthet­jük, illetőleg sikeres termesztést végez­hetünk diszktillerrel, egyirányú tárcsá­val vagy tárcsás boronákkal megdolgo­zott talajon is. Ilyen esetben a mélymü­­veiést tavasszal végezzük. Ha ezt a mun­kát rendes ekével hajtjuk végre, a répát valamivel később és több fáradsággal vethetjük el. Jobban tesszük tehát, ha kormánylemez nélküli, de altalajtúróval felszerelt ekével dolgozunk. Az ekét azonban vagy diszktiller vagy tárcsás borona ezúttal is előzze meg. írta: LŐSY BÉLA A feltárcsázottan telelő földbe a téli csapadék jól beszívódik, úgyhogy még tavasszal sincs szükség kiegészítő öntö­zésre. Esetleg később, a már fejlődő nö­vényzetet kell szükség szerint öntöz­nünk. Ezt azonban csak azért említem, hogy ha nem jut időnk és erőnk minden őszi szántás befejezésére a tél beállta előtt, az öntözhető táblákat szántatlanul is hagyhatjuk, de felületüket tárcsákkal bontsuk meg a téli csapadék befogadása végett. Azt bizonyára mindenki érthetőnek tartja, hogy a későn végzett őszi szán­tás talajában a nyers tápanyagokból ke­vesebb alakulhat át a növényzet számára hozzáférhetővé, öt évtized tapasztalatai alapján állíthatom, hogy az ősszel kiszórt szuperfoszfát mind az árpa, mind a cu­korrépa esetében jobban érvényesül, mint amikor ugyanolyan mennyiséget tavasz­­szal, közvetlenül vetés előtt adagolnak. Éppen ezért azt tartom a leghelyesebb­nek, hogy két részletben, ősszel és ta­vasszal mütrágyázzunk. Sokkal jobb, ha a termesztett növény egész tenyészideje alatt igényelt tápanyagot már vetés előtt biztosítjuk, s nem tenyészidöben oszto­gatjuk el „répahizlalás" céljából. Biztosra veszem, hogy a tenyészidöben adagolt tápanyagok is jól érvényesülnek, bér van ennek egy üzemszervezési hátránya. Még­pedig az, hogy az egyéb sürgős munkák miatt vagy megfeledkezünk a tervezett műtrágyázásról, vagy pedig erre tényleg nem marad idő. Nem egyszorfibb-e tehát, ha ősszel és a tavaszi vetés előtt két munkamenetben biztosítjuk a növény szükségletét? Kevesebb fáradságba ke­rül és nincs szükség több műtrágyára sem. Mielőtt elkészítenék a mütrágyázási tervet, tudnunk kell, hogy az őszi szán­tást megelőzőleg a keverő szántással istáilótrágyáztunk-e, s ha Igen, milyen volt az istállótrágyázás színvonala? Ha a trágya gondozott telepről származik, s ha azt már a tábla peremén rakvány­­ban érieltettük, belőle kevesebb is ele­gendő. A mélyistállóból származó trágya, vagyis az akoltrágya fele mennyiségben is ér annyit, mint amikor a trágyát gon­dozatlan telepről hordjuk ki. Ebből lát­hatjuk, hogy mindenütt át kell térnünk a korszerű trágyakezelésre, mert az akol­­trágyát föltétlenül a legértekesebbnek kell minősítenünk. A szerves trágyát kiegészítő műtrá­gyák szükségletének megállapításakor fi­gyelembe kell vennünk, hogy a szerves trágya kezelése alkalmával kevertünk-e hozzá foszforsavat, éspedig akár szuper­foszfát, akár nyersfoszfát alakjában. Ha igen, akkor őszi szántáskor hektáronként 150 kg szuperfoszfát hozzákeverése ele­gendő, ha pedig nem, ez esetben 300 kg szuperfoszfátot szórjunk ki őszi szántás előtt. Semmiképpen sem ajánlhatom, hogy cukorrépa alá tavasszal istállótrágyáz­zunk. Inkább hagyjuk el az istállótrágyá­zást, minthogy elrontsuk az őszi szántás jóvoltából kialakult kedvező ta'.ajérettsé­­get. Ha a szerves trágyát az őszi szán­tással keverjük a talajba, ilyenkor tart­suk szem előtt: a trágyát nem szabad olyan mélyre fordítanunk, hogy a talaj­baktériumok hasznos tevékenységének alsó határa alá kerüljön. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a talajt sekélyeb­ben dolgozzuk meg! Ugyanolyan mélyen járjon az altalajtűró, csupán az eketestet járassuk 20 — 25 cm mélyen 30 — 32 cm helyett. Tapasztalatom szerint elegendő, ha a szerves trágya kiegészítésére ősszel v adunk foszfort. Tavasszal a kis, csupán felényi szuperfoszfáttal a hiánytalan káli­adagot és a nitrogénadag felét kel! be­­kultivátoroznunk. A nitrogén másik felét fejtrágyaként a cukorrépa egyelése után szórjuk ki. Régen a cukorgyárak szerződésileg til­tották az istállótrágyázást. így tehát nem tekinthetjük újdonságnak, ha a cukorré­pát „trágyá2atlan" földbe vetik. Nem ki­zárt, hogy a mezőgazdasági üzem nem rendelkezik sem érett, sem félérett szer­ves trágyával az őszi szántás előtt. Ta­vasszal pedig, amikorra már elegendő szerves trágyát gyűjthet, — amint emlí­tettem — nem érdemes szántással elron­tani a jó talajszerkezetet. Ilyen esetben lemondunk az is tálló trágyázásról, viszont ne feledkezzünk meg, hogy a teljes adagú kálitrágyát és a fele mennyiségű nitro­­géntrágyát más szerves anyaggal kell kiegészíteni. Ilyen anyag a komposzt, de főleg a száraz baromfitrágya kitűnő. Most nem szólok az ok nélkül feledés­be merülő szemcsézett trágyákról, csupán arra hívom föl a figyelmet, hogy a mű­trágyák érvényesülését nemcsak a talaj­nedvesség és a növény gyökérsava segíti elő, hanem a bizonyos mennyiségű bakté­riumok élénk tevékenysége is. Főként a szuperfoszfát esetében tapasztaltuk ezt, amelynek nagyobb hányada a talajban el­veszti oldhatóságát és ott marad, ahova bekeverődött. Fényképek igazolják, hogy a szuperfoszfát minden szemcséjét olyan baktériumok veszik körül, amelyek belőle táplálkoznak, azt feldolgozzák és elhaló testükkel szétosztják a talaj termőréte­gében. Ha a műtrágyákat komposzttal vagy baromfitrágyával keverjük, ezáltal hasznos baktériumokat is telepítünk a ta­lajba, s így elérhetjük a teljes trágya­hatást. De vigyázat, mert csak egy esz­tendőre! Hosszabb idő múltán már hiá­nyoznék az istállótrágyában foglalt és még feldolgozásra váró nyerstartalom. A komposzt és műtrágya keverésének nem kell pontosan betartandó arányhoz igazodnia. Már az is jó, ha a komposzt kétszer annyi, mint a műtrágya, de még jobb, főképp televényben szegény tala­jokra, ha ötannyi komposztot adhatunk. Egyébként annyi komposztba keverjük a műtrágyát, amennyi csak rendelkezé­sünkre áll. Az a fő, hogy a szerves trágya száraz legyen, tehát ne nyirkos és tapadó. A tavaszi műtrágyázás is sikeresebb, ha a műtrágyákat szerves anyaggal ke­verjük. Éppen ezért már most kezdjük meg a komposzt és baromfitrágya gyűj­tését. Ezeket a trágyákat télen tartsuk födél vagy legalább kátránypapír alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents