Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-08 / 89. szám
1031). november 8. y/xaOod Földműves 3 A moszkvai építő munkások klubjában Csodálatos a moszkvai est. Ezernyi fényéből égbenyúlnak a ragyogó felhőkarcolók. A Szovjetunió Nagy Színházában Carment adják. Egy-egy jegyért valóságos közelharcot vívnak a moszkvaiak. Nagyon szeretik a színházat. A cirkuszban Popov, a világhírű bohóc szórakoztatja a nézőt. Az utcákon vidám, ízlésesen öltözött járókelők szórakoznak, sétálnak a napi munka után ... A mi autóbuszunk az építő munkások klubjába robog. Baráti estre kaptunk meghívót. Gyönyörű sugárutak, színházak, mozik, hatalmas neónreklámok sokasága marad mögöttünk. Már rég elhagytuk a moszkvai hat árhidat, de még mindig nem értünk a célba. A cár idejében ezentúl nem volt szabad építeni egyetlen házat sem. Ma már 926 ezer négyzetméter számunkra. A cseh munkások segítettek a mi harcunkban, köszönjük nekik. Bogdanov elvtárs járt Prágában, Bratislavában, elismeréssel beszélt a csehszlovák építészet sikereiről. Jó pár példát hoz fel, amiből a részvevők tanulhatnak. Közülünk az egyik építőmunkás nyújtja át az építészek lapját, amelynek első oldalán azok a szovjet gépek láthatók, amelyek megkönnyítik hazánk építését. — Éljen a mi közös barátságunk .. tartson örökké! - kiáltják a munkások, a mi küldöttségünk tagjai és lelkes taps közben szorítjuk egymás kezét. A tiszteletünkre adott színvonalas kultúrműsor után mindenki táncra Ezért kell gazdálkodnom az idővel, de a színházat, jó filmet, koncertet sosem hanyagolom el. De nem „jobbak“ a barátnőim sem — nevet rájuk - ők is tanulnak. — Tovarisi... vigyázzatok, hogy el ne csavarják a fejeteket a.lányaink, — int figyelmeztetően, tréfásan a hozzánk lépő Bogdanov elvtárs. A tréfás megjegyzésen mindenki nevet.- Mi újság Bratislavában ... készen vannak már az öntött beton pane11.házak ... küldjenek nekem egy fényképet a házakról, nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Ott voltam, amikor lerakták az alapjaikat. Ojra megszólal a zene. Vidáman táncol mindenki. Csodálatos ez az est. Számunkra teljesen újszerű. A büfében például nem árulnak szeszes italt, csak frissítő féléket, mégis mindenki jól érzi magát. A lányok jól öltözöttek, kedvesek, karcsúak, mint a nádszál. A baráti esten sok növel beszélgettünk, mindnek hasonló elképzelései, céljai voltak, mint Annának. Az egyenjogúságot nemcsak jogaik szempontjából értékelik, hanem megállják helyüket bárhol és bármikor. Nem érzik, hogy kevesebbek volnának, mint a férfiak. Tanulnak, művelődnek, hogy eltűnjön a fizikái és szellemi munka közötti különbség. Napközben a legnehezebb munkát is végzik, tervüket túlteljesítik és már készülnek a „Kommunista munkabrigád" címének elnyerésére. Tudnak dolgozni, tanulni és szórakozni is. A Vörös tér másik része, középen a Lenin-múzeummal. lakóterület van itt és a 7 éves tervben annyi lakás épül, mint azelőtt 800 év alatt. A több mint 100 ezer nézőt befogadó stadiön, iskolák a Lomonoszov egyetem az „új Moszkva“ gyönyörű képét adják. Végre háromnegyedórás út után megáll az autóbusz. A klubban a Komszomol-szervezet titkárnője és Bogdanov elvtárs építész, festő, régi forradalmi harcos, a munkások szűnni nem akaró tapsa közepette fogadja küldöttségünket. Minden szavukból érezzük, hogy nagyon szeretik a csehszlovákokat. — Drága csehszlovák testvéreim — szól hozzánk Bogdanov elvtárs — a mi barátságunk örökké virul, mert közösen ültettük el fáját. A ti „arany Prágátokban" tartottuk az Orosz Szociáldemokrata Párt VI. kongreszszusát. A mi Iljicsünk ott beszélt őrről, hogy elérkezett a fegyveres felkelés ideje. Akkor Prága világított perdül a vidám építő munkás lányokkal. Ügy érezzük magunkat, mint egy nagy családban, akiket örökké ismertünk. A szünetben három lány ült mellénk. Anna, Válja és Anja. Meglepően ismerik a világ klasszikus íróit, Puskin verseit, segítségükkel együtt szavaljuk. — Hogy élnek ebben a gyönyörű szép városban - kérdezzük - jut elég idő mindig a szórakozásra, kultúrára 7 — Be kell osztani — mondja mosolyogva Anna, mert... — Tudja mi lesz a mi Annánkból - vágja közbe a huncútszemű Válja. Mérnök. Építészmérnök. Azám. — Milyen munkát végez az építkezésen? — faggatjuk Annát. — Az új Moszkva egyik hatalmas építkezésén dolgozom a felvonónál. A munka után esti főiskolára járok. Befejezésül együtt énekeljük a cseh, szlovák és szovjet dalokat, ezekkel a lelkes fiatalokkal. Bogdanov elvtárs nagyon szépen beszélt nekünk arról, ami negyvenkét évvel ezelőtt történt, amikor mint Lenin hű munkatársa a vörös gárdisták élén rohamozta a Téli Palotát. Ezen az esten meggyőződtünk róla, hogy a szovjet ifjúság méltó az elődökhöz. Híven a forradalmi harcosokhoz megállják a helyüket, a munkában, az egyetemek padjaiban. Autóbuszunk újra a gyönyörű utcákon nyeli a kilométereket. Szembe velünk 8 sorban jönnek az autók. A Kreml órája éjfélt üt. A Vörös téren a Lenin-Sztálin Mauzóleum előtt váltják az őrséget. Komoly arcú, fegyelmezett örök vigyázzák Lenin, Sztálin álmát. A város csendesedik. De lljics lámpái merészen szórják fényüket a világ minden tája felé ... BÁLLÁ JÓZSEF A Vörös téren hosszú sorban állr.nk az emberek, hogy megláthassák a Lenin-Sztálin Mauzóleumot ősz volt. Súlyos, esőktől terhes. Hullott a lomb sárgán s fonnyadtan, menthetetlenül. Fagy volt a lelkekben Is. A dér készült már belepni a repedezett kezeket. A világ didergő légy, hánykolódott, vergődött a könyörtelen hálóban. ősz volt már. Sötét. Mély, beteg ősz, melynek végén pontként ott. a halál. • S ekkor váratlanul kilőtte Oroszország az első csillagot a ballisztika törvénye s minden rakéta nélkül. Szívével felemelte oda, honnan legjobban láthatta mindenki amint izzik vérszínben; ahol . érezni kellett folyton, s feléje nyúlni, mert csupa ígéret volt. Az a kis ember, mellényes és szakállas, az a fürge emberke, akiben sürített titáni erő feszült, fejletleneket érlelt, kishitüt bízóvá tett s vonzotta az elszántat, úgyhogy úgy látszott, mintha ő lenne a kilőtt, izzó csillag. Melegebb lett. A felleg szertefoszlott. A szemek végre láttak. A fagy ugyan megtorpant a kormány küszöbénél, de nem adta meg magát, még készült visszavágni, ezért még puskatussal porba kellett sújtani, a puszták lovaival végiggázolni testén. Így zökkent ki régi idők folyása. Ekképp szűnt meg a sötétség uralma. De a félhomály még nem fény. S nem nappal még a hajnal. De döntő lépés már. Az ősznek derekán, levelek hullásakor magasba szökken egy zöld, erőtől duzzadó fal. Fa, amely, ahogy az idő múlik, egyre több gyümölcsöt hoz. Mely gyökerét nem nyújtja öngyilkosnak és bosszút forralónak. Ősz van ismét. A tél már közelebb van mint a nyár. És ott kering az ionoszférában egy apró csillag, a földnek gyermeke. Vagy inkább a gyermeke tán annak a csillagnak, amelyet akkor tizenhétben kilőtt Oroszország szíve rakétájával, hogy hirdesse; ím, virrad már! Fordította: Fügedi Elek örök időkre a Szovjetunióval — a duklai harcok pergőtüzében született meg e jelszó. Nem véletlenül éppen akkor, és azon a helyen, ahol a szovjet és csehszlovák katonák közösen ontottak vért a szabadságért. Az osztályösszetartozás tudata és a proletariátus közös érdekeinek felismerése már a NOSZF kitörésekor az akkor Oroszországban lévő csehek és szlovákok legnagyobb részét odaállította a forradalmi szovjet nép oldalára, hogy ők is részesei legyenek az orosz feudál-kapitalista rendszer megdöntésének. Számos magyar és egyéb nemzetiségű katona mellett a csehek és szlovákok csoportjai is ott harcoltak a Téli Palota bevételénél, az orosz munkások és katonák oldalán. A Volga melletti Nyikolajevkában már 1917 végén megalakult a Vörös Gárda csehszlovák egysége, mely később századdá növekedett és résztvett a Caricinért (most Sztálingrád) folytatott harcokban. 1918 januárjában Kijev mellett harcoltak egységeink. A csehszlovákok legjelentősebb központja az alsóvolgai Penza város volt. Itt alakult az első csehszlovák forradalmi ezred, melynek komoly harcot kellett vívnia — Masaryk és Stefánik visszaélése következtében az ellenforradalmi érdekekért harcoló csehszlovák légióval. Itt veszítették életüket a csehszlovák forradalmi ezred hős szervezői; Skoták, Pospisil, Otcenássek és további 140 csehszlovák vörös katona. Összesen mintegy 10 000 cseh és szlovák harcolt a Vörös Hadseregben és közülük kb. négyezer áldozta életét szovjet földön a forradalom győzelméért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szikrái hazánkban is forradalmi lángot lobbantottak. A szlovák munkások és parasztok tömege’sen léptek a magyar forradalmi hadseregKözös hadszíntér vérre! pecsételt barátság Első percek csehszlovák földön... Szovjet tiszt gratulál a csehszlovák hadsereg egyik tagjának, aki az elsők között lépett a drága haza földjére. Köztársaság rágalomhadjárata a Szovjetunió ellen, hiába bújtatta a forradalom ellen menekült orosz emigránsok csoportjait, hiába halogatta Masaryk és Benes a Szovjetunió elismerését, a dolgozókat nem lehetett emlékezetünkben az 1938-as moszkvai május 1-i felvonulás transzparensein olvasható felírás: „Hitler, el a kezeket Csehszlovákiától", vagy a másik „A Szovjétunió kész harcolni a Csehszlovák Köztársaságért!“ Igen, a legne1941-ben, amikor a hitleri hordák megtámadták a Szovjetuniót, új kölcsönös viszony a közös fegyveres harc szakasza kezdődik népeink között. A londoni csehszlovák kormány akarata ellenére a Szovjetunió területén kiszélesednek a csehszlovák katonai egységek. Egész sor város harcánál huliattták vérüket népünk hős fiai. A kievi harc előtt Ludvík Svoboda generális így bíztatta katonáinkat: „Ügy küzdjetek Kijevért, mintha Prágáért harcolnátok!“ Es katonáinkban nem csalódott sem népünk, sem a szovjet nép. Az ukrajnai, fehéroroszországi, krimi és a többi harcokban örök dicsőséget szereztek nevünknek és népünknek. Partizánjaink és katonáink hősi harca abból a tudatból táplálkozott, hogy igazságos ügyért, s a haza szabadságáért harcolnak. A szovjet nép segítsége és a CSKP nevelőmunkája nyobe. A proletár internacionalizmus eszméje, az osztályérdekek, a cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű dolgozókat közös csatasorba állította a magyar, cseh és szlovák burzsoázia ellen. A baráti kapcsolatok szálai a későbbi időben mindjobban elmélyültek. Hiába volt a burzsoá Csehszlovák becsapni, mert a baráti kapcsolatok elmélyítésére kiszélesedett mozgalmat a Csehszlovák Kommunista Párt irányította. Népünk Szovjetunió iránti bizalma együtt nőtt, erősödött azzal a fáradhatatlan harccal, melyet a Szovjetunió folytatott az európai fasizálódássai szemben. Soha nem homályosul el hezebb időben ez volt a szovjet nép, a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártjának álláspontja. S amikor népünk nyugati álbarátai elárultak — a Szovjetunió hű maradt hozzánk. A második világháború idején a csehszlovák-szovjet barátság szálai tovább mélyültek és a proletár internacionalizmus éltető erejének fénylő bizonyítékaivá váltak. A müncheni árulás után a Szovjetunió diplomáciai síkon harcolt népünk érdekeiért. A világ közvéleménye előtt hangsúlyozta a müncheni árulás törvényellenes és agresszív jellegét. Ez hatalmas erkölcsi erőt jelentett népünknek. A fasizmus sötét korszakában egyedül a Szovjetunióra támaszkodva szerezhettünk önbizalmat és távlatot a felszabadító harcra. mán katonáink azt is megértették, hogy a nemzeti felszabadító harcot össze keli kapcsolni az igazságos szociális társadalmi rend megteremtéséért folytatott harccal. A szovjet és csehszlovák katonák közös harca az SZNF-ben érte el csúcspontját. Már 1944. tavaszán érkeztek Szlovákiába a tapasztalt szovjet partizán parancsnokok, hogy segítséget nyújtsanak az össznemzeti harc megszervezésében. Oszlomov, Jegorov, Valjanszkij, Murzin, Klokov és a többi hős, legendás alakokká nőtt népünk szemében. A Szovjetunió népeiből ezrek harcoltak a SZNF-ben. Az I. Csehszlovák Dandárral együtt további tízezrek vágtak át a Kárpátokon, hogy segítségére siessenek a szabadságáért küzdő népnek. Az emlékezetes 1945-ös évben a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat. Győzelmes, de sok áldozatot követelő volt odáig az út. Hiszen még a háború utolsó óráiban is folyt a Prága felszabadításáért küzdő szovjet katonák vére. Népünk soha nem szunnyadó szeretettel és tisztelettel őrzi azon szovjet hősök emlékét, akiket feladatuk teljesítése közben hazánk földjén ért a halál. A felsoroltak csak töredéknyi részei a népeink barátságát mindig szilárdabbá kovácsoló hősi tetíeknek. A Szovjetunió segítségét éreztük az 1947-es kenyérhiány idején. Ök álltak mellettünk 1948. februárjában is, amikor népünk végleg kezébe vette a hatalmat, s a szocializmust építve elindult a kommunizmus felé. Ezért a mi számunkra nem egyszerűen jelszó, hanem a legnagyobb történelmi tanulságot fejezi ki az, hogy: „örök időkre a Szovjetunióval“ — mert ebben gyökeredzik minden további sikerünk. Tibor Rudník STEFAN ZÄRY:
