Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-08 / 89. szám

1031). november 8. y/xaOod Földműves 3 A moszkvai építő munkások klubjában Csodálatos a moszkvai est. Ezernyi fényéből égbenyúlnak a ragyogó felhő­karcolók. A Szovjetunió Nagy Szín­házában Carment adják. Egy-egy jegyért valóságos közelharcot vívnak a moszkvaiak. Nagyon szeretik a színházat. A cirkuszban Popov, a vi­lághírű bohóc szórakoztatja a nézőt. Az utcákon vidám, ízlésesen öltözött járókelők szórakoznak, sétálnak a napi munka után ... A mi autóbuszunk az építő munká­sok klubjába robog. Baráti estre kap­tunk meghívót. Gyönyörű sugárutak, színházak, mozik, hatalmas neónrek­­lámok sokasága marad mögöttünk. Már rég elhagytuk a moszkvai hat ár­­hidat, de még mindig nem értünk a célba. A cár idejében ezentúl nem volt szabad építeni egyetlen házat sem. Ma már 926 ezer négyzetméter számunkra. A cseh munkások segítet­tek a mi harcunkban, köszönjük nekik. Bogdanov elvtárs járt Prágában, Bratislavában, elismeréssel beszélt a csehszlovák építészet sikereiről. Jó pár példát hoz fel, amiből a részvevők tanulhatnak. Közülünk az egyik építőmunkás nyújtja át az építészek lapját, amely­nek első oldalán azok a szovjet gépek láthatók, amelyek megkönnyítik ha­zánk építését. — Éljen a mi közös barátságunk .. tartson örökké! - kiáltják a munká­sok, a mi küldöttségünk tagjai és lelkes taps közben szorítjuk egymás kezét. A tiszteletünkre adott színvonalas kultúrműsor után mindenki táncra Ezért kell gazdálkodnom az idővel, de a színházat, jó filmet, koncertet sosem hanyagolom el. De nem „jobbak“ a barátnőim sem — nevet rájuk - ők is tanulnak. — Tovarisi... vigyázzatok, hogy el ne csavarják a fejeteket a.lányaink, — int figyelmeztetően, tréfásan a hoz­zánk lépő Bogdanov elvtárs. A tréfás megjegyzésen mindenki nevet.- Mi újság Bratislavában ... készen vannak már az öntött beton pane11.­­házak ... küldjenek nekem egy fény­képet a házakról, nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Ott voltam, amikor lerakták az alapjaikat. Ojra megszólal a zene. Vidáman táncol mindenki. Csodálatos ez az est. Számunkra teljesen újszerű. A büfé­ben például nem árulnak szeszes italt, csak frissítő féléket, mégis mindenki jól érzi magát. A lányok jól öltözöttek, kedvesek, karcsúak, mint a nádszál. A baráti esten sok növel beszélget­tünk, mindnek hasonló elképzelései, céljai voltak, mint Annának. Az egyen­jogúságot nemcsak jogaik szempont­jából értékelik, hanem megállják he­lyüket bárhol és bármikor. Nem érzik, hogy kevesebbek volnának, mint a férfiak. Tanulnak, művelődnek, hogy eltűnjön a fizikái és szellemi munka közötti különbség. Napközben a leg­nehezebb munkát is végzik, tervüket túlteljesítik és már készülnek a „Kom­munista munkabrigád" címének elnye­résére. Tudnak dolgozni, tanulni és szórakozni is. A Vörös tér másik része, középen a Lenin-múzeummal. lakóterület van itt és a 7 éves terv­ben annyi lakás épül, mint azelőtt 800 év alatt. A több mint 100 ezer nézőt befogadó stadiön, iskolák a Lomono­szov egyetem az „új Moszkva“ gyö­nyörű képét adják. Végre három­negyedórás út után megáll az autó­busz. A klubban a Komszomol-szervezet titkárnője és Bogdanov elvtárs építész, festő, régi forradalmi harcos, a mun­kások szűnni nem akaró tapsa kö­zepette fogadja küldöttségünket. Min­den szavukból érezzük, hogy nagyon szeretik a csehszlovákokat. — Drága csehszlovák testvéreim — szól hozzánk Bogdanov elvtárs — a mi barátságunk örökké virul, mert közösen ültettük el fáját. A ti „arany Prágátokban" tartottuk az Orosz Szociáldemokrata Párt VI. kongresz­­szusát. A mi Iljicsünk ott beszélt őr­ről, hogy elérkezett a fegyveres fel­kelés ideje. Akkor Prága világított perdül a vidám építő munkás lányok­kal. Ügy érezzük magunkat, mint egy nagy családban, akiket örökké ismer­tünk. A szünetben három lány ült mel­lénk. Anna, Válja és Anja. Meglepően ismerik a világ klasszikus íróit, Pus­kin verseit, segítségükkel együtt szavaljuk. — Hogy élnek ebben a gyönyörű szép városban - kérdezzük - jut elég idő mindig a szórakozásra, kul­túrára 7 — Be kell osztani — mondja mo­solyogva Anna, mert... — Tudja mi lesz a mi Annánkból - vágja közbe a huncútszemű Válja. Mérnök. Építészmérnök. Azám. — Milyen munkát végez az építke­zésen? — faggatjuk Annát. — Az új Moszkva egyik hatalmas építkezésén dolgozom a felvonónál. A munka után esti főiskolára járok. Befejezésül együtt énekeljük a cseh, szlovák és szovjet dalokat, ezekkel a lelkes fiatalokkal. Bogdanov elvtárs nagyon szépen beszélt nekünk arról, ami negyvenkét évvel ezelőtt történt, amikor mint Lenin hű munkatársa a vörös gárdisták élén rohamozta a Téli Palotát. Ezen az esten meggyőződtünk róla, hogy a szovjet ifjúság méltó az elődökhöz. Híven a forradalmi harco­sokhoz megállják a helyüket, a mun­kában, az egyetemek padjaiban. Autóbuszunk újra a gyönyörű utcá­kon nyeli a kilométereket. Szembe velünk 8 sorban jönnek az autók. A Kreml órája éjfélt üt. A Vörös téren a Lenin-Sztálin Mauzóleum előtt vált­ják az őrséget. Komoly arcú, fegyel­mezett örök vigyázzák Lenin, Sztálin álmát. A város csendesedik. De lljics lámpái merészen szórják fényüket a világ minden tája felé ... BÁLLÁ JÓZSEF A Vörös téren hosszú sorban állr.nk az emberek, hogy megláthassák a Lenin-Sztálin Mauzóleumot ősz volt. Súlyos, esőktől terhes. Hullott a lomb sárgán s fonnyadtan, menthetetlenül. Fagy volt a lelkekben Is. A dér készült már belepni a repedezett kezeket. A világ didergő légy, hánykolódott, vergődött a könyörtelen hálóban. ősz volt már. Sötét. Mély, beteg ősz, melynek végén pontként ott. a halál. • S ekkor váratlanul kilőtte Oroszország az első csillagot a ballisztika törvénye s minden rakéta nélkül. Szívével felemelte oda, honnan legjobban láthatta mindenki amint izzik vérszínben; ahol . érezni kellett folyton, s feléje nyúlni, mert csupa ígéret volt. Az a kis ember, mellényes és szakállas, az a fürge emberke, akiben sürített titáni erő feszült, fejletleneket érlelt, kishitüt bízóvá tett s vonzotta az elszántat, úgyhogy úgy látszott, mintha ő lenne a kilőtt, izzó csillag. Melegebb lett. A felleg szertefoszlott. A szemek végre láttak. A fagy ugyan megtorpant a kormány küszöbénél, de nem adta meg magát, még készült visszavágni, ezért még puskatussal porba kellett sújtani, a puszták lovaival végiggázolni testén. Így zökkent ki régi idők folyása. Ekképp szűnt meg a sötétség uralma. De a félhomály még nem fény. S nem nappal még a hajnal. De döntő lépés már. Az ősznek derekán, levelek hullásakor magasba szökken egy zöld, erőtől duzzadó fal. Fa, amely, ahogy az idő múlik, egyre több gyümölcsöt hoz. Mely gyökerét nem nyújtja öngyilkosnak és bosszút forralónak. Ősz van ismét. A tél már közelebb van mint a nyár. És ott kering az ionoszférában egy apró csillag, a földnek gyermeke. Vagy inkább a gyermeke tán annak a csillagnak, amelyet akkor tizenhétben kilőtt Oroszország szíve rakétájával, hogy hirdesse; ím, virrad már! Fordította: Fügedi Elek örök időkre a Szovjetunióval — a duklai harcok pergőtüzében született meg e jelszó. Nem véletlenül éppen akkor, és azon a helyen, ahol a szov­jet és csehszlovák katonák közösen ontottak vért a szabadságért. Az osztályösszetartozás tudata és a proletariátus közös érdekeinek fel­ismerése már a NOSZF kitörésekor az akkor Oroszországban lévő csehek és szlovákok legnagyobb részét oda­állította a forradalmi szovjet nép oldalára, hogy ők is részesei legyenek az orosz feudál-kapitalista rendszer megdöntésének. Számos magyar és egyéb nemzetiségű katona mellett a csehek és szlovákok csoportjai is ott harcoltak a Téli Palota bevételénél, az orosz munkások és katonák olda­lán. A Volga melletti Nyikolajevkában már 1917 végén megalakult a Vörös Gárda csehszlovák egysége, mely ké­sőbb századdá növekedett és részt­­vett a Caricinért (most Sztálingrád) folytatott harcokban. 1918 januárjá­ban Kijev mellett harcoltak egysé­geink. A csehszlovákok legjelentősebb központja az alsóvolgai Penza város volt. Itt alakult az első csehszlovák forradalmi ezred, melynek komoly harcot kellett vívnia — Masaryk és Stefánik visszaélése következtében az ellenforradalmi érdekekért harcoló csehszlovák légióval. Itt veszítették életüket a csehszlo­vák forradalmi ezred hős szervezői; Skoták, Pospisil, Otcenássek és to­vábbi 140 csehszlovák vörös katona. Összesen mintegy 10 000 cseh és szlovák harcolt a Vörös Hadseregben és közülük kb. négyezer áldozta életét szovjet földön a forradalom győzel­méért. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom szikrái hazánkban is forradal­mi lángot lobbantottak. A szlovák munkások és parasztok tömege’sen léptek a magyar forradalmi hadsereg­Közös hadszíntér vérre! pecsételt barátság Első percek csehszlovák földön... Szovjet tiszt gratulál a csehszlovák hadsereg egyik tagjának, aki az elsők között lépett a drága haza földjére. Köztársaság rágalomhadjárata a Szovjetunió ellen, hiába bújtatta a forradalom ellen menekült orosz emigránsok csoportjait, hiába halo­gatta Masaryk és Benes a Szovjetunió elismerését, a dolgozókat nem lehetett emlékezetünkben az 1938-as moszkvai május 1-i felvonulás transzparensein olvasható felírás: „Hitler, el a kezeket Csehszlovákiától", vagy a másik „A Szovjétunió kész harcolni a Csehszlo­vák Köztársaságért!“ Igen, a legne­1941-ben, amikor a hitleri hordák megtámadták a Szovjetuniót, új köl­csönös viszony a közös fegyveres harc szakasza kezdődik népeink között. A londoni csehszlovák kormány aka­rata ellenére a Szovjetunió területén kiszélesednek a csehszlovák katonai egységek. Egész sor város harcánál huliattták vérüket népünk hős fiai. A kievi harc előtt Ludvík Svoboda generális így bíztatta katonáinkat: „Ügy küzdjetek Kijevért, mintha Prá­gáért harcolnátok!“ Es katonáinkban nem csalódott sem népünk, sem a szovjet nép. Az ukraj­nai, fehéroroszországi, krimi és a többi harcokban örök dicsőséget sze­reztek nevünknek és népünknek. Par­tizánjaink és katonáink hősi harca abból a tudatból táplálkozott, hogy igazságos ügyért, s a haza szabadsá­gáért harcolnak. A szovjet nép segít­sége és a CSKP nevelőmunkája nyo­be. A proletár internacionalizmus eszméje, az osztályérdekek, a cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű dolgozókat közös csatasorba állította a magyar, cseh és szlovák burzsoázia ellen. A baráti kapcsolatok szálai a ké­sőbbi időben mindjobban elmélyültek. Hiába volt a burzsoá Csehszlovák becsapni, mert a baráti kapcsolatok elmélyítésére kiszélesedett mozgal­mat a Csehszlovák Kommunista Párt irányította. Népünk Szovjetunió iránti bizalma együtt nőtt, erősödött azzal a fárad­hatatlan harccal, melyet a Szovjetunió folytatott az európai fasizálódássai szemben. Soha nem homályosul el hezebb időben ez volt a szovjet nép, a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártjának álláspontja. S amikor népünk nyugati álbarátai elárultak — a Szovjetunió hű maradt hozzánk. A második világháború idején a csehszlovák-szovjet barátság szálai tovább mélyültek és a proletár inter­nacionalizmus éltető erejének fénylő bizonyítékaivá váltak. A müncheni árulás után a Szovjetunió diplomáciai síkon harcolt népünk érdekeiért. A világ közvéleménye előtt hangsúlyozta a müncheni árulás törvényellenes és agresszív jellegét. Ez hatalmas er­kölcsi erőt jelentett népünknek. A fa­sizmus sötét korszakában egyedül a Szovjetunióra támaszkodva szerezhet­tünk önbizalmat és távlatot a felsza­badító harcra. mán katonáink azt is megértették, hogy a nemzeti felszabadító harcot össze keli kapcsolni az igazságos szo­ciális társadalmi rend megteremté­séért folytatott harccal. A szovjet és csehszlovák katonák közös harca az SZNF-ben érte el csúcspontját. Már 1944. tavaszán ér­keztek Szlovákiába a tapasztalt szov­jet partizán parancsnokok, hogy se­gítséget nyújtsanak az össznemzeti harc megszervezésében. Oszlomov, Jegorov, Valjanszkij, Murzin, Klokov és a többi hős, legendás alakokká nőtt népünk szemében. A Szovjetunió népeiből ezrek har­coltak a SZNF-ben. Az I. Csehszlovák Dandárral együtt további tízezrek vágtak át a Kárpátokon, hogy segít­ségére siessenek a szabadságáért küzdő népnek. Az emlékezetes 1945-ös évben a szovjet hadsereg felszabadította ha­zánkat. Győzelmes, de sok áldozatot követelő volt odáig az út. Hiszen még a háború utolsó óráiban is folyt a Prága felszabadításáért küzdő szovjet katonák vére. Népünk soha nem szunnyadó szeretettel és tisztelettel őrzi azon szovjet hősök emlékét, akiket feladatuk teljesítése közben hazánk földjén ért a halál. A felsoroltak csak töredéknyi ré­szei a népeink barátságát mindig szilárdabbá kovácsoló hősi tetíeknek. A Szovjetunió segítségét éreztük az 1947-es kenyérhiány idején. Ök álltak mellettünk 1948. februárjában is, amikor népünk végleg kezébe vette a hatalmat, s a szocializmust építve elindult a kommunizmus felé. Ezért a mi számunkra nem egyszerűen jel­szó, hanem a legnagyobb történelmi tanulságot fejezi ki az, hogy: „örök időkre a Szovjetunióval“ — mert eb­ben gyökeredzik minden további sike­rünk. Tibor Rudník STEFAN ZÄRY:

Next

/
Thumbnails
Contents