Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-10-14 / 82. szám
4 Jralrttd Földműves 1959. október 14. A talajjavítási munkálatok meggyorsítása elsősorban a talajjavftá szövetkezetek ügye Az 1959-es és 1960-as évben a terv szerint a kassai kerületben 60 km hosszúságú vízlevezető csatormát készítenek, 6000 hektár területet víztelenítenek, ugyanannyit előkészítenek az öntözéshez, 2000 hektárról pedig elvezetik a belvizeket, stb. A kerületben végzett talajjavító munkákra csupán ebben az évben 11 millió koronát fordított államunk. Még nagyobbak a távlati tervek. 1975-ig a kerületben 50 175 hektár területet akarnak vízteleníteni és 21 696 hektár területet öntözni, ami nem csekélység, hiszen a kerület mezőgazdasági földterületének kb. 20 százalékát teszi ki. Ezek a főbb munkák egymilliárd 700 millió korona beruházást követelnek. Ezenkívül még .sokmillió szükséges a helyi építkezésekre, melyek keretén belül a talajjavító szövetkezetek önsegéllyel végzik az egyes EFSZ-ek határát átszelő kisebb-nagyobb vízlevezető és öntözőcsatornák építését. Soknak tűnnek a befektetett miiliárdok, de a tények azt bizonyítják, hogy a talajjavításra fordított összeg a mezőgazdasági többtermelésből 6 — 8 éven belül bizonyosan megtérül. De lássuk, mit mond a talajjavításról Vaszily János, a bodrogmezői EFSZ agronőmusa, a Latorca menti községekben alakult talajjavító szövetkezet vezetőségének egyik tagja: AMlG EGYÉNILEG egyszerű, úgymondhatnám ősi termelési eszközökkel gazdálkodtunk, figyelmen kívül hagytuk, mennyi kincs rejlik a községünk határában levő 304 hektár sovány legelőben és a 131 hektár kevés és gyenge minőségű szénát termő rétben. Hiszen már annak is örültünk, ha egy-egy évben laposabb szántóföldjeink termése nem lett az árvíz martaléka. De az árvizeken kívül a legfőbb ok talán mégis az volt, hogy nagyobbrészt gyenge fogatokkal rendelkező földművelők nem nagyon mertek nekivágni a nehézmunkájú rétek és legelők feltörésének. A szövetkezet megalakulása után egyre többször szóbahoztuk a félig - meddig hasznavehetetlen területeket, mert kellett a takarmány az állandóan bővülő szarvasmarhaállománynak. Mi tehát a talajjavítást szántóterületünk kibővítésével kezdtük. 1954-ben a tét egyik fentesebb részéből 30 hektárt felszántottunk, ahol zabot, kukoricát és csalamádét termeltünk. Már akkor is szembetűnő volt a különbség a műveletlen területekhez viszonyítva, hiszen erről legalább ötször annyi értékű takarmányt nyertünk, mint a rétről vagy legelőről. 1955-ben tovább bővült a felszántott terület. Akkor már kendert is termeltünk a felszántott réten és a termés jobb lett, mint bármikor azelőtt az állandóan művelt területen. 1956-ban 600 mázsa csaiamádé zöldr anyagot nyertünk az egyik olyan 20 hektáros feltört parcella minden hektárjáról, melyen azelőtt igen földhöz kellett szorítani a kasza sarkát, ha valamit össze akartunk rajta „vakarni“. Egyre vérmesebb reményekkel nyúltunk töretlen talajainkhoz. 1357-ben azonban az akkor még hosszú gyeplőre engedett Latorca beleszólt a dolgunkba. Azon az éven nem volt valami nagy eredmény. Az árviz arra is figyelmeztetett, hogy a felszántott lapos területeken az eső és talajvizek elvezetéséről, azaz csatornázásról is gondoskodni kell. De gépek hiányában akkor még nem tudtuk megvalósítani a csatornázást. Az 1958-as ev azért anélkül is besikerült. Gyönyörű volt a répa- és kukoricatermésünk. A régebben művelt és akkor zabbal bevetett 30 hektár területén pedig már a herealávetést is alkalmazhattuk. Igazi sikert persze csak az 1959-es év hozott, amikor az addig felszántott 108 hektár rétet és legelőt már besorolhattak a rendes vetésforgóba, mivel elkészült a Latorca balparti védőgátja, s elmúlt az árvízveszély. Ebben az évben már a talajművelésre is nagyobb gondot fordítottunk. Az eredmény az lett, hogy a zabbal bevetett terület hektárjáról 23 mázsás termést takarítottunk be, ami a gyenge talajerejű Latorca menti földeken bizony elég ritkaság. A silókukorica még bámulatraméltóbb termést adott. Egy-egy hektárról 800 — 900 mázsa zöldanyagot hordhattunk a silógödrökbe és hozzá kell tenni azt is, hogy nem akármilyen takarmányt, mert a magas kukoricaszárakon olyan csövek termettek, mint a magra termesztett kukoricán. El is követtük azt a „szerénytelenséget“, hogy az egyik öt hektáros silókukorica tábláról 800 mázsa tejesérésű csövet letörtünk és azt külön besilóztuk — hadd egyenek a legelő terméséből a sertések is. Egy-egy tehén részére úgyis több mint 60 mázsa silótakarmány (de abraknak is nevezhetnénk) jut a bő termésből. Azt is meg kell említenem, hogy a régebben csak sovány füvet és gyommagvakat termő rét lóherével bevetett egyik részéről 40 mázsa heremagot is nyertünk. Ezekután szövetkezetünk minden tagja látja, hogy bár a felszántott réten és legelőn a termelés több trágyát, több és nehezebb munkát igényel, mint a müveit területen, de a befektetett munka így is gazdagon gyümölcsözik. Éppen ezért úgy határoztunk, hogy a jövő tavaszig további 100 hektár rétet és legelőt felszántunk. Hatvan hektár legelőt már fel is törtünk ... Persze a talajjavításnak csupán az eddigi módja már nem lenne elegendő. Hogy tökéletesebb munkát végezzünk, és hogy a felszántott területeket hiánytalanul besorolhassuk a vetésforgóba, abban elsősorban a gépállomás ún. nehézbrigádja nyújt hathatós segítséget. Az elmúlt napokban az eddig feltört területeken 14 km hoszszúságú vízlevezető árkot készített el a csatornaásó eke. De még ez sem minden, mert talajjavító szövetkezetünk szintén komoly terveket készít a jövőre nézve. Együttes erővel kezdünk majd hozzá a Bodrogközt átszelő főcsatornába futó vízlevezető és öntözőcsatornák elkészítéséhez. Ilyen formában törünk előre azon célok megvalósításáért, melyeket pártunk Központi Bizottságának márciusi és júniusi határozata, valamint az EFSZ-ek IV. országos kongresszusa tűzött elénk. Ezt az irányvonalat tartjuk az egyedüli helyes útnak, mert csakis ilymódon, a rejtett tartalékok feltárásával lehetséges a mezőgazdasági termelés gyors és lényeges növelése, amely szövetkezeteink megszilárdítását és életszínvonalunk további emelését jelenti. Vaszily János, Bodrogmező Sportlevél Pillanatkép a vágsellyei járásból A vágsellyei járáshan október 8-ig a tervezett 547 hektár őszi keverékből 515, az 1500 hektár búzából 474, a 200 hektár rozsból pedig csak 125 hektárt vetettek el. Van olyan szövetkezet a járásban, mint a zsigárdi, vágsellyei, vágkirályfai, vágvecsei és a vághosszúfalusi, ahol még csak készülődnek az őszi keverékek vetéséhez. Az őszi árpa vetése körül va-, lamivel jobb a helyzet. A negyedi, a szelőcei, vágsellyei, vághosszúfalusi és a mocsonokkirályi szövetkezet jelentette, hogy befejezték az őszi árpa vetését. A vágkirályfiak pedig 110 százalékra teljesítették ezt a tervet. Azonban a járás többi szövetkezetében csigalassúsággal halad a vetés. A kapások .betakarításánál valamivel jobbb eredményekkel találkoztunk. A járás csaknem valamennyi szövetkezetében befejezték a cukorrépa szedését, csupán a szállítás akadozik. Több mint 378 hektárról kiszedett cukorrépa várt még elszállításra az említett napig. Október 7- től katonák segítenek' a cukorrépa elszállításánál. A burgonyaszedés 92 százalékra van elvégezve. A kukoricatörésből a védnökségi üzemek dolgozói is kiveszik a részüket.-há-E sport levelet Tóth Dezső, bratislavai levelezőnk irta Vükén miért nincs sportélet címmel. — Harminc évvel ezelőtt indult útjára a bőrlabda a vilkei libalegelőn — kezdi. — Akkor még csizmában, bakancsban játszottak. A harmincas évek második felében ez a csapat favorit volt a környéken. — A felszabadulást követően újabb lendületet kapott a sportszervezet munkája. Például 1947 —1948-ban a szervezet több mint száz tagot tartott nyilvántartásában. Am, a sportéleten kívül a falu kulturális életében is jelentős szerepet töltött be. — Labdarúgáson kívül a röplabda is teret hódított. Ami a legértékesebb: már 1946-ban megrendezték a körzeti első atlétikai versenyt. Tizenkét atlétikai számban vetélkedtek a vilkei és a környékbeli fiatalok. Ez a verseny a következő esztendőben még nagyobb méretű volt... A szervezet felfelé vezető útja 1950-ig tartott. Azóta mind alább-alább csúszott a lejtőn a szervezet, majdpedig teljesen szétesett. — Vajon mi okozta ezt? Sokan azzal indokolják, hogy elvették tőlük a régi jó futballpályát, meghogy a csapatnak nincsenek olyan jó tagjai, mint régen. Igaz! A régi pálya helyén ma dohányszárító és családi házak állanak. De a régi helyett új sporttelepet kapott a szervezet, amely nemcsak a labdarúgás, hanem más sportágak üzésére is alkalmas. A hiba gyökere: a község vezetői ügyet sem vetettek a szervezet szétesésére! Talán most jobb Losoncra járni drukkolni?... Próbálkoztak ugyan a szervezetet Gondolatok az új árakról A közelmúltban a kékkői járás több szövetkezetét meglátogattam. Elbeszélgettem a tagokkal a munkák menetéről, a jövedelemről, meg egyebekről. Kovácsiban, Zomboron és még néhány helyen 10 — 15 koronás évvégi járulékra számítanak. Viszont Galábocson és Cseláron nem lesz osztalék. Hogy miért? Azt tartják, hogy azért, mert eddig nem tudtak terven felül, vagyis állami felvásárlási áron történő eladásra termelni. Pedig a jövedelem abból jött volna. A termelés alacsony színvonalának megokolására akad kifogás, mert igaz, hogy dombos és eléggé terméketlen a galábocsi határ, de az is igaz, hogy másutt hasonló feltételek mel-Feketenyéken vetnek, mert aratni akarnak Szántás közben olyan rögöket fordít ki az eke, hogy némelyik talán a fél mázsát is eléri. Sok és nehéz munkával válik porhanyóssá, jó magággyá a rög. Feketenyéken is jobban törik a gép, mint bármikor. Ez is külön kiadás. De ha a kérdést csak ilyen szempontból állítanák fel, akkor egy talpalattnyi földjük sem lenne még bevetve. Aratni pedig akarnak, éppen ezért minden eszközt kihasználnak a szántás és vetés meggyorsítására. A gépek teljes 24v órát dolgoznak naponta. Az északai műszakokat a tapasztaltabb traktorosok végzik. Ozsvald elnököt és Mucska agronőmust nehezen lehetne otthon találni ezekben a napokban. Állandóan a határban vannak. De így van ezzel a töbi tag is, valamennyien kiveszik részüket a munkából. A kovácsra, bognárra is több munka jut, mint máskor. A traktorosbrigád javítóira is sok munka vár, de megbirkóznak a nehéz feladattal. S mivel legtöbbször a helyszínen és idejében javítanak, a kiadások kamatostul megtérülnek a szövetkezetnek, mert a gépeket tökéletesen kihasználhatják. Érdemes lejegyezni az elnök véleményét: — Még akkor is érdemes szántani, vetni — mondotta, — ha utána a gépek megsérülnek, hiszen az idejében vetett magból, a bővebb termésből majd javításra, sőt új gépekre is futja. Az őszi árpát már szeptemberben földbe tették, a 150 hektár őszi búzát október 15-re elvetik. A takarmánykeverékeket szintén elvetették, s jól folyik a trágyabeszántás is. A kukorica törését már megkezdték. E hét elejére a 100 hektár cukorépából már csak 12 maradt. Megkérdeztük Mucska elvtársat, mi a véleménye a mostani, nehéz körülmények között történő vetésről. — Ha aratni akarunk, akkor vetnünk is kell. Attól nem félünk, hogy a kiszáradt földben a most vetett mag kicsirázik, S ha mindent elvetettünk, akkor már nyugodtabban várhatjuk az esőt. Az önköltségekre pedig nem tekinthetünk másképp, csak úgy, hogy ha most nem vetünk, akkor jövőre nem aratunk, szegények maradunk. Ezt pedig egyetlen tag sem szeretné. Vadovics József, Galánta Használt, de csak részben... így sűríthetném össze annak a levélnek a bevezetőjét, melyet válaszként kaptam a bodrogszerdahelyi park gyomtengeréröl megjelent írásomra. De kár lenne ilyen kurtán elintézni azt a jószándékú levelet, lássuk hát, mit mond tovább. „Szóról szóra egyezett az ,írása a valósággal. Ezt még az illetékesek is elismerték és meg is szívleltek belőle annyit, hogy a gyomos parkot már megszabadították szemetbántó gúnyájától. Igaz, hogy a csomókba rakott gaz még ott szárad a helyszínen, de talán már csak ideig-óráig." Eddig rendben is lenne a dolog. Viszont az útmenti és Áruház előtti bűzös pocsolya eltűnését még a legjobb akarattal is csak a száraz időjárásnak köszönhetném meg, mert a levezető árkok iügyében még mindig nem történt semmi. Pedig azt már az ifjabb nemzedék képviselői is nagyon jól tudják, hogy tél hó nélkül, nyár meleg nélkül, ősz eső és sár nélkül még Bodrogszerdahelyen sem volt emberemlékezet óta." Nézegetem a levelet. Ügy kezdődik, hogy „használt az orvosság". Üjra végigfutom a sorokat. Egy orvos barátom azon szavai jutnak eszembe, melyekkel a leggyakoribb betegségek gyógykezelési módját akarta velem megértetni. — Tudod - magyarázta -, könnyű gyógyítani a bajokat a kezdeti stádiumban. Egy kevés idejében beszedett orvosság... s már gyógyul is a betegség. De az elöregedett kórok gyógyításához nemcsak több idő, hanem több, de főképp erősebb orvos’ság is kell. Es ezt ó mondotta — az orvos. JÁNOS BÁCSI Ha majd az általános leszerelés megvalósul ...:- Gyiii! A kutyafáját, — most nekem fogsz szogálni! ★ ★ ★ lett jóval többet is termeltek, mint ők. Most örülnek, hogy az új mezőgazdasági árrendszer nekik kedvez jobban. Van benne valami igazság, hogy ők a jövő évben jóval magasabb átlagárat kapnak majd az eladott termékek kilójáért, vagy egy-egy liter tejért, mint ebben az évben. Előny ez azokhoz viszonyítva, akik eddig is magas hektárhozamokat, jó fejési átlagot és súlygyarapodást értek el, ezért sokat adhattak el íllami felvásárlási áron. De ez az előny csak viszonylagos. Mert az is igazságj hogy azokban a szövetkezetekben most is több lesz az egy hektárra eső jövedelem, több a munkaegység értéke, mert hiszen több a termelés is. Ha tehát az új árrendszer előnyeit igazán ki akarják használni,, akkor keresni kell a termelés emelésének és az önköltségek csökkentésének lehetőségeit. A szövetkezet könyvelője panaszkodott, hogy az ellenőrző bizottságnak — szerinte — sokkal nagyobb a küldetése a termelés ellenőrzése terén, mint amennyit elvégez. Azt is megemlítette, hogy ma már ne>n kifizetődő, ha az asszonyok kézzel szórják el a műtrágyát. Különösen most, amikor egyes gépek ára 30 százalékkal is alacsonyabb lett. Van tehát még bőven javítani való, ha azt akarják, hogy államunk támogatását a mezőgazdasági termelés fokozására, szövetkezetük megszilárdítására, életszínvonaluk emelésére eredményesen felhasználhassák. Gubáni Imre, Galábocs SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik netente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon 359-41, 359-42. 359-43. - Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80. — Nyomja a Polygrafické závody n p„ Bratislava, ul. Februárového vlfazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél A-654229 Kifizetődő befektetés újjászervezni, de eredménytelenül. S így bizony azóta „szomorú vasárnapok“ járják Vilkén. Elhagyottan fehérük a két kapufa a sporttelepen. — No meg az sem hagyható szó nélkül, hogy kevés a fiatal a helyi EFSZ-ben. Dehát úgy van az, hogy „dobbal nem lehet verebet fogni“. Ahhoz, hogy Vilkén újra feléledjen a sport, a szövetkezet és a HNB vezetőinek az eddiginél sokkal többet kell tücődni ezzel a kérdéssel. Kedvező feltételeket kell teremteni a falu fiataljai számára, hogy azok ne kívánkozzanak el hazulról, otthonosan érezzék magukat saját szülőfalujukban és a szövetkezetben egyaránt.
