Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-10-04 / 79. szám

6 'Szalutcf Földműves 1959. október 4. CSEMADOK-csoportjainka szocialista dráma fesztiválja előtt Csehszlovákia Kommunista Pártja célul tűzte ki kulturális forradalmunk széleskörű kibontakoztatását, fejleszté­sét, az emberek, dolgozó népünk szo­cialista nevelését. Műkedvelő színjátszóinkra, CSEMA­­DOK-csoportjainkra nem kis szerep vár ebben a nagyjelentőségű feladatban, hiszen jellegüknél, népszerűségüknél fogva a legközvetlenebb módon szól­hatnak az emberekhez, nevelhetik, for­málhatják őket. Ezt a tényt szem előtt tartva kell továbbfejlesztenünk a mű­kedvelő színjátszó-mozgalmat, úgy fej­lesztenünk, irányítanunk, hogy egyik­­alapvető eszközévé váljon a szocialista embernevelésnek. A CSEMADOK-csoportok színjátszá­sának fejlesztése elsősorban úgy érhető el, ha helyes irányban megváltozik, ala­kul a műsorpolitikájuk, ha igényesebb lesz műsordarab-választásuk, ha mű­kedvelő színpadjainkon mind több mai tárgyú, szocialista dráma kerül bemu­tatásra. A CSEMADOK Központi Bizottsága többéves tapasztalatokon okulva elha­tározta, hogy nagyobb vetélkedési lehe­tőséget biztosít színjátszóinknak, még nagyobb, körültekintőbb szervezést fek­tet a színjátszó-csoportok számára ren­dezett versenyekbe, s hogy hozzájárul­jon a műsorpolitika fejlesztéséhez, a műsordarabok kiválasztásába bevonja a CSEMADOK vezető szerveit is. Ezek javasolják majd csoportjainknak a meg, felelő színműveket, drámákat, melyek­ből az egyes színjátszócsoportok kivá­laszthatják a nekik legmegfelelőbbet, melynek előadását a legmagasabb mű­vészi színvonalra tudják emelni. — Azt hiszem, így egészen jó irány­ban haladhatunk, s idei versenyeinket már nyugodtan nevezhetjük a szocia­lista dráma fesztiváljának — mondotta Pathó elvtárs, a CSEMADOK Központi Bizottságának főtitkára, mikor meg­kérdeztük tőle, mi a véleménye szín­játszásunk fejlődéséről. Hiszen nézzük csak, milyen drámák­ban válogathatnak a csoportok? Lovi­­csék Béla Húsz év után-ja, Fehér Klára Nem vagyunk angyalok-ja, Szimonov Orosz kérdés-e, Gorkijtól Az anya, Matuscíkovától a Krisztina, Karinthy Frigyes Ezer év-e, Egri Közös út-ja, és a Mikor a hárs virágzik, Dávid Te­­réztöl a Dodi, a Lidércfény és sorol­hatnánk tovább, hazai szlovák és cseh szerzők alkotásait, az új magyar drá­mákat, szovjet drámaírók műveit. Drobka elvtrásnak, a Rimaszombati CSEMADOK Járási Bizottsága dolgozó­jának is az a véleménye, hogy ezeknek és a többi értékes drámáknak a játszá­sa orvosolja majd az „operett-lázt" is, melyben sok — jó szereplőkkel rendel­kező — csoport „szenvedett“. Náluk a járásban is a nagyobb művészi igé­nyességet megkövetelő darabok, szo­cialista drámák hódítanak tért, s a többi csoportok terveit szemlélve is megelégedés tölthet el bennünket. A CSEMADOK Központi Bizottsága által közvetlenül irányított versenyre tizenkét helyi-csoport színjátszói ké­szülnek, s műsortervüket nézve el­mondhatjuk, méltón szerepelnek majd a Szocialista Dráma Fesztiválján. ‘A du­­naszerdahelyi CSEMADOK színjátszó­csoportja Dávid Teréz Lindércfényét viszi színpadra, a párkányiak szintén ezt — a polgári osztály hibáit lelep­lező — drámát választották. A somnr­­jaiak is Dávid Teréz-művet (a Dodit) játszanak majd. Csak helyeselhetjük választásukat, hiszen e mű tartalmi mondanivalója — kis- és nagyvárosi környezetben — még nagyon időszerű, közönségsikere pedig közvetlenségénél fogva igen nagy. A lévaiak — akiket mint operetteseket tartott számon a közönség —, szintén komoly munkába fognak. Az Anna Frank naplójával ké­szülnek a versenyre. Rimaszombatban a 113-as számú beteggel, Szencen Fe­hér Klára vígjátékával a Nem vagyunk angyalokkal, Királyhelmecen Vészi Tit­kárnőjével, Kassán Ságodi Lakásszen­­telöjével, Rozsnyón a Eucík-drámával indulnak. A losonciak szintén a Titkár­nőt, a fülekiek Kornyejcsuk Nagy mű­tétjét választották. A komáromiak? Ez egyelőre titok, de azért eláruljuk, hogy — mint a ta­valyi verseny győzteseihez, a Legjobb Színjátszókhoz, ülik — meglepetést ké­szítenek elő. Még nem biztos, de több mint valószínű, hogy Dávid Teréz leg­újabb drámájával (mostani címe) a Vidor családdal lépnek közönség elé. Az itt felsorolt csoportok a CSEMA­DOK Központi Bizottsága által közvet­lenül irányított versenyen szerepelnek, a kerületi- és járási versenyekre be­nevező csoportok műsora is — hasonló összeállítású lesz. Az idei műsorterv tehát az elmúlt éviekkel összehasonlítva fejlődést mu­tat, ha vannak is még hiányosságok, ami a falusi kérdésekkel foglalkozó drámákat illeti. Ám ez nem is annyira színjátszóink bűne, mint a drámaíróké, akik nem szentelnek elég figyelmet alakidó, szocializálódó mezőgazdasá­gunknak, nem írnak elegendő falusi tárgyú színművet. Bízhatunk abban, hogy az ilyen és hasonló Hiányosságok fokozatos kikü­szöbölésével színjátszócsoportjaink tel­jes mértékben betöltik majd helyüket a szocialista ember nevelésében, s hoz­­zájándnak kulturális forradalmunk tel­jes kibontakozásához. HARAS ZTINÉ M. E. Szlovákul tanulnék a magyar dolgozók í Banská Bystrica-i kerületben A CSEMADOK Banská Bystricai Ke­rületi Titkársága szeptember havi ülésén behatóan foglalkozott a SzKP KB-nak januári határozata azon ré­szével, melyben a szlovák nyelvtan­­folyamok megszervezésének fontossá­gára hívja fel a magyarlakta terü­letek tömegszervezeteinek figyelmét, s hangsúlyozza a CSEMADOK szere­pét ennek megszervezésében. A CSEMADOK vezetősége értékelte a tanfolyamok szervezése terén a ke­rületben végzett munkát, s megálla­pította, hogy a magyar dolgozók nagy örömmel fogadták a kezdeményezést, hiszen tudják, ismereteik, tájékozott­ságuk bővítését segítik elő a testvéri szlovák nép nyelvének elsajátításá­val. A Banská Bystricai kerületben ed­dig negyven szlovák nyelvtanfolyam szervezése indult meg, melyekbe mostanáig 250 hallgató jelentkezett, legtöbb a rimaszombati járásban, ahol 11 nyelvtanfolyam indul októ­ber elsején. Ami a hiányosságokat illeti, azok­ból is van néhány említésre méltó. Elsősorban az, hogy sem a haladók, sem a kezdők részére nincs a járá­sokban bebiztosítva elegendő tan­könyv. így van ez Tornaiján, Rima­szombaton, Füleken, Losoncon, Kék­kőn és Ipolyságon. Ezt a legrövidebb időn belül meg kell oldani, hogy a kerület szlovákul tudni akaró magyar dolgozói kezébe könyvet lehessen adni . Másik hiba, hogy a járási kultúr­­otthonok nem támogatják eléggé a kezdeményezést, pedig az ő segítsé­gük nagyban hozzájárulna a CSEMA­DOK ilyen irányú munkájának meg­könnyítéséhez, a nyelvtanfolyamok sikeréhez. Reméljük, az illetékesek végre megértik ennek fontosságát, s a CSEMADOK-kal együtt megtesznek mindent annak érdekében, hogy a szlovák nyelvtanfolyamok még októ­ber első felében megindulhassanak. RADOS PÄL, Szlovákgyarmat. $6-Múzeum a viz alatt. Franciaország­ban, Mai seille közelében a tenger­öbölben 40 méterrel a víz alatt ki­­lencemeletes épületet építenek fel. A különleges épületben óceánkutatási múzeumot rendeznek be. A bemuta­tótermek fala üvegből készül, s eze­ken keresztül a látogatók megfigyel­hetik a tenger növény- és állatvilágát. TyiacldcA Jjnh£, halálántk 95. évfordulójára emléke­zünk most, október 4-én. Madáchéra, aki megteremtette a magyar irodalom legnagyszerűbb drámai költeményét, az Ember tragédiáját. 1823-oan született Alsósztregován. Nevelését anyja irányította, mert apja korán meghalt. Tizenötéves korában a pesti egyetemre került. Csak rövid ideig dolgozott, mint joggyakornok, betegsége miatt Sztregovára költö­zött, ahol irogatni kezdett. Megnősült, de rosszul alakuló családi élete miatt még jobban visszavonult. Betegsége és családi környezete akadályozta meg aboan, hogy részt vegyen a 48-as szabadságharcban, mely olyan nagy hatással volt rá. Ha közvetlenül nem is, ahogy erejéből tellett támogatta a höslelkű forradalmárokat. A szabad­ságharc bukása után menedéket adott Kossuth titkárának, amiért börtönbe vetették. Míg a pozsonyi és pgsti börtönökben raboskodott, csa­ládi élete teljesen felborult, felesége elhagyta. Hazája sorsa, a nagyszerű nemzeti megújhodás összeomlása és egyéni tragédiája vetette fel benne a kérdést: mi is az élet célja? E kérdésre választ keresve drama­tizálta az emberiség történetét és el­képzelt jövőjét. Megírta az Ember tragédiáját, a világirodalom egyik legértékesebb alkotását, melyben ti­zenöt színben vonul el szemünk előtt a legjellegzetesebb történelmi korsza­kok embere, akit Adám képvisel. Mellette Éva áll, az örök nő megsze­mélyesítője, s Lucifer, a független, szabad bírálat megtestesítője. Ádám kérdésére végül is a felelet: az élet célja a küzdés maga. Madách e látszat-megoldással, meg­nyugtató válasszal nem győz meg a küzdelem, az élet értelméről, de az egyes színekben levonható tanulság az, hogy ő ragaszkodott az emberiség nagy céljaihoz. Ha állásfoglalása nem is volt szilárd, a szocializmus igazi arcát nem ismerte, mégis az utópisz­tikus szocializmus szemszögéből bí­rálta a kapitalizmts egyre élesedd kérdéseit és kimondta azt a forra­dalmi igazságot, hogy — a nép le­győzhetetlen. DIÓS KÖSZÖRŰK. Deszkán össze­gyúrunk 35 dkg lisztet, 21 dkg mar­garint, 12 dkg cukrot, késhegynyi szódabikarbónát, pici sót és két to­jássárgáját. Ha száraz a tészta, tej­fellel lazítjuk. Félújjnyi vastagra nyújtjuk, formákat gyúrunk belőle, tetejét fehérjével megkenjük és cuk­ros darált dióval beszórjuk. Gyors lángnál sütjük, óvatosan, de meleg sütőben. DARÁZSFÉSZEK. Két deka élesztőt két kockacukorral, fél csésze langyos tejjel megkelesztünk. Ha megkelt, rétestésztát gyúrunk 30 dkg lisztből, két tojássárgával, pici sóval, a meg­kelt élesztővel, elegendő langyos tej­jel. Letakarva félórát hagyjuk kelni. 15 dkg vajat vagy margarint habosra keverünk 15 dkg vaníliás porcukor­ral. Ha a tés*ta megkelt, lisztezett deszkán vékonyra kinyújtjuk és meg­kenjük a cukros vajjal, szorosan fel­sodorjuk és két és félujjnyi darabo­kat vágunk belőle. Ezeket a kivajazott tűzálló tálban egymástól távol lerak­juk és addig hagyjuk kelni, míg meg­telik vele a tál. Két deci cukros tejet öntünk rá és betesszük a sütőbe. Félidőben újra ráöntünk két deci forró tejet és készre sütjük. Összesen félórát kell sülnie, teteje legyen bar­napiros. Langyosan tálaljuk, a tűzálló tálban. OLCSÖ TORTA. 20 dkg cukrot el­keverünk egy egész tojással, hozzá­adunk egy vaníliát, egy sütőport, 6 *dk9 zsiradékot, két deci tejet, kis ízesítőt fél deci tejben elkeverve, parányi sót, 30 dkg lisztet. Zsírozott, lisztezett formában megsütjük, de nem szárítjuk ki (nem szabad túl vékonyra sütni). A következő krém­mel töltjük: 10 dkg vaj, ugyanannyi dió, elegendő cukor és rum. XXI. vargatta az abroszba. És tízpercen­ként cserélgette rajtam a törülközőt. Gyuri hordta a jeges vizet, másik két kis testvérem meg bámulta a szen­vedésem. Délig a lázam nem is emelkedett, hanem egészen normálisra csökkent, ebéd után is elég tűrhetően éreztem magam. Persze harangszőig nemcsak a be­tegségem híre röppent végig a falun, hanem az éjszakai útam is a fiatal bábánkkal. Hallgathattam aztán a lá­togatóktól eleget. Néha majd elsül­lyedtem a szégyentől, mert az édes­anyám jelenlétében tréfálóztak velem. Első látogatónk Bogár bácsi volt. Megfogta a fejem és azt mondta, hogy már nem veszélyes a dolog, át­ment rajtam a nyavalya, jó hogy ide­jében fogadtuk a vizesruhával a tüdő­­gyulladást. Aztán csipegetni kezdett: — Az a fiatal bába nagyon kimele­gített, gyerek. Hirtelen kaptad a jó falatot! — Mit ér a hús hidegen? — ka­csintottam szemébe. — Hideg lehetett pedig, ha lefor­rázta a tüdőd. És ez így ment estig. Bogár bácsi heherészve mondogatta szellemessé­geit és amikor kifogyott a tarisznyá­jából minden nekem szánt tréfás megjegyzése, fogta a kalapját és tá­vozott. De jött helyébe mindjárt Szé­nás Pál és' már a konyhában úgy érdeklődött az a bibliás szája: — No hol van a legény, akinek megártott a fiatal hús? — Jaj, maguk emberek, soha nem javulnak meg — hallottam nevetni édesanyámot és betessékelte a ven­déget hozzám. — Hát megerőltetett, Mihály Klári, Bálint — ült le az asztalhoz Szénás Pál. — Nem hinném, hogy megerőltetett volna. — Meg az. Mutatja a betegséged. Ha most, ne adja az Isten meghalnál, — Gyenge legény vagy. — Miért lennék az? — Ha egy bába is ágyba dönt?... Nem történt ilyesmi a mi falunkba idáig. A legény kapott csókot, meg mást is a lányoktól, de tüdőgyulladást nem kapott egy se ... — Nagy bölcs maga, Pali bácsi! Már látom, hogy nemcsak a biblia érdekli. Más., viszketteti a nyelvét. Szeretné tudni mi történt az éjszaka. nem is tudnánk mit vésetni a fej­fádra. — Okos ember maga, fejből tudja a bibliát, kitalálna valamit. — Meghalasztott a bábánk, hacsak azt nem vésetnénk a fejfádra! — Nem bánnám én már akkor azt sem. Megcsipkedte az arcom és indult hazafelé. Szeretett a vén csont, pedig veszekedtem vele elég sokszor az erdőn. De hát együtt dolgoztunk, együtt rángattuk a fűrészt, egymás­hoz szoktunk, mint az igavonó bar­mok. Józsi cimborám állított be sereg­hajtóként és még meg sem melege-Különféle receptek Szomorúan kísértem be a faluba. 'Lehangoltan, megsemmisülten bal­lagtam haza, elment a kedvem még az élettől is. Nem is a tegnapi Bálint feküdt be az ágyba, hanem egy mo­gorva, harapós kutya, aki majd be­kapta az édesanyját, mert kérdezgetni merészelte az út felől, szegény. Soha nem szólt még ilyen durván hang belőlem, anyám furcsálhatts nagyon az elváltozásomat. Virradatig töprendtem az éjszaké kudarcán, mégsem tudtam megfej­teni a sikertelenség igazi okát. S ahogy agyonfáradtan gondolkoz­tam, egyszercsak észrevettem, hogy a dunna alatt rázott a hideg. Az arcom lángolt, a karom tüzesedett, a testem meg mintha nyomták volna az ágyhoz. Nem szóltam anyámnak, nem akartam megijeszteni, reggel vele együtt pró­báltam felkelni. Az öltözködés azon­ban nem ment. Szédült a fejem s a gyengeségtől tántorogtam, mint aki­nek bor csapott a vérébe. Visszahanyatlottam az ágyra. — Szerezzen lázméröt! — mondot­tam anyámnak. — Csak nincs valami bajod? - ka­­pódott ijedősre a szeme és homlo­komra tette tenyerét. — Lázad van, Bálint, nagy lázad, érzi a kezem. Sza­ladok Bogárékhoz lázmérőért. És szaladt, loholt Bogárékhoz, mert azon a soron, ahol nji laktunk, csak Józsiéknak volt lázmérőjük. S még ki sem lépett jóformán, már hctzta is a lázmérőt. Dugta a hónom alá és vagy tíz percig tartotta ottan. Aztán meg­néztük a higanyszálat s anyám ezt olvasta le róla először: , — Te jő Isten, te jó Isten! — Mennyi?. — izgatott a dolog. — Negyvenegy. ^ — Még jő, hogy nem negyvenkettő — vigasztaltam anyámat, mert ma­gam is igen berezeltem. — Estére lehet annyi is! No hamar elejét venni a betegség­nek. Szaladt a konyhába, onnan vö­dörrel a kútra és lavórban hozta a friss vizet a szobába. Nagy behemót törülközőt nyomogatott bele s becsa­

Next

/
Thumbnails
Contents