Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-10-04 / 79. szám

Az 1961—1965 évre szóló népgazdaságfej lesztési HARMADIK ÖTÉVES TERV alapvető irányelveinek főbb pontjai OTAKAR SIMÜNEK elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának 1959. szeptember 23-1 ülésén .Kivonat) Elvtársak, a párt XI. kongresszusa kitűzte a szocialista építés befejezé­sének programját, amit határozatok­ban a következő fő feladatokkal jel­lemzett: 4 A termelési viszonyok szaka­­' • szán e! kell érnünk a szocia­lista termelési viszonyok döntő mé­retű győzelmét ott, ahol mind ez ideig a gazdálkodás kisüzemi módja még bizonyos szerepet tölt be. Nálunk tehát a szocialista szövetkezeti gaz­dálkodást kell győzelemre juttatnunk a mezőgazdaságban. T El keli távolítanunk az antago­­nista osztályok maradványait, vagyis fokozatosan likvidálnunk kell a kulákságot, mint osztályt, a váro­sokban pedig a magánvállalkozói elemek maradványait a következetes korlátozás és visszaszorítás politiká­ját folytatva. O A legkorszerűbb technika, kü- Ionosképpen az automatizálás, a gépesítés alapján tovább kell fej­lesztenünk a termelőerőket: az ipar, az építészet és a közlekedés társa­dalmi munkatermelékenységének lé­nyeges emelésével, a mezőgazdasági termelés belterjességének határozott fokozásával el kéll érnünk a nép élet­­színvonalának további szüntelen emel­kedését. 4 A társadalmi-gazdasági alap • ezen fejlesztésével párhuzamo­san állandóan és sokoldalúan el keii mélyítenünk és tökéletesítenünk szo­cialista demokráciánkat, növelnünk a dolgozók tevékeny részvételét az állam igazgatásában és a gazdaság irányításában. 5 A marxi-lenini tanítás szelle­­• mében el kell mélyítenünk a nép erkölcsi-politikai egységét és be kell fejeznünk a kulturális forradal­mat. A kongresszus előtti előkészületek és a kongresszus óta eltelt esztendő igazolta, hogy e program eszméi óriási szervező és mozgósító erőként hatottak. Ez a program megvalósítá­sáért folytatott harc a párt, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek és a gazdasági szervek — az egész Nemzeti Front munkájának közép­pontját képezi. A társadalmunk osztályszerkezeté­nek megváltoztatásával kapcsolatos alapvető feladat hovatovább mindin­kább megvalósul. A gazdálkodás kis­üzemi módja, amely még nemrég je­lentős méretekben fennállt a mező­­gazdaságban, ma már a termelés szocialista formája mögött háttérbe szorul, az egyéni gazdálkodó parasz­tok meggyőzésének a nagyüzemi ter­melés előnyeiről, belépnek az egy­séges földművesszövetkezetekbe. A városi magánvállalkozói elemeket következetesen korlátozzuk és vissza­szorítjuk, helyüket már teljes mér­tékben a szocialista szektor foglalta el. Az osztályerők fejlődésében alap­vető szövetségének, a munkások és a szövetkezeti parasztok szövetségé­nek további szilárdítása és fejlesztése időszakába lépünk a szocialista ter­melési viszonyok győzelemre juttatá­sának feltételei között. A munkások és a szövetkezeti pa­rasztok a dolgozó értelmiséggel váll­vetve meggyorsították a termelőerők fejlődését, jelentős előrehaladást mu­tatnak fel az ipar, az építészet és a közlekedés minőségi mutatóinak tel­jesítésében és új sikereket a szocia­lista mezőgazdaság szervezésében a XI. kongresszus alapvető irányelvei­nek teljesítése során. Dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével élő példaképe annak, milyen óriási for­rásokat és erőket kötött le a kapita­lizmus az emberi társadalom fejlődé­sének kárára, s példaképe annak; hogy ezeket az erőket csak a szocia­lizmus szabadíthatja fel. A harmadik ötéves terv a fejlett, szocialista társadalom fellendítésének terve. Dolgozó népünk előtt így ki­tárjuk a gazdasági fejlődés, a tartal­mas és gazdag élet még nagyobbvo­­nalú távlatait. E célok elérése vala­mennyiünktől nagy erőkifejtést és kezdeményező tevékenységet kíván meg. Gazdaságunkat úgy fejlesztjük, hogy Csehszlovákia minél nagyobb mértékben hozzájáruljon a kapitalista rendszer fölötti gazdasági győzelem eléréséhez. A két világrendszer békés egymás mellett élésének aktív módon úgy járulunk hozzá, hogy tovább fej­lesztjük a kapitalista országokkal a kereskedelem kapcsolatát az egyen­lőség, a kölcsönös előny-nyújtás alap­ján és főleg a gazdaságilag kevésbé fejlett országokkal kibontakoztatjuk gazdasági kapcsolatainkat. A szocialista ipar fejlesztése A szocialista gazdaság alapja, a népgazdaság valamennyi ágazatában a munkatermelékenység növelésének döntő tényezője a szocialista ipar. A harmadik ötéves tervben sokoldalúan és hatásosan tovább fejlesztjük úgy, hogy a társadalmi termék 70 száza­lékában vegye ki részét. A harmadik ötéves tervben a felével növeljük az ipari termelést, úgy hogy terjedelme a háború előtti színvonalhoz viszo­nyítva hatszorta nagyobb lesz. Az ipar legfontosabb ágazata a gépipar, mely a harmadik ötéves tervben is a nép­gazdaság fejlesztésének föláncszeme lesz. A harmadik ötéves tervben több mint a felével növeljük a gépipari beruházási építkezéseket. Erre azért van szükség, mivel népgazdaságunkat a legkorszerűbb technikával kell el­látnunk. A harmadik ötéves tervben a szén­iparban figyelmünket továbbra is a kokszolható szén fejtésére kell össz­pontosítani. Ezt a második ötéves tervhez viszonyítva meggyorsítjuk és a 1960-as évhez viszonyítva mintegy 36 százalékkal növeljük. A tüzelő­anyag-alap fejlesztésének összhang­ban kell állnia az energetika fellen­dülésével is. A harmadik ötéves terv­ben 56 százalékkal kell növelnünk a villanyáram termelését. Feltétlenül kísérleti üzembe kell helyeznünk az első villamos turbógépcsoportot, amelynek kapacitása 200 MW lesz és az első 640 hő/óra teljesítményű ka­zán. Az ötéves terv során fokozatosan korszerűsítjük a papír- és celulóze­­ipart. Annak ellenére, hogy 1965-ben a papír termelése több mint a felével lesz nagyobb, mint 1957-ben, továbbra is a lehető legnagyobb gazdaságossá­got kell érvényesítenünk fogyasztásá­ban. A szocialista mezőgazdaság fejlődése A párt az utóbbi időben igen beha­tóan foglalkozott a mezőgazdasági termelés kérdésével. A Központi Bi­zottság márciusi és júniusi ülésén elemezte az eddigi helyzetet és in­tézkedéseket foganatosított a mező­­gazdaság továbbfejlesztésére. újból meg kell vizsgálnunk annak lehetőségét, hogy tovább növeljük a nagyolvasztókban nyert salak trágyá­­zási célokra való felhasználását. Az egy hektár földre jutó átlagos műtrágyaadagok növelését 1965-ig annyira biztosítottuk, hogy eléri a jelenlegi kétszeresét. A legkomolyabb feladat azonban a szerves- és istállőtrágyával való ha­tékony gazdálkodás. Jól tudjuk, hogy úgyszólván tízezer tonna számra vész kárba a nitrogén annak következté­ben, hogy az istállótrágyát nem gon­dozzák és használják fel kellőképpen. A vetőmagszaporítás és nemesítés megjavítása is fontos feladat. így például a takarmány céljaira vetett búza vetőmagtermesztő alapjának megteremtésével a búza vetésterüle­tének egy ötödén a termelés 180 ezer tonnás növekedését tudjuk biztosí­tani. A nagyobbfokú talajgondozás, a he­lyes agrotechnikai elvek betartása és a nagyobbhozamű nemesített vető­mag és ültetőanyag alkalmazása a harmadik ötéves terv idején a hek­tárhozamok további növekedésében fogja éreztetni hatását. Az alapvető mezei munkák teljes gépesítése összefügg a növényterme­lés nagyobb intenzitásával. Ogv ter­vezzük a gépi eszközök juttatását, hogy pl. 1965-ben egy traktorra 36 hektár szántóföld, egy gabonakom­bájnra 158 hektár gabona, egy siló­kombájnra pedig 13 hektár silóter­mény jusson. Az 1959 —65-ös években összesen több mint 124 ezer traktort szállítunk és ezzel több mint 24 ezer darabbal teljesítjük túl a CSKP XI. kongresszusának irányelveiben kitű­zött számot. A növénytermesztésben töreked­nünk kell a takarmányalap fejleszté­sére. A harmadik ötéves terv folya­mán teljes mértékben érvényesülnek az új begyűjtési intézkedések. A ta­karmánytermelés növelése az állat­­tenyésztés növekedésének fő feltétele. Fontos, hogy a szocialista mezőgaz­dasági üzemek nemcsak a teljes üze­meltetéshez szükséges értékes ta­karmányt, hanem a beadási feladatok teljesítése mellett az évi szükséglet legalább 15 százalékának megfelelő takarmánytartalékot is saját forrá­sainkból biztosítsák. Rendkívül fon­tos feladat ez, mely nélkül nem vezet­hetjük be az új technológiát az állattenyésztésben. Az állattenyésztési feladatok bizto­sítása érdekében elsősorban évente 86 ezer darabbal kell növelnünk a marhaállományt. Ez a növekedés, 40 százalékkal nagyobb, mint a második ötéves tervben. Ez megköveteli az állattenyésztés színvonalának lénye­ges emelését. Eddig például csak a tehenek körülbelül 10 százalékának hasznosságát ellenőrizzük. Viszont az ellenőrzött tehéntenyészetekben az országos átlagnál 500 literrel nagyobb átlagos tejhozamot mutatnak ki. A sertéstenyésztésben gazdaságo­sabban kell felhasználnunk a takar­mánynövényeket és a könnyebb ser­tések hizlalására való áttéréssel több kevésbé zsíros húst kell termelni. Fontos a malacok súlygyarapodásának növelése és az állomány gyorsabb ki­­cserélődése is. 1965-ig minden szarvasmarhát és sertést megfelelő közös istállókban helyezzünk el, ami nemcsak az istál­lómunkák lényeges jobb gépesítését teszi lehetővé, hanem a marhate­nyésztés javulását is elősegíti. A nö­vénytermesztés és állattenyésztés fejlesztésében kitűzött feladatok na­gyon mozgósítók. Ennek ellenére már ma sok olyan szövetkezetünk van, melyek a globálisan vett mutatókban elérik, vagy túlszárnyalják az 1965- re tervezett termelési színvonalat. Már 1957-ben a szövetkezetek 23 szá­zaléka ilyen volt. E szempontból figyelmünket mind a mezőgazdasági termelés jövő évi tervezett fejlődé­sének biztosítására, mind a még hátralévő termésbetakarítás biztosí­tására, valamint az idei őszi munkák idejekorán történő jó elvégzésének biztosítására kell összpontosítanunk. Látnunk kell, hogy a mezőgazdasági termelés növelésének főűtja belter­jességének lényeges növelése, a munka termelékenység párhuzamos emelkedése mellett, továbbá a mező­­gazdasági termelésre fordított költ­ségek csökkenése. Erre megfelelő anyagi termelési alapot teremtünk, amit főképpen az ötéves terv éveiben a mezőgazdaságban eszközlendő be­ruházások 40 milliárd korona összegű általános terjedelme fejez ki. A .mezőgazdaságban javasolt fel­adatok biztosítása és a mezőgazdasági szektorok további szilárdítása érde­kében állandóan előtérbe kell helyez­nünk a gazdasági szervezőmunkát és emelnünk kell mind az irányítószer­vek, — a minisztériumtól egészen a nemzeti bizottságokig — mind a szö­­vetkezetesek, az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások dolgozóinak politikai és szakmai színvonalát. A harmadik ötéves tervben fontos az EF5Z-ek és állami gazdaságok belső megszilárdulása és továbbfejlő­dése. A mezőgazdasági termelésnek olyan színvonalat kell elérnie, hogy teljes mértékben biztosítsa a lakos­ság él'elmiszerfogyasztásának feltéte­lezett növekedését, ugyanakkor lehe­tővé tegye a mezőgazdasági termék­behozatal eddigi terjedelmének csök­kentését. A mezőgazdasági termelésben döntő kérdés a talajgondozás lényeges fo­kozása, aminek nemcsak a mezei munkák gondosabb elvégzésében kell megnyilvánulnia, annak eredménye­képpen, hogy betartják az agrotech­nikai határidőket, helyesen váltják az egyes termékeket, hanem abban is, hogy célszerű talajberuházásokat eszközölnek. Főként a talajjavítási intézkedések nagyszabású megvaló­sítása fontos. E célra körülbelül 8 milliárd koronát fordítunk, ebből köz­vetlenül a mezőgazdaságban több mint 4 milliárd koronát. Ez lehetővé teszi körülbelül 190 ezer hektár föld lecsapolását, 164 ezer hektár föld öntözését. Az ötéves terv végéig a mezőgaz­dasági földek 18 százalékán végzik el a talajjavítást. Természetesen ennek feltétele, hogy a talajjavítási munká­latok eddigi elhanyagolásával fel­hagyjunk és a talajjavításra előirány­zott eszközöket célszerűen felhasz­náljuk. A vegyi ipar eddigi lemaradása abban is megnyilvánult, hogy nem tudtunk mezőgazdaságunknak annyi műtrágyát adni, mint például az NDK- ban használnak hektáronként. A ve­gyiipar gyors fejlődése 1965-ig hivat­va van bizonyos mértékben csökken­teni ezt az elmaradást. Tervbe vettük 1965-ben mintegy 300 ezer tonna nit­rogéntrágya és 285 ezer tonna fosz­fortrágya termelését. A Német De­mokratikus Köztársasággal való együttműködésünk ezenkívül 1965-ben 396 ezer tonna káliumtrágya felhasz­nálását fogja biztosítani. A további munkálatok folyamán is A közlekedés és távösszeköttetés továbbfejlesztése és korszerűsítése Csehszlovákia termelőerőinek fej­lődése és a nagyszabású nemzetközi munkamegosztás alapján növekvő árúcsere a közlekedéssel szemben is fontos és fokozott követelményeket támaszt. Ez irányban 1965-ig az eddigi túlsúlyban lévő gőzvontatást az eddigi teljesítmény negyedére kell korlá­toznunk és gyakorlatban csak a mel­lékvonalakon használnunk. Annyira biztosítjuk a fő vasútvonalak villa­mosítását, hogy 1965-ben a vasútvo­nalak 15 százaléka villamosítva le­gyen, éppen azok a vasútvonalak, amelyekre a forgalom döntő része összpontosul. 1965-ben villanymozdo­nyok bonyolítják le a forgalmi telje­sítményeknek több mint a felét, míg körülbelül egynegyedét Diesel-moz­donyok teljesítik. hoz. A harmadik ötéves tervben lé­nyegesen nagyobb lesz a gazdasági együttműködés terjedelme, mint ed­dig. A szocialista tábor országaival való árúcsere feltételezett jelentős fejlődése a nemzetközi munkameg­osztás alapján nem jelenti azt, mint­ha nem akarnánk vagy nem keresked­hetnénk a kapitalista országokká]. Ellenkezőleg, Csehszlovákia harmadik ötéves tervében készen áll tovább fejleszteni kereskedelmét a kapita­lista államokkal az egyenlőség és kölcsönös előnyök elvei alapján. A tudomány és a technika feladatai A tudományos kutatást úgy kell irányítanunk, hogy elsősorban a ter­mészettudományok és a műszaki tudományok fejlődjenek, főként az atomenergia békés felhasználása. E feladatoknak megfelelően fejlesz­teni kell a tudományos kutatás alap­ját is. Folytatni kell a munkafolya­mat gépesítését,. főleg azokon a sza­kaszokon, ahol eddig sok volt a kézi munka. A XI. pártkongresszus alapján 1965-ig fokozatosan le kell rövidíteni a munkaidőt. A munkaidő lerövidíté­sét a harmadik ötéves terv fontos célkitűzésének tartjuk és ennek meg­valósítása attól függ majd, hogyan alakítják ki ehhez a feltételeket az egyes üzemek. Az életszínvonal A harmadik ötéves tervben javasolt valamennyi törekvés megvalósításá­nak eredményeképpen tovább emel­kedik a dolgozók életszínvonala, ami pártunk minden tevékenységének legfőbb célja. A CSKP XI. kongresz­­szusa irányelveiben feladatul tűzte ki, hogy lakosságunk személyes fogyasz­tása további, általános növelése mel­lett az egy családtagra eső alacso­nyabb jövedelmű psaládok, elsősorban a több gyermekes családok személyes fogyasztása gyors növelésére fordít­suk figyelmünket. A lakosság életszínvonalának eme­léséhez nagy mértékben hozzájárul a lakosság villanyáram fogyasztása is, amely az 1960-as évhez viszonyítva 74 százalékkal fog növekedni. Az egészségügyi gondoskodást a harma­dik ötéves tervben az eddiginél még nagyobb mértékben a betegség meg­előzésére irányítjuk. Az egészségügyi káderek jobb elhelyezésével és az egészségügyi berendezések hálózatá­nak kibővítésével érjük el ezt. A járadékbiztosítás terén a harma­dik ötéves tervben a régi járadéko­sok problémájának fokozatos megol­dására és a szociális biztosítás to­vábbi javítására számítunk. Fontos feladatok megoldása vár ránk az iskolarendszer fej­lesztésében. Iskolapolitikánknak első­sorban a tanítás és a termelési gya­korlat szerves kapcsolatára kell irá­nyulnia, valamint a kötelező alapmű­veltség megszerzése 9 évre való meghosszabbításának. A kulturális élet és a testnevelés továbbfejlesztésének kérdéseit ha­zánkban tovább kell fejleszteni. A kulturális forradalom befejezésének szakaszán ezért nagy gondot kell for­dítanunk a kulturális nevelőmunka színvonalának emelésére. Az élet­­színvonal, amelyet a felsorolt intéz­kedések következtében lakosságunk 1965-ig elér, a szocialista rendszer előnyeinek további bizonyítéka lesz. A harmadik #*éves terv irányelvei­nek összeállítása, a kitűzött feladatok teljesítése hazánk valamennyi pol­gárának becsületbeli ügye, s közös nagy kötelezettsége Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felsza­badulása 15. évfordulójának tisztele­tére. A harmadik ötéves terv céljai lel­kesedéssel és büszkeséggel töltenek el bennünket A fejlett szocialista társadalom fejlődésének merész táv­lata munkásosztályunkat, a szövet­kezeti parasztságot és a szocialista értelmiséget olyan alkotó, gyümöl­csöző munkára ihleti, amely közelebb hozza pártunk és Csehszlovákia egész népének végső célját — a kommu­nista társadalom felépíté­sét. termelési feladatok teljesítéáének feltételeit teremtsék meg, hanem egyúttal létrehozzák a társadalmi munkatermelékenység gyors és ál­landó emelésének feltételeit is. Az 1961 — 65. években az iskola építésre előirányzott eszközöket ed­digi elgondolásaink szerint a második ötéves tervhez viszonyítva 70 száza­lékkal növelhetjük. Az 1961-től 65-ig nagyarányú beru­házási építést akarunk eszközölni Javasoljuk, hogy a harmadik ötéves tervben az egész népgazdaságban 312 milliárd korona összegű beruhá­zási építkezést végezzünk. A mező- és erdőgazdaság fejlesztésére körül­belül 40 milliárd korona beruházás előirányzását javasoljuk. Meg kell követelnünk, hogy ezek az óriási be­ruházási eszközök necsak a nagy Népgazdasági beruházások, az építészet és az építőanyagtermelés fejlesztése mélyítjük kölcsönös, önzetlen tudo­mányos, műszaki együttműködésünket és ezzel hozzájárulunk hazánk és a szocialista tábor többi országai gaz­dasági fejlődésének meggyorsításá-Gazdaságunk a szocialista táboi többi országaival folytatott testvér együttműködésben a lehető legked­vezőbb feltételeket leli további gyor: fejlődésére. Tovább fejlesztjük és el-Szlovákia ipari termelése a harma­dik ötéves tervben mintegy három­negyedével növekszik, s az általános ipari termelés ily módon az 1960. évi 17,7 százalékról 1965-ben 20,4 száza­lékra növekszik. Szlovákia mezőgazdasági nyerster­melésének 1957-hez viszonyítva 47,2 százalékkal kell növekedni. A termelőerők elhelyezése és a területek gazdasági fejlesztése terén jelenleg a következőket tartjuk a legfontosabb feladatoknak: Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvonalának további ki­­egyenlítését; a határvidéki járások ipari és me­zőgazdasági termelése fejlesztésének biztosítását. Az egyes területek fejlesztése Gazdasági együttműködés, nemzetközi szocialista munkameg­osztás és a külkereskedelem fejlődése

Next

/
Thumbnails
Contents