Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-10-04 / 79. szám

Bratislava, 1859. október 4. Ára 50 fillér X. évfolyam, 79. szám. Szeptember 30-án felhívtuk a ki­­rályhelmeci JNB mezőgazdasági osz­tályát, hogy megérdeklődjük, hogyan állnak az őszi kalászosok vetésével? A drót másik végén Pandy István, járási főagronómus jelentkezett: — Az árpát 432 hektáron már el­vetettük. A többi kalászosok vetése azonban nehezen megy. Szép példá­val járnak elül a ladmóci, radi és a szentmáriai szövetkezet tagjai. — Hogyan halad a kapások betaka­rítása? — A cukorrépa szedését (693 hek­tár) előreláthatólag a héten befejez­zük. Megkezdtük a kukorica törését is. Ezen a téren a lelesziek mutatnak jó példát. Kukoricakombájnnal ma reggelig az 1693 hektár kukoricából 133 hektárt törtek le. Megjegyzem még, hogy a silózással állunk a leg­jobban. A tervezett 29 420 tonnából 19 469 tonnát silóztunk be. -há-Üdvözöljük a 700 milliós hatalmas Kínai Népköztársaságéi Hazánk dolgozó népe immár tizen­ötödször emlékezik meg történelmé­nek legdicsöbb fejezetéről, a duklai csatáról. Az emlékezésben méltán fonódik össze az öröm és nemzeti büszkeség a kegyelettel, mert a duk­lai dicső győzelemért sok bátor ifjú, szovjet és csehszlovák katona ontotta drága vérét. Az új honfoglalás hatal­mas nyitánya volt ez a csata, mely példátlan hevességével és borzalmas­ságával a második világháború legne­hezebb harci szakaszaihoz tartott. Üj államrendszerünk, a szocializ­must építő Csehszlovákia megszüle­tésének hősies kezdete volt Dukla. Nagy jelentősége van a duklai had­műveletnek azért is, mert itt pecsé­telődött meg véglegesen a szovjet és csehszlovák nép fegyverbarátsága és az Erdőskárpátok bércein a közösen kiontott vér köti össze örök időkre a szovjet és csehszlovák nép fiait. Leg­ragyogóbb példája a szovjet nép ön­feláldozó segítségének, mert itt is bebizonyosodott, mint már annyiszor hazánk történetében, hogy nincs megbízhatóbb szövetségesünk a Szov­jetuniónál és nincs áidozatképesebb testvér a szovjet népnél. Szlovákia felszabadításának ugyanis eredetileg egy más hadműveleti terv alapján kellett volna megtörténnie. A haditervek megváltoztatását a Szlovák Nemzeti Felkelés részleges leverése tette szükségessé. Az új tervet a CSKP moszkvai vezetésének, Gottwald és Fierlinger elvtársaknak kérésére dolgozta ki a szovjet vezér­kar, akik sürgős segítséget kértek a nehéz helyzetben harcoló szlovák nép számára. A szovjet kormány eleget tett a kérelemnek és utasította Ko­­nyev marsaik, hogy a legrövidebb időn belül törjön át a Kárpátok gerincén és vigyen segítséget a felkelőknek. A megtisztelő feladatot a Moszka­­renko vezérezredes parancsnoksága alatt álló 38. hadsereg kapta, mely­hez beosztották I. Csehszlovák had­seregcsoportot is. A csehszlovák ka­tonák ekkor már sok nehéz küzde­lemben edződtek meg és bátorságuk­kal kivívták szovjet bajtársaik bizal­mát és szeretetét. Együtt küzdöttek Szokolovónál, Biely Cerkevnél, részt­­vettek Kiev elfoglalásában, soraikból sokan kaptak magas szovjet katonai kitüntetéseket és jónéhányan a leg­magasabbat, a Szovjetunió Hőse cí­mét. A terep nehéz volt. 70 km mélyen húzódtak a Kárpátok gerincei, sűrű erdőkkel koronázva, az utak majdnem járhatatlanok. Ehhez még hozzájárult az állandó esőzés, mely a talajt tel­jesen feláztatta. A védelem hasonlít­hatatlanul kedvezőbb helyzetben jól kiépített állásokban, vasbeton bunke­rekben fogadta a támadást. Minden egyes lépést súlyos áldozattal kellett megfizetni. Örökké emlékezetes ma­rad a hegygerinc 534. pontjának el­foglalása, mely rövid egy hét alatt tízszer cserélt gazdát. Jellemző a harcok hevességére a szovjet vezetők katonai tudására és a szövetséges katonák hősiességére, hogy a jól ki­épített állásokban védekező ellenség veszteségei sokkal magasabbak vol­tak, mint a szovjet hadseregé. Szeptember 9-én kezdődtek meg a hadműveletek, a Kárpátok Lengyel­­országi oldalán és közel három hétig tartott, míg a szovjet hadsereg el­foglalta az előteret Dukla városával és a környező falvakkal. Október 6- ának hajnalán a szovjet csapatok váratlan támadást indítottak és gyors, ellenállhatatlan lendülettel alapos tüzérségi előkészítés után szétzúzták a szoros védelmét és tizennégy kilo­méter szélességben hét kilométer mélységben átlépték a fasiszta rab­ságban sínylődő haza határát. Nagy pillanatok voltak ezek. A csehszlovák katonák sírva borultak a hazai földre. De elérzékenyülésre nem volt idő. Az ellenség még nem volt megverve. Még másfél hónapig tartott a véres ütkö­zet a duklai szoros körül. Az ellenség egymásután új erőket, két Norvégiá­ból sebtében áthozott divíziót vetett be a küzdelembe, hogy visszaszerezze a duklai szorost, Csehszlovákia kapu­ját. Ez azonban a temérdek áldozat ellenére sem sikerült. A Szovjet Had­sereg és a csehszlovák hadseregcso­port szilárdan megvetette a lábát a hazai talajon Még sok véres csatát kellett meg­vívni a köztársaság teljes felszabadí­tásáért, de a szovjet hadsereg többé nem engedte ki kezéből a kezdemé­nyezést. A csehszlovák katonáknak új erőt adott a hazai föld, a határvidék lakossága, a szlovák partizánok töme­gesen csatlakoztak a duklai hősökhöz, egy új brigád a 4. csehszlovák brigád alakult, hogy részt vegyen a gyűlölt ellenség kikergetésében. Az elfoglalt terület borzajmas képet nyújtott. Felégetett falvak, felrob­bantott hidak és úttestek tárultak a felszabadítók szeme elé. A lakosság éhezett. Csehszlovákia Kommunista Pártjának kérésére a szovjet kor­mány két nap alatt 500 tonna gabonát küldött az éhező lakosságnak. A szov­jet katonák együttérző testvérként, igazi felszabadítóként léptek hazánk területére, melynek lakossága előjött az erdőkből és örömkönnyek közt fogadta a felszabadító szovjet kato­nákat és csehszlovák harcostársaikat. Az emberáldozatok súlyosak voltak. A szovjet hadsereg 80 ezer harcost vesztett halottakban, sebesültekben és eltűntekben. A csehszlovák had­seregcsoport vesztesége 6500 katona volt, melyből 1800 hős csehszlovák harcos az életét áldozta hazájának szabadságáért. Az ellenség vesztesége ennél sokkal súlyosabb volt, mert csak a csatatéren hagyottak száma 17 ez­ret tett ki, nem számítva a sebesültek és foglyok tízezreit. A hősök vére nem hullott hiába. A pusztulás romjain a dolgozó embe­rek kezemunkája nyomán dicső kom­munista pártunk vezetésével újjászü­letett az ország. Egy olyan ország született, amely megszabadult a ki­­zsákmányolóktól és amelynek népe pártjának vezetése alatt a szocializ­mus szilárd épületét építi. A duklai harcokban tűzben és vér­ben született és edződött meg az új csehszlovák hadsereg. Ez a hadsereg a nép hadserege és immár nem a ki­zsákmányolok vagyonát védi, hanem bátor őrzője a nép békés életének és biztosítéka szocialista jövőjének. Ta­nító mestere a dicsőséges szovjet hadsereg, mely örök időkre szóló óriási feladatot teljesített, mikor le­verte az emberiség legnagyobb, leg­­barbárabb ellenségét, a német fasiz­must. Ezért ünnepeljük október 6-án had­seregünk napját, mert 15 évvel ez­előtt a duklai győzelem vérzivatará­ban született és ez azt jelenti, hogy örök időkre elkötelezte magát a nép ügyének, a szocializmusnak. Fegyelmezett had­seregünk éberen őrködik népünk munkájának gyü­mölcse felett. A Kínai Népköztársaság megalaku­lása 10. évfordulójának tiszteletére Pekingben hatalmas ünnepségeket rendeztek, melyeken részt vettek a testvéri kommunista és munkáspár­tok képviselői, a baráti ázsiai orszá­gok, valamint a nemzetközi demokra­tikus szervezetek küldöttei. Az ünnepségek reggelén pattogó, vidám indulók köszöntötték a dolgo­zókat. A központi emelvényhez pioní­rok sorakoztak és virágcsokrokkal köszöntötték a vendégeket. A néző­téren felzúg a mennydörgő taps. Tap­soltak a sok nemzetiségű népi Kína polgárai, az ázsiai, afrikai és latin­amerikai országokból érkezett vendé­gek, Kína szocialista építésében részig vevő csehszlovák és más népi demok­ratikus országokból jött szakemberek százai. Az egész Kína ünnepi díszbe öltö­zött. Az ünnepségek a marxizmus­­leninizmus győzelmes tanításának, a Mao Ce-tung elvtárs szívélyesen üdvözli a pekingi repülőtéren Hruscsov proletár internacionalizmus szellemé­­elvtársat, aki közvetlen Washingtonból való visszautazása után Pekingbe ben, a szocializmust építő milliók ha­érkezett, hogy résztvegyen a kínai ünnepségeken. talmas manifesztációjával értek véget. Munkában a A szeredi és farkashídvégi cukor­gyárban is teljes ütemben folyik a fehér arany termelése. Az előbbi cukorgyárak redi napi 158 vagonos teljesítmény mellett kb. 15 ezer vagon cukor­termel cukrot az idei kampány alatt. A gyárak megtekintése után meg­látogattuk a répatisztításnál szorgos­kodó farkashídvégi szövetkezeteseket. Szeptember 20-ig 10 vagon cukor­répát szállítottak be a helyi cukor­gyárba. A hektárhozam 400 mázsás­nak mutatkozik. Majcichovban még jobb a helyzet. Szeptember 20-ig több mint 20 va­gon répát szállítottak a gyárba. A 110 hektárt kitevő cukorrépatáblákon most is szorgalmasan folyik a munka, mert a cukorrépabetakarításban elsők akarnak lenni. J. Sluka. SZABADSÁGUNK JELKÉPE A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Nem jer Kétség annoz, nogy a gép az ember segítőtársa i uajak ezt a Diószegi Cukorgyár dolgozói is, akik nagy lendülettel, de annál kevesebb fáradsággal végzik munkájukat. Képünkön futószalagon siet a répa a cukorgyárba. szeptember 19-én, az utóbbi 18-án kezdte meg a kampányt. Ezt lehetővé tette az a tény, hogy a termelők, a nádszegi, farkashídvégi, deáki és még néhány szövetkezet az előre elkészí­tett terv szerint, vagyis már szep­tember 10-én megkezdték a cukor­répa kiásását. A két cukorgyár körzetéhez tartozó 102 EFSZ, 36 állami gazdasági rész­leg cukorrépa termését 94 nap alatt akarják feldolgozni. A farkashídvégi cukorgyár napi kapacitása 65 'vagon répa, így a gyárban kb. 6200 vagon répa feldolgozására kerül sor. A sze-

Next

/
Thumbnails
Contents