Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-23 / 76. szám
1959. szeptember 23. VIRAGZŐ MEZÖGAZDASÄG 299 A kukorica megelőzte a búzát Magyarországon több évszázados hagyománya van a kukoricatermesztésnek. Hosszú évtizedeken át a búza után a második helyet foglalta el. Ma mir azonban az első helyre került, megelőzve a búzát. Közel két és fél millió holdon, szántóterületünk negyed részén termeljük ezt a nagyon fontos takarmányt. A területhódítás magyarázata ez, hogy a kukorica rendkívül bőtermő és igen gazdag tápanyagokban. Felhasználása is igen sokoldalú. Termésátlagainkkal azonban nem lehetünk elégedettek, hiszen ha összehasonlítjuk a nagy kukoricatermelő országokéval, azt kell látnunk, hogy a szemeskukorica átlaghozama nálunk több mint 30 %-kal alacsonyabb. Éppen ezért a Földművelésügyi Minisztérium és a kutatóintézetek szakemberei mindent elkövetnek a terméshozam emelésére. Köztudomású, hogy a hibrid vetőmag ugyanazon a talajon, azonos művelés mellett 15 — 25 %-kal nagyobb termést hoz, mint a közönséges kukorica vetőmagja. Silózás céljára is jobb, mivel magasabb szárú és dúsabb levélzetű. De nemcsak bővebben termő, hanem a szárazságot, a hideget is jobban tűri és a betegségekkel szemben is ellenállóbb. A keresztezési folyamat révén a két nemesített fajta minden jó tulajdonságát egyesíti magában. Ezért nálunk is egyre nagyobb tért hódít a hibridkukorica termesztése, örvendetes tény, hogy már nemcsak az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, hanem az egyéni gazdák is egyre többen igényelnek hibrid vetőmagot. Idén 89 000 mázsa került kiosztásra. Különösen szép eredmény mutatkozik Fejér megyében, ahol 11000 mázsa hibrid vetőmagot vetettek el a termelők. Jelenleg kukorica vetésterületünk mintegy 35 — 40 %-án termelünk hibridet, amely jelentős átlagtermésemelkedést eredményez. Az állattenyésztés fejlesztése és ezen belül a belterjes sertéshizlalás fejlődése szorosan összefügg a kukorica terméshozamának növelésével. Hazánkban egy mázsás holdankénti terméstöbblet 2 — 2,5 millió mázsa kukoricával, s köze! félmillió sertéssel jelent többet. Ha néhány év múlva elérjük, hogy vetésterületünk 75 %-án termelhetünk hibridet — az általános 20 — 25 %-os terméstöbbletet figyelembevéve — ötmillió mázsával növelhetjük a termést, amelyből évente egymillió mázsa hússal jut több a dolgozók asztalára csupán a hibrid Jerméstöbbletéből. Hibrid vetőmagjaink minőségében hatalmas ugrást jelentett a hibrid-üzemek létrehozása. Jelenleg hét hibridvetömagüzemünk van, három újabb pedig építés alatt áll, amelyek még idén elkészülnek. Az idei Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon a két szovjet (a Vir 25 és az Odessza 10), valamint a két magyar fajtával (Martonvásári 5-ös és 39-es beltenyésztésű hibrid) bevetett négy parcella gazdag termést tár a látogatok szeme elé. A 70X70 cm-es kötésben négyzetesen vetett kukorica minden fészkében három szálat hagytak és egyegy fészekben legalább 4 — 5 hatalmas cső ékeskedik. A Martonvásári 39-es 116 mázsa csövesterményt Ígér holdanként, ami májusi morzsoltra átszámítva legalább 60 mázsa. Igen népszerű a Martonvásári 40-es beltenyésztéses hibrid is, amely a Martonvásári 5-ösnél 7 — 10 nappal korábban érik. Szára erős és magas, megdülésre nem hajlamos. Levélzete dús, fattyasodása közepes és többcsövűségre hajlamos. Morzsolási százaléka 84 — 86. A tőlünk északra fekvő baráti országokban is igen keresett ez a hibrid fajta. Silózás céljára legjobban a Bukoviuszkaja hosszabb tenyészidejű szovjet silókukorica vált be. Magassága eléri a 250 — 260 centimétert. Átlagos levélszáma 15 — 17, a levelek szélessége 10 — 12 cm. A karcagi Béke Termelőszövetkezetben az összes silókukoricafajták közül a legnagyobb keményítőértéket adja. A kukorica „karrierje“ még nem ért véget. A tudomány és a nagyüzemi lehetőségek napról napra újabb tartalékokat tárnak fel. Bizonyára még igen sok nagyszerű eredménynek leszünk majd tanúi. Sárdi Ferenc (Budapest) Silózzunk be minden kukoricaszárat A kukoricaszár fontős tömegtakarmányunk, értékét azonban — sajnos — legtöbbször nem méltányoljuk úgy, ahogyan kellene. A kukoricaszár takarmányértéke a csőtörés után fokozatosan csökken. Ennek ellenére sok helyen az év végéig, sőt némely táblán késő tavaszig kint marad lábon a kukoricaszár. A betakarítás munkájában nagy segítséget nyújt a kukoricakombájn, mert nemcsak a csöveket töri és fosztja le, de silózásra alkalmassá aprítja a szárat is. Jelenleg azonban még nem rendelkezünk annyi kombájnnal, hogy egész kukoricatermésünket kombájnnal takaríthatnók be, ezért erre a célra használjuk fel a silózó gépeket, szecskavágókat, s a lehetőség szerint silózzunk be minden kukoricaszárat. Törés idején, amikor még nagyrészt zöld a szár és levélzete is megvan, a kukoricaszár takarmányértéke megközelíti a jó szénáét, vagyis mázsánként 28 — 30 kg keményítőértékű. Ha a szárat kint, lábon hagyjuk elszáradni, akkor a lassan elhaló növény feléli a benne lévő táplálóanyagok nagy részét, az eső kimossa a könnyebben oldhatókat, a szél pedig letöredezi a száraz leveleket. így a 4 —6 hét múlva összegyűjtött kukoricaszár takarmányértéke mázsánként 12 — 18 kg keményítőértéküre, tehát a törés utáninak a felére csökken. Hogy ez az értékcsökkenés mit jelent, arról mindnyájan könnyen meggyőződhetünk, ha tudjuk, hogy egy mázsa régi szemeskukorica 80 kg keményítőértékű, s ugyanennyi tápanyag vész el, ha a csőtörés után 4-6 hétig nyolc mázsányi szárat hagyunk lábon a földeken! És hányszor nyolc mázsa kukoricaszár maradt kint eay-egy őszön? Szedjük hát össze a szárat minél előbb, lehetőleg azonnal törés után. Hiszen ezt a munkát egyszer ügy is el kell végeznünk, be kell takarítanunk a szárat. Feltétlen megéri tehát a fáradságot, hogy ezt még akkor tegyük meg, amikor számunkra sokkal nagyobb hasznot és a takarmányozásban le nem becsülhető segítséget jelent. A kukoricaszárat legkönnyebben tartósíthatjuk a téli, illetve a- tavaszi időszakra. Ha a csőtörés után rövid időn belül silózzuk, akkor még annyi a skár víztartalma, hogy nedvesítés nem szükséges. Ugyanis a tápanyagok tartósítása silőzás segítségével akkor a legeredményesebb, ha a takarmány víztartalma 65 — 75 százalék körül mozog. Hogy a besilózandó szárban megvan-e a megfeleld vízmennyiség, arról a legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, ha a szárat a címer alatt körülbelül 10 cm-nyire levágjuk. Amennyiben az átvágás felülete még nyirkos, akkor a víztartalom 60 százalék körüli. Csekélyebb víztartalom esetén a szecskázott vagy tépett szárhoz melaszt vagy egyéb nedvesítő anyagot adagoljunk. Silózáskor fordítsunk megfelelő gondot az aprításra is. Legjobb, ha a silózandó szárat 0,5 — 2 cm-es darabokra vágjuk. A levéltörmelék se legyen 5 — 6 cm-nél hosszabb és 0,5 cm-nél szélesebb. A kukoricaszár silózásának idején még más silózható takarmányféleségek is állhatnak rendelkezésünkre. Ezek közé tartozik a cukorgyári nedves répaszelet. Savanyú takarmány készítésekor a nedves répaszelet bármilyen mennyiségben keverhető a szecskázott kukoricaszárhoz, a tápanyagok legjobb tartósítása érdekében azonban az a legelőnyösebb, ha 30 — 50 százalékos arányban silózzuk a répaszeletet a szárhoz viszonyítva. De ha sok a szeletünk, akkor lehet ennél több is, viszont a szár aránya érje el legalább a 25 százalékot. Ilyen esetben a kukoricaszár nedvesítése is megváltozik, mivel víz helyett nedves répaszelettel keverve silózzuk. A kukoricaszár nedvesítésére 100 liter víz helyett 70 kg nedves répaszeletet számíthatunk. Sok gondtól menekül meg a tél és tavasz idején az a gazdaság, amely elegendő mennyiségű, jó minőségű silózott takarmánnyal rendelkezik. A silózott kukoricaszár jó takarmány, s egyik alapja lehet állatállományunk téli takarmányozásának. A világítóbogarak energiakihasználása Különböző világit óbog arak enzimjeivel, mindenekelőtt a luzijerin és luziferaze nevű, fényforrásul szolgáló fermentumokkal laboratóriumi kísérleteket végeztek a német tudósok. Megállapították, hogy a bogarak világítótestjei a felhasznált energia 95 % - át is hasznosítják. Ezzel szemben a technika hasznosítási aránya legföljebb 10 %-nyit tesz ki; ilyen hatásfokkal rendelkeznek a legkorszerűbb fénycsövek. A közönséges izzólámpa az igénybevett energiából csupán 2 — 3 %-ot hasznosít világításra, míg 97 — 98 % hősugárzássá alakul át. Egyébként a bogarak világítóteste két rétegből áll: a felső világít, az alsó pedig fényszóróként működik.
