Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-09-20 / 75. szám

1959. szeptember 20. y/zalrttct Földműves 3 Egyik forró nyári hétköznapon betop­pantam a párkányi GTÁ-ra, hogy a járás néhány sző vetkezetéből a nyá­ri munkákról friss adatokat szerezzek, fényképeket készít­sek. Kihez menne ilyenkor az ember, ha nem az ismerős­höz, Varga József levelezőnkhöz, a GTÄ munkairányító­jához. Nyakig állt a munkában. 65 kom­bájn, 100-nál több kévekötögép, lánc­talpasok, cséplőgépek stb. munkáját fogta össze a kis irodából. .Olyan 5 perc alig akadt, amikor nem csörgött rá a telefon, vagy maga nem tárcsá zott. Es... amikor megtudta mijárat­ban és csak gyalogszerrel vagyok, pár percre (talán kettő sem volt) ma gamra hagyott. Azzal jött vissza, hogy mindjárt indul az igazgatóhe­lyettes motorkerékpárral Köbölkúlra (16 km).- S ha már arra megy - így mondta ö - miért ne nézne be veled az útbaeső falukba. A motorra várakozási időt pedig azzal töltötte, hogy tájékoztatott a munkák menetéről. ' — A többit majd a helyszínen meg ■ látod — mondotta, mert már berre­gett a motor ... Miközben az indulásra készülődtünk, még a fülembe súgta:- írjál minél több helyről, mert kell ilyenkor a tapasztalat át adás, a dicsé­ret, sőt néhol a korholás is elkel! I’a egy kis szuszhoz jutok, írok majd én is. És Varga József ír. Tudatos, segite­­niakarásával. Mert nála, a régi olvasó­nál és levelezőnél, a termelőmunka közvetlen irányítójánál kitudja jobban, mennyi hibát segít eltávolítani, meny­nyi termékeny vitát, de leginkább mennyi lelkesedést vált ki az olvasók­ból egy-egy megjelent cikk. — h — Valamikor a kukoricafosztás volt a falusi embereknek az őszi esték Iegszórakoztatóbb munkája. Összejöttek a szomszédok, rokonok, a lányos házaknál pedig a lányok és legények és vidám terefere meg nó­­tázás között sokszor az éjfélen is túl nyújtották a kukoricafosztást. Hogy ez mégiscsak munka volt, azt legin­kább a másnapi fáradtság, álmosság mutatta meg. A mai fiataloktól már nem veszi el a hosszú estéket a kukoricafosztás, mert a nagy szövetkezeti táblákon már törés közben meg is tisztítják a csöveket, s mire eljön az este, a letört kukorica tisztán kerül a górék­­ba. De ettől még jobb megoldás is van. A KU-2-es kukoricakombájnok nemcsak letörik és megtisztítják a csöveket, hanem egyúttal a szárat is levágják és felszecskázzák. A gép Egy olvasó hozzászól A vékei EFSZ-ben munkaszeretö, markos fiatalembernek ismerik Ta­kács Bandit. Olyannak, aki minden munkában szívvel-lélekkel benne van, és ugyancsak hozzáértéssel szól bele a szövetkezet ügyes-bajos dolgaiba. Mindig tud valami okos érvet, jó vagy rossz példát felhozni véleményének bizonyítására. — Honan veszi azokat? — Még a szomszédba sem kell ér­tük átmenni —, válaszolja. — Heten­ként kétszer, szerdán és szombaton idehozza a posta a lakásunkra. — Az újságból mit olvas a legszí­vesebben? — Talán az olyan riportokat, ame­lyek rólunk, vagy az ismerős szövet­kezetekről szólnak. De érdeklődéssel olvasom a külpolitikát és szakcikke­ket is. A rövid híreket pedig a fele­ségem szokta felolvasni, hangosan. — ő is olvassa a lapot? — Még jobban mint ép. Ez nem is lenne baj, mert legalább elmondja, hogy mi mindent olvasott. A hiba mindig akkor kezdődik, amikor az Ártatlan Bálintot egyszerre akarjuk olvasni... — Mióta előfizetője a Szabad Föld­művesnek? Sárgul már a kukoricaszár... után N üres marad a föld, Jöhet az eke... i A párkányi járásban a kéméndi és búcsi EFSZ-ben két-két KU-2-es ku­koricakombájnnal már megkezdték a nagy munkát. Csanda Géza és Jóba István fiatal kombájnosok naponta hogy pár éven belül az emberi erő teljesen mentesül majd a kukorica­begyűjtés fárasztó munkájától. A régi kukoricafosztók utódai, a mai fiatal kombájnosok, traktorosok pár év múl­va talán el sem hiszik, hogy valami­kor mennyi verejték hullott, mennyi A kéméndi határban jó munkát végez a KU-2-es kukoricakombájn 2—2,5 hektárról gyűjtik be a kukori­cát. Kéménden szeptember 14-ig 28, Búcson pedig 16 hektáron végezték el a munkát. A napokban ugyancsak kombájnnal a bátorkesziek is meg­kezdik a kukorica begyűjtését. A járásban levő 10 kukoricakom­bájn kevés a 3500 hektár kukorica betakarításához. A gépesítés üteme azonban olyan rohamosan halad előre, erő kellett ahhoz a munkához, amit ők most játszi könnyedséggel végez­nek el gépekkel. S az ősz-esti szórakozások ? A szö­vetkezeti klubokban televízió, zene­gép, filmvetítő és sok más nemes szórakozás teszi kellemessé a falu fiataljainak estéit." Varga József, a párkányi GTÄ munkairányítója Gyula bácsi levelet ír. Alsószecse, vasárnap délután 2 órai Az utcán ünneplőbe öltözött legé­nyek, lányok sétálgatnak, nevetgélnek. Az egyik kapu előtt korosabb férfinép csoportosul. Szórakoznak, tanácskoz­nak ... — No, de még ilyet! PIROS ZÁSZLÓ LENG A HOLDON! ... S ezzel továbbállok. Egy rácsos kis­kapun Kúcs Gyula bácsihoz, lapunk régi Olvasójához, levelezőjéhez jutok be. Az udvaron tollasodó csibesereg „uzsonnáért“ könyörög. A libák vastag beggyel a hűvösben pihennek. Férfi­­népnek nyoma sincs ... Hol, s merre vannak? — Csak három évig fizettem egyé­nileg. Két éve már a szövetkezet já­ratja minden tagnak a kulturális alap­ból. Így jobb, mert a rendeléssel nem kell magunknak bajlódni. — Mit szeretnek még olvasni,a lap­ban? — Több rövid érdekességet, verset, képeket a munkáról, no és a legfon­tosabbat ki ne hagyjam — többet ma­gunkról. * Az előbbiekre igen, az utóbbira, saj­nos, nem tudtam kielégítő ígéretet tenni, mert sok ezer olvasónk hasonló kívánságának csekély százalékát sem futja lapunk terjedelme. (-ti) — Hát bizony, ez nagy dologi Helyeslőn integetnek a többiek is. Aztán folytatják, ahol abbahagyták... — Hiába, lángeszű emberek a szov­jetek! — kapom el az elismerő meg­jegyzést. 36 Üj kórház Szepsiben A dolgozó nép iránt kifejtett nagy gondoskodás gyönyörű példájának voltunk Szemtanúi augusztus 21-én, amikor a járás illetékesei ünnepélyes keretek között átadták az újonnan felépített, korszerű járási kórházat. Ebben a rendkívül szépen berende­zett épületben a fogászat, gyermek­­osztály, női osztály, belgyógyászat és tüdőosztály nyert elhelyezést. Gyö­nyörű röntgenfelszerelés, korszerű kvarclámpák és az orvosi tudomány számára szükséges többi műszerek találhatók, melyek nagy szolgálatot tesznek a környékbeli dolgozók szá­mára. Az új kórház felavatása méltó ajándék volt a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 15-ik évfordulójának megün­neplése alkalmából. A megnyitó ün­nepélyen beszédet mondott Petro elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára, aki meleg hangon köszönte meg az építészeti dolgozók nagy erő­feszítéseit az épület felépítésénél. Most már még nyugodtabban dol­gozhatnak szövetkezeteseink, dolgo­zóink, mert az új kórház egész sze­mélyzetével mindent elkövet egész­ségük megvédéséért. Andreás Sándor, a szepsi JNB dolgozója Kopogok a konyhaajtón. A válasz vendégszeretőén buggyan: — Tessék! Benyitok, s Gyula bácsival kerülök szemtől-szembe. Egyedül van. Levelet ír. Szép, dűlt betűkkel veti papírra gondolatát. Arról ír, hogy mennyire örül a szovjetember-alkotta kozmikus rakéta Holdra érkezésének. — Ez a világtörténelmi jelentősé­gű siker még jobb munkára ösztönöz, még nagyobb lelkesedéssel dolgozom, mint eddig — írja. — Csak azért kár, hogy már a hatvanadik évet taposom! Sajnálkozását így juttatja kifeje­zésre: „Szállnak az évek, mint futó felhők Véle szállnak Ifjú éveim.“ Nézem az embert és csodálom. Hatvan éves: olvas, tanul és levelet ír. Ta­nulni vágy és taní­tani akar. Mert mint mondja: — Leveleimet mindig azzal a tu­dattal írom, hogy én is fejlődjek és mások is tanuljanak belőlük. Az írást azonban azért is szeretem, kedve­lem, hogy segítsek a nagy mű, a szo­lapunk régi levele- cializmus építésé­­zője ben... Jól van, Gtjüla bácsi — így helyes! Azon pedig ne búsuljon, hogy 60 éves, hiszen a szívében még fiatalos tűz lobog... ZATYKÖ JÓZSEF KÚCS GYULA Már ezen a héten befejezik a cukorrépa szedését Szlovákiában a szepsi- és királyhel­­meci járásban kezdték meg elsőnek a cukorrépa szedését. Az utóbbi já­rásban már ezen a héten végeznek az ásással és október 1-ig el is szál­lítják. A nagygéresiek, őrösiek, bod­­rogmezőiek, de általában a járás min­den szövetkezetében magas hektár­hozamra számítanak. A bodrogve­­cséiek lő hektáron termeltek cukor­répát. Forgács Imre, a szövetkezet agronómusa szerint több mint 6900 mázsát takarítanak be erről a terü­letről. ________ Az idén nem is volt igazi nya­runk. Az időjárás szeleburdi­­sága ugyancsak próbára tette főld­­mijvesemket. Mire a nagymegyeri járásban is aranysárgára érett a kalász, egy hirtelen jött zivatar va­lósággal térdrekényszerítette a hosz­­szúszárú, nehézkalászú gabonát. S ha pár órára kisütött a nap és határoa siettek a szövetkezetesek, újabb sötét felhők takarták be az égboltot. Ilyen körülmények közöt napról-napra, sót hétről-hétre húzódott a munka. A gazdag gabonatermésbe vetett remé­nyek már-már szertefoszlottak, mert a nagy többség úgy látta, hogy a föl­dön fekvő, összekavart termés beta­karítására nincs elég erő. És ak­kor?... Nem égi csoda történt. Csak a kombájnosok gon­doltak és vállaltak egy merészet. Azt, hogy megmentik a gabonát. Ki hitt, "ki nem hitt a siker­ben. A tapasztalt kombájnosok azon­ban megmutatták, hogy a gép még ott is úr, ahol már a kézikaszára is csak nehezen lehetett számítani. Ha nem mehetett az aratás a táblán körül-körül, akkor eresztették a kombájn kaszáját egyoldalról, vagy­­pedig mindig szembe a dőlt résszel — ahogy a letört gabona éppen meg­kívánta. És ha az agrotechnikai ha­táridőket már nem is 'tudták betar­tani — győztek! Kopper János Az elsőséghez szokott nagymegyeri járás szövetkezetesei fájlalták ugyan, hogy az idén a gabonabeadásban nem állhatták az élen. De az legalább részben kárpótolja őket, hogy a gabo­nafélékből mégis hiánytalanul eleget tettek kötelességüknek. Ez pedig azt jelenti, hogy az idei aratás — a kom­bájnok segítségével — még inkább megjavította a nagymegyeri járás földműveseinek viszonyát az egyre fejlődő gépesítéshez, a gépekhez. Kopper János, Nagymegyer Bési gondok A bési szövetkezet 1580 hektár mezőgazdasági földterületen gazdál­kodik. Gazdasági eredményeiből ítél­ve nem tartozik a járás jobb szövet­kezetei közé. Ennek egyik oka az, hogy nem rendelkezik elegendő szak­emberrel, a másik pedig, hogy „sán­tít“ a szervezőmunka. A gazdasági udvarban az építkezési csoport tagjaival találkoztam. Nagy Sándor, Sípos Antal, Jáger János és Tóth János nem kitanult kőművesek, mégis a kezükben ügyesen forog a szerszám. Ámbár az építkezés menete lassan halad. Ezt azzal magyarázzák, hogy nem kapják meg idejében az építkezéshez szükséges anyagot. A silógödörnél dolgozó emberektől a silózás menetéről érdeklődöm. A választ kézlegyintéssel ellntAzik. — Hisz, amint mondották, idejében meg­kezdték a silózást, s mégis kevés gödör telt meg. - Hogy mi ennek az oka? A silókombájn többet áll, mint dolgozik. A silókukorica pedig nap­ról napra többet veszít tápértékéböl. Csatlós István, Bés A cukorgyár vezetősége időben gondoskodott elegendő szállítóeszköz­ről. A szomotori vasútállomásról — itt készült a felvételünk is — minden délután teljes cukorrépa-szerelvény indul Terebesre. Másnap újra ott vannak a kocsik, mert a gyár udva­rán közel 200 ember szorgoskodik a kipakolásnál. (h. á.) Csoltói levél A falu magángazdái már megértet­ték a közöse^, s az ősszel már össze­olvad a csoltói határ. A falu képe is megváltozott. Az egymilliós korona költséggel készülő kultúrház alapjait már leraktuk. A lakosság már eddig is sok brigádórát dolgozott le, de a továbbiakban főleg az ifjúság köréből állandóan több je­lentkező akad. Kell is egy ilyen falu­nak, aho’ annyi sok szép új ház épül, mint Csoltőn. Már csak egy szalma­­födeles ház van, amely a múltról beszél, özvegy Peprik Istvánnénak lakhelye ez, aki azelőtt hosszú éveken ^az uraság földjein dolgozott. Hat 'gyermeket nevelt föl apa nélkül, de ma örömmel mondja, hogy minden családtagjának szép háza van. Hálá­val gondol a szocialista társadalom­adta lehetőségekre, hisz öreg korára szép nyugdíjat is kap, azonkívül - hisz munka nélkül nem is tudna élni — még mint iskolatakarító is dolgozik. Mennyi sok változás egy falu éle­tében! Azelőtt a nyomor és éhség volt a mindennapi vendég, ma viszont a közös munka nyomán új, gazdagabb élet virrad ránk. Erről tanúskodik a csoltói EFSZ elnökének szava is: szép termésünk volt, az állammal szemben minden kötelezettséget tel­jesítettünk, s most hozzáfogunk a jövő évi termés alapjának lerakásához. Ifj. Fejes József, Csoltó ÜJ SZÖVETKEZET a losonci járásban Szeptember 5-én a festői szépségű Podkrivánon alakuló közgyűlésre gyűlt össze a falu 118 kis- és középparaszt­ja. Az újonnan alakult szövetkezet tagjai 711 hektáron kezdik meg a kö­zös gazdálkodást. Elnöküknek Dankó György középparasztot választották. Az őszi munkákat már közösen végzik. Az új szövetkezettel 44-re emelkedett a losonci járásban a szö­vetkezetek száma. Koncz János, Losonc Bár nehéz a szántás, 3,5 nap alatt mégis befejezték a 27 hektáros táblát. A képen Szalinka Sándor és társai munka közben Tizennyolc malac kocánként Újhelyi Vince 1958 óta dolgozik a surányi cukorgyár barakmajori részlegén mint sertésgondozó. 1958- ban anyakocánként 15 darab malacot választott el. Kiváló munkájáért a „Legjobb dolgozó“ kitüntetésre java­solták. Újhelyi Vince nem elégedett meg az elért eredménnyel. Ez év első felé­ben kocánként 9,2 malacot választott el, és az önköltséget 3 százalékkal csökkentette. Az első félévi eredmény azt mutatja, hogy az év végére körül­belül 18 malacot választ el minden­egyes anyakocától. Mindezt lelkiismeretes és szakszerű ..munkájának köszönheti. Stiglinc Lajos, Surány | Ilyen ember ő

Next

/
Thumbnails
Contents