Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-09-16 / 74. szám

1959. szeptember 16. VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 291 A burgonyatermesztés különleges módjai Egyetlen kultúrnövény termesztése terén sem kísérleteztek annyi eljárás­sal, mint a burgonya termesztésében. Ez is azt mutatja, hogy mennyire fon­tos szerepet tölt be a burgonya az em­beriség élelmezésében. Nálunk^ nagy­üzemi burgonyatermesztésben most a négyzetes ültetés és ápolás kezd legin­kább elterjedni. A kisüzemi, háztáji ter­mesztés terén is több érdekes, ötletes, sőt fantasztikus megoldás született és kiváló eredményekhez vezetett, s ezért figyelmet érdemel. Most terjedt el a Moszkva környékén működő Burgonyatermesztési Tudomá­nyos Kutatóintézet telepéről Grigorij Fjodorovics Sanaurin sikerének híre. Sanaurin ugyanis ugyanazon földterület­ről három burgonyatermést takarított be egy évben. Az első ültetés az ő módszere szerint április 20 körül történik 60X60 cm távolságra előcsíráztatott vetőgu­mókkal. Az első termés kiszedése elátt 12 nappal ismét csíráztatott gumókat ültetnek az előző fészkek közé. Az első termés kiszedésekor kimozdított földdel feltöltik a második ültetést. A második termés kiszedése előtt az első szedés után maradt gödrökbe ültetik a harma­dik vetést. Az első termés — természe­tes, hogy korai burgonyafajta ültetése esetében — július elején szedhető. A második termést augusztusban, a har­madikat pedig az első talajmenti fagyok beköszöntésekor, szeptember végén, ok­tóber elején szedik. Tehát nem is egész év, hanem csak 160 — 170 nap alatt ter­melték ki Sanaurinék a három termést. Ezt azért hangsúlyozom, mert az ún. Iszkaszentgyörgyí burgonyatermesztési mód is három termést ad egy év lefor­gása alatt egyszeri ültetésből. Márpedig ez is jelent valamit. Az iszkaszentgyör­­gyi gazdaságban a burgonya szedésekor merült föl az a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha a fejletlenül maradt apró gu­mók is kifejlődnének. Föltétlenül meg kétszereződhetne a termés. Az a feladat tehát, hogy időt adjunk minden gumó kifejlődéséhez. Csakis késői fajtára lehet gondolni, amelynek lombozata az ősz közepéig zöld marad, tehát áthasonít mindaddig, amíg a talaj hőmérséklete lehetővé teszi a gyökérzet tápanyagfel­vevő munkáját. Különösen az Ella és a Märker fajták váltak be. Az első szedéskor, augusztus közepén a feltöltött fészkek oldalait kibontották és csak a tyúktojásnál nagyobb gumókat szedték ki, persze olyképpen, hogy a bokor ne dűljön ki és gyökerei ne sza­kadjanak eL Ezután a bokrokat újból feltöltötték. A második szedésre hasonló módon októberben került sor. A két első szedés fészkenként 8 — 9 közepes nagy­ságú gumót adott. Ez abban az időben nagyon jó termésnek számított, mert bő termésnek tekintették azt, amely két­szeresét adta az elültetett gumónak. A második „fészekherélés“ után ismét feltöltötték a burgonyabokrokat. Tehát továbbra is változatlan maradt a burgo­nyaföld egészen a fagyok beköszönté­séig. Ekkor a sorok közét betakarták törmelékszalmával. A kitavaszodás elején, amint megszikkadt a föld, következett az utolsó, a harmadik szedés. Ez a ter­més sem volt gyengébb, mint a két első, mert az októberben benthagyott apró gumók télig még gyarapodtak, a héjuk és illatuk pedig megfelelt annak, amit a fogyasztók az első, új burgonyától megkívánnak. így a harmadik szedés többet jövedelmezett, mint a korai bur-Irta: LÖSY BÉLA gonya, mert jó két héttel megelőzte azt. A harmadik különleges termesztési mód a nyitrai származású Ertler bujtá­­sos burgonyaterniesztcse. Ez abból áll, hogy a burgonyabokrok szárát nem fel­álló helyzetükben töltik föl, hogy gumó­­termő stolokká, taracknyúlványokká vál­janak, hanem a sorokban egyik fészektől a másikig húzott árokba fektetik és be­földelik. Nem kísérleteztem ezzel a mód­szerrel, de állítólag 20 — 30 °'o-os ter­méstöbbletet jelent a szokásos terme­léssel szemben. Nagyüzemi jelentőségű Campbell pro­fesszor siinaművelésü burgonyaiermesz­­tése. Nekünk, akiknek vérében van a burgonya töltögetése. nagyon nehezünk­re esett még kísérletezni is vele, pedig éppen az 1904 —1910-es száraz években jött hozzánk a kukorica simaművelésé­vel együtt. Az első kísérlet a szokásos 60 cm sor- és 40 cm fészektávolsággal nem sikerült, különösen a homokokon nem, mert ritka volt az állomány, s már néhány forró nap alatt a gumók besül­tek, mert nem volt a tövük töltögetéssel hűsítve. A 40 X 30 cm-es fészektávolság esetében már nagyon javult a helyzet, mert kánikula idején az egész talajfelü­letet beárnyékolta a növényzet, a sima­művelés pedig megőrizte a talajnedves­séget. Mivelhogy a burgonya nincs fel­töltve, tarackok sem képződnek, így a gumók egy csokorban fejlődnek közvet­lenül a tövek alján. Ha egy-két gumó ki is látszik a földből, nem zöldül meg. mert árnyékban van. A gumók felsze­dése nagyon könnyen megy, mivel az eke sekélyen kifordítja a sorokat és a gumók mind a felszínre kerülnek. E termelés hátránya, hogy egyharmaddal több vető­gumóra van szükség. Száraz éghajlat alatt határozottan előnyös így is, hiszen simaműveléssel öntözés nélkül is más­félkilós termést lehet elérni négyzet­­méterenként. Négyzetméterről beszélek, mert a kö­vetkező amerikai burgonyatermesztési mód 10 négyzetméteres területen 200 — 300 kilós terméshozamot ígért. Ez az ún. kanzást emeletes rendszer. Tulajdon­képpen nem is mezőgazdasági termelés, hanem gyártási mód. Tíz-húsz méter hosszúságban, de lehet még hosszabban is, készítik el az 1,2 méter széles szapo­rítótelepet. Oszlopokat ásnak le és az oszlopok közét belécezik. A lécek mellé annyi szalmát tesznek, hogy a ketrecbe Az Albán Népköztársaságban 1945 óta 14 000 ha szüzföldet törtek föl. s ugyan­akkor körülbelül 760 000 ha-ra terjedő mezőgazdasági talaj termöerejét javí­tották meg. Az albán körzetek jelentős hányadában öntözőrendszereket építe­nek, éspedig szovjet nagygépek segítsé­gével. ☆ A Mongol Népköztársaságban 1960-ig körülbelül 300 000 ha parlagon heverő földet akarnak termővé tenni. Ennek jó­voltából a rozs hozamát 158 000 tonnára smelik a jelenlegi 47 000 tonnás hozam­rakott trágyás komposztföld ne szó­ródjék ki. Az alsó, 40 cm magas kom­­posztrétegre, a léckerítés szélétől 20 cm-re rakják a vetőgumókat é* a kö­vetkező komposztréteggel betakarják a gumókat. így magasodik a telep négy emeletig. A negyedik réteg egész felü­letét betakarják gumókkal. A legfelső sor gumó belakarása után az oszloppá­rokat fölül jól összekötik, nehogy az ülepedő tömeg szétnyomja. Az ültetvény oldalán a lécek között kibújik a burgo­nya zöld hajtása. Ápolása gyakori, kisebb adagolású öntözésből áll. Beéréskor az oldalak szétbontása után leomlik az egész burgonyatelep és fölszedik a gu­mókat. Kisebb méretű kísérletek eseté­ben csak akkor sikerült ez az eljárás, amikor az emeletek közé kukoricakóró­­réteget tettek, amely meggátolta az össZetömődést. Akkor is költséges ter­melés, ha csak egy család szükségletét akarjuk ily módon biztosítani. Ennél egyszerűbb módszert láttam egy svájci havasi legelőn. Eresz alatti ter­mesztésnek nevezhető. Az istálló fala mellé ferdén felhalmozott földet a gaz­­dasszony sűrűn beültette burgonyával. Állítása szerint őszre az egész han‘ burgonya lesz. Tavaly olvashattuk, hogy valakinek sikerült burgonyahéjat elültetve termést elérnie. Ez nem újdonság, mert az új fajták nemesítésekor szoktuk a gumók­ból kimetszett rügyeket elültetni külön­­külön, hogy részletesebb megfigyelésre nagyobb számú, de ritkább lombozatú egyedünk legyen. Takarékosságból néha hosszában ket­tévágott gumókat ültetnek el. A ketté­vágott gumókon körülbelül egyenlően oszlik meg a rügyek száma, de az ültet­vény lombozata is ritkább lesz, és a területegységre számított termés is. Tapasztalataim szerint a nagyra fejlett vetőgumó sokkal jobb termést ad, mint a szokásos tyúktojás nagyságú. Azt is megfigyeltem, hogy a jól elkészített, megtrágyázott talajban szedéskor a be­ültetett öreg gumót egészben lehet ta­lálni. Tehát ha a csírák tövén fejlődő gyökerek elegendő tápanyagot találnak a földben, nincs szükségük az anyagumó tápanyagaira. Ezért azt a nagy súlykü­­tönbséget, amelyet a nagy gumók ülte­tése jelentene, leghelyesebb úgy meg­takarítani, hogy a gumókat nem hosz­­szában vágjuk ketté, hanem a rügyekkel teltebb részt ültetésre, az üreset pedig takarmányozásra használjuk föl. A csírás szelet vágási lapját fahamuval hintsük be és úgy tegyük előcsíráztatásra. mai szemben. Egyébként Kazahsztánban a szántóföldek 21,5 millió ha-ra terjed­nek, s az idei gabonatermést körülbelül 25 000 000 tonnára becsülik. ☆ Azoknak a nagybirtokosoknak a föld-* jét, akik részt vettek a tibeti államelle' nos összeesküvésben, kisajátították és a földreform első szakaszában a kispa­­rasztoknak ajándékozták. Az általános földreformot a második szakaszban való­sítják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents