Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-09 / 72. szám
282 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. szeptember 9. Vetés előtt csávázzunk! Bő gabonatermést csupán akkor várhatunk, ha jó minőségű, gondosan tisztított és csávázott vetőmagot juttatunk a talajba. A vetőmag csávázásával megsemmisítjük a kórokozó csírákat, amelyek a termést 10 — 15 %-kal csökkentenék. Két csávázási módszert ismerünk, éspedig a vegyszeres és a melegvizes csávázási. Vegyszeres csávázással a magvak felületére tapadt kórokozó csírákat irtjuk, míg melegvizes csávázással az olyan betegségek ellen harcolunk, amelyek csírái a mag belsejében bújnak meg. Vegyszeres csávázásra két készítményt szoktunk használni: az Agronal porcsávázót és az Agrostan nedves csávázót. Ezekkel a készítményekkel főleg a következő betegségek ellen harcolunk: a rozs hópenésze, a búza kőüszögje, a rozs szárüszögje, az árpa levélcsíkossága, melegágyi palántaeldűlés, a borsó és bab levél- és hüvelyfoltossága, a len poüspórás szárbarnulása és szártörése: stb. Amikor porcsávázást végzünk, elsó teendőnk, hogy csávázó-hordóba vagy más alkalmas edénybe szórjuk a lemért vetőmag- és csávázószermennyiséget. A hordót űrtartalmának kétharmadáig töltsük meg. Ha több vetőmagot szórnánk az edénybe, a csávázószer és a mag elkeveredése tökéletlen lenne. Porcsávázáskor mindig pontosan tartsuk be azt az adagolást, amelyet a csomagoláson szoktak feltüntetni. Ellenkező esetben annak a veszedelemnek tesszük ki magunkat, hogy a vetőmag csfraképessége hanyatlik, illetőleg a csávázás hatástalan marad. Ha a csomagoláson a használati utasítás netán olvashatatlan, esetleg ha nem eredeti csomagolású csávázószert használunk, termények szerint tartsuk be a következő adagolást: 100 kg búzára, rozsra, kukoricára, lenre, csillagfürtre, borsóra és olajrepcére 200 grammot, 100 kg árpára 300 grammot, 100 kg zabra 400 grammot, 100 kg répamagra 600 grammot és 1 kg xöldségmagra 4 — 8 grammot számítsunk. Miután a lemért vetőmag- és csávázószermennyiséget beszórtuk, az edény nyílását zárjuk le és az edényt hajtókar segítségével 10 percig forgassuk. Soha ne csávázzuk a magot vetőgépben, mert részint pazarolnék a csávázószert, részint elmaradna a várt hatás is, mivel a vetőgép nem biztosítja a mag és készítmény kifogástalan keveredését. Agrostannal háromféleképpen végezhetjük a nedves csávázási, éspedig: merítéssel, öntözéssel vagy nedvesítéssel. Az első változat a legtökéletesebb, «mely abból áll, hogy a vetőmagot a csávázószerből készült oldatban áztatjuk. Előzőleg két hordót helyezünk készenlétbe. Az egyik hordóban a csomagoláson feltüntetett használati utasítás szerint elkészítjük az oldatot. Az oldat készítésének módja és a különböző termények csávázásának időtartama a következő: Ha merítéssel csávázunk, a vetésre szánt gabonát vagy egyéb magot (100 kg-ot) a csávázó-oldatba szórjuk, s állandó keverés közben félórán át benne hagyjuk. A búza és rozs csávázásához 60 liter vízben 50 gramm Agrostant föloldunk. A vetőmagot ne szórjuk közvetlenül az oldatba, hanem zsákanyaggal bélelt kosárba öntsük, s ezzel együtt merítsük az elkészített oldatba. Amíg a csávázás tart, a vetőmagot a kosárban keverjük. Az oldat szintje körülbelül 10 cm-rel magasabban legyen, mint a kosárba szórt vetőmag felülete. A csávázás végeztével egy másik hordó fölött előbb lecsöpögtetjük a kosárból a fölösleges oldatot, majd a csávázott vetőmagot 10 cm magasan elrétegezzük a padlón és száradni hagyjuk. Megelőzőleg a padlót 2 %-os formalinoldattal fertőtlenítsük. öntözéses csávázás alkalmával ezt a munkamenetet tartsuk bér A gabonát vagy egyéb magot (100 kg) vékony, legföljebb 10 cm-es rétegben elteregetjük, a esávázószer oldatával egyenletesen megpermetezzük, utána alaposan átlapátoljuk, majd garmadázzuk és így állni hagyjuk, hogy a csávázószer hatása 3 — 4 órán keresztül érvényesüljön. Ezután a garmadát megbontjuk és a vetőmagot szárítjuk. Búza, rozs és árpa csávázásakor 10 liter vízben 40 gramm Agrostant oldunk föl. Amikor nedvesítéssel csávázunk, 100 kg gabonát vagy egyéb magot a csávázóhordóba szórunk, éppen úgy, mint amikor porcsávázást végzünk. A hordót gondosan lezárjuk, majd forgatjuk. nUAb, UUÍd pu uouvuiuouavi w vízhez 60 gramm Agrostant használunk. Porüszög ellen, amelynek csírái a gabonamag belsejében rejtőznek, meleg vízzel kell csáváznunk. Ennek ez a módja: A csávázásra szánt vetőmagot mindenekelőtt 5-6 óra hosszat 30 fokos vízben áztatjuk. Ezzel a vetőmagot előmelegítjük, majd 15 percig 52 fokos meleg vízben csávázzuk. A víz hőmérsékletét a csávázás ideje alatt ellenőrizzük és pontosan tartsuk be. A magasabb hőmérséklet a csíraképességben tehetne kárt. Éppilyen pontossággal kell betartanunk a csávázás időtartamát is. Bár a csávázásnak ez a módja körülményesebb, mégse mellőzhetjük, mert föltétlenül meg kell akadályoznunk azokat a súlyos károkat, amelyeket a porüszög okozhat. Ne sajnáljuk a fáradságot, mert a melegvizes csávázásra fordított munkánk busásan gyümölcsözik. A mezőgazdaság örök vámszedöi Az egérféle rágcsálókat mindig a legveszedelmesebb kártevők között emlegették. Garázdálkodásuknak azonban egyre szűkebb határt szab az agrotechnika és szorosabb értelemben a kártevők elleni védekezés nagyarányú fejlődése. Kártevésük azonban még ma is hatalmas méreteket ölt. Mezőgazdaságunkban legnagyobb kárt a mezei pocok okozza. Legszívesebben a lucernásokban és a lóherésekben, a pillangósok és pázsitfüvek között tanyázik, továbbá az elhanyagolt útszéleken, árokpartokon. Kártevésük ezeken a területeken és özeknek legközvetlenebb környékén a legnagyobb. Ősztől tavaszig a gabonavetésekben, a jókor be nem takarított gumós takarmánynövényekben, valamint az évelő takarmánynövényekben tehetnek tetemes kárt. Nyáron az érő búzakalászokat tarolhatják le nagy mértékben. Nem ritka kártételük az új erdei telepítésekben, a fiatal mezővédő erdősávokban sem. Ha a tönkrerágott földekről, tarlókról, takarmánytermelő területről leszorulnak, behatolnak a lakott helyekre, kertekbe, házakba is, ahol bűntársául szegődnek ősi ellenségünknek, a háziegérnek. Kártevésük csapássá válik, ha a kedvező külső körülmények következtében szinte az egyik napról a másikra elszaporodnak. A tél súlyos megpróbáltatásait kiálló, edzett pocokegyedek szaporasága szinte elképesztő. Egyetlen pár egyévi szaporulata 200 — 250 utódra rúg. Nem kell tehát csodálkozni azon, ha pocokvészek idején egy-egy hektár földön három ezer kártevő is pusztít. A lucema- és lóheretáblákat szitává lyuggatják, és nem akad növény, amely pusztításukat elkerülné. E vámszedők pusztításában nagy segítségünkre vannak a hasznos ragadozók. A pocok tömeges elszaporodásának helyén törvényszerű a pocokevő ragadozómadarak gyülekezése is. Különösen hasznos a vörösvércse, a kékvércse, a réti fülesbagoly, az ölyv és a réti héja, sőt még a vetési varjú is. Ezért a ragadozómadarak pusztítása sokkal nagyobb kár a mezőgazdaságra nézve, mint amit egy rovarevő énekesmadár elpusztítása jelent. Az az ember, aki a hasznos madarakat kelepcébe csalja, megöli, tojásait elpusztítja, nyilván nem gondol érre. Például egy mezei pocok évenként egy kg gabonát pusztít el, egy bagoly pedig 100Ó mezei pockot és egeret eszik meg, tehát egy tonna gabonát ment meg. Mezőgazdasági vidékeken a rágcsálókra ható egyik legalkalmasabb eszköz az agrotechnika. A termés kései és hanyag begyűjtése, az őszi szántás hiánya stb. a pockok elszaporodását idézheti elő, míg a megfelelő agrotechnikában rejlő védekezési lehetőségek kihasználása sok esetben önmaga is féken tarthatja őket. A rágcsálók irtásában legelterjedtebb a mérgezés. A mérgezés annál hatásosabb. minél nagyobb összefüggő területen, minél szűkebb időhatárokon belül hajtjuk végre. Fontos tudni, hogy nincs annyi lakó, ahány pocoklyuk, ezért a mérgezést megelőző napon minden lyukat sarokkal be kell taposni, s a következő napon a mérget csak a frissen kitúrt lyukakba kell elhelyezni. Ezek a méreganyagok rendszerint olyan gyári készítmények, amelyek a foszforos vagy arzénes hatóanyagokat a magvakkal felitatva hozzák forgalomba. A frissen kibontott lyukba 4—5 mérgezett magot vagy egy késhegyni magtörmeléket olyan mélyre kell elhelyezni, hogy a madarak és a szántóföld egyéb lakói hozzá ne férkőzhessenek. Gyakran történik a pocokirtáe szénkéneggel. Ennek a levegőnél nehezebb gőze a pocoklyuk járataiban szétterjed és a menekülő kártevőket vackuk mélyén öli meg. Veress Vilmos a„ ifea^í/földművest"!
