Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-06 / 71. szám
\fxaU-etd Földműves 1959. SMpfemlS« l< N. Sz. Hrucsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, augusztus l&rán üzenetet intézett Adenauer nyugat-német kancellárhoz, melyet Smirnov nagykövet nyújtott át. A szovjet kormányfő hangsúlyozza, hogy a , szovjet —nyugatnémet kapcsolatok jelenleg döntő szakaszban vannak. Az a kérdés, hogy meg léhet-e alapozni a gyakorlati együttműködést, helyreállítható-e a bizalom függetlenül a főkégt ideológiai természetű nézeteltérésektől. Az ilyen jellegű nézeteltéréjek voltak és továbbra is meglesznek, de napjainkban egyetlen józan ember sem hiszi, hogy ezeket háborúval kell megszüntetni. Hruscsov elvtárs ezután rámutat: a gazdasági érdekek is azt kívánják, hogy a két ország baráti kapcsolatokat tartson fenn. A gazdasági együttműködés hasznos lenne mindkét ország számára. Sajnálattal állapítja meg, hogy Nyugat-Németországban revansiszta erők vannak a vezetésben, amelyek veszélyes kalandorpolitikára futtathatják a nyugat-német diplomáciát. A békeszerződés megkötése, az ország egyesítése a legfontosabb feladat. Mindketten elég borzalmat láttunk ahhoz, hogy ne kezdjünk háborút. A szovjet miniszterelnök úgy véli, hogy az NSZK és a szocialista országok, valamint más országok baráti kapcsolatainak megteremtése lehetőséget nyújtana a gazdasági élet fejlesztésére, a népjólét növelésére. Tízéves a Német Demokratikus Köztársaság „Eljön az idő, amikor egész Németország a szocializmus útjára lép“ — mondotta Hruscsov elvtárs tavalyi németországi látogatása alkalmával. Az N1)K tízéves fennállása méltón bizonyítja, hogy a német munkásosztfily gazdag forradalmi hagyományaira támaszkodva, elszántan harcol a szocialista társadalmi rend megteremtéséért. A volt Németország gazdaságilag sokkal gyengébb országrészéből ma már Európa egyik legfejlettebb ipari államává fejlődött, mert a nép vette 4t 3 hatalmat, s maga irányítja az országot. Ez év május elsején helyezték üzembe a Német Demokratikus Köztársaságban a világ legnagyobb barnaszénfeldolgozó üzemét. Képünk: a szerelő csoport az utolsó ellenőrzést végzi a kazánberendezésen Hruscsov kitér arfa is, hogy az NSZK kormánya visszautasítja a békeszerződés aláírását. Ez a politika nemcsak, hogy nem mozdítja elő a német egyesítést, de ellenkezőleg: még tovább mélyíti a szakadékot a két német állam között. Szilárd meggyőződésünk — írja —, hogy a német békeszerződés megkötése gyakorlati síkra helyezné a német egyesítést. A szovjet kormányfő irreálisnak nevezi azt a javaslatot, hogy a német egyesítést az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió hajtsa végre. Ez kifejezetten azt jelentené, hogy erőszakot alkalmaznának a két német állam egyikével szemben. Adenauerhez fordulva Hruscsov kijelenti: Ha valóban gondoskodni óhajt a német nép érdekeiről, akkor segíteni kell az olyan közös német szervek létrehozásában, amelyek közel hoznák egymáshoz a két német államot. Az üzenet foglalkozik továbbá a Bundeswehr atom- és rakéta felfegyverzésével, melynek következtében egy új háború kitörésének a veszélyét jelentheti. A nukleáris csapás az NSZK-t érné és nem kizárólag csak szerencsétlenséget okozna, hanem minden és mindenki pusztulását. Hruscsov elvtárs kifejezi reményét, hogy Adenauer mindent megtesz a háborús összetűzést okozó tényezők eltávolítására. Ha csalódunk ebben a reményünkben és Bonn nem követi ezt a józan utat — mutat rá az üzenet, — akkor szeretném, ha előre megtudná: arra kényszerülünk, hogy levonjuk a szükséges következtetéseket és megkössük az NDK-val a békeszerződést. Az üzenet végén a szovjet miniszterelnök Eisenhowerral esedékes találkozását említi és rámutat: lehetséges, hogy a két világrendszer politikájában döntő pillanat következik be. Adenauer nyugat-német kancellár válaszolt Hruscsov miniszterelnök augusztus 18-i üzenetére, melyben a többek között ezt írja: Tisztelt Miniszterelnök Or! Engedje meg, hogy most válaszoljak a levelére, amelyet nagy figyelemmel és komolysággal olvastam. Engedje meg, hogy mielőtt az alapvető kérdésekre rátérnék, foglalkozzam a levélben foglalt egyes állításokkal. Egyes vélemények, amelyeket többször kifejt levelében, nézetem szerint különösen károsan befolyásolják kapcsolataink javulását. Különösen világosan nyilvánulnak meg levelének egy mondatában, amelyet szószerint szeretnék idézni. Azt írja: „az ön gyűlölete a szocializmus és kommunizmus irányában önt ’ nyilvánvalóan megakadályozza abban, hogy helyesen értékelje a Eisenhower és a nyugati „szövetségesek“ Első alkalom a háborít óta, hogy az Egyesült Államok legfőbb képviselője egyszerre tesz hiyßtalos látogatást az európai kontinensen elterülő „szövetséges'“ nagyhatalmaknál. Csodálkozásrá azonban nincs okunk, mivel egy olyan politikai eseményhez közeledik a világ, amelyre még eddig nem volt példa. A Hruscsov —Eisenhower találkozót megelőzően az amerikai kormányfőnek bizonyára nem voltak európai sétatervei, márcsak azért is, ment éppen a nemzetközi helyzetnek ebben a változatos forgatagában súlyos ellentétek merültek fel a nyugati nagyhatalmak között. A Eehér Ház főnökének tehát akarva nem ajcarva át kellett jönni az Óceánon, hogy valami „rendet" teremtsen Hruscsovval való találkozása előtt. A helyzet ugyanis az, hogy összhang nélkül még nyugati „nagy" közül a legjobban szorgalmazza a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megjavítását. A két államfő közötti tárgyalásról ugyan nem adtak ki semmiféle hivatalos jelentést, de a kormányhoz közelálló körökből kisugárzó hírek szerint bizalmas megbeszélésekre került sor a kelet-nyugati kapcsolatokról, a Hruscsov — Eisenhower találkozóról és a lefegyverzésről. Európai kőrútjának utolsó állomása Párizs volt, ahol szintén „kemény dió“-ra talált. De Gaulle teljesen egy húron pétidül Adenauerrel, és már a bonni látogatás, sikertelenségének kesernyés íze volt tapasztalható a tábornok üdvözlő beszédében. Távolról sem volt tehát Eisenhower elnöknek az európai „szövetségeseinél" tartott látogatása könnyű feladat. Eléggé zilált politikai ellentétekkel telített nézeteltérések halmazában próbált bizonyos tisztást keresni, ami azonban majd csak a későbbi időkben mutatkozik meg, hogy milyen sikerrel. (~t) Amerika sem engedheti meg magának, hogy egy ilyen fontos eseménynél ne kérje ki véleményét európai szekértolóitól. De csak ha ebből állna az egész! A nyugat-európai Eisenhower körút első állomáia meglepően Bonn volt. Washington bizonyos előzékenységgel bánik a nemzetközi helyzet kedvező fejleményeitől oly felingerült bonni vezetőkkel, de mégis a Köln — Wahn-i repülőtér kifutóján megjelent Adenauer kancellár szívélyes fogadtatása mellett aggódó és sértődött arculatát lehetett észlelni. Minderrre nem adott cáfolatot a tanácskozás után kiadott szűkszavú nyilatkozat sem. Bonnból Londonba repült az amerikai elnök, ahol már jóval kedvezőbb volt a légkör. Macmillan a három KÜLFÖLDI HÍREK * • • Szeptember 1-én ünnepelte az USA Kommunista Pártja megalakulásának 40. évfordulóját. Ez alkalomból a Központi Bizottság nyilatkozatot adott ki, melyben kiemeli, hogy a párt 40 éves tevékenysége alatt nagy szolgálatot tett az amerikai munkásosztálynak jogaiért való küzdelemben. • Egyszerű emberek ezrei, üzemek, vállalatok, politikusok, írók és különböző személyiségek levelekkel árasztják el a washingtoni szovjet nagyköiptséget, melyben kérik: tolmácsolják Hruscsov miniszterelnöknek azon óhajukat, hogy amerikai tartózkodása alatt látogasson el hozzájuk. Eddig több mint 500 meghívás érkezett a nagykövetségre. Nyugati helyzetkép A nyugat-német kormány az ősz folyamán nagyarányú hadgyakorlatokat tervez, melyen Strauss hadügyminiszter is részt vesz. A bonni kormány még az 1922-es évfolyamot is behívta átképzésre, kiknek állítólag „nagy harci tapasztalataik vannak“. Ezei természetesen a leghatározottabbar tiltakoztak ellene, s a következő fel iratú transzparensekkel tüntettek: „Gondoljatok Sztálingrádra!“ „El a kezekkel a mi évfolyamunktól!“ (Újsághír) Strauss: „Felkelni, gyávák, tovább masírozunk Akik nem tanultak vaslatot, amely Közép-Európa nyugalmát, a két Németország békés egyesítését szolgálná? Adenauer kancellár Hruscsov elvtárs legutóbbi levelére válaszolva a békeangyal , szerepében mutatkozott be. Azt írja többek közt, hogy leghőbb vágya, hozzájárulni á két állam közti megértéshez és baráti együttműködéshez. A hang Jákób hangja, de kié a kéz? Ha.valamit is tanultunk a' múltból, újra fel kell tenni a kérdést: Hihet-e a világ Adenauer ígéreteinek, vagy oda lehet-e azokat is helyezni Hitler békeszőnoklatái mellé. Reménytelen volna a világ helyzete, ha az erők viszonya ugyanolyan volna, mint 1939-ben. A békeszérető; emberiség azonban ma, abban a helyzetben van, hogy nem kell csupán Adenauer ígéreteire támaszkodnia. Sokkal szilárdabb támasz áll rendelkezésére és ez a Szovjetunió és a hatalmas szocialista tábor legyőzhetetlen gazdasági, erkölcsi és katonai ereje. A legutóbbi napók eseményei az Eisenhower — Hruscsov találkozások, sőt maga Adenauer levelének hangja is, hogy ez a tényező. befolyásolja a leghatékonyabban az emberiség eljövendő sorsát. P. E. nemzedékünk szeme előtt lejátszódott történelmi eseményeket.“ Engedje meg Miniszterelnök Ür, hogy Önnek teljes komolysággal és nyomatékkai megmondjam: nem érzek gyűlöletet sem a szocializmus, sem pedig a szocializmus azon formájával szemben, amelyet szokásszerűen kommunizmusnak nevezünk. Nem vallom azonban azt a nézetet, — engedje meg, hogy ezt nyomatékosan- és nyíltan jelentem ki — hogy a szocializmus egy-nagy nemzetre nézve fejlődésének végső jó stádiuma lehet. Mert az emberek végül is nem angyalok és nem szentek, akik személyes érdekük nélkül cselekszenek. Levelében foglalkozik a szovjet miniszterelnök azon tételével, hogy a német nemzetnél a revansizmus gondolata kapott lábra. Adenauer tagadja, és kijelenti, hogy sem kormányában, sem pedig ami saját személyét illeti, ennek semmi nyoma nincsen. — Engedje meg, — hangzik a kancellár üzenete —, hogy most rátérjek arra a kérdésre, amely nézetem szerint, döntő nemzetem és az ön nemzete, valamint minden nemzet jövőjére. Ez nem a háború maradványainak kérdése, ahogyan ön a keleti német határok , kérdését nevezi. A mai nukleáris fegyverkezés óriási összegeket emészt fel, melyet ha az emberiség , szociális és . kulturális fejlesztésére használnánk, beláthatatlan eredményeket hozna. Őszintén mondom Miniszterelnök Or, hogy örömünkre szolgált, amikor önök összeállították országuk hétéves gazdasági tervét. Befejezésül Adenauer üzenete így hangzik: „Mi ketten már nem vagyunk abban a korban, hogy egymást ijesztgessük! Mind a ketten már sok ször- 1 nyűséget láttunk ahhoz, semhogy * ijesztgetésekhez folyamodnánk. Ezek helyes és igaz szavak. E szavakra gondoltam Miniszterelnök Ür, mikor ezt a levelet írtam.“ Bakancs vagy balettcipő? Egy őszhajú hölgy, bizonyos Victoria Geaney asszony, aki húsz esztendeje házvezetőnője a magas külföldi vendégeket fogadó híres washingtoni Blair-háznak, lázas előkészületeket tesz. Ebben a 140 esztendős, műkincsekkel teli palotában lakik majd Hruscsov, a Szovjetunió miniszterelnöke ötnapos washingtoni tartózkodása alatt. A hivatalos programot összeállították. Cabot Lodge, amerikai ENSZ megbízott személyében kinevezték a hivatalos kísérőt. Tudjuk már, hogy szeptember 18-án, pénteken délután beszél a szovjet miniszterelnök az ENSZ közgyűlésén, sőt azt is, hogy eddig 400 újságíró jelentkezett, akik végig akarják kísérni kőrútján Hruscsovot. Az újságírók — az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint — legszívesebben a repülőgép szárnyára is felkapaszkodnának. Minden készen áll. Egy dolgot kivéve: egy héttel azelőtt hogy Geaney asszony üdvözölheti majd vendégét a Blair-House kék tapétái között — nincs közös nyugati politika. Ismét bebizonyosodott, hogy az Atlanti- Blok egész rendszere és szervezete a hidegháború számára készült, — az enyhülést nem bírja. .Bakancsban — írta egy angol lap nem lehet balettet táncolni...“ Sog függ az amerikai elnök nyugateurópai útjától. Vajon képes lesz-e arra az amerikai politika, hogy lerúgja a hidegháború szöges bakancsát és - „balettcipőben“ tárgyaljon a Blair- Hous vendégével? Levélváltás Adenauer és Hruscsov között 6__________ A legkorszerűbb önkötöző géppel aratják a gazdag termést az NDK földművesei Adenauer válasza N. Sz. Hruscsovnak SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor szerkesztősig'’Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon 359-41, 359-42, 359-43. - Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80 - Nyomja é Pólygiafické závodv n n Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél A-775239 hogy megszabadítja a tőkéseket a kommunizmustól, és leginkább saját esztelen gyűlöletük a szocializmus ellen. Így történt, hogy a nyugati kapitalizmus feltáplálta pénzzel és erkölcsileg segítette a tömeggyilkost, aki aztán hálából az ő népeiket is megtizedelte. Most, 20 év után szomorú aktualitás, hogy újra fel kell tenni a kérdést: tanultak-e a múltból? Tanultak-e akkor, amikor ugyanazok az erők, melyek Hitlert felhizlalták, most atomfegyverrel szerelik fel Nyugat-Németországot? Tanultak-e, mikor az új nyugat-német hadsereg összes vezetői Hitler leghívebb tábornokainak soraiból kerültek ki? Tanultak-e, mikor a reváns, a boszszúállás habzószájú propagandistái, köztük a volt henleinista vezetők szabadon izgathatnak Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Hollandia megtámadása mellett? Tanultak-e, mikor Nyugat-Németország kormánya elutasít minden ja-Húsz évvel ezelőtt egy vérszomjas •ém szabadult rá az emberiségre: a I. világháború. Mikor a hitleri Wernacht 1939 őszén megrohanta Lenjyelországot, ez egyetlen józanul gondolkodó embert sem lepett meg. 1 gálád támadás márcsak befejező ikkordja volt egy hazugságokkal és géretekkel takargatott vérködös goíosz tervnek, melynek következméíyei, a mérhetetlen emberáldozat és íz értékeknek szinte apokaliptikus lusztulását még ma is szenvedi az imberiség. Mindenki tudja jóelőre, íogy hova irányul a német fasizmus igreszsiója és azt is, hogy végcélja i demokrácia, a szocializmus és a íultúra minden eddigi vívmányainak negsemmisítése és egy germán misz;ikus hittel való helyettesítése, mely zakón vallja a német nép felsőbbrenlűségét a világ többi népei felett. Mindenki tudta, az angol, francia és ímerikai polgári politikusok éppen így, mint az egyházak vezetői, valanint a nagyipari és a financtőke hatalmasai. De ezeket a hatalmasokat übódította Hitlernek az az ígérete.
