Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-02 / 70. szám
278 VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 1959. szeptember 2. A gyümölcsfák második nedvkeringése Az első nedvkeringés a gyümölcsfában tavasszal indul meg. Ennek következménye a rügyfakadás, lombosodás és a hajtások növekedése. A fa szervezetében kétféle anyag kering, az egyik a gyökerek által felszívott ásványi anyagokban gazdag, feldolgozásra váró szervetlen anyag, a másik már feldolgozott, a levelek által áthasonított, építésre alkalmas szerves anyag. A fában vagy a gyökerekből származó szervetlen anyag vagy a levelekben átalakítót szerves anyag van túlsúlyban, esetleg a kettő egyensúlyban áll. A felvett szervetlen anyag mennyisége függ a gyökérzet nagyságától, a talaj víztartalmától, a levegő páratartalmától stb. A szerves anyagok mennyisége pedig csakis a levélfelület nagyságának függvénye. Minél nagyobb a fa lombozata, annál töb a fában a szerves építőanyag. Ez természetes, hisz a szervetlen anyagoknak szervessé átdolgozása a levelekben a klorofillt tartalmazó sejtek segítségével történik. A gyökerekből származó szervetlen anyagok ingert gyakorolnak a fára és növekedésre serkentik, tehát minél gazdagabb a fa szervetlen anyagban, annál erősebben növekszik. A szervetlen anyagok áramlása a függőleges helyzetű vagy azt megközelítő ágakban nagyobb, az elhajló oldalágakban lassú. Nálunk legnagyobb a fák szervetlen anyagtartalma májusban, amikor legerősebb a növekedés. Ezt a nagy növekedési szakaszt júniusban hirtelen lecsökkenti a rendszerint bekövetkező szárazság. A szárazságot csak augusztus második felében szokta kiadósabb csapadék követni. Ekkor megint fokozottabb a fák vízfelvétele és a vesszők ismét növekedni kezdenek, mert nagyobb a szervetlen anyag felvétele, de ez már rövid ideig tart, mert a fejlődést meggátolja az ősz. A második nedvkeringésnek nevezett életfolyamat lényegét azonban még nem ismeri teljesen a tudomány. Júliusban a gyökerek felől a szervetlen anyagok felvétele lecsökken, s ezzel a hosszanti növekedés megszűnik. A levelek a meleg és a napfény hatására tovább asszimilálnak, vagyis építik Aa szerves anyagot, ekkor tehát túlsúlyba jut a szerves anyag felvétele. A sok szerves anyagtáplálékot a fa a rügyekben és vesszőkben raktározza el. Ennek hatására a hosszant növő szervek növekedése megáll, s a rügyek átalakulnak termő rügyekké. Ha a szárazság hosszabb ideig tart, a fa sűrűn megrakódik termő rügyekkel és vesszői korán beérnek. Ezekből következik az a megállapítás, hogy a vessző elhelyezkedése és termőképessége közöt összefüggés áll fönn, vagyis minél függőlegesebb állású a vessző, annál terméketlenebb. A függőleges hajtások kapják legtovább a szervetlen anyagokat a gyökér felől. Minél jobban megközelíti valamely vessző a vízszintes helyzetet, annál korábban áll be a szerves anyag felvételének túlsúlya, vagyis az oldalhatjásokban a túltápláltság következtében sok termőrügy képződik. Ez igen szembetűnő a 6 — 8 éves körtefákon. A szervetlen anyagok a hosszanti növekedést segítik elő, a szervesek pedig a termőrügyek fejlődését. Esős június-júliusban, amikor a szervetlen anyag felvétele alig csökken, nagy a növekedés, de kevesebb termőrügy képződik. Idén az őszibarackfákon kevés kettős termőrügy található. A második nedvkeringés csak rövid ideig tart. Ha a fa ágait ilyenkor eltávolítjuk, a seb beforradása igen élénk, de sok ág levágása esetén a feltóduló nedvek új ágak fejlesztésére serkentik a fát. Ez pedig nemkívánatos, mert az ilyen ágak már nem érnek be. A gyümölcsfák metszését a második nedvkeringésben csak nagy szakértelemmel szabad végezni. A száraz, beteg ágakat azonban el kell távolítani, hogy ne hordozzanak magukon fertőző gomba- és rovarkártevőket. A száraz ág most könnyen felismerhető, és eltávolítása megkönnyíti a téli tisztogatáskor a fa koronájának áttekintését. Az egészséges hatjások levágását a legkevesebbre csökkentsük, nehogy új hatások törjenek elő. A felnyurgulni induló körtefák termőre hozásának legegyszerűbb módja az őszi metszés. A párhuzamosan fölfelé törő vezér- vagy oldalhajtásokat úgy kell visszakurtítani, hogy az egyes ágak vezérhajtását visszavágva, új vezérágul a koronát terebélyesftő oldalágat hagyjuk meg. Ezzel a metszéssel legtöbbször nem tudjuk megadni a körtefa alakját, ezért fecskefarok alakra bevágott lécecskével kell az ágakat egymástól eltámasztani, hogy kimozdítsuk őket függőleges helyzetükből. Ezzel termörügyek fejlesztésére serkentjük és a fának terebélyes alakot adunk. A biztosító csapok, csonkok eltávolításának ideje szintén a nyárutó, illetve az őszelő. Az őszi koronaritkitásnál a sebeket simára kell faragni és oltőviasszal vagy gyümölcskátránnyal kell bekenni. Ruttkay Béla Cserebogárpajorkár csökkentése új telepítéseknél Az új telepítésű szőlőket, gyümölcsösöket mindinkább károsítja a cserebogárpajor. A cserebogár invázió támadása fokozódik, mivel a cserebogarak természetes ellenségei igen lecsökkentek. Ezért a fiatal telepítéseknél a pajorkár ellen meg kell szervezni a védekezést. A cserebogár irtásának megszervezése még nincs teljesen kialakulva. Éhez a kártevőhöz és pajorjához nehéz hozzáférni és csak kitartó munkával érhetünk el célt. A cserebogár petézésre a könnyű, vagy középkötött belterjesen művelt talajt, erdőközeli, különösen hereföldeket és fnssen trágyázott kultúrákat választ. Az egész fiatal pajor humusszal táplálkozik. A cserebogárpajor az első évben kicsi testű, ezért kevesebb táplálékra van szüksége és kártétele is kisebb. A legelterjedtebb cserebogár a májusi cserebogár, melynek teljes kifejlődéséhez három évre van szükség. Ezalatt az idő alatt növekszik és ezzel együtt növekszik a táplálékfogyasztása, vagyis a kártétele is. A földben élő pajor a vékonyabb gyökereket elrágja teljesen, a húsosakat részben, a fás gyökereket pedig lehántolja. A növény lankadása, elhalása jelzi a kártevő jelenlétét. Ha a növény lankadásakor azt azonnal kiemeljük a földből, ráakadunk és elpusztíthatjuk a csontfehér pajort, ha azonban késlekedünk, a pajor tovább vándorol. A gyümölcsfa, erdei fa, szőlőcsemete-iskolákban, ezek magvetéseiben és új telepítéseiben a kár katasztrofális lehet. Sok nem sikerült telepítésnek az oka a cserebogárkár. Ezenkívül a zöldségekben és kultúrnövényekben sem válogat. Természetes ellensége a vakond, amely igen sok pajort pusztít el, de ezt a kertészek nem szívesen látják. Eddig a vetési varjak voltak a legnagyobb pajorpusztítók. A vetési varjak annyi pajort pusztítottak el a talajlazítások alkalmával, hogy a pajorkár ezen a vidéken fel sem tűnhetett. Ma vetési varjú alig van, kipusztultak és ez okozza a cserebogárkár fokozatos emelkedését. A vetési varjak számát lecsökkentette a régi vadászszerzödésekben felvett kötelező varjúlelövés. Ezenkívül nagy pusztítást végzett a szakszerűtlenül végrehajtott mezei pocok irtása mérgezett magvakkal, amikor a mérgezett magvakat, vagy a mérgezett magvaktól elhullott egereket a varjak felették, s ettől tömegesen elhullottak. Egy eddig ismeretlen betegség is a múlt években tömegesen pusztította őket. A cserebogarakat irthatjuk rajzáskor, tavasszal a fákról való lerázással és összeszedéssel, vagy a fáknak arzénos anyaggal való permetezésével, ahol a cserebogarak táplálkoznak. Mivel a cserebogár szervezete az arzénos anyaggal szemben ellenálló, azért erősebb oldatot kell használni, mint a gyümölcsfáknál az almamoly ellen. Az arzén igen mérgező hatású és a permetezett fa alatti takarmányt is megmérgezi. A mérgezett növény hányást és halált is okozhat. Ősszel vagy tavasszal a talajba bedolgozót hektáronkénti 250 kg naftalin. vagy 250 kg HCH por sem hozza meg a várt eredményt, mert a mélyebb talajba húzódott pajorokat nem irtja ki. Ezzel csak a számukat csökkentjük. A Nyírség homokos területein, ahol sok szőlőst és gyümölcsöst telepítenek, el van terjedve a pohánkavetéssel való védekezés. A cserebogárpajor nem kedveli a pohánka szafát. Nem pusztul el tőle, de elhúzódik. Ezt az új telepítésű szőlőknél és gyümölcsösöknél kihasználhatjuk. A telepítés éve előtt a tarlóba pohánkát vetünk és azt zöldtrágyának beszántjuk. A telepítést és az azt követő években a telepítés körül egy-két vetőgépszélességnyi pohánka védőövet létesítünk. Ez megakadályozza a cserebogárpajorok visszahúzódását a fiatal telepítésbe. A cserebogár előszeretettel petézik a herésekbe. Ha a here közelébe új szőlőt vagy gyümölcsöst telepítünk, a herevetés mellé vetett elválasztó pászta elriasztja a pajorokat és csökkenti a pajorkárt. Ezzel az eljárással megvédett fiatal telepítés pár év alatt annyira megerősödik, gyökere elfásodik, hogy a kártétel lecsökken.
