Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-12 / 64. szám
1959. augusztus 12. JzaUoä Földműves 3 Szolnocska község fiataljai ezidáig nem mutattak fel olyan munkát, amely figyelemre méltó lett volna. Ezért a helyi pártszervezet feladatul tűzte ki a CSISZ szervezet újjászervezését. A szervezet irányítását kommunistákra bízták, s pár hónap leforgása alatt a várt eredmény megmutatkozott. Ma már rendszeresen tartják gyűléseiket, amelyeken különböző témákat vitatnak meg. Hogy jó úton haladnak a szolnocskaiak, azt legjobban az bizonyítja, hogy önkéntes brigádmunkán vettek részt a lucerna-begyűjtésben, azonösszefogtak a hanvaiak Alig egy éve annak, hogy a hanvai EFSZ egészközségi szövetkezetté szélesedett. Azonban a nehézségek továbbra is megmaradtak. Igaz, az aratási és cséplési munkák megszervezésében már némi javulást észlelhettünk. Mozgósították az öregeket és fiatalokat egyaránt. Ennek az összefogásnak lett az eredménye, hogy a szeszélyes időjárás elől sikerült megmenteni a gazdag gabonatermést. — Minden eszközt felhasználtunk — mondja László Géza, a szövetkezet agronómusa. — Az aratógépek mellett munkába állítottuk a lovaskaszákat is. A ledőlt termést pedig kézierőve! vágtuk le. így augusztus negyedikére sikerült learatni az 500 hektár gabonát. — Milyenek az elért hektárhozamok? — őszi árpából 33 mázsát hektáronként. A búzát és a rozsot most csépeljük. Ezekből is bőségesen teszünk a hombárba. 550 mázsa árpát kell beadnunk. Ezidáig több mint 400 mázsát szállítottunk az állami raktárba. Lemaradtak a tarlóhántással, azonban — amint az agronómus mondotta — a felszabadult gépeket erre a munkára állítják be. Hasonló a helyzet a másodnövények vetésénél is ... Tóth Elemér, Hanva kívül a vasárnapi műszak során 150 mázsa gabonát csépeltek ki. A sikeres brigádmunka mindenekelőtt a CSISZ elnökének, Geri Jánosnak, valamint Geri Ferencnek és Battyáni Mihálynak köszönhető. A szövetkezet, valamint a pártszervezet vezetősége nagyra értékelte az ifjúság lelkes, odaadó munkáját, s úgy határozott, hogy az aratási és cséplési munkákban részt vett fiatalokat kétnapos tátrai autóbuszkirándulással jutalmazza meg. Kanda Ferenc, a JNB dolgozója, Királyhelmec Bugár József, a zselízi GTÄ kombájnosa e hó 3-ig 91,30 hektárról vágta le és csépelte ki a gabonát. Ezzel a kiváló eredménnyel elnyerte a traktorállomás vörös vándorzászlaját. Szedlák László kombájnos úgyszintén a vörös zászlóval lett kitüntetve, hisz nem kevesebb mint 84,6 hektár gabonát aratott le. Az említett kombájnosok ma már a cseh országrészeken segítenek az idei bő termés betakarításában. B —2, Zselíz f 1 Bugár József a zselízi GTÄ kombájnosa lett az első a járási versenyben. Simondel Lajos segédkombájnossal 91,30 hektárról aratták le a gabonát, s 2727,5 mázsát csépeltek ki. Képünkön Bugár József átveszi a vörös zászlót Juhász Andrástól, a GTÄ igazgatójától. A tornóci ÁG az olajrepcéből 124 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Ez nem véletlen, hanem a dolgozók odaadó munkájának az eredménye. Már a cséplés is javában folyik a tornóci ÁG-ban. A garázdái részlegen 42, a felsőajtói és zsigárdi részlegen pedig 35 — 37 mázsa volt a hektárhozam az ősziárpából. Az aratási és cséplési munkák he-Egy munkaegység — plusz 10 százalék!? A csőitől szövetkezetesek Is alaposan kivették részüket az idei kenyércsatából. A szövetkezet tagjai — élükön Kozsár István elnökkel — becsületesen megállták helyüket, s megmentették a kenyérnekvalót. Külön dicséretet érdemelnek a járási takarékpénztár alkalmazottjai, akik védnökséget vállaltak a szövetkezet felett, s az aratásban nagy segítséget nyújtottak. Hanem e szép sikert bizony kissé beárnyékolja az, hogy a szövetkezet kertészete el van hanyagolva. A kertészet vezetője ugyanis nincs érdekelve a termelésben, mert minden napra megkapja a maga egy munkaegységét, s a kertészetből származó bevétel 10 százalékát. Ez helytelen! Jó volrla, ha a szövetkezet vezetősége az elért termelési eredmények után jutalmazná a kertészet vezetőjét, Juhász Istvánt. Akkor bizonyára megváltozna a helyzet, s jövedelmezőbbé válna a kertészet, ami viszont a munkaegység értékét növelné, s így az egész tagság javát szolgálná!? Ifj. Fejes József, Csoltó vében nem feledkeznek meg a tarlóhántásról és a nyári keverékek vetéséről sem. Július 12-ig 205 hektárt vetettek be tarlókeverékkel. A fentiek arról tanúskodnak, hogy a tornóci ÁG vezetői értik a munkájukat és tudják azt, hogy eredményeket csakis jó szervezéssel lehet elérni. Deák István, Zsigárd Jó szervezés a siker biztosítéka Már Csehországban aratják a gabonát... A hajnal még alig érintette meg a jákat, a nap sem kapaszkodott fel a Kónyárt ormaira, de a kakasok már rikolt óznak, köszöntvén az új napot. Máskülönben csendes még a jalu, az utcák álom-terhesek és visszhangot vernek a kopogó léptek, a két frissen kelt asszony léptei, akik a szövetkezeti udvar felé tartanak. A hüs szél belekapaszkodik a szoknyájukba, harmatot szitál arcukra a felderengő ég, s ők kissé borzongva húzzák összébb blúzukat. Szótlanok, csak a gondolat, gond beszél szívükben, de ezt nem hallja senki sem. Mennek, sietnek, a lábuk nyoma belerajzolódik a porba. Az egyik csontos, ösztövér asszony, a másik tettebb, alacsonyabb s olyan barnák mindketten, mint a frissen kifordult föld röge. A magasabbat Szabó Sándornénak hívják, az alacsonyabbat Pulen Lajosnénak. A pelsöci szövetkezet sertésállományát gondozzák a múlt év novemberétől a símaszörü kismalacokat, a vadóc süldőket, a rózsaszín bőrű hízókat, meg a bőszen röfögő friss kocákat. Két asszony gondja most a sertésállomány, a három- és félszáz jószág, övék a törődés, a felelősség, amely hajtja, egyre ösztökéli őket. Az egyik asszonynak mosoly lopózik az arcára, kis röpke derű, olyan mint a napsugár hajnali csókja. Visszacsendül fülében az a pár szó, amit a helyi nemzeti bizottság elnöke mondott neki napokkal előtte. Éppen munkáról jövet találkozott vele. Az elnök már messziről nyújtotta a kezét és folyton ezt ismételgette: — Gratulálok Pulen néni, gratulálok! — Ugyan mihez T — Tudja azt maga nagyon jól. — Tudom, ha megmondja! — Ahhoz, hogy mióta maguk gondozzák a sertésállományt, olyan a rend a sertésistállóban, mint a szanatóriumban. Tudunk mi mindent, Pulen néni, azt is, hogy amióta átvették az állományt, csupán egy malac hullt el. Az elnök mosolygott, s ő zavartan, gyorsan elköszönt tőle. Mert ö nem szereti a dicséretet, nem azért dolgozik, hogy dicséretet kapjon, ő világéletében dolgozott, a munka testévé, vérévé vált, s nem is veszi mint kötelességet, mert ő örömet talál benne. J~íe azért mégis jól esett neki a dicséret, ha nem is akarta maga előtt bevallani. Ogy érezte megbecsülik, értékelik a munkáját. Igaz az is, amikor átvették a sertéseket, bizony meg kellett fogni a dolog végét. Mert az előttük valók eléggé elhanyagolták munkájukat, nem is beszélve arról, hogy majd 150 malac hullt el a kezük alatt. Nos, ók helyrehozták, amit az előzők elmulasztottak, s az eredmény nem is maradt el, mert több mint félévnyi idő alatt csupán egy malac került a veszteség-listára. Hiába no! A munkához szeretet is kell, a malacokat úgy kell gondozni, mint a kis gyerekeket, és ezt talán jobban is értik az asszonyok. A múlt hónapban is 66 malacot választották el. És nem is akármilyeneket, mert az elválasztás után 15 kilót nyomott egy-egy. Olyan szépek, egészségesek voltak, hogy gyönyörűség volt rájuk nézni. A hízók meg összesen 18 mázsás súlygyarapodást értek el egy hónap alatt. Bizony, bizony! A rend, a törődés, a gondos munka szinte máról holnapra érett gyümölcsbe. De a kereset is szép. Hiszen a mült hónapban ezren felül kapott. Pedig ez csak az előleg volt. A másik felét majd a zárszámadáskor .kapja, év végén. Ehhez jön még a természetbeni. Egyszóval háromezerre rúgott a keresete az elmúlt hónapban... jyulen Lajosné gondolatai közben rápillant mellette siető társára, Szabó Sándornéra. Aztán megszólal: — Azt hiszem, ma megint szaporodás lesz nálunk. — Kíváncsi vagyok, mennyit fial a kis göndörszőrü koca? — mosolyog Szabó Sándorné. Meggyorsítják lépteiket és tovasietnek a felderengő hajnalban. D. Gy. em tudni kinek a kézszorítása volt erősebb, a fehérváriak és a rozsnyóiak első találkozásakor: vajon a két szövetkezeti elnöké, az etetőké, vagy más szövetkezeteseké. Egy dolog azonban biztos, hogy amikor először láttuk egymást, mindjárt az első szóváltás után megtaláltuk a közös beszédtémát — a munkáról és a közös gazdálkodás eredményeiről kezdtünk beszélgetni. Varjas Gyula, a székesfehérvári termelőszövetkezet elnöke kérdéseink özönére nagy készséggel és szakértői pontossággal válaszolt. Mindenről dióhéjban A székesfehérvári termelőszövetkezetet (Fehér megye) 1950-ben 17 dolgozó paraszt alakította meg 170 hektár földterületen. Soraik évről évre bővültek, s még az ellenforradalom időszakában sem engedtek abból a meggyőződésükből, hogy a gazdálkodásnak ez a módja jobb. Ma már 470 hektár szántóföldön és 85 hektár legelőn gazdálkodnak. Jövedelmük 52 százalékát a növénytermesztésből. 48 százálékát pedig az állattenyésztésből nyerik. 196 darab szarvasmarhát, 560 juhot, 8000 baromfit és több mint 1000 darab sertést tenyésztenek. Varjas Gyula mint agronómus került a szövetkezethez, s most mint elnök, öttagú tanáccsal vezeti a szövetkezetei. Meglepetések séta közben S ebből igen sok volt. A látottakon a rozsnyóiak még Budapestre utazásuk során is törték a fejüket. Már a gazdasági udvarba való belépésük alkalmával is meggyőződtünk arról, hogy nem kell mindenütt bűznek és tisztátalanságnak lenni ott, ahol marhaállomány és sertés tartózkodik. Ellenkezőleg. Bár az udvar az úttest közelében fekszik, közülünk senki sem érzett semmilyen bűzt, de még Székesfehérvári napló Barátok találkozása legyet sem lehetett látni. Példás tisztaság volt mindenütt, az udvarban nem volt trágya és szemétdomb. Az istállók is szárazak voltak. A hizlaldák és a fiaztatók örömteli látványt nyújtanak! A széles kifutók lehetővé teszik a szellőzést és a napsugarak áthatolását. S az eredmény is meglepő — az elválasztási átlag 15 — 16 darabot tesz ki, a hízódisznók súlygyarapodása pedig 1 — 1,15 kg. Arról, hogy nem félnek az újításoktól, meggyőztek a baromfigondozóik is. Minden 8000 darab baromfi részére mélyalmozásos nevelési módszert alkalmaznak és ezzel minden tojótól évente átlagban 170 — 180 tojást nyernek. Egy fejőstehéntől több mint 4000 liter tej évente A szakértők szeme mindenen megakadt, s így merült fel a szarvasmarhák tenyésztésének kérdése is. — Hol tartják a szarvasmarhaállományt, hiszen itt csak egy istálló van ? — ezt a kérdést többen intézték Varjas elnökhöz. Nem késett a felelettel s újabb meglepetéssel szolgált a rozsnyóiaknak. A szarvasmarhaállomány túlnyomó része egyenesen kinn a legelőkön van szabadistállókban elhelyezve. Csupán a tehenek néhány hányadát tartják a gazdasági udvarban, azokat, amelyek naponta adnak tejet. A szabadistállózás kifizetődik, mert a múlt esztendőben a fejési átlag 4247 liter tejet tett ki, de vannak olyan fejős teheneik is, amelyek 6800 liter tejet adtak. A fejés nem okoz megerőltető munkát, mivel ezt fejőgépekkel végzik. A jövedelem alapja a növénytermesztés Varjas elvtárs már előbb elárulta, hogy jövedelmük 52 százalékát a növénytermesztésből nyerik. A földeken elért hektárhozamok az istállókban is szép sikereket biztosítanak. Az elmúlt évben a gabonafélék átlagos hektárhozama 28 q volt. a cukorrépáé pedig 425 q. Ebben az évben a földek jobb megművelésnek eredményeképpen átlagosan 32 mázsás hektárhozamot várnak. A párt és a kormány múlt évi határozata alapján a műtrágya vásárlási ára 30 százalékkal csökkent, de a traktorállomások nyújtotta segítség is jóval olcsóbb lett. A gabonafélék és ipari növények mellett nagy mennyiségben termelnek fűmagot is, amely szintén nagy jövedelmet hoz. A mintaszerű gazdálkodás jól jövedelmez Néhány órás látogatás részletes elemzése nem elegendő. De ezek után az eredmények után a rozsnyóiak a szövetkezetesek élete és jövedelme iránt érdeklődtek. Sokat elárult erről a termelőszövetkezet klubjának falán lévő grafikon is. Megtudtuk, hogy még 1952-ben a munkaegység értéke 17 forint volt, 1957-ben, annak ellenére, hogy újabb tagokkal bővült a termelőszövetkezet, már 52 forint volt, s a tavalyi évben 70 forintra emelkedett. Az olyan családok évi jövedelme, amelyeknek több tagja dolgozik a szövetkezetben, eléri a 100 ezer forintot is. így például 1958-ban a Zsabka család jövedelme 107 ezer forint volt. Az ez évi pénzügyi tervük lehetővé teszi, hogy a tervezett 60 forintról egy munkaegységre már előlegben kifizethessenek 25 forintot. Háztáji föld és természetbeni járulék nélkül Nem kis meglepetést okozott számunkra az sem, hogy a székesfehérváriak már 1957-ben a megyében elsőként megszüntették a háztáji gazdálkodást s ezen most szintén közösen gazdálkodnak. A termést pedig a ledolgozott munkaegység alapján osztják szét. Csak 3 több tagú család részére hagytak meg egy-egy fejős tehenet. A többiek felvásárlási áron a szövetkezetben veszik a tejet. Ez a módszer is nagy előnyt jelent. Megerősödött a munkaerkölcs s Varjas elvtárs méltán dicsekedhetett, hogy a felkelő nap már reggel 3-kor ott találja őket vagy a földeken, vagy az istállóban, és csak 18 órakor fejezik be munkájukat. A tagoknak a természetbenieket nem kell a piacra szállítani, a szállításnak csupán a köz részéről van jelentősége s így elérték, hogy sokkal kevesebb a részeg ember s a munkából való kimaradás. Akinek nem elegendő a természetbeni járulék, annak lehetősége van a szövetkezetben vásárolni a gabonát saját szükségletére. A jő gazdálkodás az alapok kiegészítését szolgálja. Az oszthatatlan alapra évente az összjövedelem 15 %-ka jut, a szociális- és kulturális alapra pedig 2 százaléka. Gyermek születése esetén a szülőknek a szövetkezet 1000 forintot juttat, házasságkötések esetén pedig vagy borjút vagy hízódisznót ajándékoz. így emelkedik a székesfehérvári szövetkezetesek életszínvonala évről évre. Gazdálkodásuk jó eredményét nemcsak a magas életszínvonal bizonyítja, hanem az is, hogy a magyar termelőszövetkezetek között folyó versenyben tavaly elnyerték a párt és kormány zászlaját, mint a legjobb szövetkezet ebben a kategóriában. A rozsnyóiaknak tehát volt mit tanulniuk. J. Liptáková, Kassa Jó úton a szolnocskai fiatalok- Jlsszonyok -
