Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-08-05 / 62. szám

1959. augusztus 5. y/zaUad Földműves 3 V A ír A v A 1 ahol a szocialista munkaverseny w Jí w I U 1/ a termelés lendítőkereke Még fél éve sincs, hogy Tóth István, a vékei EFSZ elnöke, a király­­helmecl járás szövetkezeteinek konferenciáján a járás minden EFSZ-ét versenyre hívta az egy hektárra eső mezőgazdasági termelésben. Ver­senyfelhívásában lényegében arról volt szó, hogy a tervezett idő előtt teljesítsék a második ötéves terv termelési mutatóit. Elöljáróban el kell mondanom, hogy Véke nem tartozik, (illetve nem tar­tozott) az élenjárók közé. Legalábbis pénzügyileg nem. A jobb közepesek között foglalt helyet. A közös gazdál­kodáshoz való helyes viszony s a jó munkaerkölcs kialakításában azonban az elsők között menetelnek. Ezt már maga az a tény is igazolja, hogy az 584 hektáros mezőgazdasági területen közepes eredményekkel gazdálkodó EFSZ merte összemérni erejét a leg­­jobbakkal. * * * RÖTTUK A KILOMÉTEREKET az apostolok szekerén, mert Vékére ha­marabb ér az ember gyalogosan, mint ha az autóbuszra vár. Ilyen dologidő­ben pedig minden percért kár. Bizo­nyosan ezt gondolták útitársaim is, mert nem törődve a meleggel, ugyan­csak nyakukba szedték a lábukat. Hamarosan el is értük a falu szélét. Épp ott álldogáltak a cséplőgépek. A kocsma felől egészen odáig hozta a szél az erőteljes danolászást. — Ejnye, azok ott bent nagyon rá­érhetnek — szólítom Boda Mikit, az­tán a békésen pihenő cséplők felé lesek. Ő mosolyog előbb, s csak aztán válaszol. — Megy ám Itt azért a munka is. Ott bent is munkát ünnepelnek. — Már azért csak jobb lenne tán, ha itt kívül a cséplő mellett „ün­nepelnének“ — vé­lekedem. — Éjjel bőséges zápor esett — ma­gyarázza — ebédig azért állnak a cséplők. Délután már rájuk is sor kerül. A nótázás éppen alábbhagyott, ami­kor odaértünk a kocsma előtti ka­nyarhoz. Az embe­rek nagy zsivaly­­lyal tódultak ki­felé az udvarból. — Ti többen voltatok, mégis egy­szerre végeztünk. vény megállapítja, — a polgári tör­vényektől eltérően —, hogy a szövet­kezeti tag nemtörődömsége által oko­zott kárt csupán a tényleges kár ma­gasságáig köteles megérteni. Tehát nem kötelezhető annak megtérítésére, amivel a szövetkezet teljes egészében megkárosodott. A törvény meghatá­rozza, hogy a kár jóvátétele nem ha­ladhatja meg a szövetkezeti tagnak a szövetkezetből kapott évi jövedelmé­nek felét. A szövetkezet egyes esetek­ben, amelyeket a törvény felsorol, a kár jóvátételét bizonyos mértékben csökkentheti is. Hogy azonban ok nél­kül ne csökkentsék a károk jóvátéte­lét, esetleg teljesen ne töröljék, a törvény meghatározza, hogy az 500 koronát, meghaladó kártérítési csök­kentés vagy törlés a JNB végrehajtó szervének beleegyezését követeli meg. Az EFSZ és az állam közötti kapcsolat. A törvény kilencedik cikkelyében körülhatárolták a szövetkezet és az állam közötti kapcsolatokat. A szövet­kezeti nagyüzemi gazdálkodás szo­cialista gazdasági rendszerünk oszt­hatatlan részét képezi. Ez okból a szövetkezet a népgazdaság tervszerű fejlődésének szükségleteihez alkal­mazza saját termelési-gazdasági te­vékenységét, amelyet előre jól meg­tervez, s kötelessége a bővített újra­termelés érdekében kihasználni min­den természeti-, anyagi- és pénzfor­rását. A szövetkezetek kötelessége termelésük növelése és a rnezőgazda­­sági termékek fokozott szállítása ál­tal egyre nagyobb mértékben ellátni a dolgozókat élelmiszerekkel és az ipart nyersanyagokkal. A szövetkezet legelsősorban az állam iránti kötele­zettségének tesz eleget, főleg a be­adás, az adók, illetékek, kölcsöntör­­lesztések és biztosítási dijak kiegyen­lítésével. Dr. Ladislav Skotta, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója. — Nem igaz. Ti a tavalyi kazal he­lyén is otthagytátok, mégis lemarad­tatok két perccel, — fogom el az első szóváltást. — Mi volt? Hogy volt? - húzódom közelebb. EGYMÁS SZAVAIT KEREKlTGETVE adják tudtomra a tizennyolc hektár borsó kaszálásának történetét. Előző napon délután kezdték kézi kaszával. Számoltak rá jó két napot, mert a hosszú, kusza növény alaposan lehe­­veredett a földre. De a versenyben álló két csoport tagjai olyannyira „húzták" egymást, hogy még egy tel­jes napig sem tartott. — Erre volt hát a danolászás? — Nem. Az másra volt — büszkél­kedik egy füstösképű fiatalember — új kaszásokat avattunk. Egy litert fizetett minden új kaszás. (Csak ké­sőbb tudtam meg, hogy ő, a cigány­­származású Balogh Pista is az ava­tottak közül való.) így kezdődött ismeretségem a vékei szövetkezetesekkel, s a csoportok és egyének közötti szocialista munka­versennyel. Délután a két cséplőgép­nél szemtanúja is lehettem a nagy csatározásnak. De hát mi mindenen meg nem-akad az ember szeme.- Ezek a cséplők nem egyformák, — vetem közba — így az egyiknek könnyű előzni.- Az igaz, mert az egyik gép 1200- as, a másik csak 800-as. Csakhogy ... Juhász elvtárs, a második csoport vezetője előbb megigazítja a zsákot a cséplő alatt, megnézegeti a kövér, hektáronként 27 mázsát Ígérő búza­szemeket, s csak azután folytatja.- Csakhogy cserélgetjük ám a cséplőt a csoportok között. Persze mindig olyan időben, amikor nem akadályozza a munkát. A FÉRFIAK INKÁBB CSAK olyan posztokon foglalnak állást, ahova erő­sebb kéz vagy pedig a kazalozás tudo­mánya szükséges. Nagyobbára asz­­szonyok. lányok sürögnek a cséplők mellett. De Takács Mária, Boda Zol­tánná, Szabó Évi, Leho Mária, Balogh Jánosné, Szabó Anci, meg a másik cséplőnél, az első csoportban dolgozó fehércselédek nem szégyenkezhetnek szorgalomban, helytállásban a férfi­nép előtt. így született (már a csép­­lést is befejezték) a nagyobbik csép­lőnél naponta 170 — 180, a kicsinél 130 — 140 mázsa. Meg úgy, hogy a ve­zetők részéről is kifogástalan a szer­vezés. A heti munkaértekezletekre minden tömegszervezet képviselőjét meghív­ják. A nyári munkákra minden erőt mozgósítottak. Nem maradt el Boda elvtárs, a HNB titkára sem, ő gépész­­kedett a második csoport cséplője mellett. A HNB, a pártszervezet és az EFSZ jó együttműködését már az is biztosítja, hogy mind a HNB, mind a pártszervezet tagjai valamennyien a szövetkezetben dolgoznak. Ezért is alakulhatott ki a helyes versenyszel­lem a termelés minden szakaszán. Mert a két csoporton kívül verseny­ben állanak az állatgondozók, zöldsé­gesek, meg a többiek is. Az év élőjén több mint 30 egyéni kötelezettségvál­lalás született és valamennyi a terve­zett termelés túlszárnyalásának ér­dekében. Továbbá Üj Tóth István zoo­­technikus ^s az EFSZ elnöke vállalást tettek, hogy az új technológia beve­zetése nyomán növelik és olcsóbbá teszik a termelést, és ilymódon az állattenyésztésben 150 ezer koronával — Ezek már csak vízből és lucernából fogyasztanak többet, szemesből leg­alább azt a félkilót megtakarítják, amit a régi módon a közös vályúból kiszórtak — magyarázza Oj Tóth István az önetetők gazdaságosságát. növelik a bevételt. Persze ez a válla­lás az alulról jövő kezdeményezésre, az egyénenként tett felajánlásokra és a szocialista munkaversenyre épült. MINDJÁRT MEG IS TUDHATTAM, hogy a felajánlás teljesítése nem ma­radt papíron. Ahogy a sertésól felé közeledünk, szokatlan zajra, csattogásra figyelek, — Zabáinak a hízók — mondja Oj Tóth István, aztán mindjárt magam is megláthatom a nagy csattogás okát. Néhány hete már az önetetőkből táplálkoznak a hízók. Most ugyan még csak a nagyobbak, de rövidesen vala­mennyi, mert a rövid idő alatt is ki­számították, hogy így kifizetődőbb. Az önetetősöknél a napi súlygyarapodás megközelíti a kilót, s ha az elfogyasz­tott takarmánymennyiség és a súly­­gyarapodás arányát vesszük alapul, akkor még szebb az eredmény, mert a naponként elfogyasztott nem egé­szen 3 kg takarmányra 1 kg súlygya­rapodás esik. Igaz, így több víz, na és több szecskázott zöldlucema fogy, de ezek az önetetésnél megtakarított ezresekkel szemben csak fillérekkel emelik a termelési költséget. A tehenészetben szintén ez évben kaptak helyet a fejőgépek. Eleinte többen attól féltek, hogy ezáltal majd csökken a tejhozam. De mihamar ki­derült, hogy ilyenről szó sem lehet. Bár a tehénállomány még nem a leg­jobb fajtákból tevődik össze, a fejési átlag mégis 7,4, csupán a fejősökre számítva pedig 9 liter. A KÖZELJÖVŐBEN A TYÜKFAR­MON IS újítást akarnak. Eddig az volt az elsődleges feladatuk, hogy nö­veljék a tyúkállományt. Jelenleg már minden hektár szántóterületre három tyúk jut. A létszámot még tovább nö­velik és bevezetik a ketreces tyúk­nevelést, hogy itt is olcsóbbá, gazda­ságosabbá tegyék a termelést. A fentebb említetteknek köszönhe­tik, hogy a járási versenyben a félévi értékelésnél ők lettek az elsők. Hogy miért? A versenyben elsősorban az egy hektárra eső termelést, valamint a termelési költségek és a jövedelem arányát vették figyelembe. A véklek pedig ebből a szempontból járási mé­retben jól állnak. A félévi beadásra tervezett mennyiséget — különösen tojásból és sertéshúsból — magasan túlszárnyalták. Tojásból hektáronként az egészévi-terv 182 darab, félévig eladtak 157 darabot. Sertéshúsból fél­évig 48,6 kg jut egy-egy hektárra s így a húsfélékből tervezett 146 kg-ot év végére bizonyosan túlszár­nyalják. Hiszen mind sertésből, mind szarvasmarhából már most többet tar­tanak az év végére tervezettnél. Szarvasmarhából 100 hektáronként 48 darab a terv, s már 56,5 darab esik. És mind a szarvasmarha, mind a sertésállomány tovább bővül, mert az anyakocánként tervezett 12 malac helyett a kilátások szerint 14-et vá­lasztanak el, száztehenenként pedig a 94 helyett 95 borjút nevelnek fel. Tehát jövőre rohamosan megnövek­szik majd az 1 hektárra eső termelés. A szövetkezet elnöke erről a követ­kezőképpen foglalja össze vélemé­nyét: — Kalászosokból már az idén elér­jük az 1965-re tervezett hektárhoza­­mokat. Takarmányterületünket az idén jelentősen kibővítettük. Erre alapozzuk az állatállomány számbeli — Jövőre a drótketrecekben már az 1800 tyúkkal sem lesz annyi baj, mint most az ötszázzal — mondja Kopasz Emma gondozónő növelését. Több állat pedig több trá­gya, ennek alapján több a gabona és főképp több a takarmány és már csak természetes, hogy így jelentősen emelkedik majd minden szakaszon az egy hektárra eső termelés. Két három év múlva talán az ország legjobbjai mellett sem érezzük magunkat lema­­radottnak. AZ ELNÖK BIZAKODÁSA nem va­lószerűtlen, mert amikor belepillan­tottunk a nagykönyvbe, azt láttuk, hogy már ebben az évben 12 százalé­kot tesznek az oszthatatlan alapra. Üzembiztosltási alapra 40 ezer koro­nát terveznek, de jóval többet adnak. Takarmányokból is tartalékalapot lé­tesítenek. A már működő szövetkezeti klub és a jövőben induló gyermek­pótlék és öregségi segély is bizonyo­san nagy mozgósító erőként hat majd a termelés növelésére. És a bizakodó emberekben még az eddiginél is na­gyobb lesz a versenyszellem. A II. ötéves terv termelési mutatóit ebben az évben elérik. Reális tehát az a tervük, hogy a III. ötéves terv mu­tatóit nem egy, hanem minden szaka­szon legalább két évvel hamarabb elérjék, hiszen életszínvonaluk eme­lésének is ez a legfontosabb kulcsa. Haraszti Gyula Segítenek A füleki szövetkezetnek a termés mielőbbi betakarításában nagy segít­séget nyújtanak a helyi tűzoltó­­szervezet tagjai. Az itt nyújtott se­gítségen kívül még a tűzvész elleni védekezésre is jól felkészültek. Szem előtt tartják, hogy könnyebb a tüzet megelőzni, mint azt eloltani. A járás nyugdíjasai és rokkantjai 28 ezer brigádóra ledolgozását vállal­ták könnyebb munkálatoknál. Munká­juk után nem vallanak szégyent. Ez­­idáig közel 62 ezer brigádórát dolgoz­tak le. A járás szövetkezetesei fáradságot nem ismerve, kora reggeltől késő estig dolgoznak a gabona betakarítá­sán. Még vasárnap sem pihennek. Talán a mezőn esik legjobban egy­két pohár sör. A járási Jédnota veze­tősége gondoskodott arról, hogy az üdítő italokat eljuttassák a munka mezejére, a dolgozókhoz. Hogy csak egy napot említsek, július 24-én jó gulyás-levest főztek az aratóknak, mellé pedig hideg sört csapoltak. De így van ez más napokon is. Természe­tes, hogy ilyen gondoskodás után, jobban is megy a munka. Gibula Árpád, Fülek Elsők ár számos szövetkezetben és állami gazdaságban be­fejezték az aratást. Ezek közé tartozik a Bodrog balpartján meghúzódó bodrogvécsi EFSZ is, ahol a király­­helmeci járásban, de a kassai kerület­ben is elsőnek kezdték meg és fejez­ték be az aratást, s elsőnek teljesítet­ték a gabonabegyűjtési tervet. 135 hektár gabona vannak ennyi ideig?“ — gyötrik gon­­dgjatai. Nem sokáig kellett várnia, megérkeztek. Örömmel jelentette: . — A járásban és a kerületben első­nek teljesítettük a gabonabeadást, 100,5 százalékra! ... Három hét telt el azóta s utánuk a járás többi szövetkezetei is teljesí­tették a beadást. Országos viszony­latban pedig a harmadiknak ért célba a királyhelmeci járás. Kasza után ekét, eke után másodnövényt learatása várt a vécsiekre. Jól indult a munka, s a kezdeti hajrá végig megmaradt, melynek az eredménye a termés időben és kis szemveszteség-Kiss Sándor traktoros boszankodva jár lánctalpas traktora körül: „Éppen most kellett leállnia.“ Azonban Bor­dás Gábor, a szövetkezet ezermestere A napokban a cséplést is befejezik gél való betakarítása volt. Ehhez azon­ban nem kevésbé járult hozzá a trak­torosok jó felkészülése, s a tagok oda­adó munkája. „Ki mint vet, úgy arat“ — tartja a közmondás. Az említett EFSZ tagjai ezt tartották szem előtt a vetés ide­jén. Jő zsíros földbe és agrotechnikai határidőben tették földbe a magot. Azonban a learatott és keresztbe­rakott kévék még nem jelentik azt, hogy biztonságba helyeztük a termést. Legfontosabb most annak a cséplése. A gazdasági udvaron megállás nélkül nyeli a kévéket a gép, s egymás után hasasodnak a zsákok. Közel 200 mázsát csépel ki naponta Guzi István csoportja. Azonban — amint elmondották — ezt nem lehet napi teljesítménynek venni, mert még ezidáig csaknem minden kora délután az eső miatt félbe kellett szakítani a munkát. Pedig minden igyekezettel azon vannak, hogy a napokban befe­jezzék a cséplést. Szombaton is — ha az idő engedi — késő estig? s vasárnap is dolgoznak. Ez az igyekezet hozta magával az aratás sikeres befejezését, s a gabo­nabeadás teljesítését Is. 1959 július 12 Kora reggel van, a nap még fel sem kelt álmából, de a szövetkezet tagjak már hangos kiáltásokkal elevenítik meg a gazdasági udvart. — Indulás! — adja ki az engedélyt Hornyák elvtérs, a szövetkezet elnöke. Majd ő is motorkerékpárjára ül, s ro­bog a betonúton a megrakott autó után. Az irány: a begyűjtőhely!... Kilenc felé jár. Az elnök izgatottan jár-kel a begyüjtőhely előtt. - „Hol rövid idő alatt életre kelti, s az nagy csörömpöléssel siet a tarló felé ...- Elsők vagyunk a tarlóhántásban és a másodnövények vetésében is - mondja az agronómus. - 25 hektáron vetettünk másodnövényt, 5 hektáron pedig zöldtrágyának szánt keveréket. Ugyanis a talaj termőképességét zöld-A csoportvezető és az agronómus a napi teljesítményt számolják. trágyával Is növelik. Ennek fontossá­gát Bajo Laci, a Leleszi Mezőgazdasági Technikum tanulója is megerősíti, aki termelési gyakorlaton van Vécsen. Ha továbbra is ilyen szorgalommal dolgoznak akkor biztosra vehetik, hogy az ősziek betakarításában is el­sők lesznek mind a járásban, mind pedig a kerületben. Horosz Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents