Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-08 / 11. szám

1959. február S s/zabad Földműves 3 A kassai és az eperjesi kerület szövetkezetesei, a .gépállomások dolgozói szocialista munkafel­ajánlásokkal köszöntik a küszöbön álló EFSZ-ek IV. kongresszusát. Forgács András, a peklényi brigád traktorosa szép eredményeket ért el az elmúlt éven. A kongresszus tisz­teletére vállalta, hogy gépével terven felül 180 hektár földet szánt meg, s 300 liter üzemanyagot is megtaka­rít. A ploskomi gépállomás dolgozói vállalták, hogy egész évi tervüket november 25-re teljesítik és 2400 liter naftát takarítanak meg. A nyári munkálatokat 118 százalékra teljesí­tik, s a határidőt öt nappal lerövidí­tik. A terebesi szövetkezetesek vállal­ták, hogy 3500 hektárról 38 vagon húst, közel félmillió liter tejet és 326 ezer darab tojást adnak be. A kassaújfalusi szövetkezet tagjai az EFSZ-ek IV. kongresszusa tiszte­letére vállalták, hogy ez éven 250 szilvafát, 400 almafát ültetnek. Ezen­kívül vállalták, hogy a tavalyinál Hazánk dolgozói kötelezettségválalással köszöntik az EFSZ-ek IV. kongresszusát magasabb hektárhozamot émek el tejből, s 4000 kacsát hizlalnak. Az eperjesi gépállomás gépjavítói a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy a téli gépjavításokat február 20. befejezik, ami azt jelenti, hogy a határidő előtt 8 nappal, s 23 ezer koronát takarítanak meg. A pécsújfalusi szövetkezet tagjai vállalták, hogy 1960-ig minden csa­ládot megnyernek a szövetkezetbe. Ezenkívül vállalták még, hogy száz tehéntől 77 borjút választanak el. Az eddigi 1500 literes évi tejhozamot 2000 literre emelik. Nemcsak a kassai és az eperjesi kerület szövetkezeteseinek, a gép­állomások dolgozóinak kötelezettség­vállalásáról beszélhetünk, hanem ha­zánk minden kerületében szebbnél szebb vállalásokkal köszöntik a feb­ruár 19-én kezdődő EFSZ-ek IV. kongresszusát. Rudolf Stybar, Kassa Szerettessük meg a fiatalokkal a szövetkezetei Az egységes földműves szövetke­zetek IV. országos kongresszusát megelőző vita anyagából kiindulva igen nagy feladat vár a HNB-okra, az EFSZ-ek vezetőségére és nem utolsó sorban a falusi pártszerveze­tekre. A pereszlényi EFSZ-ben a dol­gozók átlagos életkora 48 — 50 év. A fiatalság bevonása a mezőgazda­ságba tehát nálunk is égető probléma. Jobban fel tudnánk újítani az ősi népszokásokat és hagyományokat, több idő jutna a szocialista kultúra fejlesztésére is. A fiataloknak pedig nincs mit félni a szövetkezettől, hiszen a helyesen és szakszerűen irányított mezőgazdaságban is meg­van a kereseti lehetőség. Vessünk egy pillantást egy-két szövetkezeti tag havi keresetére. Kádasi János 67 éves szövetkezeti tag például az 1958. évben 464,12 munkaegységet dolgozott le. Havi jövedelme 1054,70 korona. Hriadel István pedig 544,60 munkaegységet dolgozott le. Havi jövedelme 1065 korona. Vanek Erzsébet 176,66 mun­kaegységet szerzett. Havi jövedelme 659,54 korona. Saját érdekünk tehát, hogy kihasz­náljuk rendszerünk nyújtotta lehető­ségeket, mert csakis így tudjuk még szebbé, boldogabbá tenni életünket. Moksó István, Pereszlény Az elsők közé tartoznak A Nánai Állami Gazdaság Forra­dalmi Szakszervezetének évzáró gyű­lésén több mint 100 növénytermesz­tési és állattenyésztési dolgozó vett részt. Üzemük kerületi méretben a második, szlovákiai méretben a har­madik helyre került az állattenyész­tésben elért eredményekkel. Igazgatósági méretben 528 268 liter tejjel adtak be többet terven felül, 3,56 százalékos zsírtartalommal. A legjobb fejő Krizsán József, aki a csenkei részlegen dolgozik. Rajta kí­★ ★ ★ Rend a lelke mindennek" Régi közmondás ez és sok igazsá­got tartalmaz. Saj­nos, több szövet­kezetben azonban nem tartják be. Nálunk például egész télen sza­bad ég alatt vannak a gazdasági gé­pek. Egy üzemképes vetőgép az utcán, „fülig sárban“, tűri az esőt, havat. Hogy tűri? Még egy darabig. Aztán átadja magát rozsdának és „szívszorongva“ elbúcsúzik „hűséges“ barátjától: az embertől! És ki ezért a felelős? Csakis a szö­vetkezet vezetősége, aki nem vesz annyi fáradságot, hogy száraz alá húzássá az ember segítőtársát!... Kúcs Gyula, Alsószecse vül többen vannak, akik tíz literen felüli átlaggal dicsekedhetnek. Az anyasertésgondozók közül Szűcs Já­nos egy anyától 17,4 malacot válasz­tott el 16 kg-os átlagsúlyban. Fel­szólalásában bejelentette, hogy ezt az eredményt az 1959-es évben még tovább növelik. A rendkívüli száraz időjárás követ­keztében a növénytermelésben már nem lehet dicsekedni ilyen szép eredményekkel. Ennek ellenére cu­korrépából több mint 87, zöldségből 45, szőlőből 13 vagonnal teljesítette túl beadási kötelezettségét a gazda­ság. A szakszervezet nyújtotta se­gélyből 45 dolgozó részesült gyógy­kezelésben, 30 gyerek úttörő-tábor­ban vett részt. Sokan rekreáción gyűjtöttek erőt a további munkára. Csalédipótlékra csaknem 2 millió ko­ronát fizettek ki. Ezenkívül nagyobb összeget fordított a szakszervezet szülési, anyasági, temetési és baleseti segélyekre. Kulturális téren is segített a szak­­szervezet. Zenekar, könyvtárak és vörös-sarkok működtek. Tánccsoport­juk a múlt évben kimagasló ered­ményt ért el a tapolcsányi bemuta­tón. A távolabb eső gazdaságok dol­gozói részére 5 távolbalátó készüléket vásároltak. A szakszervezet tagjai becsülettel teljesítették feladatukat. Fáradozá­suk hiteles bizonyítéka, hogy a végső célban az elsők közé tartoznak. N. J. Addig jár a korsó... ... avagy "kibújik a szög a zsákból - tartja a közmondás. Van aki hisz ennek, olyan is akad aki nem, s a hi­­tetlenkedók néha már csak akkor éb­rednek az igazságra, amikor azt mondják rájuk, hogy jaj annak, aki a maga kárán tanul. Pedig hát a kiskövesdi EFSZ elnö­kével is ez történt, — így beszélték, hogy arra jártam. Azt is beszélik, nem lett volna semmi baj, ha az |évzáró közgyűlésen Sas Ferenc szövetkezeti tag bele nem piszkál a dologba. Me­részkedett megkérdezni egy érthetet­len dolgot, méghozzá a kővetkezőt: — Hogyan lehetett a novemberi ellenőrzésnél a sertésekből huszon­néggyel több a tervezettnél, decem­berben pedig a sertéseknél 63, a szarvasmarhánál pedig 2 darab hiány. A kérdésre Nagy Sándor, a szö­vetkezet elnöke olyan büszkeséggel adta meg a választ, mintha a nagy­­közönség elismerésére méltó országos dolgot művelt volna.- Túljártunk a JNB zootechnikusa meg az egész járás eszén — adta a nagyot, aztán pedig megmagyarázta aprólékosabban, hogy nem volt meg a tervezett állatállományuk, így állami felvásárlásra nem adhattak el állato­kat. Erre ők beleszámolták az állo­mányba a tagok birtokában lévő bor­jakat is. így aztán megköthették a szerződést az állami felvásárlásra, mert volt már terven felüli állomány. „Jól sikerült" fogást csinált az el­nök. Fillérekkel gazdagította a múlt évi bevételt, de százasokat lopott el az idei jövedelemből, mert a tervezett állomány most sincs meg. Es mit szólt ehhez a könyvelő, meg a veze­tőség többi tagja? Talán ők is, meg mások is okulnak abból, hogy a „lele­ményes" elnököt felmentették a to­vábbi furfangos „üzletek" megköté­sének lehetőségeitől, azaz a funkció-, fától. Mert azért Kiskövesden is van­nak olyan emberek, akik nem igye­keznek ma megenni a holnapot. JÁNOS BÁCSI Nem akarásnak nyögés a vége... Az újbarsi Egységes Földműves Szövetkezet a napokban tartotta év­záró gyűlését. A szövetkezet vezető­sége — igaz kissé szégyenkezve L—: mindjárt a beszámoló elején beis­merte, hogy nem dicsekedhetnek jó gazdasági eredményekkel. Márpedig az újbarsi EFSZ földjei is vannak olyan jók, mint a szomszédos alsó- és felsőszecsei, valamint a nagyodi szövetkezeté. A hibát tehát nem a talajszerkezet összetételében, s nem az időjárásban kell keresni. Mégis mi okozza a lemaradást? — merül fel a kérdés. Valamennyien tudjuk, hogy a szö­vetkezeti gazdálkodás alapja az állat­­tenyésztés. Ügy látszik azonban, hogy ezt az újbarsiak nem akarják tudni. Vagy igen? Akkor miért nem bizto­sítanak állatállományuk részére ele­gendő és jóminőségű takarmányt? Sőt mi több, a meglévő takarmányt is kárba hagyják veszni. A hanyag­sággal nemtörődömséggel viszont nemcsak sajátmaguknak, hanem álla­munknak is ártanak. Ezt nem nézheti behunyott szemmel a helyi nemzeti bizottság sem! 'Amikor nálunk is megvitatásra ke­rült Pártunk Központi Bizottságának levele és az EFSZ-ek IV. országos kongresszusát megelőző vita anyaga, azt tapasztaltam, hogy egyes szövet­kezeti tagok nem veszik komolyan pártunk és kormányunk intézkedé­seit. Furcsa ez annál is inkább, mivel több termelés nélkül szó sem lehet az életszínvonal emeléséről. Azt pedig saját bőrükön tapasztalták az újbar­siak, hogy nem akarásnak, nyögés a vége!... Veress Vilmos, Üjbars • A „Tatrachema" ipari szövetke­zete Trnaván új vegyi cikkek gyár­tását kezdi meg. Többek között a „Josian“ és a „Presian“ mosóport, melyet pamutneműek mosására hasz­nálnak majd. -úó­• A Fogyasztási Szövetkezetek Kassai Kerületi Szövetsége ez idén a kerület valamennyi járásában külön­leges bútorüzleteket létesít, melyek bútormintákat mutatnak be és a vá­sárolt bútort házhoz szállítják, -rsz-Agalántai GTA-on minden percet kihasználnak Tenniakarással lehetne jelle­mezni a január végi napokat a Galántai Gép- és Traktorállomáson is. Talán így van ez mindenütt, de náluk most az egyszer kivételesen nagyobbak a követelmények, mint másutt. A régi elavult épületekből egy korszerűen felszerelt, helyisé­gekben bővelkedő új traktorállo­másra költöznek át. De mi lesz a téli gépjavítással, ha ... Flaskár János műhelymester arcán enyhe mosoly húzódik végig, aztán beszélni kezd.- Kicsit nehéz a helyzetünk, mert az új gépállomás teljesen még nem készült el. Ugyanakkor a régi épü­letnek már megkezdték a lebontását, mert helyébe tömeglakásokat építe­nek. Ez kényszerített bennünket szükségmegoldásra. A téli gépjavítá­sokkal egyidőben hurcolkodnunk is kell, amit fokozatosan, ügyes munka­­megosztással végzünk. Közben a ja­vítások állandóén folynak. Ezért van az, hogy jelenleg két helyen dolgo­zunk. Régi műhelyünkben az önkö­tözőket és a kombájnok egy részét javítjuk. Az irodai munkaerők vala­mint a raktárhelyiségek is egyelőre még itt vannak elhelyezve. Ott kint — így nevezi az építkezések befeje­zéséhez közeledő új otthont - a traktorokat és a kombájnok másik­­részét javítjuk. Minden percet ki­használunk, hogy teljesítsük a ránk háruló feladatokat - fejezi be rö­viden Flaskár műhelymester. * * * * Ott kint járunk már, ahol olajos kezű emberek munkája nyomán gyó­gyulnak századunk büszke paripái. A hatalmas javítócsarnokban' csak a gépek vázait és a körülöttük tevé­kenykedő embereket látni, akik ja­nuár végéig több mint 55 százalékra teljesítették a traktorok javítását. Nagy Gyula a hernyótalpas óriások szakértője elragadtatva beszél a mo­dern műhely helyiségekről. Legcél­szerűbb vívmánynak az emelőkészü­léket tartja, amely a motorok több száz kilogramm súlyát játszi kön­nyedséggel viszi rendeltetési helyére. Majd a mindennapi munkára terelő­dik a szó. Elmondja, hogy milyen különbség van a javításra kerülő gépék között. Akad olyan traktor, amely bizony nagyon tönkre van. Pedig ők, javítók, mindig figyelmez­tetik a traktorosokat, hogy jó kar­bantartással, a géppel való együtt­érzéssel meg lehet annak élethosz­­szát növelni. — És van foganatja a jó szónak? — próbálkozók a kérdéssel. — Legtöbbször igen - válaszol szerényen. — Itt van például Pukkay Árpád esete is, aki DT—54-el három generáljavítást futott le. Hogy minek tulajdonítható ez a nagy teljesít­mény, azt inkáb mondja el ő - mu­tat a mellette álló fiatalemberre. — Kíméltem a gépet — folytatja a másik. — Nemcsak dolgoztam rajta, hanem az előírt karbantartási normá­kat is betartottam. A kisebb üzem­zavart mindjárt kijavítottam, mert tudom azt, hogy az egyszeri elha­nyagolás hetekre szóló munkakiesést vonhat maga után. No meg aztán sokat jelent az is, hogy egybenőttem a géppel. Mióta hozzám került, azóta nem változtatott gazdát. A kerekes traktorok részlegén Kollárik Vilmos - aki 25 éves korá­ban már az aranyérem viselője — és Kovacik Ferdinánd vezetésével foly­nak a javítási munkálatok. Teljes mértékben együttéreznek a traktor­állomással, amire bizonyíték az is, hogy az elkopott alkatrészeket in­kább kijavítják, minthogy újat hasz­nálnának. Ezzel nagyban csökkentik az önköltséget és hozzájárulnak az üzem anyagi készletének növeléséhez. Tapasztalataikat sem fojtják ma­gukba, hanem továbbadják a legfia­­talabbaknak, mint például Safrányik Jánosnak, Lovas Imrének és a többi tanoncoknak, akik ha viszonozzák mestereik jóindulatát, bizonyára pél­dás szakemberekké válnak. A kombájnok javítása Krajcovic Béla géptechnikus vezetésével törté­nik. Hogy milyen eredménnyel — beszéljenek erről is a tények. Az 50 arató-cséplőgép közül már 30 darab üzemképes. A 7 silókombájnból pedig 3. Távlati terveik, hogy május 1-ig minden kombájnt alkalmassá tesznek az aratási és a cséplési munkákra. De nézzünk csak közelebbről tevé­kenységükre, ismerkedjünk meg Ci­nege Sándor és a mézeshetekben is példát mutató Borsányi Zoltán cso­portvezetők csoportjával. Az emberek között nehéz lenne kivételt tenni. Együtt dicsekszenek eredményeikről, közösen panaszolják nehézségeiket. Kezdjük az elsővel. Bizony országra szóló sikernek könyvelhető el a ga­lántai kombájnjavítók által valóra váltott újítási javaslat. A nehezen indítható ACD — 430-as jelzésű ma­gyar kombájn motorját dekompresz­­szorral látták el, miáltal nagyban megkönnyítették az indítást. Ez még a múlt évi sikerekhez tartozik. Most a tengelykapcsolón próbálnak javíta­ni. Amint ismeretes, sokszor előfor­dult, hogy megcsúszott és elégett. Nem bírta a nagy megterhelést. A nehézségeket az S —4 kombájn sze­rint próbálják megoldani. Előrelátha­tólag sok hasznosat hoz tervük meg­valósítása. A motolla meghajtása sem .volt célszerű a sebességszekrényből. Ezen úgy segítettek, hogy a kaszától biztosították annak mozgását. Nap­jainkban válik valóra az is, hogy a magyar kombájnokra szerelt szalma­tartót kerekekre helyezik. így meg­kímélik a gép hátsó részét, ami eddig nagy megpróbáltatásnak volt kitéve. Ilyen és hasonló nehézségeket ol­danak meg a javítók. Attól sem riad­nak vissza, hogy a téli javítások időszakában alkatrész hiányban szen­vednek. Leleményességük módot ad arra, hogy újat készítsenek. Sőt azt javasolják, hogy egyszerűbb alkat­részeket érdemes lenne helyben ké­szíteni, mert a 40 — 50 koronás kiadás az üzem keretén belül csak 5 — 6 ko­ronába kerülne. Ez merész elgondo­lás, ami kézzelfogható előnnyel jár. Erre bizonyíték az, hogy a múlt években 130 000 korona volt az al­katrészekre való kiadás. Most ezt az összeget 100 000 koronára csökken­tették. Ugyancsak érdekes specialitásuk — ami saját gyártmány — a kombájn után elhagyott szalmatömbök össze­húzására szolgáló készülék, amelyet a kultivációs Zetorok emelőszerke­zetére szerelnek. Nehogy azt higyjük, hogy az újítá­sok mellett elmaradnak a javítások­kal. Amint eddig láttuk, nem. Nem­csak a traktorokat és kombájnokat teszik rendbe, hanem a többi mező­­gazdasági gépet is. Nagy erőfeszítésre volt szükség, hogy az átköltözés okozta felfordulás ne menjen a munka rovására. Eddig még csak a téli iskolázással kapcso­latban mutatkozott hiány, de ezt a jövőben pótolják. Amire pedig szükség lett volna már egy évtizeden keresztül, remélik a dolgozók, hogy az új munkahelyen megkapják. Mert bizony elképzelhe­tetlen, hogy egy ilyen nagy kapaci­tású üzem éveken keresztül dolgoz­zon melegvíz hiányában. Mert ne feledjük, hogy az embereknek ugyan­olyan szükségük van a tisztaságra, mint a gépeknek a javításra. Szuh Kálmán Ennyire azért nem érek rá ... Azt a vékonyabbat kérem !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents