Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-04 / 10. szám
34 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. február 4. 0 Új évtized küszöbén a muzslai szövetkezet nagy többsége a saját alapszabályokat kidolgozta, jóváhagyta, s azokat pontosan be is tartja. Akadnak azonban járások, amelyek erre a kérdésre nem fordítanak kellő gondot. így van ez például a nagymihályi járásban, ahol 44 szövetkezet működik, s ezek közül csupán 16 dolgozta ki az alapszabályokat, de a járási nemzeti bizottság tanácsa a mai napig ezt a 16 alapszabályt sem erősítette meg. De a miavai járásban sem jobb a helyzet. Ennek az oka abban keresendő, hogy a kerületi nemzeti bizottságok illetékes szervei az alapszabályok kérdésében nem rendelkeznek megfelelő áttekintéssel. Már pedig ezt a fogyatékosságot haladéktalanul ki kell küszöbölnünk, s egyúttal arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az újonnan alakult szövetkezetek is mielőbb hozzák tető alá a maguk alapszabályait. Számottevő mértékben elősegíti a gazdálkodás zavartalanságát a házi munkarend is, amelyet a rendelkezésünkre álló minta szerint dolgozhatunk ki. A házi munkarend aprólékosabban elemzi az alapszabályok különböző cikkelyeit, meghatározza a szövetkezeti munka rendjét, továbbá részletezi mind a vezetőség, mind a tagság jogait és kötelességeit. A félaranyosi szövetkezet például házi munkarendjének II. cikkelyében név szerint fölsorolja, hogy kik tartoznak a növénytermesztési és állattenyésztési munkacsoportba, illetőleg munkacsapatokba, s föltünteti a munkacsoportok és csapatok felelős vezetőinek nevét. Ugyancsak a házi munkarend állapítja meg a munkaidő kezdetét és végét, valamint a vezetők feladatait és munkaidejét De azt is megtaláljuk a félaranyosi szövetkezet házi munkarendjében, hogy a vezetőség a szövetkezeti vagyon védelmére tűzrendészeti őrséget szervez. Közeledik az EFSZ-ek IV. országos kongresszusa, s most, amikor a mezőgazdasági dolgozók eme kiemelkedő eseményére készülünk, mindenképpen Illő, hogy alaposabban szétnézzünk házunk táján. Ahol nincs rend, teremtsünk rendet. Ebből a rend terem tő munkából ne hagyjuk ki a házi munkarend kidolgozását sem, ha ezt eddig nem tettük meg. Ez is fontos, ha függőben maradt ügyek nélkül, a jól végzett munka megnyugtató tudatával akarunk részt venni a mezőgazdasági dolgozók parlamentjének ülésein, a szövetkezetek IV. országos kongresszusán. (Fordította: Bártfai László) ★ ★ ★ A diófának is szüksége van trágyázásra A trágyázatlan diófa évről évre értéktelenebb gyümölcsöt terem. A diófa trágyázásával kapcsolatos vizsgálatok szerint a fának leginkább nitrogénre és foszforsavra van szüksége, tehát főként ezek pótlásáról kell gondoskodnunk. A kálium mérsékelt adagolását sem hanyagolhatjuk el, mert a dióbélnek igen nagy a kálimtartalma. Egy négyzetméterre a különféle műtrágyákból közepes műtrágyázás mellett 12 gramm nitrogént, 15 gramm káliumot és 10 gramm foszforsavat kell adni. Rendkívül fontos, hogy a diófa talaja mindig jól megmunkált állapotban legyen; ennek a jelentősége legalább annyira számottevő, mint a trágyázásé. Istállótrágya, zöldtrágya szintén alkalmas a diófák trágyázására. A januári csípős szürkületi szél ugyancsak gyorsan az autóbuszba tessékelte az utasokat a muzslai állomáson, hogy azután idejében a bélai dombra érjenek. Az utazóközönség mindössze 22 gépállomási dolgozóból és egyéb szakmunkásból verődött össze. A falu többi lakója már nem jár a nagyvilágba megélhetés után; a muzslaiak otthon is bőségesen megtalálják mindennapijukat a szövetkezetben, amely magában tömöríti a falu minden dolgozó parasztját. A szövetkezet a legméltóbban ünnepli fönnállásának 10. évfordulóját: erre az évfordulóra Muzsla szövetkezeti falu lett. Ráadásul az elmúlt esztendő is olyan kimagasló sikereket hozott, amilyenekre országszerte alig akad példa. Az elszámolás a.datai méltók a lepergett tíz esztendő gyümölcsöző munkájához. Talán kezdjük azzal, hogy a muzslai szövetkezeti tagok 675 000 koronával bevételeztek többet, mint ahogyan tervezték, ugyanakkor az állattenyésztésben is annyi tartalékot hagytak ki az értékesítésből, amennyivel egy hónap alatt fél évre eleget tudnak tenni az állattenyésztési termékek előirányzott beadási kötelezettségének. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a szövetkezet immár harmadik esztendeje üzemi hitel igénybevétele nélkül is egyensúlyban tudja tartani pénzügyi helyzetét. Miután a szövetkezet a termelés minden ágazatában felszínre hozza a kezdeményező erőt, hektáronként 5360 koronás árutermeléssel büszkélkedhet, ami a várható járási átlagos értékmutatőnak éppen a kétszerese. A gazdaságos termelés leghatékonyabb előmozdítói; a szoros normák és a gondos munkaszervezés, aminek eredményeként a termelés I koronás értékére mindössze 31 fillér költség esik. így azután a tiszta jövedelemből magas jutalmakat kaphatnak a dolgozók, de a távlati tervek megvalósítására is bőven marad. Az oszthatatlan alap 10 %-ot kapott a jövedelemből, s a többi szövetkezeti alapba is félmilliót meghaladó összeg jutott. A tagok által annak idején rendelkezésre bocsátott 132 000 korona értékű leltárt is most fizetik ki utolsó fillérig. Vegyük sorra a különböző munkaszakaszok eredményeit. Boros József mezőgazdász ugyanolyan összeggel szárnyalta túl a tervezett jövedelmet, mint az állattenyésztési ágazat vezetője. A 40 ha-on termesztett cukorrépa — a dolgozók szorgos és gondos munkájának jóvoltából — 455 mázsás átlaghozammal fizetett, s hektáronként II 000 koronával gyarapította a pénztárt. Ami pedig a gabonaféléket illeti, sok helyütt válságosnak minősítették az 1958-as esztendőt, viszont á muzslaiak a maguk 25 mázsás ha-onkénti gabonahozamával bebizonyították, hogy jó munkával és szaktudással az ún. objektív nehézségek is kiküszöbölhetők. — Nálunk 1955 óta törvény — mondja Boros József „műhelytitkot“ kiteregető mosollyal —, hogy a gabonát kizárólag pillangósvirágúak vagy here után vetjük. De szaporán fiadzottak a koronák azért is, mert a kísérletképpen 2 hektárnál alig nagyobb területen termesztett aprómagvak 78 000 koronát hoztak a szövetkezeti konyhára. Ez arra serkent bennünket, hogy ezen a téren is fölvegyük a versenyt a búcsi szövetkezettel. Az állattenyésztési munkacsoport szintén öregbítette sikereit. A szarvasmarha állománysűrűsége 100 hektáronként 58 db, a tehenenkénti átlagtejelékenység pedig elérte a 2400 litert. A tehénállományt azonban ki kell bővíteni, bár a szövetkezet így is 66 000 liter tejet értékesített szabadpiaci áron. Megálltak a helyüket a baromfitenyésztők is, hiszen az elismert fajtenyészet által termelt tojásokból 29 000 db-ot adtak el másfél koronájával. • S most szóljunk azokról, akik a szö-i vetkezeti gazdálkodás sikerességét előmozdították. Mindenekelőtt a fiatalok 28 tagú CSISZ-szervezetét említsük meg, amelyben a 18 éves Szabó Imrét illeti az elsőség, aki 619 munkaegységet szerzett. Az érte kapott jutalom sem megvetendő, mivel az előlegként fölvett 12 koronához további 15 koronás osztalék jutott egyegy munkaegységre, s ezt a gazdag jutalmat tovább dúsítják a munkaegységenként 9,53 koronát érő természetbeni javak. Volt ám jókedv és marad is belőle az egész esztendőre, ugyanis a dolgozók egyike-másika hektoliterszámra vitte haza a tüzes bort (2 dl jutott minden munkaegységre), amelyet tavaly ugyancsak zamatosra érlelt a napsütötte Hegyfarok. A legtöbb pénz és tennék Takács Márton háztartását gazdagítja, aki a maga 1065 munkaegysége ellenében 38 900 koronát kapott. De Kovács Ferenc, a másik fejőgulyás is csak 160 munkaegységgel maradt társa mögött. Végül meg kell emlékeznünk a 69 éves Szász Pista bácsi 500 munkaegységéről is, amelyet a nyugdíjához a szövetkezet kertészetében gyűjtögetett össze. — Eddig nem sokat beszéltünk sikereinkről — szerénykedik a szövetkezet könyvelője —, de talán nem árt, ha a mögöttünk hagyott tíz esztendő tapasztalatai alapján és az új évtized küszöbén a magunk eredményeit is fölsorakoztatjuk annak bizonyítására, hogy a kisparcellás termelésnek végképp befellegzett. Elégedett, bizakodó emberek paroláznak, s aztán eltűnnek a sűrűsödő ködben. Egyedül maradtam, s amint épp azon elmélkedem, hogy lám milyen szép eredményeket hoz a becsületes, kitartó és hozzáértő munka, kocsizörgés üti meg a fülemet. Ipolyi Dezső hajtja a lovakat, aki nemrég tért vissza a szövetkezetbe. Szóba elegyedünk, s a megtért szövetkezeti tag elmondja, hogy akkor tájt néhány vezetőségi tag magatartását nem bírta az önérzete, s azért lépett ki. — Mepróbáltam a régi módszert, sokat dolgoztam, de alig láttam hasznát —: fűzi a szót, s megbékélt hangján érzem, hogy most már ő is tudja, mit jelent az, ha a falu dolgozóit nem a báró ispánja, hanem a szebb és boldogabb élet biztos tudata tartja össze. Gábris József (Párkány) Oj cserjefajta Szegeden Most, tél idején törpefenyőre emlékeztető új cserjefajta virágzik a szabadban az újszegedi füvészkertben. Ehhez hasonló cserjefajtát eddig csupán a Keleti Kárpátokban talállak. Ügy látszik az új cserje nemcsak a sziklák között érzi jól magát, hanem alföldi környezetében is. Ezt bizonyítja, hogy élénklila, fürtös virágzatba borult.
